Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

Dr. JukuHX tál ideg- és eunegyógyász professzor nyilatkozata Nemzetközileg elismert szaktekintély, ideg- és elmegyógyászatunk vezető szakembere, Ur. Juhász Pál professzor — a Budapesti Orvos­tudományi Egyetem II. sz. Neurológiai és Psychiatrial Klinikájának igazgatója — látogatott el Miskolcra, a Semmelweis Kórház kórszövet­tani osztályára. A professzor évek óta ad szakmai segítséget a mis­kolci kórházak szakíöorvosainak, akik korábban a Debreceni Orvos­tudományi Egyetemen tanítványai vagy munkatársai voltak. Juhász professzor speciális ideggyógyászati eseteket konzultál, s az idegkór- szövettani anyagok feldolgozásában nyújt nagy segítséget. Legutóbbi látogatása alkalmával lehetőségünk volt beszélgetni a neves profesz- szorral, aki — a többi között — nyilatkozott az idegbetegek szaporo- i jés a modern kor felgyorsult élettempója közötti összefüggésről. Keres változása határozza meg a neurózist. Megelőzé­sének egyik legjobb módja: a művelődési igény és a kul­turálódási lehetőség össze­hangolása. Mert jelen pilla­natban sajnos az igények még mélyen a lehetőségek alatt vannak, s bár teteme­sen megnőtt a szabad idő, sok esetben nem tudnak vele mit kezdeni. A terjedő alkoholiz­mus egyik alapvető okává is ez vált — fejezte be nyilat­kozatát dr. Juhász Pál pro­fesszor. (révo) — Korábban — évtizede­ken keresztül — tartotta ma­gát a hiedelem, hogy a neu­rózis úgynevezett civilizációs betegség, a magasabb szintű városi kulturáltság velejárója — kezdte nyilatkozatát Ju­hász professzor. — Több mint egy évtizeden át folytattam kutatásokat egy 700 lakosú községben. Tudományos fel­méréseim bebizonyították: az idegbetegség falun sem rit­kább, mint a városokban. A lakosság 25—26 százaléka a falvakban is idegbeteg. A neurózis terjedéséhez nagy részben hozzájárult az is, hogy a kisárutermelésről a nagyüzemi termelésre való áttérés során megváltozott a falusi lakosság emberközi kapcsolata. El kellett fogad­niuk a nagyüzemi termeléssel járó újfajta hierarchiát, s en­nek megfelelően módosíta­niuk értékrendszerüket Egy mai faluban már nem azért tisztelnek egy embert, mert ennyi vagy annyi hold földje van, hanem azért, mert munkája a társadalom szá­mára értékes, vagy tudása az átlagember fölé emeli. Jelentős változást hozott a falusi emberek életébe a vil­lamosítás. Segítségével beke­rültek a telekommunikációs forgalomba, s naponta az in­formációk tömegét kapják. S bár az információk egy ré­szét talán nem is értik, ideg- rendszeri hatásuk kimutat­ható az esetek túlnyomó többségében. A tapasztalatok alapján le­vonhatjuk a következtetést: nem a kulturális szint ma­gassága, hanem a kulturáló­dási folyamat felgyorsulása, az emberi kapcsolatok gyö­á. Te kis buta! Látod, nem is olyan nehéz pacsit adni... Az LKM ünnepségsorozata Végleges döntés február 19-én A Déli Hírlap is többször hírt adott már azokról a nagyszabású intézkedésekről, amelyekkel a Lenin Kohá­szati Művek a vállalat fenn­állása 200. évfordulójának méltó megünneplését készíti elő. Noha a július végén csú­csosodó ünnepségsorozat kör­vonalai már egyre inkább ki­bontakoznak, s a keretek már jóformán készen vannak, egyes fontos kérdésekben még most sem született vég- ' leges döntés. A felkészülés jelenlegi stádiuma: február 10-ig az egyes szakbizottsá­gok pontos forgatókönyvet készítenek a maguk terüle­téről. A különböző rendez­vényekről és a jubileummal kapcsolatos más kérdésekről február 19-én döntenek vég­legesen az illetékesek. I gyümölcs-, gomba-, zöldségtermesztésről A mezőgazdasági könyvhónap miskolci eseményei Február 5-én, csütörtökön, este 6 órakor a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házban nyitják meg a mezőgazdasági könyvhónap miskolci rendez­vénysorozatát. Már az ünne­pélyes megnyitó után érde­kesnek ígérkező • előadás hangzik el a szőlőtermesztés­ről, a metszésről. Másnap délután 3 órától ugyanott, gyakorlati bemutatót tarta­nak a gyümölcsfák tisztoga­tásáról. A további napokon szintén sok hasznos ismeretre tehetnek szert azok, akik este 6 órára elmennek a művelő­dési házba: 10-én az ehető és mérges gombákról, 11-én a zöldségtermesztésről, 17-én a földtörvény végrehajtásá­ról, 18-án a kiskerttársulások működési szabályzatáról, 19- én a barackosokról, másnap ismét a gombákról. 23-án a vitaminokról, 24-én a sze­mélyi földhasználatról, a kö­vetkező napon a házikerti növényvédelemről, 26-án pe­dig a szőlőfajtákról tartanak elő'v’óst. Gyakorlati bemu­tató 19-én és 26-án délután 3 órától is lesz. Az utóbbira az Uránia csillagvizsgáló j előtt gyülekezhetnek az ér deklődők. Bővül a család — Antal — szól a férjéhez az ifjú fele­ség, férje arcát simo­gat —, nem akartam szólni neked, amíg nem voltam benne bizonyos: hamarosan hárman le­szünk. — Nagyszerű — szól az ifjú férj lelkesen. — Biztos vagy benne, drágám? — Igen, drágaságom. Itt a távirat, holnap­után érkezik anyám. Szerviz­aknák Nagy értékű munkát ren­delt a Miskolci Mélyépítő Vállalatnál a 3. sz. AKÖV. Üj autóparkírozó épül a taxik számára. A Partizán utcai beruházás munkálatai a hi­deg idő ellenére is jól halad­nak. Most alakítják ki a ko­csik javításához szükséges szerviz-aknákat. BOLTOK A VÁROS PEREMÉN IV. Belváros* centrikus szemlélet Jó tíz évvel ezelőtt foglalkozott az MSZMP Politikai Bizott­sága a munkásosztály helyzetével. Külön kitért a városok munkáslakta peremkerületeinek ellátási gondjaira, s hatá­rozatba foglalta: ezeken a területeken meg kell gyorsítani az üzlethálózat fejlesztését. A határozat — megszületésétől — a párt-, állami és társa­dalmi szervek különböző fórumain számtalanszor szerepelt. Jellemző példa: csupán az utóbbi öt esztendőben kerületi ta­nácsaink és a városi tanács hatvanegy alkalommal foglalko­zott a munkáslakta külső városrészek ellátásával. Az eredmény? Évről évre szaporodik a város peremen a korszerű üzletek száma. Néhány helyen — mint például Pe­recesen — csaknem minden igényt kielégítő ABC-áruház, kü­lön fűszer- és csemege-, húsbolt, modern szolgáltatóház épült Komlóstetőn, a Kistábornok utcában, Majláthon, az Űttörő- parkban, a Martintelepen is átadtak egy-egy áruházat, ame­lyek sokat javítottak a korábbi ellátáson. Javítottak, de... De csak a feltételeken, s annak is — sok esetben — csak az egyik oldalán. Mert bármennyire örvendetes a tény, hogy ma már modern üzlethelyiségeket kapnak a peremkerületek is, a vásárlók bosszúságát csak növeli, ha korszerűsített bol­tokból kell kilépniök — üres kosárral. A külső városrészekben tett látogatásaink alkalmával sok­felé hallottuk a panaszt: a hiánycikkek listája hosszabb, mint a belvárosi üzletekben. A boltvezetők elmondták: a nagyke­reskedelmi vállalatok nem szívesen szállítanak, gyakran meg is tagadják a megrendelések teljesítését, mivel kisebb !'■ te­lekről van szó. A helytelen gyakorlat valamiféle belváros­centrikus szemléletet tükröz, s nem kismértékben járul hoz­zá, hogy a város szívében levő élelmiszerüzletek már-már alig tudnak megbirkózni a vásárlók tömegével. A kereskedelmi szakemberek mindezeken túl vitatják, hogy az áruellátási gond szükségszerűen adódik a kereskedelmi egység földrajzi helyzetéből. Véleményük szerint az, hogy egy élelmiszer-, vagy bármilyen más üzlet milyen kínálatot biz­tosít vásárlókörének, nem utolsósorban az üzletvezető rugal­masságán, lelkiismeretén, szakértelmén, kereskedői érzékén, — vagy éppen kényelemszeretetén múlik! S ezt igazolja a gyakorlat is. Mert — mint ahogyan a martintelepi „Mini—• Max-ban ” ugyanúgy máshol is meg lehet oldani a zavarta­lan, kielégítő áruellátást, ha igazán jó szakember a boltve­zető. Csakhogy igazán jó szakembert ritkán kapnak a kül­városi boltok! A vásárló zsebéhez mért áruválaszték biztosítása a kisebb forgalmat lebonyolító boltokban bizonyos értelemben kocká­zatvállalást kíván. (De nem szabad a „Hátha nem tudjuk el­adni” alapon meg sem kísérelni!) A megrendelések „behaj­tása” többnyire kényelmetlenségekkel és vitákkal zajló után­járást igényel. De sokszorosan megtérül a fáradozás a bolt valamennyi dolgozójának a nagyobb jutalékban, s megtérül társadalmunknak az elégedett, a hiánycikkek okozta bosszú­ságtól mentes hangulatában. RADVANYI ÉVA Bújócskázik a jegyzőkönyv A lakók szivattyúzzanak ? Két hete vízben áll a 81. sz. épület Virágok a turistaút mentén Egy hónapig — minden héten egy alkalommal — to­vábbképző tanfolyamon vesz­nek részt a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal ide­genvezetői. Az első előadás ma délután felszabadulásunk 25. évfordulójának jelentősé­gét taglalja. Madarász Györgynek, a megyei párt- bizottság munkatársának megnyitó beszéde után az idegenvezetők megismerked­nek az Országos Idegenfor­galmi Tanács pályázatával. A tanács az évforduló alkal­mából díjat tűzött ki az or­szág idegenforgalmi útjai mentén fekvő települések virágosítására és tisztaságá­nak javítására. Több a tavalyinál A III. kerületi Tanács vb- ülésén megtárgyalták a Kryptongyár szociális és kulturális helyzetét. Elemez­ték az elmúlt év termelési eredményeit és meghatároz­ták az idei feladatokat Az elmúlt hónapban 23 ezer li­ter kiyptongázt állítottak elő, 0,6 tized százalékkal töb­bet a tervezettnél. Az ügy úgy kezdődött, ahogy a krimik szoktak. Egy tele­fonhívással. A Szentpéteri kapui 81-es bérház egyik lakója felháborodott hangon közölte: házuk pincéjét két hete el­árasztotta a szennyvíz, a raktárfülkékben ázik, rothad a la­kók holmija: kerékpár, matrac, kofferek. A folytatás már egy gyen­gébb krimire hasonlított, te­le volt ellentmondásokkal, megtévesztő, félrevezető mo­mentumokkal. Az Ingatlankezelő Vállalat főmérnöke tegnap reggel még nem tudott az egyre dagadó, most már húszcentis áradat­ról, de ígérte, hogy intézke­dik. A 9. sz. házkezelőség úgyszintén nem tudott az ügyről, és határozottan állí­totta, hogy semmiféle beje­lentés nem érkezett hozzájuk. A 81-es bérházban tett má­sodszori látogatásunkkor ér­dekes fordulatról értesültünk. A főmérnökkel történt be­szélgetés után fél órával két férfi jelent meg a házmester­nél. Szemrevételezték az el­árasztott pincét és magukkal vitték a házfelügyelő bejelen­tését igazoló másolatot... Egy rossz memóriájú kartársnő Miután a 9. sz. házkezelő­ség adminisztrátora szemé­lyes beszélgetésünkkor sem „emlékezett” a pince beázá­sáról készült jegyzőkönyvre — a tegnapi nap során im­már harmadszor — együtt ke­restük fel a házmestert. Ez­úttal, a saját aláírását látva, „megjavult” a kartársnő em­lékezete ... A házkezelőség tehát megkapta a bejelentést, s azt továbbította is a víz­vezetékszerelő csoporthoz. A csoport vezetőjétől megtud­tuk, hogy itt egy „igen komplikált” feladattal állnak szemben, ezért a házban járt két szerelő hozzá sem tudott kezdeni az eldugult szenny­vízcsatorna kitisztításához. De Ígéri, hogy ma reggel fel­tétlenül megkezdik a munkát. Azt ellenben nem ígérte a csoportvezető, hogy ezzel a víz is eltűnik a pincéből. A szivattyúzás ugyanis nem az ő feladatuk, azt a házkezelőség- nek külön kell megrendelnie a vízművektől, vagy a Talaj­erőgazdálkodási Vállalattól. Nyomozásunk utolsó lépé­seként ismét a MIK főmér­nökét kerestük meg. Megtud­tuk, hogy az ő utasítására je­lent meg még délelőtt a 81-es házban a két szakember, akik mielőtt elvitték a házmester bejelentését igazoló jegyző- Könyvet, megállapították, hogy a vízbetörést nem az el­dugult szennyvízcsatorna, ha­nem az épület rossz szigete­lése, a talajvíz okozta. Ennek eltávolítása azonban igen hosszadalmas dolog és eset­leg a ház szigetelésének ki­cserélése szükséges hozzá • Karba lett kézzel A lakókat tehát nem sok jóval tudjuk biztatni. Mint ahogy magunk sem igen bí­zunk egy olyan vállalat mun­kájában, ahol Írtagadják az iratokat, s tíz napig karba tett kézzel ülnek, miközben a sok millió forint értékű épület alapzatát mossa a víz, a la­kók holmijai megpenészed- nek, tönkremennek. Mivel január 21. óta mosta­náig annyi fáradtságot sem vettek az illetékesek, hogy megállapítsák, szennyvíz, vagy talajvíz árasztotta-e el a pincét, kénytelenek va­gyunk azt hinni, a MIK ismét a lakóktól várja a hiba elhá­rítását, Mint tavaly nyáron, amikor is a lakók hordták fel az alagsorból a szenny­vizet. PUSZTAI ÉVA A neurózis nemcsak városi betegség

Next

/
Oldalképek
Tartalom