Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
leszámol - értékelés, augusztus 20-i program Ülésezett a DIGÉP párt- végrehajtóbizottsága Ma délelőtt ülést tartott a Diósgyőri Gépgyár párt-végrehajtóbizottsága. Először Juhász Barna, a pártbizottság munkatársa számolt be az e hét elején már megkezdődött taggyűléseknek a vezetőségek tevékenységét értékelő beszámolóit előkészítő munka tapasztalatairól. Ezt követően Begyik János, a pártbizottság munkatársa ismertette az augusztus 20-i ünnepi programmal kapcsolatos tennivalókra vonatkozó intézkedési tervei. amelyet a vb-ülés jóvá is hagyott. A vb-ülés végül egyéb ügyeket tárgyalt. Két nap után óránként és kocsinként 200 forint Mit mondanak az érdekeltek a GB döntéséről? Augusztus 15-én lép életbe a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint az Arhivatal együttes utasítása, amely a Gazdasági Bizottság állásfoglalása alapján progresz- szíve felemeli a vasúti kocsik állásdíját. A ki nem rakott vagonokért 24 órán belül óránként és kocsinként 24, a második napon 100, a harmadik napon 200 forintot kell fizetni a vállalatoknak az eddigi 12, 16 és 20 forint helyett. Két, az utóbbi hónapokban a vagonok kirakásával sokszor lemaradt vállalatot kerestünk meg, és az iránt érdeklődtünk, milyen intézkedésekkel kívánják meggyorsítani a kocsik kiürítését. A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat naponta 150 vasúti kocsi kirakását tudja biztosítani. Ezzel szemben naponta gyakran 300 vagon is befut, máskor pedig igen gyéren kapják az árut. A KAV véleménye szerint ezután is csak akkor tudják garantálni a folyamatos rakodást, ha rendszeresen érkeznek a szerelvények. Tapasztalatuk szerint, a debreceni és a miskolci MÁV igazgatóság gyakran egymás ellen dolgozik; ha Záhonyból egyszerre 300 vagont küldenek a KAV-nak, akkor ezzel végső soron a miskolci igazgatóság gondjait szaporítják. A KAV vezetői egyébként a napokban Budapesten tárgyaltak a megemelt tarifa következményeiről és a szükséges intézkedésekről, a többi között a munkaerőhelyzetről is. Csodát azonban nem lehet várni a megbeszélésektől, hiszen — mint a KAV miskolci üzemének vezetője elmondta — az egyetlen megoldás a rendszeres szállítás lehet. A Borsodi Ércelőkészítő Mű igazgatója hasonlóképpen vélekedett a néhány nap múlva életbe lépő és őket is érintő utasításról. Állításuk szerint a vállalat eddig is mindent megtett a zavartalan rakodás érdekében, a fennakadásokat náluk is a rendszertelen szállítás okozta. Az is állandó gondot okoz az ércelőkészítőnek. hogy a MÁV nem tud elég, a körbuktatós rendszerhez használható kocsit adni. A vállalat vezetője azt is kifogásolta, hogy a MÁV nem hajlandó figyelembe venni a heti karbantartásokat, és erre az időre is felszámolja a kocsiálláspénzt. A vállalatok kifogásaiban kétségtelenül sok igazság van, köztudomású, hogy nem egyes-egyedül a lassú rakodás okozza a vagonhiányt. De az is vitathatatlan, hogy az új tarifarendszer bevezetése elsősorban őket érinti, tehát nekik is kell valamit tenni a rakodások meggyorsítása ér-' dekében. P. É. * Az Augusztus 20 strandon, fAgotha Tibor felvétele) A házgyári technológia gyorsabb munkát követel E héten már a BÁÉV is részt vesz a diósgyőri városközpont építésében A tervek szerint e héten új állomásához érkezik a diósgyőri városközpont építése. Az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat után bekapcsolódik a munka ba a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat is. Tulajdonképpen már korábban is színre léphettek volna, ba a házgyári technológia gyorsaságával képesek lennének versenyezni a többi vállalatok. Ez azonban még a technológiát alkalmazó BAÉV más részlegeinek is nehézséget okoz. A tegnap este 3 órakor zárult IV. miskolci helyiipari termékkiállításnak és vásárnak a 25 ezer magyar látogatón kívül számos külföldi vendége is volt. A kiállítók vendégkönyveinek tanúsága szerint jugosziávok, csehszlovákok, belgák, olaszok, keletnémetek és lengyelek tekintették meg az Expo—4- et. Készöl a dekoráció Asztalosoktól grafikusokig, mintegy félszázan dekorációújdonságokat készítenek