Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-10 / 186. szám
MISKOLC EGY HETE y Világjelenség: a nagyvárosokban kevés a gépkocsi-parkírozóhely. As autótulajdonosok ugyancsak sokat bosszankodnak, míg csúcsidőszakban ki tudnak fogni egy kocsihossznyi szabad területet a kijelölt helyeken. Miskolcon örvendetesen, gyakran foglalkoznak az illetékesek a parkolási problémákkal, s a lehetőséghez képest, segítik az autósok gondjának enyhítését. A napokban például a Hősök terénél jelölték ki ezt a területet, amely a Déryné utcai parkírozó zsúfoltságát szünteti meg — remélhetőleg... ÍÁgotha felvétele) A ktsz-ekhen nőtt a termelékenység íj HISZ-titkár a UlGÉP-ben Begyik Jánost, a DIGEP KlSZ-titkárát a nagyüzemi pártbizottság munkatársává nevezték ki. A vállalat új KISZ-titkárává Benczkó Bélát. a KISZ-bizottság eddigi munkatársát választotta meg mai ülésén a DIGÉP KISZ- bizottsága. A MÁV miskolci igazgatóságának dolgozói mindent elkövetnek arcnak érdekében, hogy az árvíz sújtotta területekre irányított, különféle építőanyaggal megrakott saeFrizurafesztivál A Lillafüredi Kupa frizura, fesztivált négy évvel ezelőtt, a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet kezdeményezésére rendezték meg először. Azóta évenként négy megye — Borsod, Szabolcs. Hajdú és Heves — legjobb fodrászai vetélkednek egymással. Ebben az esztendőben szeptember elején Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban rendezik meg a vetélkedőt. A megye fodrászait egy női és egy férficsapat, valamint 16 modell képviseli. relvenyek zavartalanul célhoz érjenek. Jelenleg is útra készen áll 223 vagon kavics és több száz vagon vegyes szállítmány. A borsodi kisipari termelő- szövetkezetek az év első hal hónapjában 315 millió forint értéket termeltek, 22,5 százalékkal többet, mint a múlt esztendő hasonló időszakáMajális Nagyszabású majálisra készül a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat: augusztus 20- ára a DIGÉP 750 ebédet rendelt. A vendéglátó vállalat több mázsa fagylaltot, több hektoliter üdítő italt és colat szállít a Majális-parkba. ban. Mindezt elsősorban a termelékenység növelésével érték el, minimális, alig valamivel több. mint három- százalékos létszámtöbblet mellett, Elutaztak az encsiek, jönnek a mezőcsátiak Pénteken este tábortüzei gyújtottak a csenyik-völgyi úttörőtáborban a gyerekek: letelt a tíznapos pihenés. Szombaton hazaindult a 160 úttörő, az encsi járás tanulói. Helyökre Mezőcsátról és környékéről érkeznek ujasbb veodfigek a táborba, ugyancsak tíznapos «akadozásra. A köpetsz jósnő viccei Szabad szombat a Búza téri kocsmákban Útra kész vagonok Elegancia az iskolapadban Gyerekeink még önfeledt lubickolással, táborozással vagy zsebpénz-szaporító idénymunkával töltik a szünidőt, de ha száz ágra süt is a nap, a szeptember, az új iskolai év már jelzi közeledtét. Mindenekelőtt azzal, hogy a ruhaboltokba, papírüzletekbe egyre gyakrabban térnek be a kisdiákok, egyedül vagy a mama kíséretében. Az évnyitóig hátralevő hetek bizony nem kis gondot hoznak azoknak a családoknak, melyekben iskolás korú gyerekek vannak. Ilyenkor derül ki, hogy a tavalyi tornacipőt nyáron szétfocizta a kamasz, a lány meg azért nyafog, mert szűk a sötétkék szoknyája. És akkor hol vannak még az iskolaszerek! A nyár egyébként sem kedvez a spórolásnak — sokba került a nyaralás, festetéís, ki kellett váltani a tűzrevalót stb. —, a munkásszülők többségének meg kell várnia az augusztus derekán esedékes fizetést is a bevásárlás előtt — mondják a megszokott „prognózist” a boltosok. Az anyagi természetű gondokat még csak szaporítja, hegy bár minden évben jobb ruha- és tanszerellátást ígér a kereskedelem, egy-két cikk mindig hiányzik, vagy hamarabb kifogy a raktárakból, mint kellene. Máris látszik, hogy baj lesz példáuL a rajztáblával. Pótlólag sikerült ugyan rendelni — mondja a szakbolt vezetője — egy ktsz-től valamennyit, de erre a szállítmányra még várni kell. Amikor iyesmit hátit az ember — hiába, ezt nem lehet megszokni —, elcsodálkozik: miért kell az utolsó pillanatban kapkodni? Hogyan lehet kevés olyan iparcikkekből, melyek nélkül nem mehet iskolába a gyerek, az iskoláztatás pedig túlzás nélkül: nemzeti érdek. Persze, ha a kismamacipő hiánycikklistára kerülhetett tavaly, télvíz idején, akkor... De hagyjuk a dohogást, egyelőre reménykedjünk a szép ígéretekben és higgyük ei, amit a kereskedők hajtogatnak: az idén jobb lesz az ellátás gyermekruhából és iskolaszerből, mint az elmúlt években volt. Szól junk inkább arról az elgondolkodtató jelenségről, awfi- rő! egyébként elég nehéz beszélni, hiszen tulajdonképpen a családok magánügye. Röviden: évről évre követelödzőbbek a serdülő gyerekek, igényük gyorsabban nő, mint ahogy ezt a szülők többségének anyagi helyzete megengedné. Ezernyi jele van ennek, de most talán elég iriegemlítenünk, hogy — mint a kereskedelem statisztikája mutatja — kevés kislány elégszik meg ma már a konfekciószoknyával, többségük kik-ö- nyörgi szüleitől á csméltatást, pedig ez jóval drágább megoldás. Lehet, hogy a konfekciószoknyak nem olyan dtwato- sak, mint kellene. De vajon feltétlenül szükséges-e szigorúan lépést tartani a divattal egy 12—14 éves süldőtanykarcak? Különösen, ha szolid keresetű szüleinek több gyermek taníttatását kell vállalniuk! És helyesen jár-e el az az édesanya, aki lemondások árán arra szoktatja gyermekét, hogy neSS semmiről sem kell lemondania: mindenből mindig a legszebbet, a legdrágábbat követelni. Igaza volt pedagógus ismerősömnek, alti azt állította, hogy amikor asz őszi bevásárlásra indul a szülő, tula jdonképpen rajthoz sorakozik, és aztán egész évben versenyt felt — anyagi erejét megfeszítve — a többi szülővel; kinek a gyereke elegánsabb? Sokszor már nem is lehet tudni, hogy a gyermek igénye ösztönzi a versenyfutást, vagy éppen fordítva. A legelegánsabb, legdrágább általában nem azonos a legkényelmesebbel . Iskolai öltözéknél pedig ez a legfontosabb követelmény. És nem kell azért lemondani a versenyről sem. Csak fogalmazzák meg helyesen a kérdést a kedves sz^ökc kinek a gyereke a legszorgalmasabb, legrendesebb? B. D. Angyal fiúkat keres Késsül a regionális fejlesztési terv Hogyan érzi magát Borsodban az idegen? Szabad szombatokon a szokásosnál is népesebb a Búza tér. Utasok százait hozzák a távolsági és a helyi járatú autóbuszok, délig ezrek fordulnak meg a piacon. A földszintes üzletsor kirakatai mellett a 22. számú italbolt lépcsőjén talpalatnyi hely sincs Egy fiatalember kér utat, kezében három pohár pálinka. Egy az övé, egy az asszonyé, egy a fiáé. aki hat-hét éves lehet, A gyerek egyből hátrahajtja az italt, szakasztott úgy. mint a szülők, de azért a könnye kicsordul. Fuvarajánlat — két pofon Jó erőben levő férfi támasztja az ajtót. Kilenc gyerek apja. csak az asszony dolgozik. Hangos szóváltások után akkora pofonokat kap a feleségétől, hogy pecsenyevörös képpel távozik. — Megérdemelte — helyesel egy zöld ruhás negyvenes nő —, nekem, a sógornőjének mondja, hogy menjek el vele egy fekete fuvarra. Igaza volt a feleségének, hogy útba igazította — Ennyi ember előtt azért mégsem kellett volna így megszégyeníteni az embert — morgolódik az aitón kívül a szégyenlős férj. A oultnak háttal két fiatalember. alig látnak a borgőztől. A köztük álló töri arcú, őszhajú nő, aki hasonló mámorban dülöngél, éppen kioktatja őket: — O csak ötvenet ad. mer! szebb a oofája. mint a tied és punktum .. . Bem a pofonra, sem pedig az egyezkedésre nem figyel oda senki. Az ajtóban bőrönddel a kezében egy középkorú házaspár igyekszik előre. Az asszonyt valaki leönti — visszafelé kérnek utat. Oszkárt kitiltották Angyal Oszkárt — bár a Búza térre nem is tehetné a lábát — rendszeresen itt találni a kocsmák körül. Szép szál fiatalembert kísér — az ismerősök már előre nevetnek —. lányszerző útra indultak, ami mindig azzal végződik, hogy az ittas férfi hiába keresi a pénztárcáját — mert egy óvatlan pillanatban megszabadítják tőle. — Kétezer forintomat vitte el. megismerem száz közül is — panaszolja egy 50 év körüli férfi. Azt ígérte, hogy . aztán itt állok pénz nélkül. — Nem jelenti fel? — Feleségem, gyermekeim vannak kérem, nem olyan egyszerű. — Mit mond majd otthon? — Valamivel elütöm a témát. .. Nincs is anyja... A szeszgőzben és a tömény cigarettafüstben tegeződnek az emberek. — Nincs egy húszasod? — szólít meg