Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-23 / 145. szám

Panaszok a NEB asztalán ríéoymillió forintért bővítik a DIGÉP éttermét A Diósgyőri Gépgyár vál­lalati éttermében az elmúlt évben 346 873 adag ebédet szolgáltak ki. Noha több nyersanyag ára emelkedett, a vállalat illetékesei jelen­tős erőfeszítéseket tettek, hogy a színvonal ne csök­kenjen. Nem változtak a té­rítési dijak sem. Az üzemi konyha a jövő­ben még inkább ki tudja elé­gíteni a dolgozók igényeit. Ezt az a négymillió forint is garantálja, amit a vállalat vezetősége az idén az étte­rem bővítésére ad. Munkaalkalom a nőknek és családtagoknak Kapcsolókat gyártanak a legényszállóban Az ózdi szénmedencében felszabadult bányaépületeket nagyszerűen kihasználja az Özdvidéki Szénbányák veze­tősége. Különböző budapesti vállalatokkal szerződést kö­töttek, s e vállalatoknak az ózdi bányavidékre telepített üzemei ma már több száz nő­nek, családtagnak és család­főnek nyújtanak jó kereseti lehetőséget. A Villamosberendezések és Készülék Művek Királdon rendezett be üzemet gázkap­csolók és mágneskapcsolók alkatrészeinek előállítására. Az új üzem egy használaton kívül helyezett legényszálló­ban működik, s a helység bá­nyászasszonyainak nyújt ko­moly foglalkoztatási lehető­séget. A budapesti vállalat­nak a farkaslyuki bányaüzem területén berendezett új üzemcsarnoka pedig már va­lóságos kis gyár benyomását kelti. Hat különböző vállalat­nak készít itt alkatrészeket a VKM. Felszabadult bánya­üzemek átengedésével terem­tettek foglalkoztatási lehető­séget Somsályon és Egercse- hiben is. Gyermekgondozási segély A Lenin Kohászati Művek­ben jelenleg 418 olyan dol­gozó nőt tartanak számon, aki élt a gyermekgondozási segély adta lehetőséggel (bár az is igaz, hogy sokan meg­szakítják a három esztendő­re szóló szabadságot). Hozzá­vetőleges adatok szerint 15 —25 százalékra tehető azok­nak a száma, akik egyálta­lán nem veszik igénybe a törvény által biztosított ked­vezményt. Gyermekgondozási segély címén havonta 250 ezer fo­rintot fizetnek ki. Este is szerelnek a nyugdíjasok A fodrász ktsz új szolgáltatása Július elsejétől mindennap reggeltől este kilencig vállal kisebb vízvezeték- és villany - javításokat a fodrász ktsz új szolgáltatórészlege. A hat nyugdíjas szakmunkást ál­landó diszpécserszolgálaton keresztül lehet házhoz hívni. A kisebb javításokhoz szük­séges alkatrészeket, anyago­kat szintén a ktsz biztosítja. Ha a kezdeményezés beválik, újabb szakembereket vesz­nek fel, s tovább bővítik a szolgáltatások körét. y Pierre Cardin, a világhírű divattervező munkaruhákat mutat be elragadó manökenek segítségével kedvesnővérek részére. Hát bizony a miniszoknyás, dekoltált változatokat nem mernénk ajánlani a szívkórház férfibetegeinek jelen­létében! Három kis ügy Az árrés marad Annak idején úgy üdvö­zöltük, mint a vevők kényel­mét szolgáló újítást. Akik viszont kipróbálták, nem vol­tak elragadtatva tőle. Sőt. Többen panaszt emeltek a népi ellenőrzésnél. A „művi-kiszolgálásról'’ van szó. Magyarul arról a ki­szolgálási formáról, amikor a vevő nem a kereskedelemtől, hanem közvetlenül a gyártól szerzi be az árut. A NEB tapasztalatai meg­egyeztek a panaszosokéval: az építőanyag árát előbb lse kell fizetni a TÜZÉP-nél, s csak azután menet a vevő a gyárba, ahol még további hu­zavonára számíthat. Időt, fá­radságot tehát nem takarít meg és a költsége sem csök­ken, hiszen a TÜZÉP ugyan­úgy számítja az árrést, mint egyébként. Annak ellenére, hogy az áru ellenértékének átvételén kívül semmit sem tesz a fogyasztóért! Éppen ideje tehát, hogy — ígéretükhöz híven — változ­tassanak ezen a gyakorlaton Mintha ingyen adnák... A nyárádi kenyér Nagy sikere van Miskolcon a Szentpéteri kapui ABC-áru- házban a mezőnyárádi kerek fehér kenyérnek. Olyannyi­ra, hogy a belvárosból is so­kan oda járnak „házi” ke­nyeret vásárolni. Kévé» a napi 10 mássa Naponta tíz mázsát adnak el belőle, de néha több is el­kelne. Több azonban nincs; ennyire szól a mezőnyárádi Üj Élet Tsz és az ÁFÉSZ szerződése. — A tsz a szerződésben vállalt kötelezettségének ele­get tesz, többet azonban nem tudunk szállítani, pedig na­ponta 30—32 mázsát sütünk — mondja Szepesi Mátyásné, a sütöde helyettes vezetője. — Mintegy 9 mázsa helyben el­fogy, 5 mázsát Mályiba, 4—4 mázsát pedig Sályba, illető­leg Tibolddarócra szállítunk. Oda is köt a szerződés. Alkalmi megálló A jó kenyér jó híre széles körben ismert. A miskolc— budapesti főút mentén a sü­tőüzem — és egyúttal eláru­sító — előtt gyakran megáll­nak az átutazó gépkocsik, né­ha az autóbuszok is. Viszik a szép, dombos, „kiforrott”, Amerikából jöttek... Fél évszázad után újra itthon jó illatú fehér kenyeret — mintha ingyen adnák. Pedig a kenyér itt sem ol­csóbb, mint másutt. Kilo­grammja 3,60 — a minősége viszont kétségtelenül kifo­gástalan. Hogyan késsül? Gondolom, erre az „értel­mes” melléküzemágra nem fizet rá a tsz, nem neheztel­nek miatta a miskolci sütő­üzemek sem, mivel tíz mázsa is mennyiség, s az új kenyér­gyár elkészültéig a nyárádiak besegítenek Miskolc ellátásá­ba. A fogyasztó, a város la­kossága pedig — már akinek jut ebből a tíz mázsából — kedvére való kenyeret ehet. — Két műszakban két bri­gád süti — mondja érdeklő­désünkre a sütöde helyettes vezetője. — Négy pék, két se­gédmunkás, jó liszt, jó tech­nológia és lelkiismeretes munka kell hozzá — ennyi az egész. (esi) mind az épitőanyagipari vál­lalatok, mind pedig a TÜZÉP-telepek. Egy „vén” pulóver A miskolci T. Gáspárné azért háborodott fel, s ko­pogtatott be a népi ellenőr­zéshez, mert a gyermekének csináltatott 540 forintos pu­lóver ujja négy és fél hónapi használat után kilyukadt. Pedig — mint mondja — csak az iskolában használta a gyerek. A Miskolci Háziipari Szö­vetkezet — a pulóver gyár­tója — először vállalta ugyan hogy másik ujjat köt, de ké­sőbb csak a lyuk bestoppo- lására volt hajlandó, arra hi­vatkozva, hogy nincs olyan fonala, amilyen kellene. Nem ért egyet a reklamációval azért sem, mert a pulóvert szerintük „túl sokat mosták”. Igazságot végül a KERMI szolgáltat majd. így csak ennyit fűzünk most hozzá a vitához: bár minden manap­ság készült ruhanemű eltar­tana négy és fél hónapig! Sajnos, hovatovább oda ju­tunk, hogy az ilyen „vén” ruhákat olyan büszkén mu­togathatjuk majd, mint nagy­apánk a még mindig hord­ható esküvői öltönyét. Szurkolnak Néha elmosódnak a hatá­rok a sportvezetők és a szur­kolók között. Biztosak va­gyunk benne, hogy a Hejö- csabai Építők Sportegyesület néhány — volt — vezetője mostanában erőteljesen szur­kol. Igaz, hogy nem a csa­patért ... A NEB-vizsgálat szerint az egyesület pénzügyei nem tel­jesen tiszták. Tekintélyes summák kerültek kifizetésre az elmúlt években, de az ösz- szegek mellől hiányoznak a bizonylatok. Maguk a játéko­sok sem igazolták annak idején az állítólag számukra kifizetett különböző juttatá­sokat. A hanyag — csak hanyag? — számadásokért felelős ve­zetőket azóta mások váltot­ták fel. De a felelősségre vo­nás elől, reméljük, azok sem menekülnek, akik ma már egyszerű szurkolók, önma­gukért szurkolók. A Magyarok Világszövet­ségének meghívására egyidős házaspár érkezett hazánkba Los Angelesből. A 84 éves Misanszky József és 70 esz­tendős felesége a szövetség vendégeként tíz napon át jár­ta az ország legszebb részeit. Most szűkebb hazájukban — Miskolcon és Gesztelyen — időznek még néhány hétig. Rokonokat látogatnak — és csodálják 48 év változásait. Mert Józsi bácsi 1922 óta csu­pán egyszer, Erzsiké néni pedig egyszer sem látta szülő­földjét. Részletek egy munkás naplójából Szellemileg, fizikailag fris­sek, fiatalosak, s megőrizték szép, ízes magyar beszédüket is. Hogyan, miért vándoroltak el? Mivel töltötték éveiket? Milyen baráti kört alakítot­tak ki? Kapcsolatot tarta­nak-e az óhazával? — Itt ez az újság — lep meg válasz helyett Erzsiké néni az Amerikai Magyar Szó című hetilap április 2-i szá­mával. Az első oldal szalag­címe: „Üdvözöljük hazánkat felszabadulásának huszonötö­dik évfordulója alkalmából.” — A második oldalon van a férjem írása. Ez sok min­denre magyarázatot ad. A cikk címe: „Visszaemlé­kezések az 1919-es Hernád- menti vörös csatákra — Rész­letek egy munkás naplójából. Irta: Misanszky József.” Az írás az ongai, miskolci és gesztelyi harcokról szól. Józsi bácsi ugyanis 1919-ben a gesztelyi direktórium tagja volt. Nehéz évek után — A bukás után menni kellett. Sok volt a rosszaka­rónk ... Most, fél évszázad után Tanácsköztársasági Emlék­érmet viselhet Misanszky József. Tavaly kapta a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától. Fél évszázad em­lékeinek, élményeinek leg- szebbike. Pedig emlék és él­mény is van bőven. Csak ép­pen más: keserves munka egy amerikai bányában („A föld alatti életet nem tudta meg­szokni, hiszen mindig a ma­gasba vágyott, ácsmester volt” — jegyzi meg felesége), aztán évtizedek egy repülőgép-al­katrészgyárban. Vagyongyűj­tés? Keresete húsz százalékát fizette társadalombiztosítás­ként, hogy öregkorukra le­gyen miből élniük. — Van egy családi házunk. Három évig építettük. Saját kezünkkel. Minden szabad időnkben. A feleségem egyéb­ként először házaknál, majd egy ruha- és egy szvetter- gy árban dolgozott. Közben, amíg a lányunk beteg volt, sokáig nem jutott pénz a házra, mert nagyon drága az orvos és a gyógyszer. Kór­házba például csak úgy me­hetünk, ha előbb 90 dollárt befizetünk. Az utóbbi teleken mi is sokat költöttünk or­vosra ... Otthon a négernegyedben Vidámabb témákra terelik a szót. Az évtizedek kelle­mesebb emlékeire: a Cleve­land Ohio-i munkásdalárdá­ra, amely kivándorlásuk után kapcsolatba hozta őket az amerikai munkásmozgalom­mal. Aztán a Los Angeles-i American Hungarian Cultur Center-re, ahol minden héten tartanak összejövetelt. — Mi munkásotthonnak nevezzük. Magunk építettük több mint egy évtizede egy négernegyedben. A céljaink­ról beszéltünk az ott lakók­nak. A négerek először ide­genkedve fogadtak: „mi nem akarunk fehér segítséget.. Az idegenkedés azóta meg­szűnt ... Rendezvényeink be­vételéből tartjuk fenn az ott­hont, támogatjuk három új­ságunkat (egyébként vala­mennyi magyarországi lapot járatjuk), sőt segítjük azokat a védőügyvédeket is, akik részt vesznek a fiatalok har­cában. Mert amióta Vietnam­ban a fiatalok ezrei pusztul­nak el, a mi ifjúságunknál is nagy-nagy ébredés, eszmé- lés, harc tapasztalható. De ezt meghurcoltatások kísé­rik ... És az idős házaspárból árad a mondanivaló. Az ér­zelem, amely közben arcu­kon tükröződik (lám, ez az, ami megfiatalítja őket!) sza­vakkal nehezen kifejezhető. Talán a díszjelvényeikhez já­ró okleveleken fogalmazták meg legjobban a Magyarok Világszövetségénél, amikor elismerésüket fejezték ki a Misanszky házaspárnak a bé­ke és a népek barátságának ápolásáért, a szülőföld szere- tetéért. RUTTKAY ANNA BÉKÉS DEZSŐ Szerkesztői üzenet Munkácsynak „A fiatalok nem elég gyorsan érvényesülnek’ — olvassuk újságban, halljuk rádión. Máskor meg: nagy problémájuk a most végzős mérnököknek, hogy a felkínált négy-négy állás közül melyiket válasszák majd, ha az államvizsgát sikeresen letették. A napokban egy akadémikus egyetemi tanár azt mondta a tv-nézőknek, hogy amikor félszáz évvel ezelőtt megszerezte a tanári oklevelét, a miniszter kinevezte „ideiglenesen meg­bízott óraadó tanár’’-nak, de a hosszú címhez nem járt se vasúti igazolváni se fizetés a szünidei nyári két hónapra. És a képzőműtészeknek se adtak a főiskola után mindjárt sok tízezer forintos megbízást. A Hazánk című szépirodalmi és művészeti hetilapban meg 1865. június 9-én ezt üzente Lieb Mihály volt miskolci sótiszt fiának a szerkesztő: „Bécsbe, Munkácsy úrnak. A küldött kép által kellemesen voltunk meglepetve, azonban nagy kár, hogy ön nem vette számításba lapunk alakját, mert abban a falap szélességében hosszú, hosszában meg keskeny.” • 105 évvel ezelőtt sem volt tehát könnyű a fiatalok sorja. Még egy Munkácsy Mihályé sem. SZABÓ FAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom