Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
Panaszok a NEB asztalán ríéoymillió forintért bővítik a DIGÉP éttermét A Diósgyőri Gépgyár vállalati éttermében az elmúlt évben 346 873 adag ebédet szolgáltak ki. Noha több nyersanyag ára emelkedett, a vállalat illetékesei jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy a színvonal ne csökkenjen. Nem változtak a térítési dijak sem. Az üzemi konyha a jövőben még inkább ki tudja elégíteni a dolgozók igényeit. Ezt az a négymillió forint is garantálja, amit a vállalat vezetősége az idén az étterem bővítésére ad. Munkaalkalom a nőknek és családtagoknak Kapcsolókat gyártanak a legényszállóban Az ózdi szénmedencében felszabadult bányaépületeket nagyszerűen kihasználja az Özdvidéki Szénbányák vezetősége. Különböző budapesti vállalatokkal szerződést kötöttek, s e vállalatoknak az ózdi bányavidékre telepített üzemei ma már több száz nőnek, családtagnak és családfőnek nyújtanak jó kereseti lehetőséget. A Villamosberendezések és Készülék Művek Királdon rendezett be üzemet gázkapcsolók és mágneskapcsolók alkatrészeinek előállítására. Az új üzem egy használaton kívül helyezett legényszállóban működik, s a helység bányászasszonyainak nyújt komoly foglalkoztatási lehetőséget. A budapesti vállalatnak a farkaslyuki bányaüzem területén berendezett új üzemcsarnoka pedig már valóságos kis gyár benyomását kelti. Hat különböző vállalatnak készít itt alkatrészeket a VKM. Felszabadult bányaüzemek átengedésével teremtettek foglalkoztatási lehetőséget Somsályon és Egercse- hiben is. Gyermekgondozási segély A Lenin Kohászati Művekben jelenleg 418 olyan dolgozó nőt tartanak számon, aki élt a gyermekgondozási segély adta lehetőséggel (bár az is igaz, hogy sokan megszakítják a három esztendőre szóló szabadságot). Hozzávetőleges adatok szerint 15 —25 százalékra tehető azoknak a száma, akik egyáltalán nem veszik igénybe a törvény által biztosított kedvezményt. Gyermekgondozási segély címén havonta 250 ezer forintot fizetnek ki. Este is szerelnek a nyugdíjasok A fodrász ktsz új szolgáltatása Július elsejétől mindennap reggeltől este kilencig vállal kisebb vízvezeték- és villany - javításokat a fodrász ktsz új szolgáltatórészlege. A hat nyugdíjas szakmunkást állandó diszpécserszolgálaton keresztül lehet házhoz hívni. A kisebb javításokhoz szükséges alkatrészeket, anyagokat szintén a ktsz biztosítja. Ha a kezdeményezés beválik, újabb szakembereket vesznek fel, s tovább bővítik a szolgáltatások körét. y Pierre Cardin, a világhírű divattervező munkaruhákat mutat be elragadó manökenek segítségével kedvesnővérek részére. Hát bizony a miniszoknyás, dekoltált változatokat nem mernénk ajánlani a szívkórház férfibetegeinek jelenlétében! Három kis ügy Az árrés marad Annak idején úgy üdvözöltük, mint a vevők kényelmét szolgáló újítást. Akik viszont kipróbálták, nem voltak elragadtatva tőle. Sőt. Többen panaszt emeltek a népi ellenőrzésnél. A „művi-kiszolgálásról'’ van szó. Magyarul arról a kiszolgálási formáról, amikor a vevő nem a kereskedelemtől, hanem közvetlenül a gyártól szerzi be az árut. A NEB tapasztalatai megegyeztek a panaszosokéval: az építőanyag árát előbb lse kell fizetni a TÜZÉP-nél, s csak azután menet a vevő a gyárba, ahol még további huzavonára számíthat. Időt, fáradságot tehát nem takarít meg és a költsége sem csökken, hiszen a TÜZÉP ugyanúgy számítja az árrést, mint egyébként. Annak ellenére, hogy az áru ellenértékének átvételén kívül semmit sem tesz a fogyasztóért! Éppen ideje tehát, hogy — ígéretükhöz híven — változtassanak ezen a gyakorlaton Mintha ingyen adnák... A nyárádi kenyér Nagy sikere van Miskolcon a Szentpéteri kapui ABC-áru- házban a mezőnyárádi kerek fehér kenyérnek. Olyannyira, hogy a belvárosból is sokan oda járnak „házi” kenyeret vásárolni. Kévé» a napi 10 mássa Naponta tíz mázsát adnak el belőle, de néha több is elkelne. Több azonban nincs; ennyire szól a mezőnyárádi Üj Élet Tsz és az ÁFÉSZ szerződése. — A tsz a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tesz, többet azonban nem tudunk szállítani, pedig naponta 30—32 mázsát sütünk — mondja Szepesi Mátyásné, a sütöde helyettes vezetője. — Mintegy 9 mázsa helyben elfogy, 5 mázsát Mályiba, 4—4 mázsát pedig Sályba, illetőleg Tibolddarócra szállítunk. Oda is köt a szerződés. Alkalmi megálló A jó kenyér jó híre széles körben ismert. A miskolc— budapesti főút mentén a sütőüzem — és egyúttal elárusító — előtt gyakran megállnak az átutazó gépkocsik, néha az autóbuszok is. Viszik a szép, dombos, „kiforrott”, Amerikából jöttek... Fél évszázad után újra itthon jó illatú fehér kenyeret — mintha ingyen adnák. Pedig a kenyér itt sem olcsóbb, mint másutt. Kilogrammja 3,60 — a minősége viszont kétségtelenül kifogástalan. Hogyan késsül? Gondolom, erre az „értelmes” melléküzemágra nem fizet rá a tsz, nem neheztelnek miatta a miskolci sütőüzemek sem, mivel tíz mázsa is mennyiség, s az új kenyérgyár elkészültéig a nyárádiak besegítenek Miskolc ellátásába. A fogyasztó, a város lakossága pedig — már akinek jut ebből a tíz mázsából — kedvére való kenyeret ehet. — Két műszakban két brigád süti — mondja érdeklődésünkre a sütöde helyettes vezetője. — Négy pék, két segédmunkás, jó liszt, jó technológia és lelkiismeretes munka kell hozzá — ennyi az egész. (esi) mind az épitőanyagipari vállalatok, mind pedig a TÜZÉP-telepek. Egy „vén” pulóver A miskolci T. Gáspárné azért háborodott fel, s kopogtatott be a népi ellenőrzéshez, mert a gyermekének csináltatott 540 forintos pulóver ujja négy és fél hónapi használat után kilyukadt. Pedig — mint mondja — csak az iskolában használta a gyerek. A Miskolci Háziipari Szövetkezet — a pulóver gyártója — először vállalta ugyan hogy másik ujjat köt, de később csak a lyuk bestoppo- lására volt hajlandó, arra hivatkozva, hogy nincs olyan fonala, amilyen kellene. Nem ért egyet a reklamációval azért sem, mert a pulóvert szerintük „túl sokat mosták”. Igazságot végül a KERMI szolgáltat majd. így csak ennyit fűzünk most hozzá a vitához: bár minden manapság készült ruhanemű eltartana négy és fél hónapig! Sajnos, hovatovább oda jutunk, hogy az ilyen „vén” ruhákat olyan büszkén mutogathatjuk majd, mint nagyapánk a még mindig hordható esküvői öltönyét. Szurkolnak Néha elmosódnak a határok a sportvezetők és a szurkolók között. Biztosak vagyunk benne, hogy a Hejö- csabai Építők Sportegyesület néhány — volt — vezetője mostanában erőteljesen szurkol. Igaz, hogy nem a csapatért ... A NEB-vizsgálat szerint az egyesület pénzügyei nem teljesen tiszták. Tekintélyes summák kerültek kifizetésre az elmúlt években, de az ösz- szegek mellől hiányoznak a bizonylatok. Maguk a játékosok sem igazolták annak idején az állítólag számukra kifizetett különböző juttatásokat. A hanyag — csak hanyag? — számadásokért felelős vezetőket azóta mások váltották fel. De a felelősségre vonás elől, reméljük, azok sem menekülnek, akik ma már egyszerű szurkolók, önmagukért szurkolók. A Magyarok Világszövetségének meghívására egyidős házaspár érkezett hazánkba Los Angelesből. A 84 éves Misanszky József és 70 esztendős felesége a szövetség vendégeként tíz napon át járta az ország legszebb részeit. Most szűkebb hazájukban — Miskolcon és Gesztelyen — időznek még néhány hétig. Rokonokat látogatnak — és csodálják 48 év változásait. Mert Józsi bácsi 1922 óta csupán egyszer, Erzsiké néni pedig egyszer sem látta szülőföldjét. Részletek egy munkás naplójából Szellemileg, fizikailag frissek, fiatalosak, s megőrizték szép, ízes magyar beszédüket is. Hogyan, miért vándoroltak el? Mivel töltötték éveiket? Milyen baráti kört alakítottak ki? Kapcsolatot tartanak-e az óhazával? — Itt ez az újság — lep meg válasz helyett Erzsiké néni az Amerikai Magyar Szó című hetilap április 2-i számával. Az első oldal szalagcíme: „Üdvözöljük hazánkat felszabadulásának huszonötödik évfordulója alkalmából.” — A második oldalon van a férjem írása. Ez sok mindenre magyarázatot ad. A cikk címe: „Visszaemlékezések az 1919-es Hernád- menti vörös csatákra — Részletek egy munkás naplójából. Irta: Misanszky József.” Az írás az ongai, miskolci és gesztelyi harcokról szól. Józsi bácsi ugyanis 1919-ben a gesztelyi direktórium tagja volt. Nehéz évek után — A bukás után menni kellett. Sok volt a rosszakarónk ... Most, fél évszázad után Tanácsköztársasági Emlékérmet viselhet Misanszky József. Tavaly kapta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától. Fél évszázad emlékeinek, élményeinek leg- szebbike. Pedig emlék és élmény is van bőven. Csak éppen más: keserves munka egy amerikai bányában („A föld alatti életet nem tudta megszokni, hiszen mindig a magasba vágyott, ácsmester volt” — jegyzi meg felesége), aztán évtizedek egy repülőgép-alkatrészgyárban. Vagyongyűjtés? Keresete húsz százalékát fizette társadalombiztosításként, hogy öregkorukra legyen miből élniük. — Van egy családi házunk. Három évig építettük. Saját kezünkkel. Minden szabad időnkben. A feleségem egyébként először házaknál, majd egy ruha- és egy szvetter- gy árban dolgozott. Közben, amíg a lányunk beteg volt, sokáig nem jutott pénz a házra, mert nagyon drága az orvos és a gyógyszer. Kórházba például csak úgy mehetünk, ha előbb 90 dollárt befizetünk. Az utóbbi teleken mi is sokat költöttünk orvosra ... Otthon a négernegyedben Vidámabb témákra terelik a szót. Az évtizedek kellemesebb emlékeire: a Cleveland Ohio-i munkásdalárdára, amely kivándorlásuk után kapcsolatba hozta őket az amerikai munkásmozgalommal. Aztán a Los Angeles-i American Hungarian Cultur Center-re, ahol minden héten tartanak összejövetelt. — Mi munkásotthonnak nevezzük. Magunk építettük több mint egy évtizede egy négernegyedben. A céljainkról beszéltünk az ott lakóknak. A négerek először idegenkedve fogadtak: „mi nem akarunk fehér segítséget.. Az idegenkedés azóta megszűnt ... Rendezvényeink bevételéből tartjuk fenn az otthont, támogatjuk három újságunkat (egyébként valamennyi magyarországi lapot járatjuk), sőt segítjük azokat a védőügyvédeket is, akik részt vesznek a fiatalok harcában. Mert amióta Vietnamban a fiatalok ezrei pusztulnak el, a mi ifjúságunknál is nagy-nagy ébredés, eszmé- lés, harc tapasztalható. De ezt meghurcoltatások kísérik ... És az idős házaspárból árad a mondanivaló. Az érzelem, amely közben arcukon tükröződik (lám, ez az, ami megfiatalítja őket!) szavakkal nehezen kifejezhető. Talán a díszjelvényeikhez járó okleveleken fogalmazták meg legjobban a Magyarok Világszövetségénél, amikor elismerésüket fejezték ki a Misanszky házaspárnak a béke és a népek barátságának ápolásáért, a szülőföld szere- tetéért. RUTTKAY ANNA BÉKÉS DEZSŐ Szerkesztői üzenet Munkácsynak „A fiatalok nem elég gyorsan érvényesülnek’ — olvassuk újságban, halljuk rádión. Máskor meg: nagy problémájuk a most végzős mérnököknek, hogy a felkínált négy-négy állás közül melyiket válasszák majd, ha az államvizsgát sikeresen letették. A napokban egy akadémikus egyetemi tanár azt mondta a tv-nézőknek, hogy amikor félszáz évvel ezelőtt megszerezte a tanári oklevelét, a miniszter kinevezte „ideiglenesen megbízott óraadó tanár’’-nak, de a hosszú címhez nem járt se vasúti igazolváni se fizetés a szünidei nyári két hónapra. És a képzőműtészeknek se adtak a főiskola után mindjárt sok tízezer forintos megbízást. A Hazánk című szépirodalmi és művészeti hetilapban meg 1865. június 9-én ezt üzente Lieb Mihály volt miskolci sótiszt fiának a szerkesztő: „Bécsbe, Munkácsy úrnak. A küldött kép által kellemesen voltunk meglepetve, azonban nagy kár, hogy ön nem vette számításba lapunk alakját, mert abban a falap szélességében hosszú, hosszában meg keskeny.” • 105 évvel ezelőtt sem volt tehát könnyű a fiatalok sorja. Még egy Munkácsy Mihályé sem. SZABÓ FAL
