Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-03 / 52. szám
„Ne csak a ;cgokat...! *» Cigányok a cigánykérdésről A négy cigány férfi aligha különbözik a kohók hatalmas testén, vagy a csarnokban dolgozó bármelyik munkástól. A nagyolvasztó füstje, ércpora órákon belül sötétre barnítja a legfehérebb arcbőrt is. Beszédjük sem üt el, legfeljebb ha szűkebb pátriájuk ízes-jellegzetes tájszavaiban. A kohók tövében nincs is különbség, nincsen „cigány- kérdés”. Nem „cigány” a nevük: Buri elvtárs. Gyula, vagy épp a Gyuszi járja a cimborák között. A mi véleményünk szigorúbb! Mind a négyen a kohók legfelsőbb szintjén, a szálló por zsilipjénél dolgoznak. Rontó Aladár 21. évét tölti itt, fiatalemberként jött s nagyapa már. Horváth Adolf taktaharkányi, 16 éve került az üzemhez, s falujában néhány esztendeje tanácstagként tisztelik. Buri Gyula — a híres zenészeket adó família tagja is másfél évtizede eszi a kohászok tisztességgel megdolgozott kenyerét És Mogyoró Antalnak is évtizede már, hogy munkakönyvébe került a bejegyzés: a nagy. olvasztómű dolgozója. — Elég baj az, hogy a cigányokkal ennyit kell foglalkozni — restelkednek egyként És véleményük is ilyen egybehangzó arról, mit kellene tenni, hogy másképp legyen: — Meg kellene büntetni a csavargókat. Elvinni őket valahová dolgozni, keresetüket postán a családnak elküldeni, s 6 hónapban egyszer hazaengedni ... míg megtanulnak dolgozni! — Túl szigorú — vetem közbe, de ketten is daccal felelik: — Igep, a mi véleményünk nagyon szigorú. Mert ahogy mi meg tudjuk csinálni, ők is megtehetnék! Mert csak raj. tűk múlik. Sokat tehetne a televízió Aztán enyhültebben már arról töprengenek, milyen módszerek lehetnének még eredményesek. Horváth Adolf szerint: — Többet kellene beszélgetni a cigányokkal. Jobbára tanulatlanok, az idősebbje analfabéta, hiába cikkeznek róluk, vitáznak felőlük — nélkülük. Miért nem hívnak be a televízióba rendes, dolgos cigányokat, akik elmondanák, hol kezdték, s hogyan jutottak el a kétszobás, berendezett lakásig. Mert, ha könyv nincs is, televízió már minden telepen van jó néhány. Hadd látná mindegyik, mit érhet el. Hallgassák meg az üzemet is Kifogásolják az „egyenlő*- ségi jelet”. Buri Gyula példáz: — A Csorba-telepen lakom, egy szoba-konyha és speizos lakásban. Magam építettem, be is rendeztük az asszonnyal, úgy, hogy meg lehet nézni. Igaz, engedély nélküli az építkezés, de mit tehettem. Lakni kell valahol. A telepiek — ezer-ezerkét- száz cigány — irigykednek. Volt, hogy leszedték a tetőt, összetörték a berendezést, még az ajtónkat-ablakunkat is kiszedték a helyéből, mire hazamentünk. Nemegyszer előfordult, hogy napokig nem mertünk a lakásig elmenni, öléssel fenyegettek. És hiába kérek lakást, én is cigány vagyok a hivatalokban. A beszélgetés közben érkező Hámori József üzemvezető, országgyűlési képviselő hozzáfűzi: — Igaz. Valóban jó lenne, ha a tanácsok a lakások kiutalásánál kikérnék a közvetlen munkahelyi vezetők véleményét, akik személy szerint is jól ismerik dolgozóikat. S így különbséget tennének ebben is. Ne engedjék csoportosulni! Szó esik a cigányok körében terjedő bűnözésről. A közös véleményt ismét Horváth Adolf fogalmazza meg: — Ne engedjék őket kocsmák, boltok előtt csoportosulni. Amikor csoportban vannak — jön a verekedés. Tartsák be a rendeletet: ittasan ne szolgálják ki őket. Ne csak a jogokat kapják, meg kell követelni tőlük a kötelességeket is, ugyanúgy, mint a magyaroktól. . ...Mind a négyen családosok. Buriéknál egy, Mo- 1 gyoróéknál négy, Horváthék. nál hat, Rontóéknál hét gyerek van. Mindegyiket iskoláztatják. Ök maguk analfabétaként kerültek ide, az üzem taníttatta ki valameny- nyiüket. Szóba kerül, hogy a cigánykérdés vitáiban gyakran elhangzik a javaslat: cigány-magyar nyelvű iskolákat kellene létrehozni. Hevesen és egyszerre tiltakoznak: — Azt nem! Mi sem tudunk már cigányul... Magyar legyen az én gyerekem. Ha nyelvet tanul, akkor inkább oroszt, franciát vagy angolt. Olyat, amiből megélhet? RADVÁNY1 ÉVA Mi érdekli a kereskedőket? Október közepén kezdődött meg a pártoktatás a Miskolci Éielmiszerkiskcreskedelmi Vállalatnál. 115 párttag közül százötvenen vesznek részt rendszeres politikai képzésben. Évről évre több a marxizmus—leninizmus esti egyetemén és középiskoláin tanulók száma. A vállalat szakszervezeti bizottsága hat szemináriumot indított 234 hallgató számára. A KISZ-szervezct „Felszabadulási kör’ elnevezéssel újszerű oktatási formát választott a fiatalok politikai továbbképzéséhez. Arra a kérdésre, hogy a bélés külpolitikai tájékoztatók, gazdasági életünk új vonásait taglaló beszámolók miért ilyen népszerűek a miskolci kereskedők körében, a válla- let legutóbbi pártnapján kaptunk választ. A kérdések Pálos Lajos vállalati igazgató előadásához kapcsolódtak, amelyben népgazdasági eredményeinkről, az életszínvonal alakulásáról i.szólt. Az ígérgetők Szombati József boltvezető vetette fel: — Megjelent a konkurencia és osztozni akar a piacon, amelyik eddig csak a miénk volt. De nemcsak piacot vesz el, hanem jó szakembereket is csábít jobb fizetésért, kedvezőbb munkakörülményeket ígérve. Mi anyagi áldozatot hozunk a kereskedők neveléséért, és a „kész” szakembert száz forinttal többért elcsábítják tőlünk. Híve vagyok magam is a nyílt versenynek — hiszen mint vásárlót, engem is pozitívan érint —, de mi, idősebbek már tudjuk, hogy a csábítás eszközei néha erkölcstelenek és olyan is gyakran előfordul, hogy az ígéretek csak ígéretek maradnak. Döntő az anyagi? — Lényeges, hogy mit fizetnek, de ez még nem minden — kapcsolódik a vitába Fri- gyik Ernő. — Sajnos, az iskolák és a vállalatok kapcsolata nem olyan, amilyennek lennie kellene. Ha már a tanulmányi idő alatt érzelmileg kötődne egy fiatal ahhoz a vállalathoz, ahova gyakorlatra, vagy látogatóba viszik, kevesebb lenne a gondunk. Több kereskedő szájából elhangzott: „csak olyan szakember tud kedvet teremteni a fiatalok számára a munkához, akinek tekintélye van, aki tökéletesen érti a szakmát”! Gazdaságpolitika a boltban A politikai, gazdaságpolitikai előadások az országra, világra nyitnak ablakot a tájékozódni akarónak. — Az országos intézkedések még a legkisebb boltokat sem kerülik el. Hatásuk így vagy úgy, de mindig lemérhető az áruellátásban, a forgalom és az árak alakulásában. Az ilyen jellegű tájékozottság — amit a pártoktatás keretében szeretnénk, ha feltételeznék, zói — biztonságot ad a mindennapok áttekintéséhez — sommázta véleményét Szombati József. Bírálat A hozzászólók egyike arról panaszkodott, hogy sok kritikát kap a kereskedelem. Rádióban, tévében és az újságokban is. — Csaknem a vásárlók szabad céltáblái vagyunk. Pedig szeretnénk, ha feltételeznék, hogy az eladók többsége jól végzi munkáját és igyekszik, hogy udvarias és türelmes legyen a vevővel szemben. Akik miatt sok bírálatot kapunk, azokkal nekünk is elég bajunk van. És a vállalat kommunistái sokat tesznek az ilyenek neveléséért. NAGY JÓZSEF ■Jf. Szépek is ezek a cipők, fényesek is, a vona luk is jó, minden olyan jól kéz ki rajtuk. Csak az árcédula, csak az el ne rontaná az egészet. Mintha nem is március, hanem április elseje lenne, olyan hihetetlen. Utolérhetetlen minőség, kifizethetetlen ár. És az egyik még lyukas is — körbe, karikára. Naponta 1 millió forint veszteség Néma gyár, hangos védekezés Vasárnap délelőtt — mint arról hétfői számunkban már hírt adtunk — vagonhiány miatt leállították a cementgyártást a Hejőcsabai Cement- és Mészműben. A gyár az elmúlt két hónapban a megrendelt teherkocsiknak általában csak a felét kapta meg, az utóbbi napokban pedig gyakorlatilag nem kaptak vagont. A maga nemében példátlan — de hónapok óta fenyegető — tény okait, igyekeztünk tegnap délelőtt kideríteni. Sepregető szakmunkások Az idegent is meglepi, az itt dolgozókat pedig érthetően idegesíti a gyárban uralkodó nagy csend, szokatlan nyugalom. Dugig megtelve állnak a cementsilók, a salakszárító csarnokban sepre- getnek a szakmunkások, a hatalmas malmok fülsiketítő robaja helyett csak egy-egy kalapácsütést hallani: más munka híján kisebb javításokat végeznek a dolgozók. A mészműben ugyanez a helyzet. Az öt kemence közül csak egy üzemel, azt is fél órával ezelőtt fűtötték be és nem tudni, meddig lehet működtetni. Áll a csomagolósor, üresek a vasúti sínek, egyetlen vagon sincs a gyárban. Az ország egyik legnagyobb cementműve — az egy Klinker-kemence kivételével — megbénult... A fizetés is kevesebb lesz A számítások szerint a cementőrlők egyetlen napi allása miatt egymillió forintot veszít a gyár, 1500 tonnával kevesebb cementet ad a népgazdaságnak, elsősorban a kislakásépítőknek. A mész- mű ebben az évben eddig több mint 500 órát állt, ami összesen ugyancsak egymillió forint, 1500 tonna mész termeléskiesést jelent. A HCM leállítása az ott dolgozóknak is anyagi veszteséget okoz. A csomagoló részleg 70 munkása például minden olyan órában, amikor nem vagont raknak, 3 forintot veszít, miután a teljesítménybér helyett ilyenkor csak időbért kapnak. De a többi dolgozó is vékonyabb borítékot kap fizetéskor, hiszen a kilencven százalék állóbér melletti tíz százalékos mozgóbért csak a terv teljesítésétől függően lehet kifizetni. A HCM tervének teljesítése pedig nagy veszélyben van. Még ígéret sincs A MÁV miskolci igazgatóságának vezetője most sem tudott biztatót mondani. Sőt, még jó néhány borsodi nagyüzemet sorolt fel, amely, ha nem is ilyen súlyos, de hasonló gondokkal küzd. A miskolci igazgatóság csak a központilag előírt rangsorolás szerint oszthatja szét a beérkező — a szükségesnél jóval kevesebb — vagont, így nem tudnak segíteni a cementgyár gondján. Az igazgatóság vezetője látszólag megtámadhatatlan érvekkel védekezik. De elfogadhatjuk-e ezeket az érveket egy népgazdaságilag kulcsfontosságú gyár leállításakor? Elfogadhatják-e ezt a magyarázatot azok az építtetők, akik a HCM „kényszerpihenője” miatt nem tudják tető alá hozni házukat? És megnyugtatja-e ez a válasz azokat a dolgozókat, akik fizetéskor esetleg több száz forinttal kevesebbet visznek haza? Ha ezeket a súlyos problémákat helyileg nem lehet megoldani, akkor központi szerveinknek kellene több figyelmet fordítani a cementgyár és egyúttal egész Borsod szállítási gondjainak megszüntetésére! PUSZTAI ÉVA JNegyvenezer bejáró Miskolc lakossága megközelítőleg tíz százaléka a fővárosénak ; közúti forgalmuk aránya is körülbelül ugyanez. Naponta 400 ezren közlekednek Miskolcon, köztük negyvenezer bejáró. Intervíziós film az LKM-ről Második napja a Magyar- Televízió stábja Lenin születésének 100., hazánk felszabadulásának 25. és a Lenin Kohászati Művek alapításának 200. évfordulója jegyében színes filmet forgat az LKM új elektroacél- és középhengerművében. Az intervíziós adásra szánt filmben a gyár törzsgárdistáit is megszólaltatják. Sóssá ti as utakat Miskolc a téli rekordok városa Tegnap este fél 9-kor kezdődött a havazás és egész éjszaka esett. Reggelre 18 centiméteres hóréteget mértek. Szerencsére csak gyenge szél fújt, és így nem keletkeztek a közlekedést akadályozó hófúvások. A hidegrekordot változat, lanul Miskolc tartja. A hóesés ellenére, mínusz négy fokot mértek, míg az ország más részein ennél jóval enyhébb volt az idő. A helyi meteorológusok most számítják, hogy hány milliméteres csapadék hullott Miskolcon az idei télen. Az előzetes jelentések szerint, ismét rekord születik. A KPM hóügyelete szerint, a megye útjai a délelőtti órákban még járhatóak voltak. A frissen esett porhó a városi közlekedésben sem okozott különösebb akadályokat. Mindössze annyit, hogy lomhább lett a forgalom, a villamos- és autóbusz- járatok később értek úticéljukhoz, a hegyi járatok pedig elég sokat késtek a menetrendhez képest. A főútvonalakat egész délelőtt sózták, a mellékutakra pedig salakot vittek ki, hogy a gépjárművek zavartalanul közlekedhessenek.
