Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

A Korunk Színháza bemutatója Gyilkosok éjszakája Amikor a Felolvasó Színpad esztendei programját össze­állították, a szerkesztőket az az elv vezérelte, hogy a kissé statikus, lemerevedett felolvasási forma játékókkal, pódium­produkciókkal oldódjék. így került műsorba a budapesti Egyetemi Színpad Gyilkosok éjszakája című, kétrészes drá­mája is, amelyet Jósé Triana, fiatal spanyol drámaíró írt. A drámát másfél évvel ez­előtt olvashattuk a Nagy­világ hasábjain, e sorok író­ja őszintén bevallja, hogy ol­vasva jobban tetszett Jósé Triana műve. Talán azért, mert ez a megoldásaiban eléggé komplikált dráma sza­bad teret enged a fantáziá­nak, mindenki úgy népesíti be a művet, és olyan szelle­mi játékkal tölti be, ami­lyenre a hangulata és a pilla­natnyi képessége predeszti­nálja. A játék egészen más. A néző arra kényszerül, hogy a színészek vagy színjátszók (az egyetemisták öntevéke­nyek) játékából kibomló vi­lágot figyelje. S ez olyaij drá­ma esetében, mint a Gyilko­sok éjszakája, eléggé szűk vi­lág. Ezért is ült a kissé megfogyatkozott nézősereg zavartan zsöllyéiben; a talá­nyok, a feladványok túlságo­san erősek voltak, az abszt­rakciók nehezen fordultak fe­jükről a talpukra, minek kö­vetkeztében dzsungel maradt. a néző tudata. Hogy miről szól Jósé Tria­na műve, azt nagyon nehéz felvázolni. Ha akarom, a kis­polgári konvenciók elleni lá­zadást sejtem ki a drámából, de arra is gondolhatok, hogy Triana a fiatalok önmegva­lósításának kemény törekvé­seit rajzolta fel. Más vonat­kozásban határozottan Piran. delióra kell gondolnom, arra a nagyszerű dráma-művészre, aki tökéletesen játszatott já­tékot a játékban, egymásba olvasztott szerepeket, ha mondanivalója úgy kívánta, elűzte a színpadról a festék- szagú díszleteket. De gondol­hat a néző arra is, hogy min­denki önmaga szerencséjének a kovácsa, bírája, s ha úgy hozza a sors, börtöne. Ez utóbbira is van okunk gon­dolni, mert Fela, Bebe, Hahó — egy úgymond kispolgári (nem egészen bizonyos) csa­lád három különös lázadó fiatalja — a kitörést, a tettet, vagyis a gyilkosságot, az ítél­kezést, de ha jól sejtettük, még a bűnhődést is saját ma­guk játsszák el, természete­sen más-más palástok alatt. Bármit érezzen is ki a néző Jósé Triana drámájából — vagy szellemtágító, vagy szel­lemszűkítő drámai virtuozi­tást —, a jellemek karakte­réről nem sok jót mondhat. Amorf eszmeiség, befejezet­len jellemek, lelkes játék (Cserhalmi Anna, Szilágyi Mariann, Jordán Tamás kel­tette életre a fiatalokat) ju­tott osztályrészül a jobb sors. ra és gazdagabb, szellemdú- ~abb darabokra érdemes fel­olvasó színpadi nézőseregnek. (párkány) jfc Miniatűr néprajzi múzeum Gobbi Hilda lakása. Összedró­tozott, csorba, máztalan és mázas köcsögök a kecskelábú asz. talon, füles korsók, csikóbőrös kulacsok, mángorlók díszítik a fehérre meszelt falakat. A rézvasalók, mozsarak, rokkák, köpülők sok nemzedéken keresztül szolgálták a parasztcsalá­dokat, akiktől vidéki vendégszereplései során kapta ezeket ajándékba. Esztergagép vagy diavetítő? Életünk egyik legnagyobb sorsfordulója a pályaválasztás. Ez így kissé közhelyszerűen hangzik, de sorsunk fordulóját csak akkor tudjuk igazán hangsúlyosnak tekinteni, ha a vá­lasztott pályát elhibáztuk, vagy megtaláltuk boldogságunkat. Ma már a szociológusok, a pedagógusok hada, különböző in­tézmények, közöttük talán a legfontosabb, a Pályaválasztási Tanács, fáradoznak azon, hogy az egyén és a népgazdaság összhangjának megfelelően válasszon pályát a fiatal. A pályaválasztás és pályairányítás jegyében rendezte meg a miskolci Pályaválasztási Tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága több üzem és szerv közreműködésével a Kossuth utca 11. szám alatt megnyílt pályaválasztási kiállí­tást. Ha az érdeklődő figyelmesen körültekint, észreveheti, hogy a kiállítás tervezői a kevésbé keresett szakmákat he­lyezték premier planba; az építőipar, a kohó- és öntőipar, az esztergályos szakma, a kovácsmesterség, a hegesztés és gép­szerelés kapott az átlagosnál nagyobb figyelmet. Már az első pillanatban feltűnik, hogy a modern technika vívmányai, eredményei a felsorolt szakmák rokonszenvessé tételében erősen dominálnak. A kiállítás megpróbálja a pályaválasz­tással kapcsolatos téves információkat — egyes szakmákkal kapcsolatban felemlegetett nehézségekét — a tények erejé­vel helyreigazítani. Az elmondottak ellenére úgy érezzük, hogy a pályaválasz­tási tanács nagy szorgalommal, sok ötlettel és társadalmi készséggel életre hívott kiállítása csak részben felel meg a várakozásnak. Ismételjük, azt csak helyeselni tudjuk, hogy a kevésbé ismert szakmákra hangsúlyosan hívják fel a fi­gyelmet. De ha figyelembe vesszük, hogy a Pályaválasztási Tanács feladatainál fogva nemcsak ezt az egyoldalúságot vállalja, akkor hiányolnunk kell az elhatározó erőt sugal­mazó más miskolci iskolatípusok felsorakoztatását. Sajnos, a gimnáziumok, a technikumok, a szakközépiskolák igen hal­vány szerephez jutnak ezen a kiállításon. Mi értjük a rende­zők törekvéseit; az említett iskolatípusok eléggé kedveltek, ismertek, nem szükséges felhívni rájuk a figyelmet. E szem­lélet kissé torz. A munkás szülők gyermekei — elsősorban a tehetségesekre, a nagyon jó tanulókra gondolunk — ezrével kerülnek olyan pályára, amelyeket egyoldalúan kínáltak fel számukra. E kiállításnak véleményünk szerint számot kellett volna adnia például a miskolci gimnáziumok tagozatos osz­tályaiban folyó, rendkívüli képességet, tehetséget igénylő munkálkodásról is, hátha éppen a kiállítás megtekintése nyo­mán érielődöt volna meg néhány tehetséges fiatalban az el­határozás: fizikus, matematikus, nyelvész szeretne lenni. Egyéni beszélgetések során, ahol a tanulók képességei nagy­jából ismertek, helyénvaló a differenciált tanácsadás, de egy kiállításnak mindazokat az iskola-vívmányokat tükröznie kell, amelyek a szocialista társadalom létéből fakadnak. Az eszter­gagépek és a nyelvi laboratóriumok diavetítői megférnek egymás mellett. Még mondanak is valamit, ha célszerűen faggatjuk őket íi»_U Déli Hírlap-ankét A Filcsik bundája és a hobby A miskolci Herman Öttó Múzeum dolgozószobájában nem készültek fel „ügyfelek” fogadására. Nincs vendégszék, s ha volna is, azon most köcsög meg klisé, kotta, és kolomp ter­peszkedik. A néprajzkutató, szemrontó filmeket vizsgál és számoz, hogy aztán minden kocka egy-egy adattá alakuljon át a nagykönyvben. Csendes, téli foglalkozás és távolról nem is tűnik izgalmasnak. Csak akkor kezdenek érde­kelni a képek, mikor meg­pillantom a Filcsik bundáját. Nem tévedek, mert a fölvé­teleket Kőris Kálmán készí­tette a század elején, s azon a tájon, ahol a nagy palóc is annyiszor megfordult. Ezek az emberek voltak hát Mikszáth hősei. Tisztes ün­neplőben, csöpp kevélység­gel néznek a lencsébe. Egy író és egy tudós jóvoltából túlélték a sírt... Dr. Bodgál Ferenc népraj­zos nem vált át lírára. In­kább bosszús, mert a hajda­ni subák, szűrök, kuzsuk nemegyszer méltatlan kezek­be kerülnek. A régi népi éjét tárgyai, használati esz­közei „magángyűjteménye­ket” gazdagítanak. Mert nem minden hobby hasznos. Az emberek — pusztán az­ért, mert mostanság ez a di­vat — régi cserepekkel, fa­ragásokkal díszítik a laká­sukat. Van pénzük — több, mint a múzeumnak — és fel­vásárolják a régi szűröket, subákat, s ezzel nemcsak a kutatókat fosztják meg a tu­dományos munkához szüksé­ges tárgyaktól, hanem a nagyközönség számára is hozzáférhetetlenné teszik a sokszor páratlan néprajzi ér­tékeket. — Persze sok gyűjtőnek ál­lítottak már emléktáblát, mert az anyag végül is közkincs lesz... — Nem egészen erről van szó. A rendszerezett, tudo­mányos igénnyel vásárolt gyűjteménynek mi is örü­lünk, sőt akár szakmai segít­séget is adunk a gyűjtők­nek. Egyben persze védetté is nyilvánítjuk — ha kellő értéke van — az anyagot. De hát a gyűjtők legnagyobb részét nem érdekli, hogy mi a tárgy irodalmi, köznyelvi és helyi neve, hogy hol ké­szítették. kinek a műhelyé­ből került ki, milyen anyag­ból, milyen technikával ké­szült, s mi volt a rendelte­tése. így aztán alig több egy gyűjtemény, mint anyaghal­maz. — El kell készíttetni a ré­gi népi élet kedvelt tárgyait, így mindenki számára hozzá­férhetővé válnak. — Nem lenne rossz, de az eddigi próbálkozások sajnos nem váltották be a reménye­ket. A nagyipari préselt edé­nyek például meg sem kö­zelítik a korongmunkákat. A fazekasokkal azonban talán mégis lehetne próbálkozni. Ez azonban csak egy szak­ma. Egy kuzsu (rövid, hím­zett bunda) például szinte megfizethetetlen. Ezt repro­dukálni már nem • gazdasá­gos, megt®leK> ígfctiy sincs rá. — ? ? ? — Félek, hogy egy új di­vathullámmal sok néprajzi kincs a szemétre kerül. Régi életünk tárgyainak, haszná­lati eszközeinek elsősorban a múzeumban van a helye, így mindannyiunké. És ná­lunk beszédesebbek is a tár­gyak... (gyarmati) Február 4-én, szerdán este hét órakor a TIT városi szervezetének rendezésében a Kazinczy Ferenc Klubban Déli Hírlap-ankét lesz, me­lyen a lap szerkesztői és ve­zető munkatársai válaszol­nak Miskolc fiatal napi­lapjával kapcsolatos kérdé­sekre. Néprajzi, honismereti gyüjtöpdlyázat A Borsod megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Miskolc mj. városi Tanács 99 Beszélő gép, fizuul Afrikába 99 Angliában a szellemileg fo­gyatékos gyermekek részére fenntartott intézetben oktatási segédeszközként „beszélő” gé­pet alkalmaznak. E gép se­gítségével a gyermek a neki megfelelő tempóban, hang­szigetelt külön szobában ta­nulhat. A gép „tud” énekelni, hat nyelven beszél, kérdése­ket tesz fel és válaszol rájuk. A párizsi „Gyermekek sza­lonja” a 13—17 éves fiatalok számára érdekes pályázatot hirdetett. A pályázat címe: „Vízum Afrikába". Egy ha­talmas termet részben siva­taggá, részben műanyagból megformált „vadállatoktól” hemzsegő őserdővé alakítot­tak át. A fiatal utazóknak kü­lönböző próbákat kell leten­niük: át kell kelniök például egy indákból font függö- hídon, fel kell sorolniok Af­rika különböző részeinek ter­mészeti kincseit, fel kell is- memiök a földön heverő kü­lönböző ásványokat stb. * A franciaországi Dijonban a helyi kulturális egyesület a könyv, és hanglemezköl­csönzésen kívül játékkölcsön. zéssel is foglalkozik. Heti 1—3 frank kölcsönzési díj fe­jében ötszáz játék között vá­logathatnak a gyermekek. E játékok között azonban nem akad egyetlen baba, mackó, vagy más plűss-állafka, ame­lyeket a gyermek megszeret­het és egy hét után az elválás fájdalmat okozhat neki. V, B. művelődésügyi osztálya, a Herman Ottó Múzeum, a Hazafias Népfront városi és megyei bizottsága, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Bor­sod megyei Bizottsága és a Rónai Sándor megyei Műve­lődési Központ néphagyomá­nyaink megyei értékeinek összegyűjtésére újra meghir­deti az 1970. évi IX. megyei néprajzi és honismereti gyűj­tőpályázatot. Eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal önkéntes gyűjtők és gyűjtő­csoportok pályázhatnak bár­milyen szabadon választott néprajzi és nyelvjárási tár­gyú, nyomtatásban még meg nem jelent anyaggal. A régi népéletre vonatkozó, kiadat­lan levéltári anyagból is le­het pályamunkát készíteni. Az általános és középiskolás tanulók és a felnőtt gyűjtők, kollektívák külön kategóriá­ban versenyeznek. A pályamunkák beadásá­nak határideje az ifjúsági kategóriában 1970. április 30., a felnőtt kategóriában 1970. június 30. A bíráló bizottság hat díjat oszt szét majd a nyertes munkák között. Az I. díj háromezer forint. Az eredményhirdetésre a mú­zeumi hónap keretében, ok­tóberben kerül majd sor. éjféltől reggeli KÉSZLETBŐL SIKERES IDEGÁTÜLTETÉS Dr. Walter Jakobi, a mün­cheni egyetem idegsebészeti klinikájának főorvosa sikere­sen ültetett át tartósított em­beri idegeket. Az egyetem szóvivője közölte, hogy a se­bész az elmúlt hetek során két ilyen műtétet végzett. LÁZADÁS KIROBBANTÁSÁRA * KÉSZÜLTEK Khartúmban had'bírósagi tárgyalás kezdődött kor­mányellenes összeesküvéssel vádolt 72 személy ügyében. Fegyvereket szereztek, híve­ket toboroztak azzal a cél­lal, hogy lázadást robbantsa­nak ki és megdöntsék a rendszert. A BŰNÖZÉS HELYZETE Dr. Szénási Géza sajtótájé­koztatón ismertette a tavalyi bűnözés helyzetét. A csök­kenés mellett egyes bűntet­tek — például emberölés, garázdaság, erőszakos nemi bűntettek, hivatalos személy elleni erőszak — növekedtek. De sok a közlekedés körében elkövetett bűntett is. A poli­tikai jellegű bűncselekmé­nyek aránya az összes , is­mertté vált bűntettekhez ké­pest évek óta nem haladta meg a fél százalékot. A bűn­elkövetők száma tavaly 71 510 volt FELOSZTOTTAK 10 NAGYBIRTOKOT Chile déli részén, Nuble tartományban a parasztok el­foglaltak, majd felosztottak 10 nagybirtokot. Erre kihir­dették a hatóságok a rend­kívüli állapotot. KIRABOLTAK A POSTAAUTÓT Álarcos banditák az éjjel Dublin közelében egy posta­autót kiraboltak és a 15 000 font sterlinggel továbbálltak. BOMBA Á VONATON Egy ismeretien telefonáló közölte, hogy a Nizza—Róma között közlekedő expressz- vonaton bombát helyeztek el. Az olasz határnál a vonatot alaposan átvizsgálták, de semmi gyanúsat nem talál­tak. A PÉNZTAR KULCSAIT „KÉRTÉK” Három fiatalember egy spanyol munkaközvetítő vál­lalat párizsi irodájában fegy­verrel a kézben „kérte” az ott levőket a pénztár kulcsai­nak átadására. Ezután a 200000 frankot táskába gyö­möszölték és tökéletesen be­szélt spanyolsággal elköszön­tek. MARIHUANA A LUXUSKOCSIBAN Thomas Harms amerikai állampolgár luxuskocsiján 900 kiló marihuánát akart az USA-ba becsempészni. A mexikói határon letartóztat­ták. KIDERÜLT Egy vizsgálat során kide­rült Zala megyében, hogy a vállalatoknál a szociális, kul­turális célokra fordított ösz- szeg jelentősen csökkent és a lehetségesnél jóval kisebb összeget fizettek ki nyugdí­jasok és más rászorulók ré­szére a segélyezési keretből. Az összegek nagy részét tar­talékolták vagy más célokra használták fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom