Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-05 / 103. szám
Zongorahangverseny Kamaraközönség előtt került sor tegnap este a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora tanszakának t hangversenyére. A program két részből állt; az első részben I. és IV. osztályos növendékek játszottak, míg a második részben Dvorszky Magdolna végzős koncertjét hallhatták az érdeklődők. Érdekes összehasonlítási lehetőséget nyújtott a műsor első felének meghallgatása, öt első osztályos produkcióval szemben (Scarlatti: Két szonáta, Chopin: Asz-dúr keringő. f-moll nocturne, F- dúr keringő, Bartók: C-dúr rondó), három negyedik osztályos interpretáció szólalt meg (Beethoven: Op. 10. c- moll szonáta I. tétel. Liszt: Desz-dúr etűd, Debussy: Prelude). A kezdők többsége inkább az anyagtudás bizonyítására törekedett, míg a már zenei múlttal rendelkező zongoristák a művészi szint megközelítését tűzték ki célul. A tehetséges, fiatal zongoristák színvonalas produkciói közül Acsay Gabriella lendületes Scarlatti-játéka, Hegedűs Márta muzikális Chopin- értelmezése, Jónás Gabriella hangulatos, szépen formált Liszt-interpretációja emelhető ki. Dvorszky Magdolna biztos anyagtudású, jól képzett zongorista. Változatos ' műsorában Bach-, Beethoven-, Debussy- és Schumann-műve- ket szólaltatott meg. Ellentétes hangulataival, virtuóz technikai megoldásaival első. sorban Beehoven Op. 27. Esz- dúr szonátájának I. tétele tetszett. De fölényes biztonsággal, erővel győzte Schumann fisz-moll novelettjének nem éppen könnyű szólamait is, mely egyben pianista adottságainak, rátermettségének bizonyságát is szolgálta. BARTA PÉTER * hogy én mély hatást gyakoroltam egy fiatalemberre?” (Stázi és Miska. Komáromy Éva. Fehér Tibor.) (Ágotha Tibor felvétele) Pénteken premier Szilvia az unokákat is meghódítja Beszélgetés Fényes Mártával A színházi összpróbák rendszerint üres nézőtér előtt folynak. Kicsit csodálkoztam, hogy tegnap délelőtt annyi széket elfoglaltak a színház szabadnapos művészei, dolgozói. A dolog nyitja a Csárdáskirálynő, mely — úgy látszik — civileket és szakmabelieket egyaránt csábít. A főpróba hetének elején még nem tudjuk, milyen lesz Kálmán Imre nagyoperettjének miskolci felújítása. A titok tudója egyedül Fényes Márta, a Debreceni Csokonai Színház rendezője, aki vendégként állítja színpadra Miskolcon a művet. — Az álmok sosem válnak egészen úgy valóra, ahogy szeretnénk. A Csárdáskirálynő azonban — ez nem a rendező dicsekvése — most is siker lesz, mint annyiszor az elmúlt évtizedek folyamán. Az emberek mindig szívesen veszik, ha alapvető érzéseikről, a szerelemről, a csalódásról, a karrierről hallhatnak. És ha mindezt Kálmán Imre zenéje kíséri, akkor nem csodálkozhatunk azon. hogy az unokák is éppúgy tapsolnak és könnyeznek. mint nagyapáik, az operett ősbemutatóján. — Most mégis másként elevenedik meg a cselekmény, mint régebben ... — Valahányszor találkozik az ember a művel — ha igazi színpadra teremtett alkotásról van szó — az mindig új élményt jelent. Nem először rendezem a Csárdáskirálynőt, néhány évvel ezelőtt nagy sikere volt a debreceni előadásnak is. a mostani produkció mégis egészen más. Más az alaprajz, más a díszlet, és így tovább. A legfontosabb — akár operettről, akár más műfajról van szó —, hogy a színpadi cselekmény alkalmazkodjék a mai, modern ember életritmusához. Ennélfogva rendkívül pergő, felfokozott tempójú előadást láthat majd a miskolci közönség. Ahogy ez már szokás, kicsit húztunk, kicsit korrigáltunk a szövegkönyvön. de mindezt a siker érdekében. — Nem ritkaság, de kicsit talán mégis furcsa dolog: a színészek „hazai pályán” játszanak, a rendező vendég... — Egy pillanatra sem éreztem, hogy vendég vagyok itt. Munkatársaim, a tervezők, a koreográfus, és az együttes minden tagja rendkívüli szorgalommal, segítőkészséggel, és sok ötlettel támogatott. Mindez családtaggá avatja a vendéget, talajt biztosít a számára. Jó néhány előadást is láttam itt. s így némileg a miskolci közönséget is ismerem már. Nos, mindezt számításba véve, tőlem szokatlan optimizmussal nézek a bemutató elé. — A szereposztás? — Ismerve színházaink zsúfolt programját, nyugodtan mondhatom, hogy ritkán sikerül egy-egy produkcióban ennyi jó színészt együtt tartani. Az elmúlt hetek folyamán megismertük, megszerettük egymást. Persze, még korántsem vagyok mindennel elégedett. Erre a három utolsó napra nagyon nagy szükség van még. — Meglepetések? — Természetesen lesznek. De azokat nem szoktuk előre elárulni. (gyarmati) A NAPJAINK MÁJUSI SZÁMA A címoldalt Lenkey Zoltán grafikája díszíti, amely szinte meghatározza irodalmi és kulturális lapunk májusi számának hangulatát. A lap egyébként is színesebb, élénkebb köntösben jelent meg a szokottnál. De nem panaszkodhatunk a tartalmára sem. A nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepéről Májusaim címmel Gulyás Mihály írását olvashatjuk. Olvasóink figyelmébe ajánljuk Fekete Gyula ös-borsodi emlék című publikációját és Bata Imre Hová lett a munkás és a paraszt az elbeszélésből? című tanulmányának második részét. Munkácsi Miklós (Mike-ék lakása) és Módos Péter (Igazi varázslat) elbeszélése, úgy érezzük, bizonyos műfaji hiányokat pótol. A negyedik oldal mind a népművelőknek, mind a hi- vátásos művészeknek hasznos olvasmányt kínál. Deb- reczeni Tibor, a Népművelési Intézet munkatársa, Thália „lemegy” a bányászok közé címmel borsodi és miskolci tapasztalatait írja meg, és ugyancsak ezen az oldalon olvasható Gyarmati Béla kritikája Mesterházi Lajos A tizenegyedik parancsolat című színpadi művének miskolci bemutatójáról. A Napjaink, szomorú kötelességének eleget téve, búcsúzik Veres Pétertől és Váci Mihálytól, a magyar irodalom nemrég elhunyt jeleseitől, akik életükben a borsodi irodalmi újsághoz is nagyon közel álltak. Különösen örülünk a Borsod megyei Tanács vb-elnökével, dr. Ladányi Józseffel készített interjúnak, mely az olvasót értően kalauzolja szűkebb pátriánk bonyolult problémái között. Gazdag a Napjaink versrovata, mely Ratkó József, Kalász László. Ágh István, Utassy József, Juhász József. Popovics Adrien, a fiatal Bari Károly és Akác István műveinek ad helyet. Bizonyára többekben ébreszti fel a vitatkozó kedvet Szakolczay Lajos „Korszerűbb” irodalomtanárokat című cikke. Hangulatos olvasmány Tarján István Júlia elvtarsnő című portréja, és Szekrényesi Lajos Hogyan lettem rendőr? című riportja. „Hol tart a magyar regény?” címmel Szentmihályi Szabó Péter kezdeményezett vitát a Napjaink hasábjain. A kérdéshez Réz Pál, Fenyő István és Székelyhidi Ágoston szólnak hozzá. Együtt a költőtalálkozó vendégserege Miután megérkezett Budapestre a nemzetközi költőtalálkozó külföldi vendégserege, hétfőn ismerkedési estet rendezett a Magyar Írók Szövetsége a budai Várban. A vendégek szivélyes, baráti hangulatú koktélon hallgatták meg Darvas Józsefnek, a Magyar Írók Szövetsége elnökének üdvözlő beszédét. A költőkonferencia részvevői ma utaznak a Balatonhoz. Maga a tanácskozás — amelynek témája az elmúlt negyedszázad költészete — szerdán kezdődik. Gárdonyi Gézánál Valaha a nagy halottakkal együtt temették el tárgyaikat is, mindennapos életük kísérőit — s volt ebben valami szigorú pogány bölcsesség. Ezért érzek kiábrándító görcsöt a múzeumok kegytárgyaiban... A kabát, melyet már nem visel soha senki, a toll, melyet nem koptat senki keze, két-három kéziratlap, melyeknek soraiban ereklyévé fagyott a lélek valaha-volt vívódása, s melyeken már nem botorkál a javító szándék egy- egy új, illőbb igével a tökéletesség felé — mindeme tárgyak, kínos elrendezettségben, merev és mesterkélt díszletként hatnak. Ez a katalogizált kegyelet — megrendezett színhely a kötelességszerű áhítathoz. Nem megilletődni, hanem dühön- geni kellene előttük, hogy íme, az ostoba tárgyaknak mennyivel tágabb marokkal méri létezését az idő; a kabát valami céltalan örökkévalósággal túléli a testet, melyet melegített, a toll a kezet, mely vezette, a papír az ihletet és a gondolatot, melytől egykor létének értelmét lopta. Mindez éppen itt jut eszembe, Gárdonyi Gézánál, élete egyszerű hajlékában, mely ma irodalmi emlékhely. Múzeum. Ebben a tornácos udvarházban élt, a vén egri vár falai, bástyái, omló-porladó kövek/fölött. Háza műhely volt, dolgozóház. Hová senki be nem léphetett hívatlan és váratlanul. Az előszoba, a háló, s az írói műhely temploma a felülvilágító ablakkal az élet békés mindennapjait őrzi: nem elrendezett, hanem rendben tartott. S ahogy átengedem magam a látogatás hangulatának, szinte várom, történjen valami. Hol késhet a házigazda a kedvcsináló itókával? Aki ismerte, s barátja volt, attól tudom, Tordal Ányostól: „Ha kedves vendége jött, hozatta azonnal a saját termésű „piros vizet”, s vidám pohár s pipaszó mellett folyt a beszéd...” A hálószobában sárga rézágya. Mellette az éjjeliszekrénykén lámpa. Itt álltak hegyezett ceruzái, a papírlapok, hogy álomból felriadva se mulassza el feljegyezni friss gondolatait. Vitrinben parányi papírlap. Fecni. Titkos jelekkel. „ ... ember elolvasni nem tudja...” De sokan próbálták elolvasni. S volt aki leírta: megoldódott Gárdonyi Géza élete utolsó éveinek rejtélye. Es nyomdafestéket kaphattak ilyen sorok: „belső élete szánalmas vergődés: míg kifelé játssza a normális embert ... gyötrelmes éjszakáin szellemszájak diktálását, szellemszemek intését várja... Természetesen csak suta közhelyek, üresen kongó, tartalom nélküli szavak buggyannak fel tolla nyomán titkosírásban. A megbillent agy ugrál, botlik, vergődik. Betegesen túlfeszített önfegyelemmel a teljesen normális ember szerepét játssza, éspedig gyakran kiváló színészeknek dicséretére válóan — amíg rögeszméjének gondolatkörébe nem ütközik... Mikor mások látják, csak zárkózott, mogorva, bogaras ember, komoly defektusát nem árulja el. Tudatos vagy öntudatlan védekezés ez: minél kevesebbet lenni az emberek között, hogy a defektus takargatásának szellemi erőfeszítése és a leleplezés valószínűsége kisebb legyen.” S ez az agybeteggé minősített ember ilyeneket ír papírra titkos jelekkel: „A gondolkodás az agysejtek munkája.” És ilyen vallomást tesz: „Az igazi műalkotás, az értelmünknek éppoly végtelen, mint a természet alkotása. Talán drámában is az átlátszó történet az igazi, nem kell különösebb bonyodalom ... »A bor« milyen szimpla, a »Tündérhon« milyen kedves. Csak szív legyen benne, s érték, s kedvesség. Az igazi műalkotást az különbözteti meg a talmitól, hogy elfelejteni nem lehet: véremmé válik, él bennem mindhalálig.” E sorokat a nemrég és most már hitelesíthető bizonyossággal állíthatóan megfejtett titkosírású cédulákról jegyezgettem fel. A nagynevű professzor, ki Gárdonyit beteggé torzította, befeketítette, ilyeneket olvasott ki a titkos jelekből: „szellem leszek... szellemmel kelek... szellemmel fekszem ...” Nem tudom, hitte-e valójában, hogy e szavakat olvassa. Egy bizonyos, amit a professzor az 50-es években így értelmezett: „szellem”, az az írásfejtőknek egyszerűen csak: „forró”. Megállók arcképe előtt. Mosoly bújkál bajusza körül. S mintha árnyékban ülő szemével derűsen, kedves ravaszsággal kacsintana. Nem halt meg ő. „Csak a teste.” Gondolatai egészséggel, értelemmel világítanak. PATAKY DEZSŐ éjféltől reggelig MEGTALÁLTÁK AZ ELTŰNT DIPLOMATAT Életben megtalálták a szombaton elrabolt Brian Lea-t, az ugandai angol főbiztosi hivatal beosztottját. Azt nem közölték, hogyan és milyen körülmények között akadtak az eltűnt diplomata nyomára. TŰZHARC AZ EGYETEMEN Két nemzeti gárdista és egy diák meghalt, 15-en megsebesültek az Ohio állambeli Kent egyetemi városban diákok és nemzeti gárdisták között lezajlott tűzharcban. A lövöldözés akkor kezdődött, amikor a nemzeti gárdisták megpróbálták szétoszlatni az indokínai háború ellen tüntető 3000 diákot. MEGTILTOTTA, ELÍTÉLTE VI. Pál pápa ismét megerősítette az 1968-as Huma- nea vitae kezdetű (a fogamzásgátlás használatát megtiltó) enciklikájának érvényességét. A pápa beszédében elítélte a válást. VESEÁTÜLTETÉS Meghalt Jugoszlávia első szervátültetéses betege, a 26 éves Joszip Podvorec. A fiatalember testébe 18 nappal ezelőtt 56 éves édesanyjának veséjét ültették át. NAGYDlJ EGY DALÉRT Tízezer frank összegű nagydijat alapított a strass- bourgi városi tanács abból az alkalomból; hogy ma ünnepük az úgynevezett Euró- pa-napot. A díjat 1971. május 5-én ítéü oda a nemzetközi zsűri annak a dalnak, amely legjobban kifejezi az európai népek testvériségét. LAZADÓ FEGYENCEK A Regina Coeli-ben, Róma központi börtönében 500 fogoly éhségsztrájkot kezdett. A lázadó fegyencek követelik, hogy az új amnesztiatervezet vonatkozzék az öt évig terjedő börtönbüntetésekkel sújtott köztörvényes bűnözőkre is. VONATRABLÓNAK NÉZTÉK A rhodesiai Bulawayoban a rendőrség őrizetbe vette és 5 órán át faggatta Fredenc Wright ausztrál lelkészt, akinek — mint később kiderült — egyetlen bűne, hogy rendkívül hasonlít Ronald Biggs- re, az 1963-as nagy angliai vonatrablás egyik részvevőjére. A kétségbeesett lelkészt az ujjlenyomatvizsgálat szabadította ki kínos helyzetéből. HETVENNAPI ELZÁRÁS Carlos Llera Restrepo kolumbiai elnök bejelentette, hogy bírósági eljárás nélkül bárkit 70 nap elzárásra lehet büntetni, aki tüntetésben vesz részt, vagy „felforgató cselekményre” biztat. Továbbra is érvényben marad az éjszakai kijárási tilalom. STRAUSS ÉS PISZTOLYA Strausst, a bajor CSU vezérét lefegyverezte a Lufthansa csinos légi kisasszonya: elkobozta zsebben hordott pisztolyát. A légitársaság gépein tilos a fegyverviselés. Az út végén visszakapta fegyverét.
