Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-09 / 57. szám
\ a miskolciaké a szó Kevés a pad Lillafüreden 5k Egyetlen megoldás. (Jár may György rajza.) Nagy mifelénk a sár! Itt van március eleje, s rövidesen megérkezik a tavasz, melyet oly sokan annyira várnak. Mi viszont már előre félünk tőle. Hogy miért is ez a félelem? A repülőtéri településen lakik vagy 70—80 család, akik a lá-es és 14-es busz Szentpéteri kapui végállomásától gyalog járunk haza, az egy kilométerre levő lakóhelyünkig. Ez a bekötő út viszont nem hogy városi, de még tanyai útnak sem felel meg. Mi. akik itt lakunk, úgy látszik, tel jesen mostohák vagyunk, y n ezzel az útszakasszal nem törődik senki. Főleg azóta nagyon rossz, amióta a Szentpéteri kapui út és a bekötő út melletti vízlevezető csatorna megépült. A Közlekedési Építő Vállalat dolgozói az agyagos földet arasz vastagságban elszórták az úton, az út két oldalán vastagon ott» hagyták, ezt a jármüvek szét- hordják és az ottfelejtett főidtől Címzett: a Patyolat Hosszú töprengés után, az ismerősök figyelmeztetése ellenére xs, megkiséreiíem alig hat hétig viselt szivacskabátom kitisztit- iatását. Bevallom őszintén, már az első konkrét lépések után majdnem visszatáncoltam. Bár azt tettem volna! No, de menjünk szépen sorjában. A kabáton ugyan csak egy olajpecsét volt, de a Patyolat ül. kerületi, Herczeg Ferenc utcai fiókjában kozmikus piszoknak nézhették, amelynek tisztítási technológiája még ismeretlen nálunk. Amikor ugyanis megtudtam, hogy a tisztítási határidő két bét, azt is tudomásul kellett vennem, hogy a munkáért felelősséget nem \ * falnak. A Patyolat részéről ez nagyon is előrelátó óvintézkedés volt. A tisztítás után ugyanis a kabátom gallérja és öve felére zsugorodott. a szivacs eltűnt, a bélés háta és alja, s a kabát két ujja úgy nézett ki, mintha éhes kutyák rojtozták volna. Amikor Kenyér cigare tával Nagyon szeretem a kenyeret. A dohányzásnak sem vagyok ellensége. De a kettőt külön-külön kedvelem. Most mégis együtt jutottam hozzá, a Miskolci Sütőipari Vállalat 5. számú telepe valamelyik dolgozójának jóvoltából. A finom fehér kenyér — amit február 28-án, szombaton vásároltam a Szemere utcai önkiszolgáló boltban — egy cigarettát rejtegetett belsejében. Mondanom sem kell, hogy egy darabig elment az étvágyam a kenyérevéstől. Bagót József Béla utca 6, Mi a nevem? Volt férjem megváltoztatw saját és nálam élő két gyermekünk nevét. Mivel válás után is volt férjem nevét használom, új nevét be akartam vezettetni a személyi igazolványomba. Elutasítottak. Most más nevük van a gyermekeimnek, mint nekem, -t én tulajdonképpen egy nem létező nevet viselek — panaszolja B. Rudolfné. A volt férj nevének megváltoztatása valóban nem terjed ki automatikusan az elvált nőre. De ilyen esetben fél éven belül kérheti, hogy volt férje névváltoztatása önre is terjedjen ki. (A nagykorú gyerekek ugyancsak fél éven belül kérhetik a jogot apjuk új nevének viselésére.) A kérelmet a lakóhely szerinti illetékes anyakönyvvezetőnél kell benyújtani. Üzletelők a szanálásoknál örömmel olvastuk a Déli ( Hírlapban meg jelent „Ügyeskedők, kufárok a szanálásoknál” című cikket, amely megemlítette az üzérkedő Torkos László boldvai lakost is. Többen vásároltunk tőle anyagot —1 amit saját magunknak kellett lebontani és elszállítani, drága pénzért De nem tudtunk mit tenni, mert szükségünk volt az