Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-05 / 208. szám
Nyitás október elején Mit talál majd a vevő az új Centrumban ? Többszöri határidő-módoLátható megálló- jelzőket! Egyre nehezebb és veszélyesebb a közúti közlekedés. Gomba módjára szaporodnak a gépjárművek, s a növekvő forgalommal nem fejlődnek egyenes arányban az utak. A városokban — különösen a nagyobb városokban, mint Miskolc is — még bonyolultabb és veszélyesebb a közlekedés, mint az országutakon. Feltétlenül helyeselhető közlekedésrendészetünk következetes szigora, a gyakori közúti ellenőrzés és az a követelmény, hogy a gépjárművek vezetői legyenek óvatosak, körültekintők, alkalmazkodjanak a közlekedés szabályaihoz. Miskolcon azonban vannak olyan utak, amelyek a leggyakorlottabb gépkocsivezetőket is próbára teszik. Ezúttal nem az utak állapotára gondolunk — hiszen ezeket építjük, javítjuk, amennyire futja a zsebünkből. De most ne beszéljünk utakról, csak egyetlen útról: arról amelyik Diósgyőr felé vezet az Eszperantó tértől a Marx térig. Ezen az úton fényes nappal sem biztonságos a közlekedés — a villamos- megállót jelző táblák miatt. E táblákat többnyire úgy állították fel a gyalogjárón, hogy eltakarják a fák, csak az utolsó pillanatban veszi észre még az is, aki ismerős a városban. Az idegennek szinte váratlanul bukkannak a szeme elé; és sokszor akkor előzi a villamost, amikor meg kellene állnia ... ha látná a táblát. Még rosszabb a helyzet villanyfénynél. Az úttest megvilágítása nem a legjobb — a baleseti veszély megnő. Nem tudni, melyik pillanatban lép valaki a megállóból az úttestre, nem lehet rá előre számítani, mert szinte észrevehetetlen a megállót jelző tábla. Ügy gondoljuk, ezen az állapoton segíthetnénk. Bizonyára nem is kell hozzá túl sok pénz. Javaslatunk a következő: vagy foszforeszkáló megálló-jelző táblákat állítsanak fel, vagy a meglevőket tegyék láthatóbbá, esetleg megvilágítás révén. A tapasztalatok szerint ezen az útszakaszon eléggé gyakoriak a közlekedési balesetek. S bár tudjuk, hogy ezek megszűnése nem az említett javaslat kivitelezésétől függ — mindenesetre a veszélyt jelentő tényezők közül egyet kiiktathatunk általa. Zenés műsor, ínyenc falatok Borsod várja vendégeit A több mint ötezer megrongálódott, illetve összedőlt szabolcsi lakás újjáépítéséhez szükséges anyagok 80— 90 százaléka megérkezett a helyszínre — jelentették be a megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi tájékoztatóján. Az építőanyagok 60 százalékát már fel is használták és minden remény megvan rá, hogy a családi házak zömét 90—92 százalékos készenléti állapotban adhatják át a károsultaknak. Megkezdték az ingatlan kársegélyek kifizetését a vá- sárosnaményi járásban. A károsultak 15 ezer forinttól 60 ezer forintig terjedő segélyben részesülhetnek. Gyermekkori barátok -f- egy jövevény = sok-sok siker! E rövid összegezésben a hattagú együttes pályafutásának minden lényeges mozzanata benne van. De íme, a részletezés: Kangyal Ferenc — dob; Magyar Csaba — zongora, orgona; Malek Miklós — trombita, gitár, orgona; Puha Ferenc — bariton saxofon; Silye Attila — basszusgitár, oozan; Sólymos Antal — gitár. Mivel mindegyikük három, sőt négy hangszeren is játszik, egy-egy koncertjükön tulajdonképpen húsz-huszon- két instrumentum szólalhat és szólal is meg. Nagyjából egvkorúak, 1944 —45 szülöttei, öten közülük egy iskolába, sőt egy osztályba jártak, innen a régi jó barátság. 