Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-15 / 112. szám
Jubilál az Ózdi Kohászati Üzemek M IYI agyai'ország iparosodása viszonylag lassan haladt a század elején, egyrészt a feudális kötöttségek. másrészt az ország függetlenségének hiánya következtében. Az ipari termelés elmaradott volt: fejlesztését a vaskohászat, a gépgyártás alacsony színvonala, a közlekedés korszerűtlenségé is nehezítette. Az ipari forradalom, a termelőerők fejlődése — a meglevő súlyos örökségek, a társadalmi, politikai korlátok ellenére — Magyar- országon is napirendre tűzte a közlekedés és a gépi nagyipar fejlesztését. Az elkerülhetetlen vasútépítési program és a gépi nagyipar fejlesztése olyan keresletet támasztott a vaskohászati termékek iránt, amelynek kielégítését a .század eleji vasgyárak nagyméretű fejlesztése nélkül el sem lehetett képzelni. Ilyen körülmények közepette ült össze 1845. május 15-én Rimaszombatban a Gömöri Vasművelő Egyesület alakuló közgyűlése, mely a Gömör megyei kisüzemek tőkéjét egyesítette az új gyár létesítésére. Ez: az alakuló közgyűlési: tekintjük arz Ózdi Kohászati Üzemek megalakulásának is. A szabadságharc leverése után az osztrák elnyomás miatt a Gömöri Vasművelő Egyesületet csőd fenyegette, amelyet csak a tőke újabb koncentrációja útján lehetett elkerülni, hogy 1852-ben a Gömöri Vasművelő Egyesület fúziónál t a Murányi Unióval és 'a Rimái Coalitioval, létrehozták a Rimamurány-völgyi Vasművelő Egyesületet. Ez lehetővé tette, hogy Ózdon továbbfejlesszék a gyárat. Az ózdi gyár vezetői felismerték az új eljárásokban rejlő lehetőségeket és 1894-ben megkezdték a gyár újabb teljes átépítését, mely 1915-ig tartott. Az első években a Martinacélmű és a durvahengermű készült el, majd megépült a négy nagyolvasztó, és végül az 1912—1914. években telepítették a finomhengerművet 4 készsorral. Ezzel a mai területen kialakult egy vertikális felépítésű, az akkori, viszonyok között igen modemnek mondható vas- és acélgyár, amelynek hengersorai — egy kivételével — még ma is üzemben vannak. A munkásmozgalom szervezetei csak megkésve tudtak gyökeret verni Ózdon, mivel a gyár vezetői minden módon igyekeztek azt megakadályozni. Ennek ellenére az első sztrájk már 1864. május 4-én bekövet* A tavaszi és a Lenin-centenánumi ünnepségeií után, újabb jubileumi évfordulót, az Ózdi Kohászati Üzemek ala - pításának 125. évfordulóját ünnepük Ozdon. A vállalati jubileumi évforduló alkalmából gazdag program keretében emlékeznek a gyáralapítás körülményeire, a megtett útra Vizsgálják a jelent, tervezik a jövöt. A főünnepséget a gyér alapításának 125. évfordulóján, ma tartják. Lapunk megjelenésével egy időben még tart az ünnepség, ahol külföldi barátok és hazai partnervállalatok küldöttei, felső párt- és kormányszintű vezetők ünnepelnek együtt a nagy múltú gyár dolgozóival. Az ünnepi megemlékező beszédet Cseppnyi Sándor, a vállalat vezérigazgatója tartja. kezeli. áraskor a kavaro- kemencék segédszemélyzete beszüntette a munkát. Az ózdi munkások politikai harca különösen nagy lendületet kapott az 1918-as polgári forradalom, majd a dicsőséges Tanácsköztársaság időszakában. Ebben az időben példát mutató gyorsasággal és határozottsággal oldotta meg az ózdi munkásság a forradalom tennivalóit. Első lépés volt a fegyveres hatalom megragadása. a csendőrség lefegyverzése, a munkásőrség, majd a Vörös Őrség létrehozása. Ezután átvették a gyár irányítását, munkásigazgatót állítottak annak élére. 8 órára csökkentették a munkaidőt és fel7 emelték a béreket. Jellemző az akkori munkások elszántságára, hogy megakadályozták a Miskolc felé előretörő cseh intervenciós csapatok Ózdra való behatolását. A szovjet hadsereg 1944. december 20-án szabadította fel Ózdot. A felszabadítással egy ellentmondásokkal terhes, a gyár dolgozói szempontjából sötét és keserves korszak, egy teljes évszázad zárult le, s új korszak. az ellentmondások felszámolásának, népünk anyagi, szellemi és politikai felemelkedésének, igazi függetlensége megteremtésének korszaka kezdődött. A feszabadulást követően az ország nagyüzemei kozta elsőként (Jzdbtí Aíffoti meg a termelés, az ózdi gyár szolgáltatta a szükséges acélt a többi gyärcrk megindulásához. 1946. december 1-ón állami kezelésbe. 1949. március 3-án pedig társadalmi tulajdonba került a gyár. Az Ózdi Kohászati Üzemek nevet 1950. január 1-én vette fel. Az ózdi gyár dolgozóinak nagyszerű munkáját bizonyítja, hogy a párt vezetésével a hatalom birtokosaiként. a politikai és gazdasági feladatokat mindig sikeresen teljesítettéli. a kohászati üzemek között tör- hetetlenül az élvonalban haladtak és 1948—1949-ben termelésűit már meghaladta a háború előtti utolsó békeévben. 1938-ban elért termelés szintjét. A megváltozott társadalmi, politikai viszonyok eredményeként lényegileg a régi berendezésékkel agyár rekonstrukciójának kezdetéig szinte hihetetlen mértékben nőtt a gyár termelése 1955-ben a II. világháború előtti 1938-as utolsó békeévhez képest 24,5 százalékkal több acélnyers- vasat. 70,2 százalékkal több martinacélt. 104,5 százalékkal több hengerelt készárut. 86,5 százalékkal több összes extern árut termeli. 1945-ben a vállalat 30 egyetemi, főiskolai és 90 technikusi végzettségű szakemberrel dolgozott: jelenleg mérnökeinek, közgazdászainak. jogászainak száma 243, a középiskolát végzetteké 1450 fő. Szocialista rendszerünk nagy vívmányának tekintik, hogy 1958-tól 3500 dolgozó munkaidejének csökkentését valósították meg. 1968-ban pedig az országban az elsők között teremtették meg a feltételét annak. hogy a vállalat minden dolgozója a termelékenység folytonos emelkedése mellett csökkentett munkaidőben dolgozhasson. A szocialista munkaversenyben. rejlő lehetőségek hasznosításával évrő évre, folyamatosan kimagasló sikerek születtek, amelyek alapján a vállalat 1951-ben a kongresszusi zászlót. 1954-ben a párt központi vezetőségének elismerő oklevelét, 1955-ben a Minisztertanács és a SZOT felszabadulási serlegét nyerte ei. Éves eredményeik alapján öt. esetben vették át a. Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Mi esetben az élüzem címet, A vállalati elismérések iwettefa dofeowSpk kegiobbI munkások legtöbbje névtelenül elmerült az idő forgatagában; de akik egyéni rátermettségük, kiemelkedő munkájuk révén a vállalat életében fő szerepet játszottak, azok nevét fenntartotta az emlékezet. Ilyen jelentős személy volt Rombauer Tivadar. Portréját belepte az idő pora, de amit 125 évvel ezelőtt tett, nemcsak ózdi, hanem hazai viszonylatban is id emelkedő eseménynek számít. jai közül mintegy ezren kormány- és miniszteri kitüntetések boldog tulajdonosai. A város es a vállalat közös erőfeszítése révén lényegesen megváltozott a gyár környezete. Egy új városrész épült a bolyoki térségben. mely több mint 10 ezer embernek nyújt pihenést. kulturált otthont. Nőtt az iskolák száma. Az elmúlt rendszerben Ózdon még a polgári iskolák létesítése is akadályba ütközött. Ma 4 középiskola, esti technikum, főiskolai konzultációs központ és ipari szakmunkásképző intézet működik. melyben több ezer fiatal és felnőtt tanul. Lényegesen fejlődött az utóbbi 25 évben a dolgozók egészségügyi ellátása is. A régi, felszereltségében is szegényes kórház helyett egy új. modem eszközökkel is ellátott kórház, rendelőintézet és üzemorvosi rendelő segíti dolgozóink egészségének védelmét. Szociális, kommunális ellátásra évenként 30 millió forintot fordítanak. / Az új gazdaságirányítási aendsaer bevezetésének 16V3. január 7-én szülei tett Lőcsén. A Selmecbányái líceum után a Bányászati Akadémiát is elvégezte. A felvidék több üzemében dolgozott, majd a Munkács melletti selestói vasgyár vezetője. Külföldre utazik és értékes tapasztalatokat szerez. 1842-ben a rimái Coalitio élére került mint műszaki igazgató. A mai ózdi gyár ősét — melyet 1845. május 15-én alapítottak — az ő tervei alapján kezdték építeni 1846- ban. Rombauer elismert szaktudása nemes szívvel és fennkölt gondolkodással párosult. Ennek tudható, hogy Kossuth Lajos meghívta őt az első magyar független minisztérium munkatársának. Előbb az iparügyi osztály főnöke majd a magyar honvédség fegyverellátásának főszervezője. A Budapesti Fegyvergyár gépeinek egy részét Ózdra telepíti és a Kossuthnak pénzüket és edzett karjaikat felajánló ózdi munkások ezekkel a gépekkel gyártják a fegyvereket, „Tudom és érzem — mondotta —, mennyire van harmadik évében elmondhatjuk, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek megfelel: a nagyobb követelményeknek, helyesnek bizonyultak azok az intézkedések, amelyeket a reform keretén belül végrehajtottak. Ezt bi zonyítják az 1969-ben elért eredményeik is. A gyár nyeresége 290 millió forint volt, 55 millió forinttal több a tervezettnél. Az előző évhez viszonyítva nőtt a termelékenv- ség. Kedvezően alakultak a műszaki-gazdasági mutatók is. A vállalat az 1969. évi feladatait a hagyományaikhoz hűen, kiváló szinten oldotta meg. Az elért eredményes munkáért Or. Hor gos Gyula miniszter elvtárs. a Vas-, Fém- és Vil- 1 amosenergia-ipan Dolgozok Szakszervezete Elnökségének egyetértésével az Ózdi Kohászati Üzemeket éltemére oklevéllel tüntette kn. fegyverre szükség, es ha minden csepp véremből tudnék egyet készíteni, annyi fegyver volna e pillanatban. amennyi csepp vérrel bírok.” A szabadságharc leverése után a legjobb hazafiakkal együtt ő .is fogságba kerüli, ahonnan nagy nehézségek árán szabadulva, családjával az Egyesüli; Államokba költözött. Nem sokáig tudta azonban elviselni a hontalanságot. A magyar fold utáni olthatatlan honvágy felőrölte erejét és 1855. november 22-én szíve megszűnt dobogni. Daven- portban temették el. Ott alussza örök álmát a hazai’', aki az ország első vashengerlő gyárának alapításában és építésében oly nagy szerepet játszott. Emlékénak ápolására emléktáblát állítottak Ózdon a vállalati hivatalház I-es főbejáratánál. Részt vett ezen az ünnepségen Rom- bauer legközelebbi hozzátartozója, Szilágyi Miklós miskolci lakos is. akit az ózdi dolgozók meleg szeretettel köszöntöttek. Emléktábla a gyár első igazgatójának