Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-07 / 209. szám

Árpád- ünnepség Pusztaszeren A Pusztaszer és Sövónyhú- za határában levő millenniu- -rrri emlékműnél vasárnap megtartották a hagyományos Árpád-ünnepséget. A Haza­fias Népfront Csongrád me­gyei, szegedi járási és sö­vényházi bizottsága, valamin' a helyi tanácsok, a tsz-szö- vetségek által rendezett nagy­szabású ünnpségre a szemer­kélő eső ellenére sok ezren gyűltek össze; A virág- és lobogódíszbe öltöztetett emlékműnél emelt dísztribünön a Himnusz el­hangzása után Komócsin Zoltán mondott nagy tetszés­sel fogadott beszédet. fagsyüés a ládi Mindenki pontosan érke­zett. Azok is, akik távoli munkahelyekről indultak a ládi fűrészüzem központi te­lepére — párttaggyűlésre. A kultúrterem padsoraiban un-' neplő ruhában, ünnepi han­gulatban foglaltak helyet az üzem kommunistái, a 46 párt- , tag közül 43-an. Volt miről beszólni Percnyi késedelem nélkül kezdődött a taggyűlés. Az el­nökség megválasztását köve­tően Sándor András, az alap­szervezet titkára tartott vita­indító előadást. Volt miről beszélnie, hiszen a tagság — mint azt a be­vezető előadás is tanúsította — mélyrehatóan tanulmá­nyozta az irányelveket és a Központi Bizottságnak a szer­vezeti szabályzat módosítá­sára tett előterjesztését. Akadtak, akik kifogásolták, hogy valaki már 18 éves ko­rában tagja lehessen az él­csapatnak. Úgy vélték: ezek a fiatalok még nem eléggé , érették a párttagságra. Má­sok viszont ennek pontosan az ellenkezőjét állították, mondván: volt időszak, ami­kor 16 év volt a pártba való belépésnél az életkor alsó ha­tára. S akik akkor léptek a kommunisták soraiba, becsü­lettel megálltak a helyüket. Ez utóbbival értett egyet a vezetőség is, amit a taggyű­lés is egyetértőleg vett tudo­másul A törzsgárda megbecsülése Szóvá tették az üzem kom­munistái: nem helyes, hogy csak az legyen titkárrá vá­lasztható. akinek hároméves tagsága van. Úgy vélték, he­lyesebb lenne két évben megállapítani ezt a feltételt. Ezzel is vitába szállt a ve­zetőség, és nagyon helyesen. Ha a párt alkotmányában törvénnyé válna ez a javas­lat, furcsa helyzet alakulna ki. Az ugyanis, hogy titkár lehetne ugyan valaki, de ah­hoz nem lenne joga, hogy egy tagfelvételi kérelemnél ajánlóként szerepeljen. Ehhez a joghoz hároméves párttag­ság szükséges. Amíg tehát titkárként egy alapszerveze­tet vezetne és irányítana, ugyanakkor még mint titkár sem ajánlhatna senkit a párt­ba felvételre. Sok szó esett arról is: fel­tétlenül helyes és szükséges még jobban kihangsúlyoznia törzsgárdához tartozók meg­becsülését, s azt az elisme­rést, ami az üzemhez, a mun­kahelyhez való hűséggel együtt jár. Mások a tagdíj- fizetéssel kapcsolatban tetteit szóvá néhány problémát. Többek között azt, hogy a hatezer forinton felüli kere­seteknél is állapítsanak meg kategóriát. A fellebbezés joga Megoszlottak a vélemények azzal kapcsolatban is: hc- lyes-e, hogy ha valakit, va­lamilyen ok miatt törölnek a pártból, 30 napon belül joga legyen fellebbezni. Sokan amellett törtek pálcát: erre nincs szükség, hiszen ilyen esetben a tagpvűlés határo­zata a döntő. A többség vi­szont egyetértett azzal — s a vezetőség is ezt hangsúlyoz­ta —: meg kell adni a lehe­tőséget a fellebbezéshez, hi­szen tévedés még egy ilyen fontos határozatnál is előfor­dulhat. A taggyűlés lényegre ta- pintóan, még színvonalasabb munkára ösztönzően foglalt állást az előterjesztett javas­latokban. ami az új vezető­ség tagjaira és munkájára vonatkozóan is érvényes. Olyan elvtársakat jelöltek a vezetőségbe, akik eddigi munkájukkal és magatartá­sukkal bebizonyították: érde­mesek a tagság bizalmára. Mindenkiről szóban is véle­ményt alkottak azzal az ígé­rettel: az űj vezetőséget messzemenően segítik meg­tisztelő és felelősségteljes munkájukban. TÓTH FERENC ★ A Magyar Likőripari Vállalat Partizán utcai üzemében naponta 50 ezer féldecis rum, cseresznye és egyéb kommersz italt palackoznak. Szeptemberi majális Vietnamiakkal a Királyasztalon Csak azért is . . . A szep­temberi majálisnak van egy ilyen „csak azért is” jellege, az évszakváltás könyörtelen jelei: az éles szél, a gyorsan rohanó felhők, és az imitt- amott sárguló lombok elle­nére. Amikor a krónikás fel­mászik a Királyasztalra, mely — Majális park néven — a népet látja manapság ven­dégül, az önfeledten futbal­lozó, kergetőző. beszélgető csoportok között vietnami arcokat keres. Hiába .. . Pe­dig részben ők, az ő jelenlé­tük ad ennek a majálisozó rétnek ma — vasárnap — különleges értéket. * Vietnamiak a Király aszta­lon . . . Hogyan és miért ép­pen ők? Äz LKM csavar­gyár Ho Si Minh brigádjá­nak jóvoltából, akiket némi keresgélés után fortyogó üst körül talál a riporter. Viet­namiak nélkül. — A KISZ-táborba men­tek, ide a szomszédba — tá­jékoztat Somsákné, a brigád- vezető. — Néhány perc múl­va újra itt lesznek. Kérem, addig is mutassa be a brigádot. — Két éve alakultunk, s eppen ma egy éve vettük fel a Ho Si Minh nevet. A 20. Béke-világkongresszus tisz­teletére. igaz, egy ennél szo­morúbb esemény után. 1969. szeptember 3-án halt meg ugyanis Ho Si Minh. A név felvételénél nem álltunk meg. A brigád 11 tagja — kilenc nő és két férfi — elhatároz­ta, hogy a maga módján és közvetlenül segít a vietna­miaknak. A miskolci egye­temen tanuló vietnami diá­kok közül öi patronálásál vállaltuk. Meglátogattuk őket, majd viszonozták ezt a láto- I gatást, és az ismeretségből barátság lett. * A pavilon mögüli völgyből feltűnnek a visszatérők. Elől hárem vietnami kislány kari­karban három magyarral, őket a brigádcsalád két vietnami fia követi. A bemu­tatkozásnál a hagyományos és immár legendás, „ nyílt, mindent magában foglaló ke­leti mosoly ... A legmosoly- gósabb-elevenebb kislány ke­resztneve THU ... virágot jelent. Kérdem, találkozott-e virágtestvérével hazánkban? Igen. a válasza, de hozzáte­szi hogy ősszel nyílik ez a sárga thu-virág és ez mindig az elmúlásra emlékezteti. LE a legvékonyabb közülük. Nya­kán sárga kendő. Mandula­műtét utáni védekezés ez. Össze is húzza magán kar­digánját a napsütés dacára, hisz foga van a szélnek. HOE neve valamilyen kis folyót jelent, ö tud talán a legjob­ban magyarul. CAN NHA parasztfiúként került egyetemünkre. Még öt testvére dolgozik Vietnamért. A legnagyobb bátyja katona. Itt bányamérnöknek tanul, és egészen ügyesen focizik. A legkomolyabb DÚC VIET. Ö az egyetemen tanuló vietna­mi diákcsoport vezetője. Ko- hómémök lesz. Most, nyáron is kohó mellett töltötte a termelési gyakorlatát. Ózdon biztos emlékeznek ró. ★ Gulyás párolog a tálakban. A futball- és tollaslabda- meccsek után mindenki ebédhez telepedik. Közben beszélgető csoportok alakul­nak. Sör kerül az asztalra, a vendégek módjával kóstol­gatják. Náluk csak a felnőt­tek isszák, bort pedig inkább az üresebbje . . . Orvosság­ként. Megtudom Szuchy Róbert­tól, a brigád népfront-patró- nusától. hogy ennek a kis közösségnek a vendéglátáson túl a munkában sincs szé­gyenkeznivalója. 112 százalék alatt még nem teljesítettek, s első helyen végeztek üze­mük brigádvetélkedőjén, 27 brigád közül. Különben ők Miskolc egyetlen népfront munkacsoportja. A tagok rendszeresen részt vesznek e szerv munkájában, s az üze­men belül valósítják meg célkitűzéseit. A vietnamiak segítése — amely ma már az emberek belső szükségletévé vált — szintén egy ilyen népfront-célkitűzés volt. NYAKAS SZILÁRD MISKOLC EGY HETE Várvédelem - ma A műemlékek fogyatkozását minden igaz lokálpatrióta saj­nálkozással veszi tudomásul. Sokan küldtek néhány sóhajt, nosztalgikus megjegyzést a Béke étterem omló falai után is a múlt héten, amikor már elcsitult a robbanás, leülepedett a por. Vigaszul az szolgálhat a miskolciaknak, hogy a sok száz éves falak helyére olyan lakó- és üzletházból álló épület- komplexum kerül majd, mely dísze lesz a következő években kialakuló új belvárosnak. Bármennyire is fáj, tudomásul kell vennünk, hogy építeni nem lehet rombolás nélkül. De azt joggal várja el mind­egyik lakos, hogy a városfejlesztési tervek a lehető legke­vesebb történelmet idéző épület elpusztítását igényeljék. E tervek ismeretében állíthatjuk, hogy a közvéleményként megfogalmazható elv érvényre is jut a városfejlesztésben. Bizonyságul elég talán megemlítenünk, hogy a már-már haj­daninak nevezhető vendégfogadóval szembe néző Sötét ka­pu íve az új belvárosnak is romantikus dísze marad. A patinás falak megőrzéséért azonban többet kell tennünk annál, hogy megkíméljük őket a csákánytól, dinamittól. Az értéküket kölcsönző idő pusztító nyomait is el kell tüntetni — hogy szépen fogalmazzuk meg a prózai hangzású „állag- megóvást”. E szép kötelesség egyik — bár nem a legfon­tosabb — indoka lehet, hogy Miskolc egyébként sem gazdag műemlékekben. A népi ellenőrzés közelmúltban lezajlott vizsgálata szerint „19 országos műemlék és 48 műemlék jel-’ legű objektum” található a területén. Ezek közül a legjelen­tősebbek: a diósgyőri vár, az avasi templom és harangto- ' rony, a minorita templom, — ikonosztázionja és egyéb kin­csei miatt — a görögkeleti templom, a szentlélek! zárda-ro­mok, az újmassai őskohó. A műemlékek gazdája az Országos Műemléki Felügyelőség, de egyre fokozódó szerep jut az értékek megóvásából a he­lyi tanácsnak is. Ezenkívül — a maga módján — gondját viseli a műemlékeknek a Hazafias Népfront, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, az Északmagyarországi Intéző Bi­zottság, a megyei Idegenforgalmi Hivatal, nem is beszélve a honismereti szakkörökbe tömörülő rajongókról. E hosszú felsorolás alapján az ember azt hihetne, hogy a város múltját idéző épületek, falak, egyéb objektumok a le­hető legjobb állapotban vannak. Nos van, amelyikkel valóban sokat törődnek. Ilyen például a diósgyőri vár, melynek res­taurálására 14,5 millió forintot terveztek. A központi keretet a városi tanács 1968-ban 1,3 millió, 1969-ben pedig kétmillió forinttal toldotta meg. (Sajnos, építőkapacitás hiányában az összegnek csak egy részét tudták felhasználni.) A vár tehát rövidesen az eredetihez hasonló állapotában pompázik. De nem minden miskolci műemlékről mondhatjuk el ugyanezt. A Herman Ottó Múzeum — az épület belső magva még Má­tyás korából származik — megroggyant falai immár évek óta várják a helyreállítást. A régi miskolci temető is nagyon el­hanyagolt, pedig ötven neves ember nyugszik hantjai alatt. S az sem válik a város díszére, hogy az ország egyik leg­fontosabb ipari műemléke, az újmassai őskohó megóvására igen keveset áldoztak az utóbbi években Biztosan kevés a pénzünk — adódik önként a következ­tetés. Igen, kevesebb, mint szeretnénk, de azért nemcsak ezen múlik. Az érdekelt szervek között, gondolunk itt első­sorban a Műemléki Felügyelőségre és a helybeli tanácsra, még jobb együttműködést kellene kialakítani, s ebben az együttműködésben nagyobb szerep juthatna a helybeli szer­veknek, hiszen a műemlékek — nemcsak térben! — mégis­csak közelebb vannak az itt élőkhöz, mint bárki máshoz. BÉKÉS DEZSŐ Felavatták Blaha Lujza emléktábláját A Magyar Színházművé­szeti Szövetség Blaha Lujza születésének 120. évfordulója alkalmából emléktáblát he­lyezett el az Emke-ház Blaha Lujza tér felőli oldalán. E ház első emeleti lakásá­ban élt 1887-től haláláig a nemzet csalogánya, a Nem­zeti Színház örökös tagja, aki éppen 50 évvel ezelőtt ottho­nának erkélyéről nézhette rajongóinak nagy tömegét, amely 70. születésnapján őt köszöntötte. Ekkor nevezték el a Nemzeti Színház előtti teret Blaha Lujza térnek. Uránok virága A fenti címmel irodalmi­zenei összeállítást mutattak be vasárnap délután az esz­tergomi Árpád-kori vár helyreállított termeiben. Az Ö-magyar Maria siralomtól a 18. századi virágénekig magyar verseket, dalokat idéztek lel, korabeli hang­szereket szólaltattak meg. Hang versen y a cseppkőbarlangban Szombat délután 1 órakor az Idegenforgalmi Hivatal rendezésében operett-szerzők műveiből álló ' hangversenyt adott a Miskolci Szimfonikus Zenekar, Mura Péter vezény­letével az aggteleki cseppkő­barlangban. A hangverseny két szólistája, Várhegyi Már­ta és Rózsa Tibor nagy sikert aratott. Az esemény érde­kessége volt, hogy a német autós klub hazánkban túrá­zó 170 tagjának fő program­jául szolgált ez a hangver­seny barlangnézéssel együtt. A feszített program dacára a megkérdezett német vendé­gek felső fokokban nyilat­koztak a környezet varázsá­ról, s a cseppkő-hangverseny- térem lenyűgöző szépségei­ről. Újabb Zalka ereklyék Zalka Máté — Lukács tá­bornok 7 értékes emléktár­gya került az Országos Hadtörténeti Múzeumba. A legendás hírű hős leánya, Natasa Zalka, aki már ko­rábban is több tárgyat jut­tatott a múzeum gyűjtemé­nyébe, most ismét eredeti leveleket és személyi hasz­nálati tárgyakat ajándéko­zott. A levelek között van olyan, amelyet Zalka Máté spanyol nyelven írt, a sze­mélyes használati tárgyak, sorában található zsebkés,' bőrből készült patkó alakú pénztárca, benne perésa, olasz, spanyol, francia pénz­darabok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom