Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

Nincs új befejezési határidő Mi lesz veled hűtőház ? A hűtőházi rekonstrukcióval lapunk már többször is fog­lalkozott. Nyíltan, őszintén, s a vélemények szerint tárgyi­lagosan tártuk fel azokat a hiányosságokat, amelyek a város és a Miskolcot környező tsz-ek szempontjából hallatlanul fon­tos rekonstrukciót hátráltatják. A határidők be nem tar­tásáért egyértelműen elmarasztaltuk a Borsod megyei Építő­ipari Vállalatot. Annak idején megkockáztattuk azt a ki­jelentést is, hogy a május 1-i próbaüzem aligha lehetséges. S íme, amitől féltünk, bekövetkezett! A hűtőház főmérnökétől, Pásztor Alberttól kaptuk a hírt, hogy a tegnap megtar­tott koordinációs tanácsko­záson kiderült: már biztos, hogy a próbaüzemelés má­Űj labor A miskolci Tanácsi Építő­ipari Vállalat idei tervei kö­zött szerepel az új fogtechni­kai laboratórium felépítése. A Színva partján lévő épület­ben jelenleg mostoha körül­mények között végzi munká­ját a régi laboratórium. Az újat várhatóan még az idén átadják rendeltetésének az építők Megvendégelik a nőket A Hejőcsabai Cement- és Mészműben holnap délután ünnepséget rendeznek a nő­nap alkalmából. Megvendége­lik a gyár asszonyait, lá­nyait, majd a HCM táncze­nekara szórakoztatja az ün­nepeiteket jus 1-i határidejét semmikép­pen sem tudják tartani. Még akkor sem, ha a rekonstruk­ciós munkálatok végzői a hátralevő időben megfeszített erővel dolgoznak. Hátra van még ugyanis az összes tech­nológiai szerelések hatvan százaléka, az alapozási mun­kák, a hűtőtermek hőszigete­lése, s a fentebb említett kö­rülmények miatt lemaradás­sal küzdenek a DIGÉP szere­lői is. S a tegnapi tanácskozáson ismét nem született érdemle­ges megállapodás az új ha­táridőkről. Nem tudott meg­egyezni a fővállalkozó, a DI­GÉP szerelési osztálya, s az oly’ sokat emlegetett tanácsi építőipari vállalat sem. Ez pedig valószínűleg azt jelen­ti, hogy a munkálatok egyre jobban elhúzódnak. Ami miatt, mint már jeleztük, baj lehet Miskolc és Észak-Ma- gyarország húsellátásával, s szorult helyzetbe kerülhetnek azok a borsodi tsz-ek is, ame­lyeknek különböző zöldáru szállítására szóló szerződésük van a hűtőházzal. Azzal a hű­tőházzal, amely — objektív okok miatt — nyilván nem tudja majd fogadni a borsót, babot és más zöldárut. Mi lesz veled, hűtőház? — kérdeztük cikkünk címében. Jó volna, ha a felelősök egy­szer s mindenkorra választ adnának a kérdésre!... ije Országosan sok szó esik manapság arról, hogy a garázdákkal szemben az egész társadalomnak fel kell lépnie, ugyanakkor a bűnüldöző hatóságoknak, igazságügyi szerveknek is szigorúbban kell eljárniuk azok ellen, akik közren­dünket, közbiztonságunkat veszélyezte­tik. A Déli Hírlap szerkesztőségében tegnap kerekasztal-konferencia kereté­ben beszélgetést folytattunk az ügyész­ség, bíróság és rendőrség vezetőivel er­ről a sokakat érintő kérdésről. A kon­ferencián elhangzottakról a közeli na­pokban cikksorozatban tájékoztatjuk olvasóinkat. Képünkön a beszélgetés résztvevői: (balról jobbra) dr. Lukács László, a megyei bíróság büntetőtaná­csának vezető bírója, dr. Bojtos Ottó, a Miskolc városi és járási Ügyészség ve­zetője, Tóth Tibor alezredes, a párt vá­rosi végrehajtóbizottságának tagja, a városi rendőrkapitányság vezetője, dr. Deák András megyei főügyész és dr. Farkas József, a Miskolci Járásbíróság elnöke. (Ágotha felvétele) A harmadik évszázad küszöbén Intervíziós adás az LKM-ről A televízió jóvoltából tegnap este egy fél órára váro­sunk és megyénk legnagyobb vállalata, a Lenin Kohászati Művek hazánk és a Szovjetunió tv-nézői figyelmének kö­zéppontjába került. A műsort az indokolta, hogy a Lenin nevét viselő egyetlen magyar vállalat ez év július 28-án ün­nepli fennállásának 200. évfordulóját. E kettős aktualitás je­gyében állt össze a félórás intervíziós adás, amelynek során múlt, jelen és jövő egyaránt bemutatkozhatott. Mindez az egyébként óriá­sinak számító adásidőn belül is nem kis feladat elé állí­totta a rendezőket (B. Me­gyeri Gabriella és Korompay Márton), a vezető operatőrt (Novákovits András), a szer­kesztőt (Kontier János) és a riportert (Balogh Mária). Leg­inkább Novákovits András és Balogh Mária dicsérhető; az operatőr ügyesen birkózott meg azzal a nehéz feladattal, amely a füstös, sötét üzemek képi megjelenítésével járt. Adós az ipar Késnek a tavaszi cikkek Bár az időjárás télies még, a kereskedelmi vállalatok hó­napok óta a tavaszi ruházati cikkek beszerzésével foglalkoz­nak. A nagykereskedelmi vállalatok áruforgalmi osztályán mégsem szolgálhatnak jó hírekkel a vásárlóknak. A R0VI- KÖT kivételével, mindenütt ugyanazt mondták el: a termelő­üzemek egyenetlenül, vagy csak alig-alig szállítanak tava­szi ruházati cikkeket. A RÖVIKÖT szerencsére nagy készletekkel rajtolt az idén és így eddig még folya­matosan el tudták látni áru­val a boltokat. Az első ne­gyedévre 111 millió forint ér­tékű kötött- és rövidárut vár­nak az üzletek, s ebből 75 millió forintot érő árut kap­tak meg eddig. A RÖVIKÖT ígéri: több divatos ing és pulóver, női fehérnemű kerül forgalomba, mint eddig, és a korábbinál nagyobb lesz a választék olcsó ruházati cik­kekből. Ezek azonban egyelő­re még váratnak magukra. Kevesebbet szállít a bu­dapesti Habselyem Kö­töttárugyár, a budapesti Finomkötött, valamint több férfi és női 'ehérneműgyár. Sajnos, a cipőipar lemara­dása még ennél is nagyobb. A nagykereskedelmi vál­lalat képviselői többször is sürgették a termelő­üzemeket, de csaknem eredménytelenül. A Tisza cipőgyár például a múlt héten hétszáz dolgozót Előadás a MTESZ-ben Érdekes előadást rendez holnap délután 4 órakor a MTESZ miskolci székházában a Fiatal Közgazdászok Bi­zottsága. Dr. Hagalmeyer Ist­ván egyetemi tanszékvezető %>cens azokat a feltételeket ismerteti, amelyek a forint konvertibilitásához, arany­alapra helyezéséhez szüksége­sek. A Fiatal Közgazdászok Bizottsága minden érdeklődőt szívesen lát rendezvényén. nélkülözött az influenzajár­vány miatt. Ilyen okoknál fogva eddig 80 ezer pár ci­pővel kevesebb érkezett a miskolci lerakathoz, mint amennyire számítottak. Se­gít viszont a boltok gondjain a Cipőnagykereskedelmi Vál­lalat azzal, hogy Csehszlovákiából, Len­gyelországból, Romániá­ból és Bulgáriából is vá­sárolt divatos tavaszi ci­pőket. Ezek viszont legfeljebb a ta­vasz közepén kerülhetnek csak a boltokba. A várt felsőruházati cikkek helyett is gyakran csak aka­dályközlő levelek érkeznek az Észak-magyarországi Felső- ruházati Nagykereskedelmi Vállalathoz. Szövetből nincs megfele­lő választék, a száz tex­til- és ruhagyár, köztük húsz országos nagyüzem, kivétel nélkül keveseb­bet szállít, mint amennyit korábban vál­lalt. A nagykereskedelmi vál­lalatok információi szerint mind a ruházati, mind pedig a cipőipar rövid időn belül — még a tavasz elején — pó­tolni tudja lemaradását, ha az objektív okok megszűnnek és visszaáll a korábbi terme­lési és munkatempó. N. J. Bár mintha egy kissé túl­zottan is nagy szerepet kap­tak volna a képsorokon a termelő berendezések, a gé­pek, s az őket kezelő, felet­tük uralkodó ember háttér­be került. Balogh Mária pe­dig riporteri felkészülésből akár jelest is érdemelhetett volna (elsősorban a Grassal- kovitsékkal és Labodáékkal folytatott beszélgetésére gon­dolok — élvezet volt hall­gatni!). Minden bizonnyal a rende­zők és a szerkesztő nézőpont­jának tulajdonítható, hogy az óriási vállalat jelenét csupán a középhengerdén és az elekt- roacélműn keresztül mutatták be. Emiatt végül is megkö­zelítőleg sem kaphattunk átfogó képet arról, hogy tu­lajdonképpen mivel is fog­lalkozik, mivel tölti éjjeleit és nappalait az LKM 19 ezer dolgozója. Semmit sem hal­lottunk például a nagyolvasz­tóról, a durvahengerdéről, a nagykovácsműhelyről és a többi üzemről. Pedig ha mást nem, legalább egy-egy kép­felvillanást ezek is megér­demeltek volna. Mint ahogy az épülő új finomhengermü, a bugacsiszoló, vagy a mű­szerészüzem is. Arról már nem is beszélve, hogy noha az adás egyharmada egy if­júsági szocialista üzemről szólt (középsor), a fiatalokról egy szó sem esett, s nem is láttuk őket. NY. I. Egymás megbecsüléséről Tudom, nem mondok újat azzal, hogy az emberi magatar­tás normái nem mindig és nem mindenkinél jelentik azt, amit embertársaink többsége ért alatta. Mindig voltak, most is vannak, s holnap is lesznek olyanok, akik semmibe veszik a közmorált, pozícióbeli előnyük, műveltségi hiányosságaik stb. miatt fittyet hánynak az embertársi megbecsülés alap­vető követelményeinek is, sok-sok felesleges bosszúságot, kel­lemetlenséget okozva ezzel másoknak. A minap a szerkesztőségben keresett fel Hofmeister And­rásáé, miskolci lakos, s a következő történetet adta elő: Férjével, aki 25 éve megbecsült dolgozója az LKM-nek, úgy döntöttek, hogy kedvezményes vasúti igazolványukat, mert arra novemberben és decemberben is szükségük van, csak januárban újíttatják meg. Tudták, ezért késedelmi díjat kell majd fizetniök, de vállalták. Január 5-én azzal adták át igazolványaikat az illetékeseknek, hogy 23-án Zalába sze­retnének utazni, akkorra szükségük lesz rá. Azt kellett ta­pasztalniuk azonban, hogy két érvényesítő bélyeg beragaszt tása nem is olyan egyszerű dolog, ahogy ők elképzelték. Tel­tek a napok, s az igazolványok csak nem készültek el. El­kezdtek hát járni utána, előbb a férj, majd a feleség, végül 18 éves lányuk. A vállalat MÁV irodáján azonban zárt aj­tókra találtak, majd amikor hosszas kopogtatás után kinyílt, olyan fogadtatásra találtak, ami a férjet elkeserítette, az asz- szonyt feldühítette, a lányt sírva fakasztotta. Ám igazolvá­nyuk továbbra sem volt A férjnek, aki felelős beosztásban dolgozik, s nem egyszer kell éjnek idején kiugrani az ágyból, hogy a diszpécserkocsival a gyárba rohanjon, s aki ezt bár­milyen ünnepnapon is zokszó nélkül fogadja és teszi, most észre kellett vennie: nem mindenki becsüli annyira a köz­ügyét, vagy embertársait, mint ő. Az igazolványokat végül is csak 23-án délben kapták meg, s emiatt utazásukat is el kellett halasztaniuk. Más bosszúság érte Marosi Béla vasgyári nyugdíjast, de a végkövetkeztetés nála is az volt: az emberi megbecsülés­sel, megértéssel még nincs minden rendben. A nemrég épített, stadion melletti bérházban beázott a lakás. Marosi Béla — lévén időmilliomos — szorgalmasan tal­palt egyik szervtől a másikhoz, ahová éppen küldték. Napok, hetek teltek el, egyik kör a másik után zárult be, ám a be­ázás megszüntetésére senki sem vállalkozott. Csoda, hogy az idős ember elkeseredett, s végül is szerkesztőségünket kérte fel, segítsünk?... S lámcsak, a városi pártbizottság lapjának közbenjárására egyszeriben megértők lettek a paragrafusok mögé búvó illetékesek, s oly gyorsan intézkedtek, hogy azt öröm volt nézni. De Marosi Bélának az emberi megbecsü­lésről alkotott véleményén ez mór nem változtatott semmit. S a példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy az emberek bizony még ma is gyakorta találják szembe magukat a kö­zönnyel, a meg nem értéssel, az elítélendő elkeseredést ki­váltó magatartással, a felelőtlenséggel, sorolhatnánk százá­val. A becsületes emberek sokasága ilyenkor joggal kérdezi felháborodottan: de hát miért? S a miértekre legfeljebb csak a kirívó esetekben kapunk választ, nagy többségük megvá­laszolatlan marad. S most mi is azt kérdezhetjük: vajon miért? NYIKES IMRE A legjobbak Kijevbe utaknak Miskolci győzelem az AKÖV vetélkedőjén Tegnap tartották meg a 3. sz. Autóközlekedési Válla­latnál a közlekedési és szál­lítási dolgozók jubileumi ve­télkedőjének kelet-magyar­országi elődöntőjét. A versenyen 14 szocialista brigád, a szegedi, békéscsa­bai, szolnoki, debreceni, nyír­egyházi, salgótarjáni, egri és a miskolci AKÖV dolgozói vettek részt. A történelmi, kulturális és szakszervezeti vonatkozású kérdésekre a leg­jobban három miskolci bri­gád válaszolt, ők kapták a legtöbb pontot. Első helyezett a Március 8., második az Anna Frank, harmadik pedig az ugyancsak miskolci, A for­radalom 50 éve nevet viselő szocialista brigád lett. Hamarosan Budapesten dől el, melyik AKÖV-brigádok kerülnek a többi közlekedési és szállítási vállalat verseny­zőivel együtt a március 24-i országos döntőbe, ahol a leg­több pontot elért brigádok közül az első három helye­zett ötezer, négyezer, illetve háromezer forint pénzjutal­mat kap és tíznapos kijevi társasutazáson vesz részt. Építők 69 Az Építők 69 beatzenekar egy-egy vasárnapi koncertjén a BÁÉV háromszáz szemé­lyes kultúrtermében rendsze­rint nyolcszáz fiatal jelenik meg. Az állandó zsúfoltság és a táncdélutánokkal szinte már együtt járó rendbontások elkerülése érdekében március végétől csak klubtagsági iga­zolvánnyal lehet látogatni a táncos rendezvényeket. A klubtagsági igazolványokat személyes beszélgetések alap­ján adják ki a tagoknak. Egy igazolvánnyal csak egy sze­mély, az igazolvány tulajdo­nosa mehet be. Ezzel a mód­szerrel szeretnék kialakítani a zenekar pártoló tagságát

Next

/
Oldalképek
Tartalom