anyagra. Napszámba is jár- j tam hozzá többedmagammal, I amit nem egy esetben csak 0 hosszas huzavona után fizetett ki. Pedig sokszor — amikor Italos volt — eldícseke- dett vele. hogy egy-egy lebontásra ítélt lakáson 50—60 ezer forint tiszta haszna van, még akkor is, ha egy-két ezrest lead azoknak, akik hozzájuttatják a jő jövedelemhez. Hogy kik voltak ezek? Reméljük, az illetékesek megtudják! K. A. és még több becsapott dolgozó * Nem elég keskeny a Széchenyi utcán a járda? Szűkítsük meg, tegyük még nehezebbé a közlekedést! íme, erre egy példa. Vagyont költenek a járműparkra A 3. sz. Autóközlekedési Vállalat a tulajdonában levő 918 teherautó, 555 autóbusz és több mint háromszáz taxi, vontató, rakodógép felújítására 32 millió 700 ezer forintot költ ebben az évben. A járművek főjavításaira, a motorok, futóművek, sebesség- váltók karbantartására, cseréjére tízmillió hatszázezer forintot fordítanak. párttagok A Famutfonóipari Vállalat legutóbbi párttaggyűlésén Molnár József igazgató ismertette az idei tervfeladatokat és köszönetét mondott a párt- szervezetnek a gazdaságveze tést segítő munkájáért. A taggyűlésen felvett hét új taggal a pamutfonó kommunistáinak száma 170-re emelkedett. Ugyanezen a taggyűlésen fogadták el a pártszervezet első félévi munkatervét is. 200 személyes munkásszálló Dolgozóik szociális körülményeit igyekeznek javítani az építőipari vállalatok. A BÁÉV 200 személyes munkásszállót épít, amelyben a diósgyőri városközpont építésén dolgozókat helyezik el. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat pedig ösz- szerakható és könnyen szétszedhető, korszerű faházakban helyezi el az építőket. A 48 embert érő osztályvezető A miskolci kisvállalatnál (nevét a kötelezően megígért diszkréció miatt hallgatom el) ezekben a napokban osztják szét az idei bérfejlesztésre rendelkezésre álló összeg egy részét, mintegy 280 ezer forintot. Az igazgatói rendelet meghatározza, hogy az egyes kollektívák milyen mértékben részesülhetnek az összegből. Így például az 58 embert foglalkoztató üzemrész 10 ezer forintot, a 8 emberrel dolgozó osztály hétezret, míg egy másik osztály, amelyhez húszán tartoznak, háromezer forintot kapott egész évre. Az első pillanatban nagyfokúnak tűnő aránytalanság ne tévesszen meg senkit, hiszen mindhárom munkahelyen mások az átlagbérek, amelyekhez a mostani bérfejlesztés kapcsolódik. A dolgozók sem ezt fájlalják. Elégedetlenségük oka: saját bér- és jövedelem-növekedésük arányát közvetlen vezetőikével hasonlítják össze. A fentebb említett egyik osztály vezetője például egymaga 2,4-szer akkora bérfejlesztést kapott, mint 20 beosztottja együttvéve. A dolgozók, akik véletlenül tudomást szereztek erről, kijelentették: egyszerűen nem hiszik, hogy az osztály- vezető egymaga 48 olyan embert érne, 48-szoros munkát végezne, 48-szor nagyobb volna a felelőssége, vagy 48-szor jobban járulna hozzá a vállalat eredményeihez, mint a több: 20 emberből kialakított „átlagember”. Én sem hiszem. Kételkedésem jogosságát alátámasztja annak a nagyvállalatnak a példája is. ahol a napokban ismertetik a dolgozókkal a szakszervezeti tanács döntését a bérfejlesztésről Egy foglalkoztatottra átlagosan mintegy 40—50, a termelés irányításában részt vevő vezetőkre pedig átlagosan 200 forint bérfejlesztést irányoztak elő. E séma szerint itt egy osztályvezető — csak a mostani bérfejlesztést véve természetesen alapul — ötszörié jobban megbecsült ember, vagy mondhatnánk úgy is, fontosabb, mint. beosztottjai. (Ide tartozik még: a cikk elején említett kisvállalatnál az osztály- vezető annyit keres, mint e nagyvállalat 90 felső vezetőjének egyike.) Ez a kép azért még mindig torz. Hiszen valószínű, hogy a kisvállalat osztályvezetőjének prémiumát — élve az új lehetőséggel — alapbéresítették, míg a nagyvállalatnál megmaradtak a havi, illetve negyedévi prémiumosztás mellett. Viszont a kisvállalat osztályvezetője nyereségprémiumot is kap (nem is keveset), míg a nagyvállalatnál hasonló beosztású társa erre aligha számíthat, mivel előreláthatólag összesen kétszázan részesülnek majd-belőle, közép- és felső re/stő p. dig legalább 500 vgn. , Az új szabályozók es törvények minden vállalat számai, lehetővé tették az eddiginél nagyobb mérvű differenciálást De ha ez nem párosul kellő gondossággal, megbosszulhatja magát, s a vezetőknek emiatt óvatoskodniuk, titkolózniuk kell. Mint az említett kisvállalatnál, ahol a bérfeilesztéssel foglalkozó igazgatói rendeletre az is rákerült: a dolgozókkal nem kel] ismertetni. Vajon miért? , (nyikesj Előkerült a 400 éves levél Fánchy Borbála futása Miskolc történelmének ismeretes fejezete az, amikor a város küldöttsége (Litcráti Balázs, Iszkora Márton, Vin- cze Márton és Tejfeles Gergely) 1550-ben a bécsi udvarba ment, hogy erőszakoskodásai miatt panaszt tegyen a diósgyőri vár ura, Balassa Zsigmond özvegye, Fánchy Borbála ellen. Amíg a küldöttség úton volt, a vár hadnagya bosszúból mind a négy vezető ember házát kirabolta, feldúlta és mindenüket elpusztította. „Kihívom a bírót levelestül” Nemrég került elő a Ná- dasdy család levéltárából az a levél, amelyet Fánchy Borbála írt Sárvár urának, a művelt Nádasdy Tamásnak, akkor még tárnokmester-országbírónak. Ebből a levélből megtudható, hogy a Bécsből hazaérkezett és nagy vagyoni kárt szenvedett Iszkora Márton bíró és társai nem hagyták abba a harcot a vár ura ellen. Mögöttük érezték a város egész népét, s akkor vágtak vissza Fánchy Borbálának, amikor csak tudtak. A levélből kiderül, hogy a vár úrnője 1551-ben Kassára indult kíséretével a kapitányhoz, „hogy tanácsot kérjen, miérthogy a Miskolci bíró, Szkom Márton, sok képen hirdette volna alattiamban az ő bécsi válaszát, kit Császár ő felsége tett volna, s hogy levelet is mutogatott volna....” Ahogy a levélből kiolvasható, Fánchy a bírót el akarta űzni a városból. A várúrnő testvére, Fánchy János, kérlelte Borbálát: „Ne menj el asszonyom, ím én kihívom a bírót levelestül, hadd magyarázza meg.. Borbála odavágta: — Immár elmegyek Kassára, vagy hívod ki, vagy nem! „Özvegy fejemet kévánták halálra” Fánchy János erre visszavágtatott a miskolci bíróhoz, aki már hajnal óta együtt volt a tanáccsal, a polgárokkal. Iszkora Márton hajlandónak is mutatkozott a császári levéllel lóra ülni, s vinni azt Borbálához. El is indultak, de akkor „az egész város felkiáltott: — Ne vidd el a bírót! Ne menj el bíró!” Félreverték a harangokat. „Én pedig immár akkoron — írja Borbála a levélben — a város kertje megett a kassai úton valék ... Megijedtem és elfutottam mind a hat lovammal, szekeremmel, mind árkot, bokrot , szántóföldet egyaránt kezdtem futtomban ugratnom. Szolgáim pedig bementek a városba csodát látni... De amiért a szekér ajtaján csak két legényem vala, kezdem, azt mondani, jaj mely igen nagy a miskolci határ! — ha mar eljutunk a besenyei határba, mert ez már a L ebeké, s ha megölnek, ő majd meg veszi díjamat... De aztán nem bíztam ott, mert láttam, hogy igen hitvány a szentegyház, hanem msnek gyor san a harmadik határba. Keresztúrba, hol ott látóm, hogy legalább nyolcszáz (mis kolci) üldöz és kiabál: — Öld a török asszonyt! — Sói szitokkal illettek, en meg csak futottam, de már meg fáradtak a lovaim, közbe meg tudtam állni Keresztárba, hogy megvárjam leányaimat, szolgáimat. Akkor egy szolgám véres kézzel jön hozzám. Mondok neki: ni i dolog ez? Mondják: elhoztuk a bírót, ott van a leányok I szekeribe! Ott hálát adtam u hatalmas Istennek, hogy az en ellenségem kezébe megesem adott!... Mindezek meg lévén, Sajószentpéter fele menek fel és onnat a nagy völgyeken keresztül nagy ha- itnar ide haza juték. Pedig a polgárok engemei fegyveres kézzel, puskával, dárdákkal mind a völgyeken leste- nek Győr körül, csak az én özvegy fejemet kévániák ha. Iáira... Ha kegyelmes uram megért engem, jöjjön ide év vegye meg díjamat ez mis- kolci árulókon oly sanyarú- sággal, hogy még fióknak fiai is hetediziylen keserű siralommal emlegessék.. Miskolc népe minduntalan megismételte harcát Fánchy Borbála ellen, 1563-ban be- következett haláláig. Nádasdy Tamás, az országbíró, majd nádor és királyi hegytartó, a szóban forgó levélre egyébként nem válaszolt. KOMAROMY JÓZSEF Az első szülés \ Az új falusi szülésznőt sürgősért kihívják egy magányos kis házhoz. Belép a szülő nő szobájába, műszertáskáját a sublótra teszi és így szól a férjhez: — Tudja, fiatal vagyok, ez az első esetem, de ne feljen. szabályszerű oklevelem van. Menjen csak ki és várjon az ajtó előtt. Öt perccel később kinyitja az ajtót es kiszól: — Gyorsan egy kalapácsot! De ne féljen, van oklevelem! Néhány perc múlva újabb kérése van— Gyorsan egy csipeszt! De ne féljen, van oklevelein Egy kicsit később harmadszor iá kinyitja az ajtót: — Most mit akar? — kérdi a férj remegve. — Jöjjön már be és próbálja meg kinyitni ezt. az átkozott táskát! a víz nem tud lefolyni sem. A járművek elől letérni egyáltalán nem lehet a sár miatt és így állandóan rettegünk gyermekeink életéért. Azok a gyermekek, akik iskolába délután járnak, este 6 óra után, sötétben indulnak haza, A közelmúltban történt már ezen az útszakaszon egy halálos baleset. A forgalom igen nagy, a gyalogos közlekedés szinte teljesen lehetetlen. Csak gumicsizmában tudunk járni, de így a városban nevetségesek vagyunk, a gyermekeket pedig nem engedik be az iskolába. Az újságok már több ízben foglalkoztak ezzel az úttal, de úgy látszik, a érdékeltek mindezt figyelmen kívül hagyják. Remélem, soraim nem maradnak eredmény nélkül. A repülőtéri lakók nevében: KOVÁCS IMRE Miskolc, Repülőtér megkérdeztem: mi történt a kabáttal, 3 hogy most. vigyem-e egyenesen a szabóhoz, gúnyos arccal vágták a fejemhez: „Ja kérem, megmondtuk, hogy a munkáért nem vállalunk felelősséget !” Egy nemrég még jó, de a Patyolat hibájából most már hasznavehetetlen kabát birtokában elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen kiért és miért van a Patyolat? Én eddig azt hittem, hogy a lakosság igényeinek kielégítéséért hozták létre. S most is az a véleményem, hogy szolgáljon a lakosság örömére, s ne bosszúságára és anyagi kárára, mim ahogy azt nekem kellett tapasztalnom. FÉNYES TIBOR Miskolc, ni. kerületi lakos
