Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-04 / 53. szám
Gyógyuló bibliotéka A Városi Könyvtár Szabó Lőrinc fiókkönyvtára hónapok óta zárva van. Bővítik, modernizálják, és remélhetőleg tavasszal már át is adják az olvasóknak. Azért írom, hogy is, mert múlt év júniusára ígérte először az építőipar. Ilyennek képzeltük Győri Erzsébettel, a könyvtár igazgatójával járjuk a szabadpolcos fiókkönyvtár háromnegyed részben kész helyiségeit. Friss lakk- és festékszag mindenfelé, a gázmüvektől egy fiatalember éppen az új konvektorokat vizsgálja. — Ideje már, hogy elkészüljön a könyvtár, mi is nagyon várjuk — mondja az igazgatónő. — Sok olvasónkat elveszítettük az átalakítás miatt Persze, haszna is van a hosszú kényszerszünetnek. A könyvállomány katalogizálásét és sok adminisztratív munkát el tudunk végezni így, ami menet közben nehéz lenne. Győri Erzsébet a szakember, én a könyvtárat szerető olvasó szemével nézegetem a padozat most még csupasz márványkockáit, a puszta polcokat és falakat. Gondolatban a polcokra tesszük a szép- és ismeretterjesztő irodalmi műveket, a magyar és idegen nyelvű folyóiratokat. Helyükön látjuk az olvasóasztalokat és lámpákat, a bőrfotelokat és kanapékat, a katalógus-dobozokat és azt a negyvenezer kötet könyvet, amelyek alatt a raktárak polcai görnyednek majd. Kevés a pénz A Városi Könyvtár 31 fiók- könyvtára és a 171 709 kötet könyv impozáns számoknak tűnnek. A szakembernek más a véleménye. — Elmúlt évi jelentésünkben a leírt számok helyettünk is beszélnek. Évente háromszázezer forintot kapunk a könyvállomány felújítására. L969-ben 12 728 kötettel gyarapodtunk, így jutott minden beiratkozott olvasóra egy új könyv. Rendkívül alacsony ez a szám. Különösen kevés a gyermekkönyv 6833 gyerekolvasónk van, és csak 34 664 kötet ifjúsági könyvünk. Helyiségek szempontiá. ból sem állunk jól. Jó néhány fiókkönyvtárunkban lehetetlen körülmények között folyik a kölcsönzés, és kevéssé vigasztaló, hogy nincs egyszerre pénz mindenre. Pillanatnyilag négy fiókkönyvtárat korszerűsítünk, de valamennyit szeretnénk folyamatosan felújítani. Nagy örömmel adjuk át majd a Szent- péteri kapui klub- és gyermekkönyvtárat. Bibliobusz Győri Erzsébet harmadik hónapja vezeti a Városi Könyvtárat; teli van tervekkel. — Meg szeretnénk valósítani valamennyi könyvtárosunk negyedévenkénti tova obképzósét. Létrehozunk egy központi anyagfeldolgozó csoportot, és egy munkatársunk legfőbb feladata a hálózat olvasó-szolgálatának összefogása lesz. Továbbra is kiadjuk a Borsod—Miskolci Irodalomtörténeti Füzeteket. Ami egészen új: kidolgoztuk az érettségi tételek teljes bibliográfiáját irodalomból — szeretnénk történelemből is — és eljuttatjuk valamennyi középiskolába. Tavasszal előadóestre várjuk Vas István költőt. — Távolabbi elképzeléseink? A legkedvesebb — és nagyon nehezen megvalósítható, tudom — a bibliobusz. Európa sok országában járja a vidéket és a nagyvárosokat az ötezer kötet szállítására és helybenolvasásra is alkalmas jármű. Az idén elkészül a győri Rába gyárban a magyar változat konstrukciója. Amíg új könyvtáralapításra alig van lehetőség, ez nagyszerű megoldás lenne. MAKAI MARTA Megjelent a Napjaink márciusi száma Ebben a hónapban is jó néhány olyan írást közöl a Napjaink, melyek felszabadulásunk negyedszázados évfordulójának jegyében fogantak. A lap első oldalán Gulyás Mihály Kezdetek címmel arról ír. milyen nehézségek árán került földbe a gabona a felszabadulást követő első hónapokban. Hogyan indult az élet, mit jelentett a földosztás a nincstelen szegényeknek 1945-ben, erről szól Kun László Űj honfoglalás című írása. Szintén a paraszti világhoz kapcsolódik Serfőző Simon Harmados kukorica című riportja. Rendkívüli erővel jeleníti meg az emberek megfeszített munkáját; hogy idejében tető alá kerüljön az évi termés. „... a szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki azt tesz, amit akar” címmel Oravec János a felszabadult Magyarország ne- héziparának első lépéseiről számol be. Mai aktualitás jegyében fogant Fekete Gyula Sok jó tanács bánatos menyasszonyoknak című írása. Jogosan bírálja azokat a vezetőket, akik visszaélnek beosztottaikkal szembeni helyzeti előnyükkel. Baráth Lajos Teljék kedvem ... című írásában ked- ves-mulatságosan írja le egy téli nyaralás emlékeit. A múltról és a jelenről, irodalomtörténetről és kritikáról, ezeknek dialektikus kölcsönhatásáról ír Bata Imre, a szépirodalmi műfajok kedvelői pedig bizonyosan örömmel olvassák majd Novotny Vilmos, Pál Rita és Vathy Zsuzsa elbeszéléseit, Pardi Anna, Ízes Mihály, Rózsa Endre, Kalász László, Kiss Benedek, Papp József verseit. A lapot a megszokott, értékesen elemző könyvrecenziók és művészi illusztrációk egészítik ki. Az élő színház és a tv Nem a Miskolci Nemzeti Színház az egyetlen, amely évad közben kénytelen változtatni a műsorterven, mert időközben a televízió is programjába iktatott egy-két színpadra szánt művet. A színházak — különösen a vidékiek — gyors utánjárással igyekeznek a műsorban meghirdetett darab helyett hasonlóan értékes művet kiválasztani a világ drámaterméséből. Városunkban is az történt, hogy a tv által műsorba vett Revizor helyébe a 12 szék című Ilf—Petrov szatírát rendezték színpadra. A színházak kényszerű lépései szélesebb körű gondot vetnek fel, ezért is érdemes ezekről szólni nyilvánosan is. A Magyar Színházi Intézet, a Művelődésüpvi Minisztérium megfigyelése szerint a televízióban bemutatott daraboknak — a tv-premier idején, s ezt követően néhány hónapon belül — a színházakban úgyszólván semmilyen esélyük nincs. Időnek (egy év, két év) kell eltelnie ahhoz, hogy a sok milliós „színház” után a néző érdeklődést tanúsítson a darab iránt. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az élő színház varázsa sem olyan vonzó, hogy a tv-bemutató után közvetlenül — a színházak zsöllyéiből is — végignézzenek egy darabot. Ennek a magatartásnak igen kézenfekvő oka van; a tv- és a színpadi műforma nagyiéból azonos dramaturgiai építkezéssel, vagyis „színházszerűen” mutatja be a szóban forgó művet, s a néző (ezúttal a tv-néző) esztétikai-információs igénye kielégül. Azt természetesen egy pillanatig sem vitatjuk, hogv akadhatnak nézők, akik az élő színház produktumában is látni szeretnék a darabot, de ezek száma elenyésző; rájuk nem lehet építeni egy bemutatót. De más gond is felvetődik, ha esetleg a színházak vállalják az egyidejű versenyt. Nem kevesebb, mint hogy a nézőtér nap mint nap üresen várja az előadást, s ez nem annyira gazdasági kérdés (az állam tetemes összeggel segíti a nagy igényű előadásokat), mint inkább művészi, illetve művészetpolitikai. A kérdés úgy vetődik fel: mit ér az a nívós darab, amely kongó nézőtér előtt ölt testet estéről estére? Márpedig a televízió közbelépése ilyen helyzeteket teremtett nem egy színházunknál. Mi lenne a teendő? Szorosabb együttműködés a színházak és a televízió drámai főosztálya között, ^'képzelhető, hogy mind a budapesti, mind a vidéki színháza: jó előre egyeztetik szándékaikat, s közös tanácskozásokon ismertetik a műsorterveket. A budapesti színházak vezetői már megkísérelték a koordinálást, a vidékiek elküldték a tv illetékeseinek műsorterveiket, de ez — mint a példa bizonyítja — nem elégséges. Az általunk vázolt koordinációból igen jelentős műsorpolitikai haszon származhat; a tv-nézők, a színházlátogatók (a két nézőréteg gyakran azonos) igen változatos színházi és televíziós programnak örvendezhetnének, hiszen a kölcsönösség az ország nézőközönségének igényeire épülne. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Holnaptól vetítik Utazás a koponyám körül A debreceni Csokonai Színház vendégjátéka Don Juan * Az Utazás a koponyám körül című film forgatókönyvének megjelenítését rangos színművészekre bízta Révész György rendező. A Ruttkai Sva—Latinovits Zoltán „páros” ezúttal is élményt nyújtó játékkal szolgál a nézőnek. Hallgatjuk az Írót: „A világ legtermészetesebb dolga, hogy az író elmesél valamit, ami mindenkivel megtörténhetik, abból a rendkívül figyelemre méltó alkalomból, mikor éppen vele történt meg.” Mozart nagy' remekműveinek sorából is messze kiemelkedik az 1787-ben Prágában bemutatott és nagysikert aratott operája, a Don Juan. Zenei értékét elsősorban a csodálatos mélységű, gazdagon árnyalt muzsika, a nagyszerű jellemábrázolás, a drámai és buffo elemek fel- használásának hihetetlenül széles skálája adja. Ebben az operában már egyetlen szereplő sem énekelhet öncélú áriákat, nem csillogtathatja csupán képességeit (mint ahogy ez még Mozart idejében is divatos volt), a zene a figurák jelleméből, azaz a mű tartalmából nő ki. A debreceniek vendégjátéka ezúttal is csalódást keltett. Kertész Gyula a sikeres Háry János-rendezés után a mozarti remekművel nem tudott mit kezdeni, Csá- rryi Árpád koporsó-hangulatot teremtő fekete-ezüst díszleteit egy jeleneten keresztül is fárasztó nézni, nemhogy az egész előadás alatt. A mai közönségnek a régi darabokat is modemül kell rendezni, néhány, a mű tartalmához kapcsolódó, jelzett díszlet a célnak sokkal inkább megfelelt volna. A címszereplő Berczelly István kitűnően mozgó, jó megjelenésű énekes-színész, méltó partnere volt Tréfás György (Leporello). Tréfást hanganyaga, színészi játéka egyaránt alkalmassá teszi ennek a nagyszerű szerepnek az eljátszására. Egyértelműen dicsérhető még Kőváry Anikó (Donna Elvira). Marsay Magda Donna Anna alakját hullámzó teljesítménnyel formálta, partnere, Karnausz Tibor (Don Ottavio) egyaránt adós maradt a hősszerelmes zenei és színészi megjelenítésével. A paraszti pár megszemélyesítőitől (Zerlina: Pallos Gyöngyi, Masetto: Virágos Mihály) a mozarti remekműhöz méltó kulturált énekeshangot, művészi megjelenítést kérhetjük számon. Tóth József (kormányzó) szerepét a rendező félreértette. A debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar Rubányi Vilmos karnagy irányításával elfogadható teljesítményt nyújtott BARTA PÉTER És természetesen az is, hogy filmet készítünk egy Karin- thy-műről, vagy inkább a Karinthy-életműről. Nem a kegyelet inspirált bennünket erre, a régi adósság becsületes törlesztése, hanem az író évtizedeken átsütő élő, eleven szelleme, amelyet annyiszor idéznek öregek, fiatalok... Akik régen ismerik Révész Györgyöt, a film forgatókönyv-íróját és rendezőjét, mesélik, hogy évek óta készül erre az alkotásra: főművének szánt filmjére. Akik pedig már látták a filmet, meggyőződhettek róla, hogy a több éves készülődés nem volt hiábavaló. Nyugodtan kijelenthetjük: a nagy írót kevesen értik jobban Révésznél, s tán senki nem szereti jobban. Másként aligha sikerült volna újjáteremteni azt a különös, groteszk világot, mely részint a néhány évtizeddel ezelőtti magyar valóság, részint pedig az író fantáziája által benépesített „játéktér”. Cirkusz, színház, redakció, kávéház, s mindennek a szintézise. Révész lenyűgöző biztonsággal jár ebben a labirintusban. De van-e hozzá kulcsa a nézőnek is? Bizonyára nagyon sokaknak van. Az Utazás a koponyám körül c. mű remek alkalmat kínál a forgtókönyv-írónak. A betegség néhány tünete, s majdan a műtőasztal; számos vízió forrása. Kirajzolódnak Karinthy világának körvonalai. S benépesítik ezt a világot képzelet-szülte hősök (a fiatalember, a rövidnadrágos kisfiú, ki egy melódiát komponált, Énke — a film Márkija — stb.) és a valódi élet ismerősei. Elővarázsolni őket — sohasem véletlenül, hanem mindig egy sajátos fiziológiai. pszichológiai állapotot indokolva — csak a film képes. A film, melynek lassan értői leszünk, s mely már sajátos bakugrásaival sem hoz zavarba bennünket Ha össze akarjuk rakni az ezernyi darabból álló mozaikot, egyetlen percre sem lankadhat a figyelmünk. (Figyelni persze nem nehéz.) Mikor aztán — a film végén — összeáll a kép, előttünk áll a zseni, az emberré nőtt ember, aki ismerte, szerette a világot, s aki humorban sohasem ismert tréfát... A film meséje elmesélhe- tetlen. De hát nem elég az, ha a másfél óra folyamán belénk plántálódik Karinthy szelleméből valami? Révész Györgyön kívül nagy része van ebben Illés György operatőrnek és a szereplők közül (Latinovits, Tö- rőcsik, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Major Tamás, Kállai Ferenc) főleg az írót alakító Latinovits Zoltánnak, f gyarmati) éjféltől reggelig 103 ÉVES VASDIPLOMÁS Ásványrárón adták át a 193 éves Schleifer Bertalan erdő- mérnöknek immár harmadszor a vasdiplomát. 1867-ben született, 1894-ben kapott diplomát, 1921-ben vonult nyugdíjba. FILMHÍRADÓSOK KONFERENCIÁJA Az európai szocialista országok filmhíradó főszerkesztői ma reggeltől március 6-ig Budapesten tartják konferenciájukat. TÁMAD A TÉL Az NSZK-ban a hó a Harz- hegységben, a Rajna-vidékén és Dél-Baj orországban eléri a kétméteres magasságot és komoly zavarokat okoz a közlekedésben. KÖZVETLEN INZULTUS Pompidou amerikai látogatása során a chicagói tüntetések miatt volt felháborodva, ahol a rendőrség kellő fizikai védelmet sem nyújtott így közvetlen inzultusokra került sor. Egy felizgatott tüntető leköpte a francia elnök féleségét. MESTERLÖVÉSZEK Palesztinái mesterlövészek a Jordán-folyó völgyében megöltek négy járőrszolgálatot teljesítő izraeli katonát. BUDAPEST CENTENÁRIUMA Közeleg 1973, Budapest 109. születésnapja, Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriuma. A főváros múltjáról, fejlődéséről monográfiákat jelentetnek meg. BIZTOS, HOGY MOSZKVA RENDEZI MEG Biztos, hogy Moszkva lesz az 1976. évi nyári olimpiai játékok házigazdája — írja a Tuniszi Sport című lap — Avery Brundage-nak, a NOB elnökének és számos olimpiai bajnoknak egybehangzó véleménye alapján. TŰZ A CSŐKIGYÁRBAN Egymillió márka kárt okozott az a tűz, amely reggel ütött ki a nyugat-berlini csokoládégyárban. A tüzet a villanyhálózatban bekövetkezeti hiba öJ'-nTtEMtLhli.a A FÖLD ALATT Üzembe helyezték a japán főváros legmagasabb épületét, a világkereskedelem központját. A 152 méter magas épületnek 40 föld feletti és három föld alatti emelete van. A látogatók a negyvenedik emelet körerkélyéről gyönyörködhetnek Tokió panorámájában. ÖSSZECSAPÁSOK A franciaországi Nanterre- ben az egyetemisták összecsaptak a rendőrséggel. A hatóságok bulldózerrel rombolták szét a barikádokat, miközben a tetőkről székek, csavarok és kövek hullottak rájuk. A rendőrök könnyfakasztó gránátokkal válaszoltak. DALOSTALÁLKOZÓ A brassói nemzetközi köny- nyűzenei fesztiválon és dalostalálkozón Monyók Ildikó vesz rés-'*