Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-15 / 112. szám
Szőnyegek, csempék — műanyagból A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat az utóbbi években egyre több műanyagot használ fel az építkezéseken. A hagyományos pvc- szőnyegek és vízvezetékcsövek mellett műanyag csempéket, hő. és hangszigetelő anyagokat építenek be az új létesítményekbe. Nagyszerűen bevált a Graboílex-burkolat. amely a pvc-szőnyeg továbbfejlesztett formája, és hamarosan bevezetik a Palamtep padlóborítót is. A műanyagok elterjedését gyorsítja, hogy velük kitünően helyettesítik a gyakran hiánycikk-listára kerülő hagyományos építőipari anyagokat, így például a fajanszcsempéket. Nagyobb választékot kérnek a munkásnegyedek A Táros zöldség-gyümölcs ellátása (Folytatás az 1. oldalról.) Hasonló, bár kissé rapszodikus a kínálat a városi zöldség- üzletekben. Szakboltjainak ezen a héten a MÉH is tekintélyes mennyiségű árut — a többi között 120 ezer fej salátát, 100 ezer csomó retket, 69 ezer csomó zöldhagymát, 30 mázsa import paradicsomot, 15 mázsa uborkái és 40 ezer darab zöldpaprikát — szállított. Arai általában megfelelnek a piaci áraknak, de — a csarnoki elárusító standjai kivételével — rendszerint az árskála felső határán mozognak. Egyedül a baromfiellátás akadozik, és szinte mindennap hosszú sorok állnak a barornfiárusító pultok és pa • vi'.onok előtt. Kevés a tsz- szállítmány: a héten a Béke térre még mindig csak 17U0 élő csirke érkezett. A szakNeve még nincs, de már létezik Egy vállal f •• f rr • r rí bölcsödénél Jó példája a lehetőségek okos és ésszerű kihasználásának egy kisipari és három mezőgazdasági termelőszövetkezet vállalkozása, amelynek neve még nincs, de már létezik. vi Juj nt ji. -ni.-ml ak AI vargyaioasziatnat Tudvalévőén a mezőgazda- sági jellegű vidékeken fejletlen a lakossági szolgáltató- hálózat. Bővítését különféle kormányrendeletek is ösztönzik és elősegítik. Ebből fakadt az ötlet és a már megvalósuló terv, amelynek kezdeményezője a Miskolci Vases Fémipari Ktsz. Előzetes tájékozódás után meghívták, a tárgyalóasztalhoz a leninvárosi, a sajószö- gedi és a sajóörösi termelőszövetkezetek képviselőit. Jogilag is megalapozott feltételek mellett — elsőként az országban — közösen olyan üzemet hoznak létre, ahol elsősorban a lakosság igényeinek megfelelő termékek gyártására és különféle szolgáltatások elvégzésére rendezkednek be. Szemz*l!ftii4s A lakosságnak szánt árucikkek mellett, vasszerkezeteket gyártanak, autó- és gépjavítást végeznek magánosoknak és termelőszövetkezeteknek, s ha meg tudják teremteni a feltételeit, szervizállomást is létesítenek. Minden tekintetben kiala- kitott és elfogadott profilja nincs még ennek az új üzemnek, de mint a ktsz elnöke mondja: „ ... igazodunk az élet adta követelményekhez’’. A telephely: Saiószöged A vállalkozáshoz a termelőszövetkezetek biztosítják az épületeket, amelyeknél még kisebb átalakításokra van szükség. Ezután szerelik fel a gépeket és berendezéseket; ezeket a miskolci szövetkezet szállítja. A ktsz ad anyagot, fizeti a munkabért, s gondoskodik a termékek értékesítéséről. Rá hárul az üzem irányításának a megszervezése is. ütvén dolgozóval, július elején kezdi meg a munkát az új üzem, amely — különösen télen — a vállalkozásban részt vevő termelőszövetkezetek tagjainak nyújt munkalehetőséget. Bár neve még nincs a vállalkozásnak, azt már eldöntötték, hogy telephelye Sajószöged lesz. (tóth) emberek szerint négyszer-öt- ször ennyi is elfogyna. A baromfiárak, az elmúlt héthez viszonyítva. 1—2 forinttal mérséklődtek, de a kilónkénti 34—35 forintos csirke még mindig rendkívül drága. (Tavaly ilyenkor a csirke kilóját 28—32 forintért adták.) Ennek ellenére még a baromfi sem Miskolcon a legdrágább: Szolnokon például 1—2. Békéscsabán 2—3, Győrben 3—4, Kaposváron pedig 4—5 forinttal kerül többe, mint nálunk. Miskolc javuló zöldséggyümölcs ellátásában — a Borsod megyei MÉK mellett — elsősorban a TÁV, a hevesi MÉK és a Csengeri Állami Gazdaság vállalja a legnagyobb szerepet. A gondosabb munkaszervezés, a jobb áruszállítás és az évről évre javuló raktározási feltételek következtében egyre több és szebb áruval látják el a várost. A növekvő árukínálatnak csupán egy szépséghibája van: ha valaki olcsó és szép árut akar vásárolni, többnyire csak a Béke téren szerezheti be. A peremkerületekben — így a vasgyári piacon is — szemmel láthatóan szegényesebb a választék, kevesebb és lényegesen drágább a friss.zöldség. L. P. Változik a napszemüvegdivat Naponta 3—400 napszemüveget adnak el a Széchenyi utcai Fotó Áruházban és a Bajcsy-Zsilinszky utcai Optikai Szakboltban. A vásárlók többsége fiatal, így elsősorban a maszknak is beillő, kerek szemüvegek fogynak, de változatlanul keresettek a szolidabb formájú, keskeny típusok is. Ezeket főleg a kellemes és vidám pasztell színekben keresik. Áruk 15— 20 forint. Sok fiatal lány már a harmadik színt veszi, mert különböző r.yári ruhákhoz akarják viselni. Mint mindenütt, itt is változik a divat, egyre többen keresik a különböző divatos keretű és üvegű napszemüvegeket. A napszemüveg-vásárlás- hónapjában, májusban a legdrágább, 280—360 forintos modellek is elkelnek. Ezek osztrák és francia importból származnak. Láttunk közöttük polarizáló hatású napvédőket is. jjc Épül a Lenin Kohászati Művek új bugacsiszoló üzeme. Átadása után (az avatást június közepére tervezik) az egyik legnehezebb női fizikai munka szűnik meg. A 267 méter hosszú csarnokban 15, NDK-gyártmányú automata csiszológépet állítanak üzembe. Az automaták közül ötöt ezekben a napokban szerelnek az NDK-ból érkezeit szakemberek, háromnak az átadására valószínűleg még e hónap végén sor kerül. Az új bugacsiszoló üzem dolgozói korszerű szociális létesítményeket (Öltözőket, fürdőket) kapnak. (Irmai István felvétele) Palócbabák Hatezer palócbaba készítésére adott megrendelést a Hungarocoop a Nógrád megyei, szécsényi palóc háziipari szövetkezetnek. A babákat kazár!, rimóci, hollókői, őrhalmi népviseletbe öltöztetik. A palócbabákat az Intertou- rist hozza majd forgalomba. Teljesítették a jubileumi jelajánlást Az útépítés egész embert kíván A Miskolci Közúti Építő Vállalat 1969. évi termelési eredménye alapján elnyerte a „Kiváló vállalat” címet. Tavalyi tervüket 105,5 százalékra teljesítették. A vállalat 973 dolgozója közül ötvenen kapták meg a Kiváló dolgozó kitüntetést, a 32 közúti brigádból tizenkilenc érte el a szocialista szintet. A közelmúltban a legfőbb munkájuk a 26-os, miskolc— sajószentpéteri útban keletkezett fagykárok eltüntetése volt. Az építők felajánlották, hogy a május 31-i határidőt a jubileumi év tiszteletére, május elsejére előrehozzák. Vállalásuknak eleget is teltek. •>*> A négyesen A napokban a miskolci vállalat legifjabb építésvezetőségét, a 4-est kerestük fel. Ezt az útépítő részleget tavaly tavasszal a Miskolcon és környékén levő utak javítására hozták létre. a Távol családtól Pöszméte nyomorog — Hogy vagy? y — Ne is kérdezd, nyomorgok. Érted? Valósággal nyomorgok. A szocializmus építésének 25. esztendejében ... — Már megbocsáss, de úgy tudom, hogy szóval... háromezer felett van a jövedelmedL Elismerem, hogy Onas- sishoz képest elég szerényen élsz, de azért nyomornak nevezni, egy kissé túlzás, nem? — Hah! Tudtam, hogy ezzel jössz. A háromezer felettivel. Mert csak ezt hallod, ezt látod. de képtelen vagy a dolgok mögé látni. Kérlek, egészen pontosan 3500 forint a havi jövedelmem. Egyedül élek, és mégis nyomorgok. Ez a baj, barátom. Ez, hogy ebben az országban, négyszemközt mondva, már háromezerötből is csak nyomorogni lehet. — A fenébe is ... Tudom én. hogy más most ennyit keresni, s megint más volt 1946-ban, de azért nyomorogni... Hülyéskedsz csak? — Én és a hülyéske- dés! Van nekem ahhoz kedvem! Láttál már nyomorgó embert, viccelni? Nem is fogsz. Engem se. De ha akarod, rögtön megérted, hogy miért kérek most tőled egy húszast elsejéig . .. Adj, kérlek ... — Nem adok. Húsz forint úgysem segít rajtad, s különben is nyomorgó ember vegyen fel szociális segélyt ... — Akartam felvenni, de nem adtak. Érted? Nem adtak. Pedig pontosan, világosan, számadatokkal illusztrálva bizonyítottam be, hogy nyomorgok, és mégse adtak. Adj egy húszast, és neked is papiron- feketén bebizonyítom, hogy a háromezeröt az smafu, abból igenis lehet és kell is nyomorogni. — Tessék, itt egy tizes. — Az is valami, kösz. Szóval, ide figyelj! Háromezerötből ugyebár van levonás, máris csak 3300 forintom marad kereken. Szakszervezet, ez meg az, amit fizetéskor kihúznak az ember zsebéből, máris csak 3200 forint. Na. kérlek, fizetem a gépkocsirészletet, havonta hatszáz forint, marad ugye 2600 forint, a kötelező — az állami —, a casco-biz- tosítás, benzin, ez meg az, marad kétezer forintom. — Az se éppen koldusnak krajcárja... — Várj, várj, öregem. Személyi, kölcsön, amit a nyáron vettem fel, hogy el tudjak jutni végre az Adria mellé, mert kérlek, nekem még arra se volt módom, hogy Olaszországba menjek ... Most voltam, fizetek is kerek háromszázat havoma. Marad 1700. Bútorrészlet, kérlek, mert ki kellett már cserélnem a bútorokat, vagy öt éve van már meg az a vacak régi garnitúra .. Marad, öregem, 1400 forint. Napi két csomag Fecske, durván számolva háromszá.z és a két dupla, az is legalább egy százas, máris csak 1000 forintom van a: elsejei fizetésből. Na már most lakbér, gáz, villany, telefon, televízió, a bejárónő, a mosatás, a szabószámla és a cipő, amit vettem a Váci utcában ... állati klassz cipők vannak, igaz. meg is kérik az árát. .. . Már csak hatszáz forintom marad kosztra. Hol van még az ital, a nő, a mozi., a színház, a kultúra? Élj meg le, öregem, hatszáz foriníból... És tudod, mi a legfelhábo- rítóbb? Az, hogy kijelentik nekem, hogy ebben az országban állami alkalmazottnak nyolcszáz forintnál kisebb fizetése nem lehet ... Én meg, öregem, lassan már túl a negyvenen, élek 600 forintból ... Még jó, hogy nem nősültem meg . .. Nézhetném csonttá aszott nőmet és gyermekeimet ... ... mikor elmondtam a rendőrnek, hogy miért verem Pöszméte Tihamért, a rend őre sóhajtva fogta le a kezem ... — Sajnálom, uram .., őszintén sajnálom, de akkor se lehet. Sajnos — tette hozzá bánatosan, és a közerkölcs elleni vétség címén feljelentést tett — Pöszméte ellen. GYURKÓ GÉZA Molnár János kubikos- Őrigádvezető, aki 20 éve dolgozik a vállalatnál. Kiváló dolgozó oklevelet kapott., — Elsősorban a brigádom ,ió munkájának köszönhetem ezi a kitüntetést — fogadla szerényen a gratulációkat. — A családom Sályban van, én a. Kun Béla utcai munkásszá!. lóban lakom. Egy héten csak egyszer járok haza. A feleségem már megszokta. A fiam is itt gépkezelő, a vállalatnál. — Melyik munkájára emlékszik vissza a legszívesebben? — Arra, amikor Alacskán a bekötőutat határidőre kellett megépítenünk. Éjjel-nappal, megállás nélkül dolgoztunk. — És ...? — Kész lett — vágja rá a világ legtermészetesebb hang-, ján. „embert” követel — magyarázza. Esténként, míg fő a vacsora,'a televíziót nézi, vagy a rádiót hallgatja a munkás- szálláson. Moziba, színházba csak ritkán jut el. — Szeretném lelenni a szakmunkásvizsgát — vallja be nagy tervét. — Csak így, munka után, nagyon nehéz tanulni.. i Mindketten a 4-es számú miskolci építésvezetőség dolgozói. Sem autójuk, sem rjio- torkerékpá'rjuk, meg biciklijük sincsen. Kezük munkája nyomán hosszabbodnak az ország szürke szalagjai, az utak. — Mi a szép ebben a munkában? — Látni, hogy suhannak el az autók azon az úton, amit mi építettünk ... — vágják rá egyszerre, gondolkodás nélkül. SZÁNTÓ ISTVÁN Sok fiatal megszökött Urbán Ferenc hídépítő, hajdani bányász, Csenyétéről jött a Közúti Építő Vállalathoz. Hatalmas vájár-kezei között kissé sután leng a Kiváló dolgozónak járó oklevél. — Jó néhány fiatal „megszökött” már a brigádunkból — meséli. — Az első munkanapok legénykedése sokukban hagyott maradandó nyomot. Az útépítés — télen hóban, nyáron kánikulában — „Minden rügy kipattan” A kazincbarcikai gyógypedagógiai kisegítő iskola nevelői és tanulói „Minden rügy kipattan” címmel kiállítást rendeznek Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelődési Központban A kiállításon bemutatják azokat a munkákat, amelyeket a lelkes és gondos nevelők irányításával a sérült idegrendszerü gyermekek, az iskola tanulói készítettek. Az ünnepélyes megnyitóra június 2-án. délelőtt 10 órakor kerül sor. A kiállítás június 2-tól 8-ig tart nyitva, s naponta délelőtt 10 órától este 6 óráig telíthető meg.
