Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-10 / 186. szám

Megérdemlik a legnagyobb megbecsülést Taggyűlés előtt a nők helyzetéről Egy halom irat közül egyet­len mozdulattal, keresgélés nélkül emeli ki'a kézzel tele­írt lapot Árvái István, a Fi­nommechanikai Javító Vál­lalat párttitkára. Naplónak is beillenék, ami az idegen szá­mára még „titkokat” rejtő adalék egyetlen kérdéshez: — A nőkről szóló fejezet­ben mit mond majd el a tag­gyűlés elé terjesztett beszá­moló? — Vállalatunk 907 dolgo­zója közül 179 a nő. S mi­után erősen decentralizált üzem vagyunk, negyvenegy munkahelyen, szétszórtan dolgoznak. Tegyük hozzá, nagy szorgalommal és hozzá­értéssel. Megérdemlik a leg­nagyobb megbecsülést. Azt értem ez alatt, hogy nem­csak szóban hangoztatjuk ezt, hanem igyekszünk javítani helyzetükön, munka- és élet­körülményeiken. Jő közérzet, kulturált környezet Újabb tényékért, adatokért feljegyzéseihez, az „okos kis papírlaphoz” fordul. — Van egy műhelyünk, a gumijavító, ahol a dolgozók 90 százaléka nő. Nehéz itt a munka. Még a férfiak is tisz­telettel szólnak erről a ja­vítóműhelyről, amely „sokat hoz a konyhára”. De szám­űzzük az izzasztó körülmé­nyeket, Automata gépsoro­kat, célgépeket szereztünk be. Végezzék el ezek a mun­ka nehezét. Azt akarjuk, hogy a jó közérzet, a kultu­rált környezet legyen a jel­lemző nemcsak erre, de min­den egységünkre. A vállalatnál tehát nagyon komolyan veszik a negyedik ötéves terv irányelveiben rögzített útmutatást, amely szerint: „Vállalati eszközök­kel is fokozni kell az egész­ségre ártalmas és nehéz testi munkák... gépesítését. Kü­lönös figyelmet kell fordítani a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek a javítá­sára.” Meggyógyul egy kislány A segítség, a nőkről való gondoskodás egyéb tettekben is lemérhető. A neon-üzem­ben dolgozik egy kislány, aki a paralízis szorításától szen­ved. Egy külföldi gyógyinté­zetet szeretne felkeresni, de ehhez pénz kell. S neki nincs. A vállalat zsebéből szívesen adják a szükséges összeget. A kislány az anya­gi támogatással — utazhat. Egymás után bukkannak elő a szebbnél szebb példák és történetek, amelyek mind a beszámolóba kívánkoznak. Újólag szóba kerül Bojtos Tihamérné ügye, akiknek a szocialista brigádok terem­tettek elő 10 ezer forintot a szövetkezeti lakáshoz. S mint közöltük is: legutóbb egyik rokkant munkatársukon se­gítettek hasonló módon. Ab­ban, hogy ilyen a közszellem a vállalatnál, jelentős része, szerepe van a pártszervezet­nek is. A vezetőségben is képviseletet kapjanak — Nem sikerült azonban még megoldani — keresi a szavakat a párttitkár —, hogy a nők aránya tükröződ­jék a vezetésben. S itt első­sorban a pártszervezetről be­szélek, amelynek vezetőségé­ben egyetlen nő sincs. Pédig a párttagság 13 százaléka nő, ami már önmagában véve is indokolja, hogy a vezetőség­ben is képviseletet kapjanak. Most van néhány javasla­tunk ennek megoldására; majd a taggyűlés dönt, hogy helyesek-e. A nők helyzetének javítá­sa, a velük való törődés nem kampányfeladat, hanem ál­landó és folyamatos tevé­kenység kell, hogy legyen. Nagyon jól tudják ezt a Fi­nommechanikai Vállalatnál, s aszerint is cselekednek. TÓTH FERENC jK Oázis. (Jármay György rajza) Bolivas végzetes balfogása A brazíliai Piemonta Bue­no városban élő Fernando Bolivas alagutat fedezett fel, amely a helyi benzintöltő-ál­lomás közelében húzódik. Bolivas, aki már előre örült az illegális benzinkereskede­lem révén várható nyereség­nek. elhatározta, hogy az alagutat összeköti a benzin­tartályokkal. Szorgalmas munkával sikerült is eljutnia az egyik tartályhoz, amin nyílást vágott, és azon át be­vezette az elszívó csövet. Bo­livas legnagyobb csodálkozá­sára azonban a csőből víz folyt. A rendőrségen azután megmagyarázták neki, hogy az állomás tűzoltótartályához kapcsolta „maszek” benzin­vezetékét. .. Vendéglátósok — vendégségben Hasonló-e a grúz és a magyar konyha? Szeptemberre grúz vendé­geket várnak a miskolci Avas-szállóba. Nem turistá­kat, hanem: kollégákat. Vcn- déglátóipari kollégákat — A grúz vendégek láto­gatása viszonzása lesz a mi utunknak — újságolta Sam- kó István, az Avas-szálló igazgatóhelyettese, aki Majo­ros János konyhafőnökkel együtt a közelmúltban Tbili­sziben járt. Magyar gasztronómiai na­pokat rendeztek az egyik legnépszerűbb grúz étterem­ben, s ebből az alkalomból tíz napon át 28 vendéglátó­ipari dolgozó tartózkodott hazánkból Tbilisziben. — Milyen tapasztalatokat hoztak? — A magyar konyhának nagy sikere volt: csupán az előételekhez 27 mázsa külön­féle nyersanyagot használtak fel szakácsaink. Meglepett bennünket, hogy az előételek után a grúz vendégek egy­szerre négy-öt-, vagy még többféle menüt is rendelnek, és sorra fogyasztják például a disznótoros vacsorát, a töl­tött csirkét, az erdélyi fatá­nyérost . .. Közben bort és konyakot isznak, s a pincér addig nem vihet el az asz­talról egyetlen tálat, poharat sem, amíg a vendég ott-tar- tózkodik. A tbilisziek szerint egyéb­ként hagyon sok hasonlatos­ság van a grúz és a magyar konyha között, főleg a fűsze­rezésben. A grúzok is szere­tik az erős fűszereket, a bor­sot, a paprikát. Speciális ételkülönlegességeiket ők majd a grúz napok alkalmá­ból mutatják be szeptember­ben. A budapesti Kör-szálló­ban kerül sor erre a rendez­vényre, de a grúz vendég­látósok egy csoportja Mis­kolcra is ellátogat. 17 millió forintba került ■ ■ Öltöző,- mosdó-, étkező­kombinát a vasutasoknak Az ország egyik legmoder­nebb szociális létesítményét adják át a közeljövőben Mis­kolcon. A MÁV miskolci csomópontjának dolgozói új öltöző-, mosdó-, étkezőkomp­lexumot vesznek át előrelát­hatólag augusztus 20-án. A létesítmény elsősorban a von­Tristan Bemard tiszteletjegye Tristan Bemard egyszer elment a feleségével az egyik ba­rátja darabjának előadására. A darab olyan unalmas volt, hogy az első felvonás után Tristan Bemard felállt a helyéről és kifelé indult. — Ne menj el most — mondta a felesége. — Tiszteletjegyet küldtek nekünk és legalább illendőségből ki kell várnunk a végét. — Jó — mondta Bemard, de a második felvonás közepén megint csak elindult kifelé. — Már megint hová mész? — A pénztárhoz. Veszek egy jegyet, hogy kimehessek a színházból, mint bármely más néző. Utazik a meddő A bányákból kikerülő szél . mintegy négy százaléka med­dő vagy egyéb szennyező anyag, amit a szénosztályo­zón választanak el a szén­től. A Berentei Központi Szénosztályozón — ahol na­ponta átlagban 17 ezer ton­na szenet „dolgoznak fel” — a szénből egy hónapban hoz­závetőlegesen 10—15 ezer tonna meddőt távolítanak el. amit csillékben szállítanak a terwtárói meddőhányóra. ASZODYJANOS A kriminalisztika kalandos története Az „alpesi erődítmény” 1945 tavasza. Németország, Ausztria, Csehszlovákia or­szágútjain visszavonulnak a * hitlerista csapatok. Április 10-én Hitler bejelenti: át­költözik a Bajor-Alpokba, s ott az „alpesi erődítmény­ben” megszervezi a náci erők végső ellenállását. Vé­gül azonban a „führer” ott­maradt berlini bunkerjében, ahol, mint tudjuk, öngyilkos­ságot követett el; holttestét benzinnel locsolták le és el­égették ... Az „alpesi erő­dítményt” azonban mégis a nácik által egész Európából összerabolt kincsek, valamint a titkos dokumentumok és irattárak hatalmas rejtekhe­lyévé alakították át. A he­gyek között megbúvó tenger­szemek. a meddő és elhagya tott bányák, a barlangok és odúk megteltek rejtélyes lá­dákkal és konténerekkel. Ide, ebbe az Ausztria, Német­ország és Csehszlovákia ha­tárai közé ékelt hatalmad há­romszögbe hordták tizenhat vasúti kocsiban á sachsen- hauseni berendezéseket is. A nyomdai felszerelésből sem­mi sem került elő többé. Ami pedig azt a száznegyven fog­lyot illeti, akik a 18/19-es tömbben berendezett nyom­dában dolgoztak, Himmler parancsa világos volt: A „Bernhard-művelet” nyomait el kell tüntetni. A különle­ges papírt és a hamis bank­jegyeket égessék el, a leme­zeket és a matricákat vessék a Toplitz tóba. ott, ahol a legmélyebb a víz, azt a száz­negyvenet pedig vigyék az ebensee-i táborba és egytől egyig likvidálják őket.” Himmler parancsát csak részben teljesítették. A fog­lyokat elszállították ugyan Ebensee-be, de az amerikai tankok 1945. május 5-i vá- atlan betörése megakadál­yozta az SS-eket abban, hogy kivégezzék a történelem leg­nagyobb pénzhamisításának szemtanúit. Nem hajtották végre a bankjegyek elégeté­sére vonatkozó utasítást sem. Az SD és a Gestapo emberei ugyanis arra gondoltak, hogy nem árt, ha félretesznek egy kis pénzt az elkövetkező „sö­tét napokra”. Mintegy hatvan konténert tehát a Toplitz tengerszembe süllyeszteitek. 1959-ben több konténert fel­színre hoztak, s jó részük­ben hamis fontot találtak. A Daily Mail 1950. június 5-i száma azt írta. hogy „Himmler hamis font ster­lingjei továbbra is áramla­nak Hága felé. Többségük az európai országokból érkezik, de jön hamis pénz Argentí­nából vagy Ausztriából is”. Ismeretes, hogy Hága az In­terpol hamisítványokkal fog­lalkozó irodájának székhelye. 1947—1949 között ez az iroda 127 hamisítvány-típust fe­dett fel. A nyomozók > felfigyeltek arra. hogy a sachsenhausen i hamis dollárok készítésénél alkalmazott matricák, leme­zek. papírminták sosem ke­rültek elő. Egyes újságok, nemkülönben egyes szerzők, köztük Julius Mader is, így arra következtettek* hogy az 1949-ben forgalomba került hamis dollárok és az eltűnt nyomdafelszerelések között kapcsolat van. „Ügy tűnik, hogy a hamisítók ugyanazo­kat a matricákat használják, amelyekkel a háború idején a nácik nyomták a hamis dollárokat” — állapította meg a nyugat-berlini Telegraph 1949. augusztus 29-i száma. Igaz — mutat rá az ameri­kai titkosszolgálat már em­lített jelentése is —, hogy 1947—1949 között szinte egy- időben kerültek forgalomba ilyen bankjegyek Francia- országban, Belgiumban, Hol­landiában, Svájcban, Angliá­ban és Norvégiában. A ké­sőbbi események ellenben azt mutatták, hogy a hami­sítók tevékenységének foko­zódása világjelenség, és nincs kapcsolatban a háború ide­jén alkalmazott „papírpénz­bombázással”. A hamisítások „fellendülése” nem volt egyéb, mint a második világ­háború után fokozódó bűnö­zés kísérőjelensége. (Folytatjuk) tatási főnökség dolgozóinak kényelmét szolgálja, de he­lyet kapnak benne más szol­gálati ághoz tartozó vasuta­sok is. Ezer ember 300 helyén Eddig 300 személyes öltöző­mosdó állt a mozdonyveze­tők, fűtők és szakmunkások rendelkezésére, s ide több mint ezren voltak bezsúfol­va. Az öltözőszekrények egy­más tetején álltak és a szek­rénysorok között alig lehetett mozogni, összesen 17 zuha­nyozó volt a régi épületben, ahol lehetetlen volt a kor­szerű tisztálkodás. Ezt oldják meg a rövidesen átadásra ke­rülő épülettel. Fekete-fehér szekrények A szociális létesítmény 17 millió forintos beruházással épült. Az épület háromszin­tes, ahol 1350 ember öltöz­het, tisztálkodhat a legmo­dernebb körülmények kö­zött. Minden dolgozónak két szekrénye lesz: egy „fehér”, amelyben a tiszta ruháját tarthatja, és egy „fekete”, ahol a piszkos ruhát tárol­hatja. Szintenként 17—17 zu­hanyozó és 8—8 mosdó, illet­ve lábmosó áll rendelkezé­sükre. A csapokból egyaránt lehet majd engedni hideg és meleg vizet. A falak a leg­szebb márvánnyal és csem­pével vannak burkolva. Az anyag liften érkezik Az épülethez kapcsolódik egy 900 személy étkezését biztosító konyha és egy 150 személyes étterem. A konyha korszerű gáztüzelésű üstök­kel, sütőkkel van ellátva, és a munkát modern kis gépeit — darálók, kenyérszeletelök. hámozok — is segítik. Az élelmiszerek tárolását Hűtő­terek és raktárak biztosítják. A pinceraktárból az anja- gokat kis teherliften lehet felszállítani. Szó van róla, hogy a ré­gebbi üzemi konyhát meg­szüntetik, és az épületben csak étterem lesz, ahová az ebédet az új konyháról szál­lítják. Ezzel megoldják azt, hogy a Tiszai pályaudvar dolgozóinak ne kelljen az úi épülethez felgyalogolni, és így az új étterem is teher­mentesítve lesz. O. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom