Déli Hírlap, 1970. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
H. évfolyam, 78. szám. 1970. április 3., péntek mm Ara: 1 FORINT mmhm Az ember huszonöt éve H azánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója impozáns magaslat népünk, nemzetünk életében, amelyről messzire látunk, felmérhetjük a megtett út küzdelmeit, szépségeit. Nagyot nőttünk 25 év alatt, nemcsak önmagunk, hanem a világ szemében is. Egy fejjel magasabb lett ez a nép az építés esztendeiben. S menynyit nőtt az ember, mennyit növekedett öntudatban és önérzetben, élet- és alkotókedvben! Mit ért nálunk a dolgozó ember a felszabadulás előtt? Mit ért a munkás, a más gyárában robotoló rabszolgahad? Mit ért a paraszt, az urak földjén arató summás, a cseléd, a hárommillió földönfutó? S mit ért az értelmiség? A se úr, se paraszt falusi tanító, az állásáért rettegő tisztviselő, a telenként havat lapátoló orvosok, mérnökök sokasága? Hol maradt itt helye az emberi önérzetnek? Ha csak nem nevezzük a nacionalizmus mérgét önérzetnek, amellyel a régi rend a gyászos második világháborúba belesodorta a pusztulásra szánt emberek százezreit. De ez az önérzet — ha az volt egyáltalán — csúfosan összetört a tragikus ese_ mények poklában. Amikor kiderült a csalás, amikor világossá vált, hogy Horthyék háborúja nem kereszteshadjárat, nem a nép szükségszerű vállalkozása, hanem esztelen kaland, haladás- és nép- ellenes urak koncleső portyája. Olyan mélyponton, olyan célját vesztetten még sohasem élt magyar földön ember, mint a múlt rendszer végnapjaiban. Ebből a mélységből kellett először kilábalni a remény, a bizakodás első lépcsőfokára. S felszabadítóink elévülhetetlen érdeme, hogy a fasiszták szétzúzásával egyidőben a reményt is felcsillantották. S mennyit, tettek az emberért a' munkába álló kommunisták, akik az elnyomatás éveiben is azért az újért és jobbért verekedtek, amelynek felépítéséhez április 4-e teremtette meg az alapokat! A kommunista harcosok példája, élet- és munkakedve nyomán mind többen és többen jutottak fel a remény, a bizakodás lépcsőfokára. Mind többen és többen értették meg, hogy a pusztulás évei után az építés korszaka következik. Az ember felemelte a fejét és körülnézett elpusztult hazájában. S már nem 'az enyészet képe emésztette, inkább a vágy, hogy eltakarítsa a romokat, hogy új életet teremtsen. Az ember mindinkább megértette, hogy magának épít. Hiszen a munkásé lett a gyár, a paraszté a föld, az értelmiségé az alkotás lehetősége. Az ember növekvésében nagyszerű fordulópontot jelentett, amikor a hon egészét felmérve először érezhetett mindent igazán magáénak. A gazda jóleső önérzete volt ez. S a gazda e jó önérzete szinte már automatikusan szülte a további lépéseket. Az az ember, akinek azelőtt szava sem volt, aki csak hallgatott, de őrá nem hallgattak soha, egyszeriben kiállt a küzdőtérre, hogy véleményt mondjon, hogy meghallgatást figyelmet követeljen önmaga, küzdőtársai, ügye számára. S hogy okosan, jól szólhasson. hogy helyesen igazíthassa a rendet tanult és tanult, éjt nappallá téve. S az emberek sokasága ebben a felelős munkában, megfeszített küzdelemben döbbent rá igazán, hogy az ilyen roppant méretű vállalkozás sikerét csak az összefogás biztosíthatja. S ekkor következett a növekedés egy magasabb foka. amikor az új világ embere már azért érezte szépnek amit teremtett, mert az közös kincs, közös építmény. A miénk — ízlelgette a szót —, a mi kezünk teremtette. E z a miénk fogta össze, tömörítette azután szoros egységbe a közös vágyakat és akaratokat. A kialakuló közösségi szellem teremtette meg azt a bensőséges, családias, humánus légkört, amely leszámolt a hibákkal, amely vigyázott arra, hogy senkit ne érhessen jogtalan sérelem, s amely végül a gyengébbeket, a bizonytalankodókat, az ingadozókat, sőt olykor a hajdani ellenfeleket is a szocializmus építésének táborába hozta. A közös munka során alakultak ki az új jellemvonások: az önzetlenség, a másokért vállalt áldozat és felelősség. S e jellemvonások ' birtokában mindjobban kezdte egymást segíteni és megbecsülni a közös célokért he- vülő, közös munkában növekedő emberek sokasága. Nem arról van szó, hogv a negyedszázad alatt mindenkiből valamiféle hős, vagy gáncs nélküli lovag vált volna. Van itt még bőven baj az emberekkel. Hátramozdí- tókban, lógósokban, liaráeso- lókban, nagyokos kibicekben sincs hiány. De ez nem változtat a tényen, hogy népünk legjava más emberré lett. A derékhad felnőtt felelős emberré, vezetőképes emberré vált a 25 esztendős közös építés során. Az a nemzedék pedig, amely azóta született, már ebben a szellemben növekedvén, a derékhad nyomában az eddiginél igényesebb feladatokra is jól felkészült. Felnőtt hazánk ege alatt a szocializmust akaró, építő és jól képviselő emberek értékes serege. S mind a jelent, mind a jövendőt tekintve ez az eredmény a legfontosabb. Magas szintű külföldi küldöttségek Ma ünnepi országgyűlés säg küldöttségét í'adilj Hod- zsa, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ Elnöksége Végrehajtó Irodájának tagja, a szomszédos Ausztria kommunista pártjának küldöttségét pedig Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke vezeti. Külföldön is megemlékeztek hazánk nagy ünnepéről. Moszkvai nagykövetségünkön kitüntették azokat a szovjet tiszteket és tábornokokat, akik részt veitek az ország felszabadításában. Ünnepség volt Leningrádban, Berlinben, Varsóban, Prágában, Szófiában, Hanoiban és Ulánbátorban is. Diplomáciai képviseleteink több fővárosban adtak fogadást a felszabadulás évfordulójának tiszteletére. Felvonták az állami zászlót Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalma oól ma reggel a Parlament előtt, a Kossuth I.ajos téren ünnepélyes külsőségek között katonai tiszteletadással felvonták az állami zászlót. Kürtszó jelezte Pesti Endre vezérőrnagy, helyőrségparancsnok érkezését, aki meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszegység parancsnok inait jelentését, majd — a Rákó- czi-induló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt és üdvözölte a katonákat. Zászlófelvonási ünnepség volt az évforduló tiszteletére a Gellérthegyen is, a felszabadulási emlékműnél. Itt a nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját vonták fel. szintén katonai tiszteletadással. jjc Kádár János üdvözli Brezsnyevet megérkezésekor. I Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ma a kora délutáni órákban ünnepi tanácskozásra ül össze az országgyűlés. Előzőleg megkoszorúzzák a fővárosban a magyar és a szovjet hősök emlékművét. Felszabadulási ünnepségünkre magas szintű külföldi küldöttségek érkeztek hazánkba. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, az NDK-ét Walter Ulbricht, az NSZEP első titkára, az Államtanács elnöke. éS Willi Stoph, az NSZEP PB tagja, a Minisztertanács elnöke, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságét Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, a Lengyel Népköztársaságét Jozef Cyrankiewicz, a LEMP PB tagja, a Minisztertanács elnöke, a Bolgár Népköztársaságét Ivan Mi- hajlov, a BKV PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, hadser egtábomok, a Komán Szocialista Köztársaságét Emil Bodnaras, az RKP KB VB és állandó elnökség tagja, az Államtanács alel- nöke vezeti. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi KöztársaMi lesz a nagv^vettel? A kormány nem enged Guatemala kormánya ostromállapotot rendelt el az ország egész területére von Spreti nyugatnémet nagykövet foglyul ejtése miatt. Ugyanakkor azonban bejelentette, hogy nem hajlandó szabadon bocsátani a gerillák által cserében követelt 16 politikai foglyot. A gerillák megfenyegették a hatóságokat, hogy megölik a nyugatnémet nagykövetet, ha nem szüntetik meg az ellenük folyó hajszát. Bonnban viszont rendőri védelem alá helyezték Guatemala ottani nagykövetét, mert ismeretlen telefonálók halállal fenyegették, ha von Spretinek bármi baja esnék. Nyolcórás ütközet Szíria és Izrael határán Miközben Washingtonban ismét tanácskozott a közel- keleti helyzetről Dobrinyin szovjet nagykövet és Siscoe amerikai államtitkár, Szíria és Izrael határán olyan nyolc óra hosszat tartó tűzharcot vívtak az egymással szembenálló csapatok, amelyre nem volt példa az 1967-es háború óta. A harc csak alkonyaikor ért véget, és damaszkuszi jelentés szerint Izrael százhúsz harcképtelenné vált katonájával fizetett a támadásért; Szíriának 16 katona életébe került a harc, akik közül négy tiszt. Harminchét szíriai katona megsebesült. j|c Szemerkélő esőben sorakoztak fel ma délelőtt 9 órakor a szovjet hősi emlékműnél az I. kerületi tanács, a Borsodi Szénbányák, az egyetem, a BÁÉV, a Pamutfonóipari Vállalat és több más miskolci üzem vezetői, dolgozói, hogy elhelyezzék koszorúikat hazánk felszabadulásának ?5. évfordulóján. Ezrek jöttek él, hogy leróják kegyeletüket a hazánk felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékművénél. Ünnepség volt a román hősi emlékműnél is. ahol a városi pártbizottság nevében Moldován Gyula, a városi pártbizottság titkára, Tóth Tibor rendőr alezredes, a városi párt-vb tagja, városi re-iidőrkapitány, Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője koszorúzott. A központi ünnepség 10 órakor kezdődött a Hősök terén, ahol a megyei, a városi és a járási pártbizottság, a megyei, a városi és járási tanács, a KISZ. az SZMT, a Hazafias Népfront, a Nőtanács képviselői helyezték el a hála koszorúit A pártbizottságok nevében Veres Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Varga Zoltán, a városi pártbizottság titkára, Bíalis József, a Miskolci járási Pártbizottság első titkára helyezett el koszorút. Rajtuk kívül a fegyveres testületek és a hazánkban tartózkodó külföldi turisták is koszorúztak. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Miskolc városi Bizottsága ünnepélyes avatóünnepséget tartott a téren. Ezer fiatal tett fogadalmat a jeles évfordulón, hogy hű lesz a párt és a KISZ zászlajához, ünnepi köszöntőt Németh Tibor, a KISZ városi bizottságának titkára mondott. Délután megkoszorúzzák Diósgyőrben a mártírok sírját, ahol a munkásváros dolgozói helyezik el koszorúikat. Hideg idő Várható időjárás Miskolc térségében szombat délig: Erősen felhős, hideg idő, esővel, havazással. Megerősödő északi szél. A hőmérséklet hajnalban 1, holnap délben 5 fok körül alakul. A minaretek városában Bemutatkozott Jugoszláviában a Riadó társulata Kiküldött munkatársunk telefon jelentése (Travnik, 1970. április 3.) Travnik utolsó müezzinje, aki még évekkel ezelőtt mondta inagnefotonszalagra az esti imát, pontosan 7 órakor szólalt meg Bosznia-Hercegovina legszebb kisvárosának minaretjén — természetesen magnetofonról. Ebben az időpontban kezdődött a Miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka is, Travnik nemrégen épült, háromszázszemélyes kis színházában. A nézőtéren a mimszok- nyás lányoktól a bosnyák népviseletbe öltözött hegyipásztorokon át, a török hagyományokat őrző tunikáso- kig igen színes divat képviseltette magát. A színészek, s mi mindannyian kishitűen azt vártuk, hogy a nyelvi akadályok teljes gátjává válnak Choinski Kiadó című drámája megértésének. A kellemes csalódás akkor ért bennünket, amikor egyre- másra felzúgott a taps, s a színészek is érezték: láthatatlan szálak fűzik egybe őket a nézőkkel. Korábban sokszor mondogattuk: a tánc és a zene nem ismer országhatáro kát, nyelvi nehézségeket. E közhelyet most én úgy módosítanám, hogy a korszerű, kifejező, a szívhez és az észhez egyaránt szóló színjátszás sem ismer nyelvi nehézségeket. A miskolci színészek; Balogh Zsuzsa, Upor Péter és Zoltán Sára meghódították a travniki nézőket, pedig tolmácskészülék és fordító apparátus ,iem állt rendelkezésre. Pusztán egy rövid ismertetőt kaptak kézhez a nézők, s e csekélyke fogódzóhoz kelleti színészeinknek játékos kedvüket igazítaniofc (Folytatás a 8. oldalon..)