egy foszlott ingben dülöngélő öregember. — Ha holnapig be nem adom a kulcsot, megadom, ha az anyámtól kérek is. — Nincs is anyja, ne adton neki őrnagy úr — avatkozik be egy idegen. Az előbbi kérdező legyint egyet, és a kezében levő dinnyehéjat, üres üveget lerakja a kirakat elé, majd odébb áll. Megsértődött. Betegen ne*n lehet jósolni A Búza téren még egy italboltja van a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnak. A bejárattal szemben ismerősökkel találkozom. Angyal Oszkár két nővel és a szőke pácienssel, akit az imént szerzett. Egyezkednek. Bent a pult előtt a a zöld ruhás nő, aki a másik kocsmában visz- szautasította a fekete fuvart, most két részeg férfivel beszélget. Kint lovaskocsik állnak, a fuvarosok bent söröznek. Szabad szombat van, rosszul megy az üzlet. De nemcsak nekik, hanem Németh Máriának is. A hatvanéves kopasz jósnő beteg, gyötri a kánikula is. nem megy a bolt. — Mit szokott mondani azoknak, akiknek jósol? — Hát szép hosszú életet, sok levelet, köztük egy titokzatosan szép szerelmes vallomást. — És elhiszik? — Nem tudom, de ne tessék viccelni, az nem is fontos. A Búza téren lépésben mennek az autóbuszok, sok a dülöngélő részeg, bágyaszt- ia őket az ital meg a kánikula. A forgalommal viszont nincs baj, estig 13—15 ezer forint is összejön a kocsmákban. Részeget nem szolgálnak ki, a kevésbé részeg viszi ki a poharat annak, aki már a küszöböt is mozgólépcsőnek nézi. Elég sokan vannak, de legalább az ilyen italboltokból lenne kevesebb. NAGY JÓZSEF (Folytatás az 1. oldalról.) Államunk az országos szállodafejlesztési programra csaknem kétmilliárd forintot költ. Észak-Magyarországnak ebből semmi sem jutott. S mint ahogy nem kapott semmint a több száz milliós fürdőfejlesztési keretből, ugyanúgy csak keskeny éren csordogálnak hozzánk a forintok az úthálózat fejlesztésére szánt milliárd okból is. Először a Máira és a Bilkk Amíg a Balaton és a Duna kanyar rohamléptekkel in dúlt meg az idegeníorgalm fejlődés útján, szűkebb pát riánkkal mindössze egyetler figyelemre méltó dolog történt: az Építési és Városié.: lesztési Minisztérium két év vei ezelőtt' megbízást: adott < budapesti Városépítési Tervező Intézetnek a Bükk és a Mátra regionális fejlesztés tervének elkészítésére. A terv előreláthatólag ez év végén kerül kormányszintű bíráló bizottság elé. Sorsa még sok mindentől függ. A helyzet ismeretében azonban — Vályi Péter pénzügyminiszter elnökletével — korábban már minden eddiginél konkrétabb programjavaslat birtokában ült össze az Észak-magyarországi Intéző Bizottság. ÍJ ha I ár ál kelő Ezen a tanácskozáson már szinte egyértelműen megfogalmazták azt az igényt, hogy Borsodot — egy, az Aggtelek szomszédságában létesítendő új határátkelőhely segítségével — jobban bekapcsolják a lengyel—csehszlovák és jugoszláv—bolgár idegenforgaőmba. A bizottság tagjai ■angsúiyozták azt is, hogy az ikelőforgalom várható növekedése mellett Észak-Ma- gyarország a későbbiek során a belföldi forgalomra gyakorolt szívóhatásával jelentős szerepet játszhat az ország külföldiek által látogatott idegenforgalmi központjainak mentesítésében. Ezért úgy döntöttek, hogy ha a kérdéses tervet a kormány- szintű bizottság jóvá is hagyná, szükségesnek tartják egy tudományos alapokon nyugvó távlati fejlesztési program kidolgozását a Duna-kanyartól a Zempléni hegységig terjedő országrészre. A helyi erőit össsec fogásával As: egész északi országrész fejlesztési programjának ismeretében pedig már — Heves és Nógrád megyékkel együtt — összefüggő, egységes és mégis konkrét programot lehetne kialakítani, amelyhez a terv elkészüléséig a meglevő helyi erőforrásokat is előre fel lehet mérni. Ezzel szervezettebb és gyorsabb fejlődés indulhat meg a nagyobb vonzási területekkel rendelkező, már meglevő, vagy ezután kialakuló idegenforgalmi gócpontokban. A többi területen pedig a koordináció segítségével lényegesen meggyorsulna a szükséges kereskedelmi és vendéglátóipari beruházások üteme. . Addig — az átfogó és konkrét programokon túl — a Népi Ellenőrzési Bizottság segítségével alapos, körültekintő felmérés készülhet a megye műemlékeinek és für- dőkultűrájának helyzetéről. LAHUCSKY PÉTER