most az LKM propaganda osztályának irányításával. Különleges, szimbolikus díszítéssel szeretnék szépíteni a Lenin teret augusztus 19-re, amikor a gyár nagy. jubileumi ünnepségét tartják A Déli Hírlap telexszolgálata jelenti: Javul a halellátás Az árvíz idején kiürültek a halboltok nagy akváriumai. Hosszú ideig nem lehetett kapni pontyot, márnát, csukát és keszeget. Az utóbbi he., tekben már javult a halellátás, az éttermek is egyre gazdagabb választékot kínálnak halételekből. Az elmúlt héten 50 mázsa pontyot, csukát és keszeget adtak el Miskolcon. A Halérlékesíto Vállalat országos központjától Nagy György igazgatóhelyettes tájékoztatta lapunkat az ellátás alakulásáról. — Ezen a héten már 120 mázsa halat — főként pontyot — értékesíthet a miskolci fióküzlet. Ennek a mennyiségnek csaknem egyharmadát vásárolják meg a vendéglátó- helyek. az éttermek. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat több boltja közvetlenül a miskolci fióktól kap élőhalat. Ha a közeli gazdaságok nem tudnának elegendő mennyiségű pontyot adni a városnak, akkor az országos vállalat a többi halászati szövetkezettől vásárol. — Terveznck-e a közeljövőben újabb üzletet Miskolcon? — A Lenin Kohászati Müveknél szeretnénk felállítani egy halsütőt, olyat, amilyen már sok van az országban. Ha a KÖJÁL-lal rendezni tudjuk a vitás kérdéseket, még az idén megkezdhetjük az építkezést. A halsütő ellátása érdekében újabb kapcsolatok kialakításán fáradozunk a termelő gazdaságokkal. Az év vége felé előreláthatólag lényegesen csökkentjük az árakat. A őszi lehalászásokig bőven lesz norvég filézett hal is a boltokban. Ezt az ára és az íze miatt is nagyon megkedvelték, és különösen az üzemi étkezdék vásárolják nagy mennyiségben. N. J. Lengyel főiskolások a DIGÉP-ben A Varsói Műszaki Főiskola autó-traktor tanszékének tíz hallgatója érkezett kéthetes tanulmányútra a Diósgyőri Gépgyárba. Itt-tartózkodásuk során megismerkednek a vállalat üzemeivel és a világszerte ismert DIGÉP-termé- kekkel. A Miskolcon eltöltött napokat követően a csoport Budapestre utazik. Bányászvirtus-ma „A vájár úgy bánjon a csákánnyal, mint a huszár a kardjával. Az a bányászvirtus!” Van már talán két évtizede is, hogy így okított a kondói bányaüzem egyik frontmestere. Kiszikkadt, csupa in ember volt, 52 évéből a negyvenediket töltötte a föld alatt. (Jómagam egyórás bányajárás után kimerültem, s patakokban ömlött a hátaman a verejték.) Emlékezetem önkéntelenül pattintotta elém az öreg frontmestert, s idézte szavait tegnap Alberttelepen. Borotvaéles kontrasztként a most hallottak mellé. Az országos hírű, rangos bányászhagyományokkal rendelkező üzem kultúrházában tanácskozott megyénk országgyűlési képviselőcsoportja. Választott parlamentereink különös érdeklődéssel hallgatták Monos Jánosnak, a Borsodi Szénbányák igazgatójának a tájékoztatóját, amelynek minden szavából az csendült ki, hogy ma már divatjamúlt a fent idézett bányászvirtus. Nem a csákány az igazi vájárszerszám. A pusztán fizikai erőt úgy váltja fel a gép, a technika, ahogyan felváltotta máris a bányászmécsek, karbidlámpák jánosbo- gámyi fényeit a villamos lámpa. Forradalminak nevezte az egyik felszólaló képviselő azt a változást, amelyet az elmúlt negyedszázad, különösen pedig az utóbbi évtized hozott Borsod bányászainak. S ezek az évek töltik meg új tartalommal a mai bányászvirtust. Mert hiszen, ahol a csákányt a gépek pótolják, ott ma már az izomerő helyett nagyobb szükség van az észre, a modern technikát ismerő, s jól alkalmazó emberi főkre. Ez hát a mai bányászvirtus; tudni, s okosan irányítani a gépeket. Borsod bányái az élen haladnak a korszerű technika alkalmazása terén. Kénytelenek is, hiszen a 23 és fél ezer bányász kevés — s ahogy a szakemberek panaszolták — még a jövőben is kevés lesz ahhoz, hogy a növekvő igényeket kielégíthessék. Elöregedéstől tartanak, bár mindannyiuk szavában ott lappang kimondatlanul is az optimizmus. Mert hiszen mivel tehetnék vonzóbbá a fiatalok előtt a sok évszázados mesterséget, mint azzal, hogy jelvényükbe lassanként csak múltat idéző emlékké válik a keresztbe vetett csákány. (radvónyi) Cj üdülő a Maki-tónál Üdülőt épít a Finommechanikai Vállalat a Mályi-tó partján. A közvetlenül a víz partjára „kifutó” telket 120 ezer forintért vásárolták. Az építkezést rövidesen megkezdik. A több szobás üdülő télen is alkalmas lesz arra, hogy a vállalat dolgozói pihenőnapjukat vagy szabadságukat itt töltsék ed. Kirándulás Pécsre Háromnapos kirándulást szervez augusztus 20-tól 22-ig Pécsre és környékére a Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. A hírek szerint eddig 43-an jelentkeztek az útra, amelyet autóbusz- szai tesz meg a csoport Operett a cseppkobar lángba A naptár szerint még javában tart a nyár, de az Idegenforgalmi Hivatalban már az őszi szezonra készülnek. Szeptember első napjaiban az NSZK-beli autóklub észak-német csoportjának mintegy száz tagja érkezik Tokajba. A lakókocsis vendégek Tokajban táboroznak le, majd Tapolcára és Aggtelekre látogatnak. A barlangban operett-hangversenyen vesznek részt és felkeresik a megye többi idegen- forgalmi nevezetességét is. Sárkány a villanypóznán Tudom, hogy a villanyszerelők nem értenek egyet velem, de én olyan örömmel üdvözöltem a papírsárkány villanypóznára nyársalt roncsát, mint egy régi, régi kedves ismerőst. Hosszú évek óta nem találkoztam ugyanis gyermekkorom talán legkedvesebb játékszerével. Bár az is igaz, hogy a nagyvárosokban, ahol azóta élek, nincs jó terep a sárkányeregetéshez. Mi az alföldi kisvárosban a „csordajárásnak" nevezett tágas legelőn eregettük a sárkányt; a friss tavaszi szelek idején alig győzve cukorspárgával a lobogó farkú légi paripákat. Lám, itt a sokemeletes házak között nem is emelkedhetett magasra, a villanypózna áldozata lett szegény sárkány. Ha elérném, talán meg is simogatnám a papírroncsot, mert segít emlékezni. Eszembe juttat sok más olyan játékszert is, ami néhány évtizeddel ezelőtt még mindennapos örömet okozott a gyerekhadnak, ma viszont már szinte ismeretlen. Hová lettek például a színes üveggolyók, s velük együtt a földbe kapart lyuk körül zajló izgalmas mérkőzések1! S hová lett a méta, a kurta bottal kergetett karika, a nadzagostornak engedelmeskedő facsiga? Jó, jó, tudom, hogy jöttek helyettük újabbak. Például a tollaslabda, ami valóban nagyszerű dolog, csak igen drága. S most arra kell gondolnom, hogy a régiek éppen ezért mentek ki a divatból, mert mai szemmel nézve túlságosan olcsók, ócskák. Mai szemmel? Mai felnőtt szemmel! Mert az ilyen igényesség nem a gyerekeket, sokkal inkább a szülőket jellemzi. Azok, akik egy használt bicikliabroncsot kergettek nagy örömmel sok nyáron át, ma csak a villanyvonatot tartják méltó ajándéknak. De nem akarok itt hosszan filozofálgatni afölött, ami immár közhelynek számító igazság; hajlamosak vagyunk rá, hogy túlöltöztessük, túlkényeztessük gyerekeinket. Inkább arról szólnék, hogy sajnálatosan sok olyan játék tűnt el az évek során, ami intenzív mozgásra, vagy legalábbis a szabad levegőn való tartózkodásra ösztökélte a gyerekeket. A kevés megmaradt közül talán csak a gumilabda tartja népszerűségét. Pedig elég mostoha körülmények között, többnyire a poros aszfalton „dekáznak", „stukkóinak” vele a miskolci gyerekek. Persze nem helyi probléma ez. Riasztóan kevés minden nagyvárosunkban a labdázás- ra, száguldozásra alkalmas tér. A homokozónak, hintának még helyet szorítanak a városrendezők, de a nagyobbacska gyerekeknek itt alig van életterük. Vagy a virágágy, vagy a legkisebbeket joggal féltő mamák riasztják el a „haszontalanokat”. Pedig nem a rosszaság, hanem a természetes mozgásvágy hajtja, illetve hajtaná őket. S míg el nem fárad a lábuk, nemigen találnak örömet a legdrágább épitőszekrévyben. elektromos autóban sem. Mezőkövesden rövidesen kiállításon mutatják be a régi népi gyermekjátékokat. Hiba lenne beletörődnünk, hogy a házilag is előállítható — és éppen ezért különösen kedves — olcsó játékszerek lassan a kiállító- termek kurióziumaivá váljanak. S különösen kár lenne, ha belenyugodnánk, hogy előbb- utóbb nem is lesz hol használni a gyermek minden izmát megmozgató, praktikus eszközöket. BÉKÉS DEZSŐ Külföldiek a kiállításon