Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

Péntek esti bemutató MI ÚJSÁG PESTEN? Mi készül a kis film­stúdiókban ? Könyvek kávéval Megújul a Librésszé Az utóbbi időben csaknem húsz rövidfilm forgatását fe­jezték be a MAFILM kis- íilmstúdiói. Az alkotások té­mája rendkívül változatos; művészettörténet, egészség- ügyi felvilágosítás, szocioló­giai megfigyelés, útifilmek egyaránt szerepelnek közöt­tük. Három évi munka után fe­jezte be Schupler Imre ren­dező-operatőr Requiem című, 14 perces színes alkotását. A művészetkedvelők 'számára különleges élményt jelent majd a magyar gótika ötvös­remekeit bemutató film. melyben többek között Suki Benedek gótikus kelyhének részleteit rendkívül közeli, úgynevezett makró-felvételek segítségével mutatja be az al­kotó. A népszerű-tudományos stúdió másik alkotását, a vi­lágkörüli úton járt Radevsz- ki Theodor, bolgár szárma­zású rendező készítette. So­rozatának címe: Délkeleti partokon. A trilógia első ré­sze Utcák Bombay-ban, a másodiké Ceylon, a legendák szigete, a befejező rész pedig Singapore. Knoll István filmjének cí­me: Pest-Buda szerelmesei. Kollányi Ágoston két rövid­filmmel készült el. Az első Kelet-Afrika állatvilágát mu­tatja be, a második Nyitott könyvek címmel a Békés me­gyei könyvtár fejlődésén ke­resztül érzékelteti a magyar könyvtárhálózat 15 évének legújabb eredményeit. A riport- és dokumentum­film stúdióban készült el Si­pos Tamás alkotása, a Mit keres június. Az idei árvíz­nek állít lírai emléket a fia­tal rendező. Elkészült Kiss József és Zöldi István filmje is. A barátság útján-t a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság megalakulásának évfor­dulójára készítették. Stációk a címe ifjabb Schiffer Pál és Andor Tamás most befejezett munkájának, amely az alkoholizmusról szól. A betegek maguk valla­nak erről a káros és kóros szenvedélyről. A Fotószakkör — Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia készülő al­kotása — egy vidéki fotó- szakkör munkáját mutatja be. Fehérj Tamás riportfil­met készített Plusz egy nap címmel, amelyben pillanatké­pek villannak fel a szabad szombatokról Budapesten, 1970 tavaszán. Befejeződött a Pannónia Filmstúdióban a francia— magyar koprodukcióban ké­szülő Egy világhírű vadász emlékiratai című bábfilmso­rozat három utolsó epizódjá­nak forgatása is. A sorozat 13, egyenként nyolcperces részből áll. A felsorolásból máris arra következtethetünk, hogy nem lesz szegény a városunkban rendezendő jövő évi feszti­vál. % Néhány hete, afféle mű­kedvelő szociológusként, egy több mint kétezer lakosú fa­luban vizsgálódtam, az isko­lában. Arra voltam kíváncsi, egy tízéves falusi gyerek mennyire ismeri községe la­kóit, tehát több mint kétezer embert. Két azonos nevű la­kosról faggattam, külön-kü- lön, három tízéves gyereket. Mindegyiktől ugyanazt kér­deztem: „Ismered Szabó Já­nos bácsit?” Mindhárman kérdéssel válaszoltak: „Me­lyiket?” Nos, úgy választot­tam meg a neveket, hogy tulajdonosaik természetük­ben eltérő tulajdonságokkal legyenek áldva-verve; továb­bá az egyik a felvégen, a másik az alvégen lakjék, mintegy két kilométerre egy­mástól. A válaszokból men­ten kiderült, hogy nemcsak névismerettel rendelkeznek a fiúcskák, a nevek számos ismeretet képzettársítottak bennük. Elmondták: az alvé- gesi Szabó János bácsi ren­des ember, a gyerekei is azok, jól öltözködnek, munkaszere­tők, tisztelettudók, míg a fel- végesi Szabó János bácsi „megéri a pénzét”, de fiai se estek messze a fájuktól, izgá­gák, az egyik már ült is, és szívesen elmennének a mun­ka temetésére. A gyerekek ismereteiket nemcsak maguk szerezték, hanem a még viszonylag egy­séges falusi közösség kollek­tív ismerettárából, szülőktől, testvérektől, rokonoktól, szomszédoktól. Az emberek jelleme cselekedeteikben ölt testet, az alvégesi család jó, a felvégesi rossz minősítést kapott tetteiért, s a falu íté­letéről minden ott lakó tudo­mást szerzett. Tudjuk, a gyer­Szokatlan, érdekes, de ked­ves meghívó érkezett cí­münkre a Televíziótól. A Mi újság Pesten? című új tévé­film — csak a szakmabeli­eknek szóló — bemutatójára invitálnak. (A televízió né­zőközönsége Péntek esti be­mutató keretében láthatja a filmet, augusztus 14-én, este 20 óra 20 perckor.) A meg­hívón látható színészfotók, az operatőr és a rendező alá­írásai elárulják a ma délután 3 órakor kezdődő vetítés ven­déglátó házigazdáit, a szerep­lőket és az alkotókat. A 14 éven felülieknek szó­ló tévéfilm egy disszidálni készülő fiatalemberről szól, akit hiába próbál tervéről f lebeszélni a legjobb barátja. A fiú kitart elhatározása mellett, és hogy mégis visz- szatér, azt az elutazása előtti napon fellobbanó szerelem­nek köszönheti. A film sze- ‘ replői a képen látható Kállai Ilona, Schwetz András, Sin- kó László és Moór Mariann. A filmet Csurka István írta, Benedek Katalin dramatizál­ta, Ráday Mihály fényképez­te és Félix László rendezte. mek rendkívül fogékony, igyekszik megbízható ismere­tekhez jutni az emberekről, hogy tisztában legyen vele, kitől mit várhat. A rossztól elhúzódik, a jóhoz közeledik. Eme tulajdonságunk minden bizonnyal az úgynevezett „örökemberi” kategóriába tartozik. Nos, ugyanezt a kísérletet lefolytattam egy hétemeletes miskolci bérházban is, ott­született tízéves gyerekekkel. Az eredményről nem is érde­mes szólni, — még a névis­meretükben is felszínesek. Szóval, a szomszédsági vi­szony egészen más a faluban és a városban. Az említett miskolci bérházban nem egé­szen 150 ember él, a vizsgált faluban kétezernél több. Minden falusi házat kerítés övez, de az csak a tulajdon szimbóluma, és nem ember­ismeretük határa. A város' lakás fala — az emberisme­ret határa. Falusi emberszá­mára ez a legnyomasztóbb a városban. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek a vi­szonyok nemcsak az újdon­sült, faluból városba került emberek problémája. A szo­ciológiai irodalomban se sze­A Miskolci Műsorkalauz kiállítási híradójában a Lib- resszó címe alatt ez olvas­ható: „Tatarozás miatt zár­va.” Mi tagadás, nyár vége felé jobban örülünk ennek az egyetlen mondatnak, mintha egy kisebb kiállításra invi­tálna a Kalauz. Mert a „mini tárlatokra” bőven lesz idő a következőkben, csak hely le­gyen. Mégpedig nem akár­milyen hely, hanem olyan, ahol könyvek és kényelmes fotelek csábítanak. Amelyre feláldoz az ember egy-egy órácskát az új folyóiratok, magazinok kedvéért. Sőt olyan hely, ahol olcsón lehet kávét vagy Colát kapni. (Még akkor is, ha ez nem jelent különösebb hasznot a vendéglátó szerv számára.) A Libresszót azért tataroz­zák, hogy hétévi „kopás” után ismét ilyen legyen. A gázfűtés, a kijavított parkett az újjávarázsolt falak és ülőgarnitúrák mellett azonban más is érdekel ben­nünket. Már a mostani hat­száz olvasónak is kevés a fiókkönyvtár háromezer kö­tetes állománya. Vajon több lesz-e a könyv, és milyen választékra számíthatunk? Győri Erzsébet, a városi Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett a döntés Kopernikusz születése 500. évfordulójának megünneplé­sére, a város szorgos előké­születekbe kezdett. A három év múlva Torunba látogató számos turistára, tudósra gondolva, külön múzeumban gyűjtik össze a város nagy fiára vonatkozó emlékeket. Jerzy Remer, a tc^ssí múzeum igazgatója a koper­nikuszi időket bemutató jö­vendő intézményt „múzeumi kombinátnak” nevezte. Há­rom részből áll majd: a régi városházából, a toruni mú­zeum „főhadiszállásából”, Kopernikusz szülőházából, ri, se száma azoknak a mű­veknek, melyek a nagyváro­sok lakóinak rossz kedélyál­lapotát ezekből a viszonyok­ból magyarázzák. Az isme­retlen személyekből verbu­vált tömegben érezheti ma­gát igazán magányosnak az ember, márpedig a magány­érzés igen súlyosan hat a ke­délyre. Megannyi építész kí­sérletezik, összefogva orvo­sokkal, pszichológusokkal, szociológusokkal, hogy olyan bérházakat tervezzen, ame­lyek nem eltávolítják, ha­nem közelítik egymáshoz az embereket. Természetünkből fakad, hogy akit nem ismerünk, at­tól tartunk. A sok-sok isme­retlen egyén között sodródó városi emberben apró féle- ’emdózisok halmozódnak fel. Tényleges bizodalma elsősor­ban azon személyekben van. akikről valamit tud. S az ut­cán kikről tudunk valamit: az egyenruhásokról. így szü­letik ösztönös rokonszenv a rendőr, a katona stb. iránt. Ezért tapasztalta volt falusi­ak körében e sorok írója az általános panaszt: gyönyörű a lakásunk, ellátva minden kényelmi berendezéssel, még­könyvtár igazgatója meg­nyugtat: az átalakítás után felszabaduló minden lépés­nyi helyet könyvvel töltenek meg. Ez ugyan nem jelent lényeges gyarapodást. Az ál­lomány revíziója után azon­ban a mostaninál nagyobb lesz a választék. Nem feled­kezik meg a könyvtár törzs­vendégeiről, a selyemréti középiskolásokról sem. Szá­mos munka szolgálja majd a „helyben olvasás” igényét. Ja­nuártól nagyobb lesz a folyó­irat-választék is. (Néhány színes külföldi magazin is helyet kap majd a polcokon.) A megnyitóval természete­sen nem kell ilyen sokáig várni. Szeptemberben már birtokukba vehetik a Lib­resszót kedvelői. És remélhetőleg nő majd a barátok száma, mert a szo­kásos kiállításokon kívül (in­duláskor egy fotóművész tárlatát láthatjuk) az ex lib­ris gyűjtők nem is kislétszá- mú táborának ad majd he­lyet a Libresszó. Az év fo­lyamán p>edig több értékes előadást hallgathatnak a lá­togatók az illusztratív mű­vészetekről. GY— amelyben már lt) éve mú­zeumot rendeztek be, vala­mint az 1350-ben épült szom­szédos házból. A kiállítás célja nemcsak a nagy csil­lagász, humanista és tudós bemutatása lesz, hanem a személyiségét kialakító kor felidézése is. A Kopernikusz-tematikán kívül a város mindent meg­tesz azért, hogy Torun még szebb és a turisták számára még vonzóbb legyen. Ezért megkezdik a műemlékké nyilvánított épületek nagy­arányú renoválását, átépítik az utakat, korszerűsítik a kereskedelmi hálózatot és a városi forgalmat. is, az otthonunkat sokszor börtönnek érezzük, mert nem ismerünk senkit... Nemrégiben érdekes eset szemtanúja voltam. Ablako­mon kitekintve, egy idős pa­raszt bácsit vettem észre a járdán, a szemközti kapuból jött ki. Ment a járdán, s minduntalan hátra fordult, majd a saroktól visszatért, emerre folytatva ingázását, miközben nem hagyta abba a forgolódást. Találgattam: mi lehet a baja? Amikor visszajött és megállt a kapu­ban, arcán a megkönnyebbe- dés mosolya terült el. Nos, kitaláltam, mi a gondja. A házon több kapu, egyik be­járat olyan, mint a másik. Nyilván félt, hogy eltéveszti a maga kapuját. Itt van előt­tem tizenöt tojás, az egyiket közülük az én tyúkom tojta — no, találjam ki, melyik az? Később összebarátkoztam az atyafival. Elmondta, fele­sége elhunyt, egy fia van, itt lakik, magához vette, a há­zat pedig sorsára hagyta. Ült egy lócán, pipáját szortyog- tatva. Megkérdeztem: mit néz? Semmit, válaszolta unottan. Hát az emberek? Mit kezdjek velük, egyiket se ismerem ... Igen, ha ott­hon kiül a ház elé, s ha naphosszat senki se szólna hozzá, akkor is elszórakoztat­ná az otthoni világ, hiszen mindenkit ismer, még ruhá­zatukból is olvasni tud ... Az öreg ember hamar ráunt a városi létre, — valósággal megszökött a fiától. Erre mondják a parasztok: „öreg fát nem lehet átültetni”. Következik: „A város fel­szabadít”. (Folytatása következik) RETTEGÉSBEN EGY FALU Elefántcsorda tartja rette­gésben egy ghanai falu la­kosait. A nekibőszült állatok — mintha csak a dzsungel könyvéből léptek volna elő — több tucat házat lerom­boltak. Letaposták a vetést. A falubeliek sürgős segítsé­get kértek a kormánytól. RAZZIA Razzia során letartóztatták Robert Kennedyt, a meg­gyilkolt Kennedy szenátor 16 éves fiát és barátját, az USA volt párizsi nagykövetének a fiát. Kábítószert találtak ná­luk. Ügyüket a fiatalkorúak bírósága elé utalják. ÖNGYILKOSSÁG Gépkocsijában feltételezik, hogy öngyilkos lett egy nagy­követségi másodtitkár. Bo­rotvapengével vágást ejtett nyakán és csuklóján. A dip­lomata személyes problémái miatt súlyos depresszióban szenvedett. A hágai rendőr­ség a nyomozást megindítot­ta a brazil diplomata ügyé­ben. ELHAGYTÁK HAJLÉKUKAT , Zágrábtól délre 210 kilo­méter távolságra levő Knin- ben 5—6 erősségű földrengés ébresztette fel hajnali álmá­ból a lakosságot. Az embe­rek elhagyták hajlékukat és még délelőtt sem mertek visszatérni lakásukba. NOÉ BÁRKÁJA CÍMÉN A török—szovjet határnál az amerikaiak kutatást sze­rettek volna folytatni az Ararát hegyen Noé bárkájá­nak maradványai után. Ki­derült, hogy ezen a címen már hosszú ideje kémeket küldtek a szovjet határra. A török hatóságok végleg meg­tiltották az USA-nak az „ilyenfajta régészeti kuta­tást”. IKREK A római hatos ikrek közül két kisfiú és két kislány meg­halt. A másik két gyermek életben maradására sincs sok remény. A HÁZ FALÁNAK ROHANT Egy teherautó több más járművel történt összeütkö­zés után végül egy ház falá­nak rohant Törökországban. Utasai közül 18-an életüket vesztették. ELHAGYTA BÖRTÖNÉT Tegnap elhagyta börtönét Maurice Yameogo, a függet­len Felső-Volta első elnöke, akit 1966-ban történt eltávo­lítása után a közvagyon megkárosítása miatt kétévi börtönre ítéltek. NEM KELL ADÓT FIZETNIÜK A legújabb washingtoni rendelkezés szerint nem kell adót fizetni keresetük után azoknak az amerikai kato­náknak, akik részt vettek az amerikaiak kambodzsai in­váziójában. A vietnami harci övezetben tartózkodók és a háborút támogató katonai alkalmazottak is ebben a ked­vezményben részesülnek. ELRABOLTÁK A MADONNÁT Betörők egy nyugat-német­országi község kegytemplo­mából elrabolták az 1410-ben készült 108 centiméter magas Madonna-szobrot. Több más értékkel együtt még két an­gyalfejet is magukkal vit­tek. A műkincsek értéke százezer nyugatnémet márka. Gulyás Mihály Parasztok a városban o Lakásunk otthon és „börtön” „Műzeumkombinátot” létesítenek Tor unban

Next

/
Oldalképek
Tartalom