1965-ben fogadták be a „jövevényt”, aki azóta "ezetőjük és szóló énekesük lett. Sólymos Antal. 1963-ban XIII. kerületi Dixiland zenekar néven megnyerték az első Ki-mit- tud-ot. Azóta slágereik között emlegetnek e^v-két átdolgozást, mint az Öh. esv kis csók, vagy a Szállj, szállj madár. Gulyásleves hás nélkül Űj termékkel, a gulyáskrém nevű ételízesítővel növeli élelmiszeripari készítményeinek választékát az Uni- ver Szövetkezet. Rövidesen megjelentik a boltokban az újdonság, amellyel — kevés burgonya és hús hozzáadásával — kitűnő, ízletes gulyás készíthető, mindössze néhány perc alatt. Az sem baj, ha nem tesznek bele húst, ugyanis a koncentrá- tum tartalmazza azokat a fűszereket és aromákat, amelyek a hagyományos gulyás velejárói. sítás után most már végre biztosnak látszik, hogy október első hetében megnyílik Miskolc új Centrum Áruháza. Az eladó csak a végén szól bele 'Meglehet, hogy bennünk van a hiba, de a hagyományos rendszerrel működő üzletekben feszélyezve érezzük magunkat, amikor csak úgy nézelődni térünk be és — tételezzünk fel ezúttal egy udvarias eladót — azonnal de vannak saját slágereik is. Alkonyat, Zöld a kukoricaszár, Szomorú ház stb. Többször jártak már a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban; évente átlagban négy hónapot töltenek külföldön a „régi újpesti megkérdezik: mit parancsol? Vagy amikor egy divatáru üzletben a polcról lekért tizedik pulóver sem nyeri meg a vevő tetszését és vásárlás nélkül hagyja ott az üzletet. Ilyenkor az eladó az elfecsérelt időért dohog, a többi vásárló pedig a hosszúra nyúlt várakozást kifogásolja. Az önkiválasztó rendszerű áruházakban — ilyen lesz az új Centrum — elméletileg nem fordulhat elő ilyen jelenet. A vevő annyi pulóvert, nyakkendőt, vagy öltönyt akaszt le, próbál fel, amennyit akar, az eladóval gyerekek”. Sikereiket változatos show-műsoraiknák, és kitűnő zenei tudásuknak köszönhetik. A beat-nek az attraktívabb, melódikusabb irányzatát művelik. Íme, ez az Express együttes! csak akkor kerül kapcsolatba, ha tanácsot akar kérni, illetve, amikor fizet. A fenti elv megvalósításához természetesen jó néhány elengedhetetlen feltétel szükséges. Az informálás az ajtóban kezdődik Az első és a legfontosabb, hogy minden áru szembetűnő helyen, megfelelően „kiugratva” kínálja magát. Ennek érdekében az új áruházban az egész készlet 80 százalékát az eladótérben helyezik el. Ugyancsak a vevők rábeszélés nélküli meggyőzését szolgálják az osztályokon berendezett miniatűr kiállítások, a legújabb és még kevéssé ismert darabok népszerűsítésére. A Centrum 320 dolgozójának, különösen az első hónapokban nem kis szerepük lesz abban, hogy a Miskolcon még teljesen ismeretlen rendszerű áruház mennyire nyeri meg a közönség tetszését. A vevők is vizsgáznak Az áruház 65 millió forint értékű készletének kétharmadát újonnan — körülbelül 20, javarészt budapesti nagykereskedelmi vállalattól — szerezték be. A Centrum Áruházak három üzemében készült kis szári ás darabokkal és közvetlen import útján beszerzett árukkal kívánják bővíteni a választékot, amely az ígéretek szerint jóval nagyobb lesz, mint a régi áruházban. Javítani szeretnének az extra méretű konfekcióruhák választékán is, s a luxuscikkek mellett nem fogy ki majd az olcsó, de jó minőségű tömegáru sem. Az ígéretek és a kívánságok elhangzottak, három hét múlva kezdődik a „vizsga”, s az építők, a kereskedők mellett egy kicsit mi, vevők is izgulunk. P. É. A megye vendéglátóipari vállalatainak és a megyei tanács kereskedelmi osztályának közös szervezésében az idén negyedszer kerül sor a „Vendégül lát Borsod” kéthetes rendezvénysorozatára szeptember 18-tól október 4-ig. Á változatos programsorozatba ebben az évben külföldi : lengyel, csehszlovák, NDK, osztrák, jugoszláv és román szakemberek is bekapcsolódnak. A miskolci és a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat, az Avas és a lillafüredi Palotaszálló, valamint a MÁV Utasellátó egysége jól felkészülve várja az érdeklődőket. A gazdag programból az idén sem maradtak ki a Régi igénynek tesz eleget a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat, amikor a Bajcsy-Zsilinszky utca 19. szám alatti üzletében — az Extra Áruház helyén — szeptember nyolcadikén megnyitja első munkaruházati boltját. Eddig a konfekcióboltok „melléktevékenységként” foglalkoztak a munkaruhák árusításával, de az egyre növekvő igények arra késztették a vállalatot, hogy önálló, szakboltot nyisson. írásban és személyesen A munkaruházati boltot a budapesti Munkaruházati Vállalattal közösen üzemeltetik, a fővárosi cég biztosítja a folyamatos és bőséges választékot, ellátást. Az új üzlet feladata, hogy a vállalatok. intézmények, óvodák, bölcsődék munkaruha igénemzetközi vacsoraesték és természetesen nem hiányozhatnak a világszerte híres magyar konyha készítményei sem. A műsor a nemzetközi nyitóbállal indul, melyet az első napon, a Katowice étteremben rendeznek meg. Szeptember 23-tól 27-ig naponta egyórás zenei fejtörőt iktatnak be. Amatőr táncdal - és magyarnóta-énekes vetélkedő is lesz az Otthon étteremben. Majd fagylaltevéssel egybekötött gyermekműsort tartanak a Fórumban. A rendezvénysorozat ideje alatt ismét felállítják a Szabadság téren az információs kávépavilont. A. J. nyét kielégítse, és ezen túlmenően az előrendelések alapján, akár éves szállítási szerződések szerint is kiszolgálja vevőit. A megye egyetlen ilyen jellegű üzlete keddtől áll a közületi és egyéni vásárlók rendelkezésére, igényeiket személyesen és írásban egyaránt bejelenthetik. Sok száz cikk A. rpunkaköpenyek. esőköpenyek, munkaruhák mellett kapható az üzletben téli és speciális védőöltözék, különféle egyenruha, női és férfi fehérnemű, szőrmebunda, kesztyű, bőrruha. Beszerezhetők itt csecsemő- és gyermekruházati cikkek, ágyneműk. takarók, matracok, törülközők, törlőruhái?. Árusítanak ezenkívül férfi- és női kabátokat, pantallókat, sapkákat is. — O — Bányászballada Nagyapámról kevés emlékem maradt. Néhány nótatöredék, egy jellegzetes mozdulat, amikor találkozásaink alkalmával fejemre tette nyitott tenyerét és egyetlen történet. Nyár volt. Az öreg a kertben, a körtefa alatt ült, melynek földre hullott, érett gyümölcseit zümmögő darazsak dézsmálták. Háromszögű reszelővei élesítette a térdei közé szorított fejszét. Én a lábánál ültem egy krumplibokor tövében. Nagyapám időnként végighúzta hüvelykujját a fejsze élén, miközben ezt mondta: — Még nem elég éles. — Miért kell élesnek lenni? — kérdeztem. — Mert fejsze — mondta az öreg. Egyenletes mozdulatokkal húzta, nyomta a reszelőt. — Te azt az embert már nem ismerted — kezdte a történetet. — Mi sem láttuk azóta. Akkor még barakkokban laktunk, s mivel asszony és család sem volt, annyit dolgozhattunk, meg ihattunk, meg pipázhattunk, amennyit akartunk. A baj a bányában történt. Szegény Farkas Tónira szakadt a föld. Megpróbáltuk kihúzni, de nem lehetett, mert egy szívós akácdeszka — mire felülről rászakadt a föld — odaharapta az egyik kezét. Közben megindult a futóhomok is. lassan kitöltötte az egész beszakadt vágatot. Farkas Tóni rángatta magát, mint a csapdába esett vad. A homok ellepte a testét, egészen a szívéig. Riadtan és mozdulatlanul néztük, hogyan pusztul el egy ember a szemünk láttára. Farkas Tóni felkiáltott: „A fejszét'” Megértettük, de ki vállalkozott volna ilyesmire? „Barkóczi — nyögte halkan Farkas Tóni. — Legalább te. Társak, cimborák! Ne hagyjatok! A fejszét!” — Ez a Barkóczi — folytatta kissé lecsendesítve hangját öregapám — akkor olyan negyvenesztendős lehetett. Okos ember volt. Akkoriban nem nagyon tudtuk, mi van a nagyvilágban. Ezért mindig szívesen hallgattuk Barkóczit, ha már rászánta magát és megszólalt. Olykor késő este is körülötte ültünk, a kártya pakliban pihent és a karbidlámpát sem gyújtottuk meg. ö meg csak beszélt, mesélt. Amikor azt mondta, hogy elérkezik az idő és mi, munkások leszünk az urak, az öregebbek nem hittek neki és fejüket csóválták. Itt elhallgatott nagyapám. Felnézett a körtefa levelei által megszűrt napfénybe és felsóhajtott. Aztán így folytatta: — Szóval ez a Barkóczi akkor felkapta a fejszét, ránkkiáltott, hogy világítsunk, és beugrott Tónihoz, aki már eszméletlen volt, de az egyetlen fejszecsapásra magához tért. Kivittük a bányából a napra, de akkor már nem sok élet volt benne. Tudtuk mi, hogy el kellene kötni a karját, de olyan kevés maradt a kezéből, hogy nem lehetett. Elvérzett. Kifolyt a vére. Elfolyt az élete. Nagyapám egy ideig nem szólt. Letette a fejszét, meg a reszelőt és lassú, szórakozott mozdulatokkal dohányt kényszerített a pipájába. A többit aztán olyan nyugodtan mondta el, mintha mesélne. — Másnap Barkóczi odaadta a pipáját Francinak. Azt mondta, hányingere van, ha ránéz. Harmadnap, amikor ácsolni kellett, meg faragni a fát, Barkóczi az istennek nem nyúlt volna a fejszéhez. Negyednap temettük el Tónit. Akkor még kicsi volt itt a telepen a temető. Temetés után kiültünk a barakk elé a kecskelábú asztalokhoz és bort ittunk. Senki nem beszélt. Csak vártuk az estét. Egyszerre csak megérkezett két csendőr. Poros csizmájuk mellé eresztették a puskatust és kiszólították közülünk a lócáról Barkóczit. „Idd meg a borodat — mondta akkor neki Lovász, és az asztalon maradt fél pohár borra mutatott. Nem — rázta meg a fejét Barkóczi. — Nincs messze a város, három óra alatt megjárom. Ha visszajöttem, megiszom.” — Meg kellett volna akkor innia még azt a fél pohár bort — mondta csendesen nagyapám. Meggyújtotta az imént megtömött pipát, s ezután csendesen még csak ennyit mondott: — Soha nem jött vissza. Soha. ORAVEC JÁNOS Szeptember 8-án nyílik a munkaruha szakbolt A köpenytől a ssőrmesapká Ingatlansegély az árvíz- károsultaknak Zenéről — fiataloknak! SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA
