Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

Nyitás október elején Mit talál majd a vevő az új Centrumban ? Többszöri határidő-módo­Látható megálló- jelzőket! Egyre nehezebb és veszélyesebb a közúti közlekedés. Gomba módjára szaporodnak a gépjárművek, s a növekvő forgalommal nem fejlődnek egyenes arányban az utak. A városokban — különösen a nagyobb városokban, mint Miskolc is — még bonyolultabb és veszélyesebb a közleke­dés, mint az országutakon. Feltétlenül helyeselhető közleke­désrendészetünk következetes szigora, a gyakori közúti el­lenőrzés és az a követelmény, hogy a gépjárművek vezetői legyenek óvatosak, körültekintők, alkalmazkodjanak a köz­lekedés szabályaihoz. Miskolcon azonban vannak olyan utak, amelyek a leg­gyakorlottabb gépkocsivezetőket is próbára teszik. Ezúttal nem az utak állapotára gondolunk — hiszen ezeket építjük, javítjuk, amennyire futja a zsebünkből. De most ne beszél­jünk utakról, csak egyetlen útról: arról amelyik Diósgyőr felé vezet az Eszperantó tértől a Marx térig. Ezen az úton fényes nappal sem biztonságos a közlekedés — a villamos- megállót jelző táblák miatt. E táblákat többnyire úgy állí­tották fel a gyalogjárón, hogy eltakarják a fák, csak az utolsó pillanatban veszi észre még az is, aki ismerős a vá­rosban. Az idegennek szinte váratlanul bukkannak a szeme elé; és sokszor akkor előzi a villamost, amikor meg kellene állnia ... ha látná a táblát. Még rosszabb a helyzet villanyfénynél. Az úttest megvi­lágítása nem a legjobb — a baleseti veszély megnő. Nem tudni, melyik pillanatban lép valaki a megállóból az úttest­re, nem lehet rá előre számítani, mert szinte észrevehetet­len a megállót jelző tábla. Ügy gondoljuk, ezen az állapoton segíthetnénk. Bizonyára nem is kell hozzá túl sok pénz. Javaslatunk a következő: vagy foszforeszkáló megálló-jelző táblákat állítsanak fel, vagy a meglevőket tegyék láthatóbbá, esetleg megvilágítás révén. A tapasztalatok szerint ezen az útszakaszon eléggé gya­koriak a közlekedési balesetek. S bár tudjuk, hogy ezek megszűnése nem az említett javaslat kivitelezésétől függ — mindenesetre a veszélyt jelentő tényezők közül egyet ki­iktathatunk általa. Zenés műsor, ínyenc falatok Borsod várja vendégeit A több mint ötezer meg­rongálódott, illetve összedőlt szabolcsi lakás újjáépítésé­hez szükséges anyagok 80— 90 százaléka megérkezett a helyszínre — jelentették be a megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi tájé­koztatóján. Az építőanyagok 60 százalékát már fel is hasz­nálták és minden remény megvan rá, hogy a családi házak zömét 90—92 százalé­kos készenléti állapotban ad­hatják át a károsultaknak. Megkezdték az ingatlan kársegélyek kifizetését a vá- sárosnaményi járásban. A ká­rosultak 15 ezer forinttól 60 ezer forintig terjedő segély­ben részesülhetnek. Gyermekkori barátok -f- egy jövevény = sok-sok si­ker! E rövid összegezésben a hattagú együttes pályafutá­sának minden lényeges moz­zanata benne van. De íme, a részletezés: Kangyal Ferenc — dob; Magyar Csaba — zongora, orgona; Malek Miklós — trombita, gitár, orgona; Puha Ferenc — bariton saxofon; Silye Attila — basszusgitár, oozan; Sólymos Antal — gi­tár. Mivel mindegyikük három, sőt négy hangszeren is ját­szik, egy-egy koncertjükön tulajdonképpen húsz-huszon- két instrumentum szólalhat és szólal is meg. Nagyjából egvkorúak, 1944 —45 szülöttei, öten közülük egy iskolába, sőt egy osztály­ba jártak, innen a régi jó barátság. 1965-ben fogadták be a „jövevényt”, aki azóta "ezetőjük és szóló énekesük lett. Sólymos Antal. 1963-ban XIII. kerületi Dixiland zenekar néven meg­nyerték az első Ki-mit- tud-ot. Azóta slágereik között em­legetnek e^v-két átdolgozást, mint az Öh. esv kis csók, vagy a Szállj, szállj madár. Gulyásleves hás nélkül Űj termékkel, a gulyás­krém nevű ételízesítővel nö­veli élelmiszeripari készítmé­nyeinek választékát az Uni- ver Szövetkezet. Rövidesen megjelentik a boltokban az újdonság, amellyel — kevés burgonya és hús hozzáadá­sával — kitűnő, ízletes gu­lyás készíthető, mindössze néhány perc alatt. Az sem baj, ha nem tesznek bele húst, ugyanis a koncentrá- tum tartalmazza azokat a fű­szereket és aromákat, ame­lyek a hagyományos gulyás velejárói. sítás után most már végre biztosnak látszik, hogy ok­tóber első hetében megnyílik Miskolc új Centrum Áruhá­za. Az eladó csak a végén szól bele 'Meglehet, hogy bennünk van a hiba, de a hagyomá­nyos rendszerrel működő üz­letekben feszélyezve érezzük magunkat, amikor csak úgy nézelődni térünk be és — tételezzünk fel ezúttal egy udvarias eladót — azonnal de vannak saját slágereik is. Alkonyat, Zöld a kukorica­szár, Szomorú ház stb. Többször jártak már a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, az NDK-ban; évente átlagban négy hónapot tölte­nek külföldön a „régi újpesti megkérdezik: mit parancsol? Vagy amikor egy divatáru üzletben a polcról lekért ti­zedik pulóver sem nyeri meg a vevő tetszését és vásárlás nélkül hagyja ott az üzletet. Ilyenkor az eladó az elfecsé­relt időért dohog, a többi vásárló pedig a hosszúra nyúlt várakozást kifogásolja. Az önkiválasztó rendszerű áruházakban — ilyen lesz az új Centrum — elméletileg nem fordulhat elő ilyen je­lenet. A vevő annyi puló­vert, nyakkendőt, vagy öl­tönyt akaszt le, próbál fel, amennyit akar, az eladóval gyerekek”. Sikereiket válto­zatos show-műsoraiknák, és kitűnő zenei tudásuknak kö­szönhetik. A beat-nek az att­raktívabb, melódikusabb irányzatát művelik. Íme, ez az Express együt­tes! csak akkor kerül kapcsolat­ba, ha tanácsot akar kérni, illetve, amikor fizet. A fenti elv megvalósításá­hoz természetesen jó néhány elengedhetetlen feltétel szük­séges. Az informálás az ajtóban kezdődik Az első és a legfontosabb, hogy minden áru szembetű­nő helyen, megfelelően „ki­ugratva” kínálja magát. En­nek érdekében az új áruház­ban az egész készlet 80 szá­zalékát az eladótérben he­lyezik el. Ugyancsak a vevők rábeszélés nélküli meggyőzé­sét szolgálják az osztályokon berendezett miniatűr kiállí­tások, a legújabb és még ke­véssé ismert darabok nép­szerűsítésére. A Centrum 320 dolgozójá­nak, különösen az első hóna­pokban nem kis szerepük lesz abban, hogy a Miskol­con még teljesen ismeretlen rendszerű áruház mennyire nyeri meg a közönség tet­szését. A vevők is vizsgáznak Az áruház 65 millió forint értékű készletének kéthar­madát újonnan — körülbelül 20, javarészt budapesti nagy­kereskedelmi vállalattól — szerezték be. A Centrum Áruházak három üzemében készült kis szári ás darabok­kal és közvetlen import út­ján beszerzett árukkal kí­vánják bővíteni a választé­kot, amely az ígéretek sze­rint jóval nagyobb lesz, mint a régi áruházban. Javítani szeretnének az extra méretű konfekcióru­hák választékán is, s a lu­xuscikkek mellett nem fogy ki majd az olcsó, de jó mi­nőségű tömegáru sem. Az ígéretek és a kívánsá­gok elhangzottak, három hét múlva kezdődik a „vizsga”, s az építők, a kereskedők mellett egy kicsit mi, vevők is izgulunk. P. É. A megye vendéglátóipari vállalatainak és a megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának közös szervezésében az idén negyedszer kerül sor a „Vendégül lát Borsod” két­hetes rendezvénysorozatára szeptember 18-tól október 4-ig. Á változatos programsoro­zatba ebben az évben kül­földi : lengyel, csehszlovák, NDK, osztrák, jugoszláv és román szakemberek is be­kapcsolódnak. A miskolci és a Bükkvidéki Vendéglátó­ipari Vállalat, az Avas és a lillafüredi Palotaszálló, vala­mint a MÁV Utasellátó egy­sége jól felkészülve várja az érdeklődőket. A gazdag programból az idén sem maradtak ki a Régi igénynek tesz eleget a Borsodi Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat, amikor a Bajcsy-Zsilinszky utca 19. szám alatti üzletében — az Extra Áruház helyén — szep­tember nyolcadikén meg­nyitja első munkaruházati boltját. Eddig a konfekció­boltok „melléktevékenység­ként” foglalkoztak a munka­ruhák árusításával, de az egyre növekvő igények arra késztették a vállalatot, hogy önálló, szakboltot nyisson. írásban és személyesen A munkaruházati boltot a budapesti Munkaruházati Vállalattal közösen üzemel­tetik, a fővárosi cég biztosít­ja a folyamatos és bőséges választékot, ellátást. Az új üzlet feladata, hogy a válla­latok. intézmények, óvodák, bölcsődék munkaruha igé­nemzetközi vacsoraesték és természetesen nem hiányoz­hatnak a világszerte híres magyar konyha készítményei sem. A műsor a nemzetközi nyitóbállal indul, melyet az első napon, a Katowice étte­remben rendeznek meg. Szeptember 23-tól 27-ig na­ponta egyórás zenei fejtörőt iktatnak be. Amatőr táncdal - és magyarnóta-énekes vetél­kedő is lesz az Otthon étte­remben. Majd fagylaltevés­sel egybekötött gyermekmű­sort tartanak a Fórumban. A rendezvénysorozat ideje alatt ismét felállítják a Sza­badság téren az információs kávépavilont. A. J. nyét kielégítse, és ezen túl­menően az előrendelések alapján, akár éves szállítási szerződések szerint is kiszol­gálja vevőit. A megye egyet­len ilyen jellegű üzlete kedd­től áll a közületi és egyéni vásárlók rendelkezésére, igé­nyeiket személyesen és írás­ban egyaránt bejelenthetik. Sok száz cikk A. rpunkaköpenyek. esőkö­penyek, munkaruhák mellett kapható az üzletben téli és speciális védőöltözék, külön­féle egyenruha, női és férfi fehérnemű, szőrmebunda, kesztyű, bőrruha. Beszerez­hetők itt csecsemő- és gyer­mekruházati cikkek, ágyne­műk. takarók, matracok, tö­rülközők, törlőruhái?. Árusí­tanak ezenkívül férfi- és női kabátokat, pantallókat, sap­kákat is. — O — Bányászballada Nagyapámról kevés emlékem maradt. Né­hány nótatöredék, egy jellegzetes mozdulat, amikor találkozásaink alkalmával fejemre tette nyitott tenyerét és egyetlen történet. Nyár volt. Az öreg a kertben, a körtefa alatt ült, melynek földre hullott, érett gyü­mölcseit zümmögő darazsak dézsmálták. Há­romszögű reszelővei élesítette a térdei közé szorított fejszét. Én a lábánál ültem egy krumplibokor tövében. Nagyapám időnként végighúzta hüvelykujját a fejsze élén, mi­közben ezt mondta: — Még nem elég éles. — Miért kell élesnek lenni? — kérdez­tem. — Mert fejsze — mondta az öreg. Egyenletes mozdulatokkal húzta, nyomta a reszelőt. — Te azt az embert már nem ismerted — kezdte a történetet. — Mi sem láttuk azóta. Akkor még barakkokban laktunk, s mivel asszony és család sem volt, annyit dolgoz­hattunk, meg ihattunk, meg pipázhattunk, amennyit akartunk. A baj a bányában tör­tént. Szegény Farkas Tónira szakadt a föld. Megpróbáltuk kihúzni, de nem lehetett, mert egy szívós akácdeszka — mire felülről rászakadt a föld — odaharapta az egyik kezét. Közben megindult a futóhomok is. lassan kitöltötte az egész beszakadt vágatot. Farkas Tóni rángatta magát, mint a csap­dába esett vad. A homok ellepte a testét, egészen a szívéig. Riadtan és mozdulatlanul néztük, hogyan pusztul el egy ember a sze­münk láttára. Farkas Tóni felkiáltott: „A fejszét'” Megértettük, de ki vállalkozott volna ilyesmire? „Barkóczi — nyögte halkan Farkas Tóni. — Legalább te. Társak, cimbo­rák! Ne hagyjatok! A fejszét!” — Ez a Barkóczi — folytatta kissé lecsen­desítve hangját öregapám — akkor olyan negyvenesztendős lehetett. Okos ember volt. Akkoriban nem nagyon tudtuk, mi van a nagyvilágban. Ezért mindig szívesen hall­gattuk Barkóczit, ha már rászánta magát és megszólalt. Olykor késő este is körülötte ültünk, a kártya pakliban pihent és a kar­bidlámpát sem gyújtottuk meg. ö meg csak beszélt, mesélt. Amikor azt mondta, hogy elérkezik az idő és mi, munkások leszünk az urak, az öregebbek nem hittek neki és fejü­ket csóválták. Itt elhallgatott nagyapám. Felnézett a körtefa levelei által megszűrt napfénybe és felsóhajtott. Aztán így folytatta: — Szóval ez a Barkóczi akkor felkapta a fejszét, ránkkiáltott, hogy világítsunk, és be­ugrott Tónihoz, aki már eszméletlen volt, de az egyetlen fejszecsapásra magához tért. Kivittük a bányából a napra, de akkor már nem sok élet volt benne. Tudtuk mi, hogy el kellene kötni a karját, de olyan kevés maradt a kezéből, hogy nem lehetett. Elvér­zett. Kifolyt a vére. Elfolyt az élete. Nagyapám egy ideig nem szólt. Letette a fejszét, meg a reszelőt és lassú, szórakozott mozdulatokkal dohányt kényszerített a pipá­jába. A többit aztán olyan nyugodtan mondta el, mintha mesélne. — Másnap Barkóczi odaadta a pipáját Francinak. Azt mondta, hányingere van, ha ránéz. Harmadnap, amikor ácsolni kellett, meg faragni a fát, Barkóczi az istennek nem nyúlt volna a fejszéhez. Negyednap temet­tük el Tónit. Akkor még kicsi volt itt a tele­pen a temető. Temetés után kiültünk a ba­rakk elé a kecskelábú asztalokhoz és bort ittunk. Senki nem beszélt. Csak vártuk az estét. Egyszerre csak megérkezett két csend­őr. Poros csizmájuk mellé eresztették a puskatust és kiszólították közülünk a lócáról Barkóczit. „Idd meg a borodat — mondta akkor neki Lovász, és az asztalon maradt fél pohár borra mutatott. Nem — rázta meg a fejét Barkóczi. — Nincs messze a város, három óra alatt megjárom. Ha visszajöttem, megiszom.” — Meg kellett volna akkor innia még azt a fél pohár bort — mondta csendesen nagy­apám. Meggyújtotta az imént megtömött pipát, s ezután csendesen még csak ennyit mondott: — Soha nem jött vissza. Soha. ORAVEC JÁNOS Szeptember 8-án nyílik a munkaruha szakbolt A köpenytől a ssőrmesapká Ingatlansegély az árvíz- károsultaknak Zenéről — fiataloknak! SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom