Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
A munkáskultúra eijegyzettje A prófétákat nem isten szüli vás, egy hang vagy talán a jó 1944-ben járt Diósgyőrben négy lobagóan indulatos, írástudó ember; felmentek a munkásotthon színpadára és az életről, önmagukról, az egyre nehezebbé váló munkás világról beszéltek. Veres Péter, Sinka István, Darvas József és Asztalos István vendégeskedett a vasgyárban. A megkopott díszletek mögül hallgatta az előadásokat Juhász Endre ifjú dalárdista es alkalmi díszletmester, s ekkor döbbent rá, munkás voltára, ekkor ismerte fel önmaga és társai érdekeit, ezen az estén araszolta meg létét egy immár biztos és pontos mérőeszközzel. Most. több mint huszonöt esztendő emléktengerében, a már említett irodalmi est az a világító pont, amihez a kezdetet hozziméri Juhász Endre, amidőn a kultúra munkásainak nemes cselekedetedről szól.' Mert ez a város már akkor zenélt, táncolt, énekelt, amikor még dörögtek a szovjet hadak fegyverei, s űzték mind nyugatabbra a fasiszta hódítókat. Juhász Endre nem írt naplót. nem készített jegyzeteket', de emlékezeté mindent pontosan megőrzött. A krónika és a históriások alig tudnak valamit arról, hogy a Miskolci Nemzeti Színház felszabadulás utáni feltámadása a vas- és fémmunkások , a próféták — lesznek, egy hí- példa vonzatakénU szimfonikus zenekara nélkül meg nem történik, függöny fel nem gördül, ha a gyorsan egymásra találó énekkari tagok, a munkásdalárda tagjai nem lépnek fel mint „kóristák”. Talán egyszer tanulmány tárgya lesz az is. hogy a színház híres-nevezetes Jftnos vitéz előadását — kevés kivételtől eltekintve — a vasgyári „Jószerencse” színjátszó együttes, a kórus és a zenekar, a munkás színjátszók díszlete segítette a megvalósulás útjára. Dal a romokon Korán Imre mérnök, aki a felszabadulás előtti esztendőkben patrónusa. segítője és szervezője volt a munkáskultúrának. a szabadság első napjaiban még aktívabban fáradozott a munkásság kulturális felemelkedésén. Juhász Endre mostani munkahelyén, az LKM próbamegmunkáló üzemrészében — hogyan, hogyan se — megmaradt egy tabló, amit még 1945-ben készítettek. Ezen látható a vasgyár kulturális „vezérkara”, az ország egyik legkorábban megszülető kórusának énekesei. Kevesen emlékeznek rá: a romokon újjászülető kórus első karnagya Nemeskéri ,János volt — ma a városi párt-vb tagja, az LKM nagyüzemi pártbizottságának titkára. V Korhűen korszerű Revizor A közelmúltban egy vígjátékról írva (Illés Endre: Törtetők) azt mondtuk, hogy a jó vígjáték keletkezési korának pontos bemutatója, és ezáltal él tovább, válik alkalmazhatóvá az előadás korának viszonyaira. Az előadásban sem szabad rájátszani a mi korunkra, minden kikacsintás a darabból eleve veszélyezteti a művészi hatást, megbontja a mű öntör- vényűségét. Gogol Revizorod. ilyen értelemben jó vígjáték. V múlt századi cári Oroszország viszonyait bemutató és leleplező szatíra halhatatlansága éppen abban rejlik, hogy egyetlen konkrét, nagyon jó és pontosan átgondolt szituációban olyan történetet tudott megjeleníteni, mely az emberi kicsinyesség, jellemtelenség, visszaéléseket p ’ístolni akarás általános működését képes az emberiség történetében visszamenőleg és sajnos előremutatóan is megfogalmazni. Zsurzs Éva rendezése, igen helyesen, a történet egyszeri- ségét, sajátos orosz környezetét formálta meg. Gogol darabját hagyta érvényesülni, méghozzá úgy, hogy nemcsak — a hagyományos módon — az alapötletet hangsúlyozta. hanem — végre — hagyta, hogy a többi szereplő is élhesse a maga sajátos egyéni életét. Ezáltal vált felfedezéssé a mostani Heritor-produkció. Hlesztakov alakja is átalakuláson ment át. A korábban hamar lehetősegére ébredő szélhámos nagystílű alakja helyett Dégi István a többiek közé illő. hasonló kisembert alakított. Szinte az utolsó percig — míg Oszip, a szolgája rá nem ijeszt, fel nem ébreszti — nem érti rneg a helyzetét. A bebörtönzéstől félő, sikerét a véletlennek betudó embert alakít, aki először, félelmét levezetendő, magában han- dabandázik hangosan, majd pedig részegségében máskor is álmodott eletét éli tovább. Nem szélhámosságból hazudik a bormámorban, hanem saját kielégítetlen életéért vesz bosszút. És ezzel, hogy saját magát felmenti a csak ötletet illusztráló szélhámos- figura alakítása alól, felmenti társait is a korrupt kisvárosi vezetőség szinten illusztráció-formálása alól. Egy-egy pillanatra még egyéniséggé is tárulhatnak a részvevők (gondoljunk például Várhegyi Teréz egy-két finoman megfigyelt mozdulatára), és különösen a hangulatos miliő-rajz kidolgozására marad alkalom és lehetőség. Így nemcsak a leleplezés kerül előtérbe, hanem a leleplezett emberek embermivolta is. Azt hiszem, a televízió lehetőségeinek köszönhető ez a sokszínűén megformált előadás. Itt életre kelhet a szöveg minden mondata, jelzése, a kamera megfigyelhet minden rejtettebb mozdulatot; az ötlet vágtató beteljesedése helyett alkalmas a részletezésre, a gogoli szövegben található gazdag életanyag feltárására. Kár, hogy a színészek egy része nem fedezte fel ezt a ritmusváltást Dégi István vagy Bánhidy József n szolga alakjában, Mészáros Ági és Várhegyi Teréz ennek megfelelően játszottak, de a kisváros vezetői sokszor még külsőséges, sablonos megoldásokkal éltek. És még egy megjegyzés: Páger Antal polgármesterét, ezt a kitűnő alakítást, ha az utóbbi időben csak ezt a szerepét láttam volna, sokkal inkább dicsérném. De megfigyelhetjük, van egy magakellető vállrándítós mozdulata, és egy ehhez tartozó, kiegészítő mosolya, mellyel az utóbbi időben többször találkoztunk. Kár lenne, ha ez az oly kevéssé modoros nagy színészünk is önismétlésbe esne K.L Ez a kórus minden párt- megmozduláson részt vett, dallal köszöntötte a sok munkával meginduló, termelésre lendülő üzemrészek dolgozóit. Ka a városban valami újjáépült. kis ünnepséget rögtönöztek, s a kis énekkar orosz és magyar népdalokat, a szovjet katonáktól tanult partizánénekeket mutatott be. Színpadra, magyar! Kossuthnak az a mondása, hogy „Tengerre, magyar!” a gyáriak körében ekképpen alakult át: Hengerre magyar! Majd pedig: Színpadra! Ma már szinte el sem hisszük, hogy a hősi korszakban minden üzemrésznek volt színjátszó csoportja, s ezek nemes versenyben álltak egymással. Hajdú Rezső, akkori párttitkár nagyon szerette a műkedvelőket, köztük elsősorban a színjátszókat. A régi „Jószerencse” gárda legjobbjai: Majercsik Rezső, Urbán Rezső, Trembeczki Rezső, Zóni László, Juhász Endre, és a többiek nemcsak hittel, hanem szakmai vérte- zettel is győzték-bírták e munkát. Hogy miket játszottak? Vidám, páros jeleneteket, egyfelvonásosokat és drámarészleteket. Akkoriban kevés volt a rádió, a mozik sem játszottak rendszeresen. így maradt az igazi, a nagyon megbecsült szórakozás: a színjátszás. Később ezek a csoportok átalakultak csasztuska-bri- gádokká. de tevékenységük ekkor sem vált sablonossá. Inkább jó szót. történelmi méltatást érdemelnének a csasztuska-brigádok, mint tréfát és fricskát, s azt sem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy a szocialista, a munkáskultúra afféle vadhajtásai voltak, amit a személyi kultusz hozott létre. Juhász Endre az egyik megmondhatója, hogy a köszöntő brigádokat müven szívesen fogadták az élen iáró munkások. Akkor az erkölcsi elismerésnek e munkás-köszöntés na gvon szét» változata volt. megbántva érezte magát az a kétkezi, aki élen iárt a munkában, de nem kereste fel a csasztuska-brigád. Falujárás A falujárás emlékeit néhány fénykép is őrzi. Juhász Endre vissza-visszatér a legjellegzetesebb epizódokhoz. — Segítettünk szőlőt kapálni, kertet gyomlálni, házak ereszét rendbe rakni, edényeket foltozni, és mező- gazdasági eszközöket javítani. Teherautóra szálltunk, egyik kezünkben szerszámosláda, a másikban kis táska masztixszal, bajuszokkal és szakál- lakkal, mert esténként színdarabokat játszottunk, daloltunk, mókáztunk. Ma már nemigen hisznek nekünk, hogy ez misszió volt. De hát nem is az a fontos, mikként értékeli ezt a korszakot az utókor. Az számít, ami akkor volt, aminek akkor örültek. Mert mindenütt várták jöt- tünket, ez még mindig bizonyítható. — Endre bácsi még most is terjeszti a kultúrát. — Negyven éve vagyok énekkari tag, s jelen pillanatban a Bartók Béla Művelődési Központ művészeti együttesének elnöki tisztét töltöm be. Minden vidéki szereplésen ott vagyok. Ma már nem várnak úgy bennünket, pedig autóbuszokkal, szép táncruhákkal, díszes énekkari öltönyökkel érkezünk, s művészileg is értékesebbet viszünk, mint negyedszázaddal ezelőtt. De hát... Tudom, Endre bácsi most azt akarja mondani: „A pró- fétaság korszaka lejárt”. Nem adhatok neki igazat, mert lám. ő a megváltozott viszonyok között is ott áll a sorban — a férfi kórustagok sorában. PÁRKÁNY IASZ16 Feledy Gyula rajza. Nemzedékek nőitek fel a „Bányamécs világánál EGYENKÉNT 18 DOLLÁRÉRT ADTÁK ŐKET A brazíliai rendőrség felgöngyölített egy rabszolgakereskedő csoportot, amikor Recifétől 250 kilométernyire Serra Talhada városban feltartóztatott egy teherautót, amelyen 30 parasztot szállítottak Minas Gerais államba, hogy ott egyenként 18 dollárért adják el őket. HALÁLRA ÍTÉLTEK HAT GERILLÁT A rhodesiai Bulawayo bírósága halálra ítélt 6 gerillát azzal a váddal, hogy fegyveresen behatoltak Rhodesia területére, megtámadtak egy dél-afrikai rendőrőrsöt és megöltek egy dél- afrikai katonát. A vádlottak csak a fegyveres bejövetelt ismerték el. Jelenleg 43 halálraítélt várja sorsának alakulását. Kivégzés utoljára 1968 márciusában volt Rho- désiában. NEM REKLÁMOZHATÓ Nixon elnök, aki nem dohányzik, aláírta azt a törvényjavaslatot. amely betiltja a cigarettareklámok közlését a rádióban és a televízióban. A törvény 1971. január 2-án lép hatályba. ÖSSZETÖRTEK Az olasz szociális mozgalom nevű újfasiszta párthoz tartozó huligánok Modenában az éjjel összetörték a második világháborús olasz partizán hősi halottak emléktábláját. A város haladó gondolkodású közvéleménye erélyesen tiltakozott ez ellen az újabb szélsőjobboldali kilengés ellen. A Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyár Bányászgyarmata — így tartották számon Perecest egészen az első világháborúig. Mindig munkástelepülés volt, az ma is a hegyek közé, szűk völgybe épült, hegyre kapaszkodó zsákutcákból és egy főútvonalból álló község. Lakói bányászok, vasgyári munkások, kiknek mindennapjait megfeszített munka töltötte ki. 1906-ban Lauday Janos pereces! tanító megalapította a Borsod megye és Miskolc egyik legkorábbi munkás- egyletének számító Perecesi Bányamécs — mondhatjuk így is — munkáskört. Énekkar, zenekar, könyvtár volt az egyletben, mely az alapítólevél tanúságtétele szerint a tagok „szellemi képez- tetésére” szolgált. Huszonnyolc koronáért vásárolt 28 kötet könyv volt a Bányamécs könyvtár könyvállományának alapja. Az 1920-as évek közepére mái- mintegy 5000 kötet könyvből válogathattak a község lakói, a fel- szabadulásig ez a szám 8000- re emelkedett, és ma a Bányász Szakszervezetek Perecesi Könyvtára 20 000 kötetet számlál, négy letéti könyvtárból kölcsönöz. Ha az induló egylet 28 könyvéről hall az ember, hajlamos a mosolygásra — ugyan, hát az is szám? —, de ha utánagöndol, helyesebben tanulmányai alapján vissza próbál emlékezni a munkásság életkörülményeire a századforduló és később a Horthy-korszak Magyarországán, lehervad a mosoly. Eredeti dokumentumok alapján kísérhetjük figyelemmel az alapító tagok és az egylet későbbi lelkes gyűjtőmunkáját ahogyan a színdarabok szövegkönyvei, a kották, folyóiratok és főként a könyvek számát szaporították. Elismeréssel kell adóznunk azoknak, akik bármilyen formában, de eljuttatták a kultúrát képviselő nyomtatott betűt a legeldugottabb kis településekre is. Az ötödik jelentős munkáskönyvtárként alakuló Pereces! Bányamécs csak égy volt a megye és a város 26 munkás olvasóköréből. Könyvállománya igen vegyes, sok kötet nem tarthatott számot a maradandó irodalmi alkotás kitüntető címre, a felszabadulás után kd is selejtezték őket. 1948-ban a bányászszakszervezet önálló költség- vetést biztosított a könyvtárnak, ekkor vált igényessé a könyvállomány összetétele. De nem feladatunk sok évtized múltán a bírálat, és a bámulat diktálta nagy szavakra sincs szükség. Sok ilyen, a perecesihez hasonló egylet és könyvtár működött a munkáskultúra csaknem egyetlen képviselőjeként. Egyidősek a történelmi magyar munkásosztály létrejöttével, együtt igyekezték felnőni azzal. Egyedüli lehetőségként biztosították, hogy a munkásember kezébe könyv és folyóirat jusson, hogy a munkás tudja, mi történik a világban, és arról mit írnak, mikor, miért és hogyan. Bányamécs. Kis fényt adott, de világított, és a bányászember tudja igazán, hogy a sötétben ez a kis fény az életet jelenti. MAKAI MÁRTA Emlékplakett úttörőknek A vasgyári, Miklós utcai általános iskola Bükki Ifjú Partizán úttörőcsapata ünnepélyes csapatgyűlésen emlékezett meg ma délelőtt fel- szabadulásunk jubileumáról. Ezen az ünnepségen adták át az úttörőcsapatnak a Üt- torő Szövetség forradalmi emlékplakettjét. Huszonhét pajtás — akik a III. kerület nagyüzemeinek, a DIGÉP- nek és az LKM-nek a fejlődéséről írtak dolgozatot — oklevelet kaptak. MEGFELELŐ AJÁNLAT A világbajnokság után Pelé egy mexikói csapathoz szerződik. A brazil labdarúgócsillag szerződése lejár a Santosnál és ha megfelelő ajánlatot kap, Mexikóban folytatja pályafutását. Pelé titkára közölte, hogy megfelelő ajánlatnak egymillió 300 ezer dollárt tartanának. EL AKARTAK RABOLNI Fegyveres fiatalok a gua temalai fővárosban el akarták rabolni a „pepsi-cola királyt”. A kísérlet kudarcot vallott, mert Castellonak voll ideje segítségért kiáltani és elszaladni. FELGYÚJTOTTAK Ismeretlen tettesek a Név York állambeli Ithaca város egyetemének néger tanulmányi központját felgyújtották. Az épület leégett, személyi sérülés nem történt, mert az épület üres volt. SZOMORÚ MÉRLEG öt katonát a kórházba szállítottak, 12-en könnyebben megsérültek, 6 személyi letartóztattak. Ez a hivatalos mérlege annak az összecsapásnak, amelyet katolikus tüntetők és brit katonák vívtak Belfast közelében KI AKARJAK VÉGEZNI Az elrabolt nyugatnémet nagykövet ellenében a guate- malai kormány által bebörtönzött 17 politikai fogoly szabadonbocsátását követelik. A felkelők követelik hogy négy foglyot egyenesen hozzájuk juttassanak el. Az emberrablók állítólag ki akarják végezni őket, mivel a börtönben felvilágosítási adtak egy fontos gerillatábor fekvéséről. A kormánynak nincs más választása. el kell fogadnia a feltételt
