Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám

V árosunk pedagógus-ellátottsága Tanév közben is előfordul, ..^gy a pedagógusok munkahe­lyet változtatnak, egyik iskolát felcserélik a másikkal. A mozgás kétirányú. A miskolci járás és a megye pedagógusai igyekeznek a városban elhelyezkedni, másfelől a város isko­lái között fordul elő esetleges helyváltoztatás. A mindenkori aktualitás mellett erről beszélni most azért különösen idő­szerű, mert a tanév második félévében a fluktuáció mindig megnövekszik. Néhány héten belül a Köznevelés című folyó­irat több egymás után következő számában olvashatják az érdeklődök a megpályázásra kiírt állásokat, válogathatnak az elhelyezkedési lehetőségek között. Nagyjából évek óta egyfor­ma a kép. A nagyvárosok — közöttük Miskolc — kevés pedagógus állást hirdetnek, mert nincs üresedés, minden iskolában sok éve együtt dol­gozó törzsgárda tanít. A fal­vak, járási székehelyek jóval több lehetőséget kínálnak, csak azokat kevésbé veszik igénybe. Köztudott, hogy néhány éve van érvényben a pályázati rendszer. Marcziniák Sándor- né, a városi Tanács művelő­dési osztályának vezetője és Ondrejovics Ferenc személy­ügyi főelőadó, kérésünkre el­mondotta, hogy Miskolcon a szabad állások ilyen úton való betöltése jól bevált. Más kér­dés, hogy kevés pályázó igé­nyeit tudják kielégíteni. A szabad státusokat mindig be­töltik és nem osztják fel túl­órában, az ifik ólakban a szako­sítást szigorúan megköveteli a művelődési osztály, hogy minél több pedagógus elhe­lyezését* biztosítsák a város­ban. A kereslet azonban — ez országos jelenség — min­dig nagyobb, mint a kínálat. A város nem, vagy csak alig tud most végző, vagy az or­szág más tájairól ide igyekvő pedagógusokat fogadni. Mi­előtt szabad állásokat kiírná­nak, előbb az évék óta meg­levő gondokat igyekeznek könnyíteni. Státusba helyezni a szerződéssel dolgozókat, ki­elégíteni a városban élő, de évek óta a környéken dolgo­zók igényeit, hogy itt kapja­nak állást, s ha még ezek után van hely, akkor hirdet­nek. Pillanatnyilag még fo­lyik a felmérés az iskolák pe­dagógus-igényeiről, de jelen­tős üresedésre számítani a közép- és általános isko­lákban nem lehet. Csak a kö­zeljövőben átadásra kerülő kétszáz férőhelyes óvodába várják majd az óvónők je­lentkezését. Miskolc elszívó hatása igen érzékenyen érinti a megye is­koláit. Kis falvakban még mindig sok a képesítés jnél- küli nevelő. Pedig a közsé­gek igyekeznek a maximális anyagi stabilitást biztosítani, könnyebb lakáshoz jutni, bár a lakáshelyzet Miskolcon is többé-kevésbé kielégítő. Az utóbbi években sok fiatal pe­dagógus-házaspár jutott ott­honhoz. Kilencvenhat városi intéz­mény 1700 pedagógusának gondjait úgy megoldani, hogy az ismert körülmények között mindenki elégedett legyen, csaknem lehetetlen. A másik problémánk, a vidék—város ellentétnek áthidalása orszá­gos gond, a városi művelő­dési osztály pillanatnyilag csak a mérleg nyelvének vi­szonylagos egyensúlyban tar­tására törekedhet. MAKAI MARTA Elveszett illúziók Végre nem kalandffhn. Vagy ha kaland, akkor bal- zaci kaland... Nem azért mondjuk ezt, mintha nem ültünk volna adásról adásra a képernyő előtt, figyelve Kloss kapitány kalandjait, de azért nagyon jó és hasznos dolog, ha időnként klasziku- sok is képernyőre kerülnek. Még akkor is, ha a forgató­könyvírónak, rendezőnek bi­zonyos — sokszor nem is kis­mértékű — megalkuvást kell tennie. Maurice Cazeneuve- tól bizonyára sokan számon ■kérik majd az igazi, a teljes balzaci művet, ezért nem árt, ha már a hét részből álló so­rozat első adása után csatla­kozva a televízióhoz, elmond­juk, hogy ,az eredeti műnek meglehetősen lerövidített vál­tozatát láthatjuk majd a kö­vetkezőkben. Lucien Chardon de Rubempré története áronban bizonyára népszerű lesz és ha mást nem is ér el, csak annyit, hogy a fiatalabb nemzedékből — akik közül manapság sokan vonakodnak a terjedelmesebb irodalmi alkotások megismerésétől — néhány százan kezükbe ve­szik a regényt, már akkor sem pazarolta a televízió hiá­ba a műsoridőt. Ami egyébként az adaptá­ciót illeti, azt már az első rész után is megállapíthat­juk. hogy a magyarul beszé­lő tv-film remek kortörténeti adalékot nyújt — ezzel idézi leginkább a nagy francia író szellemét — s számos jó sze­replő jellemábrázoló készsé­gének lehetünk tanúi. Egy­szóval, ha az Elveszett illú­ziók nem is amolyan „film­szerű film”, akkor is mele­gen ajánlhatjuk. GY— A leverkusieni városi múzeum Morsbroich-kastélybeli ki­állításán a látogatónak alighanem az a benyomása támad, hogy valami műszaki tervezőirodába tévedt. A falakon táb­lázatok, tervrajzok, fényképfelvételek, tőzsdei jelentések, a földön egy fehér négyzet, benne vízmérték, másutt egy he­gyes háromszög ráragasztott iránytűvel. Az asztalon iratren­dezők, azokban ismét szövegek, fotók, számoszlopok. Ha erre a látogató bátortalanul megkérdi a teremőrt, „Bocsánat, hogy juthatok innen a múzeumba?”, akkor az barátságosan felvi­lágosítja őt, hogy nem kell tovább mennie, ez a múzeum. Pon­tosabban a „Konzeption — conception” elnevezésű kiállítás. A „minimal art", amely a pop-hullám tarkabarka szobai mázolmányait váltotta fel ko­runk művészeti fejlődésében, a minimumra redukálta a szemmel érzékelhető tárgya­kat. Szinte örvendezhettünk, hogy legalább kockákat, pad­lólapokat, rudakat stb. lát­hattunk a kiállításaikon, szó­val. hogy egyáltalán láthat­tunk valamit. Mert az avant- garde legfiatalabb gyermeke, a konceptus-művészet, ango­lul „conceptual art”, már egy- plfalán nem is törekszik arra, hogy reális tárgyakat produ­káljon. Amint Sol Lewitt mondja: Már maguk a gon­dolatok is lehetnek műalkotá­sok”. Timm Ulrichs még ennél is tovább megy:,,A gondola­taim, nézeteim és szavaim je­lentik a művészetet. Én köl­temény vagyok.” Nos, vegyük hát szemügyre ezt a „van, de nincs” művé­szetet. Az említett iratrende­zőkben lapozgatva rábukka­nunk Donald Burgy nevére, írásában beszámol egy sétá­ról, amelyet 1968. szeptember 4-én délután tett meg, lakó­helye, Bradford környékén. Ennek során felfedezett egy „követ” és elhatározta, hogy meghatározza annak vala­mennyi optikai, matematikai és geológiai tulajdonságait. Munkájának eredményei a Olvasópróba Leleplezés A Játékszín ’70 új bemutatóra készül A Játékszín korong alakú színtere metamorfózison esik át: fogadja a> következő darabot. A játéktér most négyszögletes lesz, az erősen stilizált „elhagyásos” díszlet pedig egy szobor formáját adja ki. Miért pont egy szoborét? Szabó Magda színdarabja vá­laszol erre, a Leleplezés cí­mű mű, amely következő da­rabja lesz a Játékszínnek. Tegnap délben olvasta fel Sallós Gábor igazgató a drá­mát, ezúttal rendezői minő­ségben. Az asztal körül nagy figyelemmel hallgatták az ol­vasást a színészek, a darab majdani megjelenítői. Már most szeretnénk figye­lemre hangolni a nézőket, mert nem akármilyen dara­bot tűzött műsorára a Játék­szín. Szabó Magda Leleple­zés című drámája időrendileg mellékelt táblázatokról, fény- képfelvételekről és egyéb elemzési adatokról olvasha­tók le. íme, a távoli Mas- sachusetts-ben meglelt kő „műalkotássá” lett! Ebben a pontban találkozik egyébként a conceptual art a land art-tál, amelyről már hallhattunk egyet-mást a kö­zelmúltban. A land art művé­sze, mint ismeretes, bejár va­lahol egy bizonyos terepet, ahol árkokat ás és töltéseket emel. Richard Long például a krefeldi Lange-ház kertjét ásta fel dombos-völgyes terep­pé. Mivel a land art legtöbb produktuma távoli vidékeken fekszik, a tárlatokon leírások és fényképek helyettesítik azokat. A koncepcióművészet tehát annyiban új, hogy eleve lemond a konkrét tárgyról és megelégszik a puszta tervvel. Nem a valóság, hanem a le­hetséges objektum a tárgya. Eseményeket és folyamatokat ír le és ezzel végeredmény­ben a happening felé köze­ledik. hamarabb volt kész, mint az Apa című film, de valószínű, hogy mindkét alkotó, Szabó Magda és Szabó István művé­szi felelősséggel vették észre s jártak körül egy témát: ko­runk ifjúsága milyen ideál­nak és ideáloknak hódoljon, a nagyapák és apák bukott eszményképei helyébe, kik lépjenek, milyen hit buzdítsa ifjúinkat. Mind a film, mind a dráma arról szól, hogy a fiataloknak saját maguknak kell helyüket megkeresniük, az új rend erkölcsi-anyagi tá­mogatásával el kell jutniuk a hamisítatlan eszmék birodal­mába, s a valódi eszményké­pek népes táborába. A Lelep­lezés még ennél is többet mond; nemcsak a darab fia­tal hősét irányítja jó vágány­ra, hanem lerombol több ha­mis illúziót, amelyet egy csa­lád néhány tagja a nép már­tírja köré font az előnyök re­ményében, a kegydíj váromá­nyosaként, a népszerűség él­vezőjeként. Miként megy végbe a kép­rombolás? A család szoborleleplezé­sen vesz részt, a mártírhalált halt politikus emlékhelyén. Tv-interjú, újságcikkek, könyvszerződés valamelyik kiadóval, mely a hős életét tárja fel. A család három tagja „történelemkönyvszerű” A havonta megjelenő prog­ramfüzetet, amely Miskolc kulturális rendezvényeiről tájékoztatott, átmenetileg nélkülözni kénytelenek az ér­deklődők. Lapunk hasábjain a közelmúltban szóvá tettük, hogy miért szüntették meg ezt az annyira szükséges ki­adványt. A városi tanács mű­velődésügyi osztályvezetője, Marcziniák Sándomé azt a felvilágosítást adta, hogy az előállítás és terjesztés nehéz­klisé-dicsfénybe borítja ások esztendővel ezelőtt elhunyt Simon Bálintot, megfeledkez­vén a hős valódi „arculatá­ról”, családjához való tényle­ges viszonyáról. (Simon Bá­lint nagyon sokszor kikapott anyjától, s igen éles családi üldöztetésben volt része ille­gális tevékenységéért.) De mert a mártír özvegye, öccse, anyja előtt mai rendszerünk­ben úgyszólván minden ajtó és lehetőség tárva-nyitva áll, hasznosnak látszik a tényeken egy kicsit „igazítani”. A csa­lád néhány tagját a hősi ha­lált halt Simon Bálint húga szembesíti múltbéli önmagá­val, s így a szoborleleplezés után rövidesen lelepleződik a megharcolatlan dicsfényben fürdők tábora is. S míg a lelepleződés fok­ról fokra megtörténik, a már­tír 17 esztendős kislánya rá­döbben eddigi életének ha­misságaira, s megszületik benne az elhatározás: nem apja emlékéből, hanem apja eszméi, életvitele szerint akar élni. Szabó Magda drámája szé­les érvényű erkölcsi gondola­tokat fogalmaz meg a jobbí­tás szándékával és hitével. Sallós Gáboron kívül most Kovács Márián, Hamvay Lu- cyn, Koós Olgán, Dobos Ildi­kón, Markaly Gáboron, Csi­szár Andráson és Győry Er­nőn múlik, hogy a március 21-re tervezett bemutató mi­lyen lesz. (párkány) ségeinek felszámolása után rövidesen újra az újságáru­sokhoz kerül a Műsorkalauz. Addig is ideiglenesen kiadták azt a kéziratot, amely Mis­kolc közművelődést szolgáló intézményeinek februári programjáról tájékoztat. Re­méljük, a jövő hónapban már az új, reprezentatív Műsor­kalauzból tudhatjuk meg, hogy milyen kulturális ese­mények lesznek városunk- , ban. Ideiglenes Müsorkalauz éjféltől reggelig VÉLETLENÜL FELAKASZTOTTA MAGÁT Véletlenül felakasztotta magát egy 13 éves francia kisfiú Bar-le-Duc faluban. A padláson pajtásával együtt „akasztósdit” játszott és ami­kor délután a játékot egye­dül folytatta, a támaszték ki­csúszott alóla. Az anyja már csak holtan talált rá. PÁNIK A TIGRIS MIATT Kiszabadult ketrecéből egy tigris az Air Canada légitár­saság gépén és a raktárhelyi­ségbe ment. A szállítómunká­sok rémülten csapták vissza az ajtót a londoni repülőté­ren, amikor az állat rájuk mordult Közölték a repülő­téren várakozókkal a tényt és azt is, hogy semmi veszély nincs. Mire kitört a pánik. Az ügy megnyugtató módon ért véget. Erős altatót kapott az állat, amitől békésen elszen- dergett. CSONTVÁZ A LAKÁSBAN A szomszédok azt hitték, hogy Aristide Cails kórház­ban van. A lyoni rendőrség viszont úgy vélte, hogy ott­hon tartózkodik. A rendőrök­nek lett igazuk. Betörtek a lakásba és meg is találták Cails csontvázát Az idős férfi három éve halott volt. PLASZTIKBOMBA A CIGARETTA­CSOMAGBAN 24 órán belül a harmadik plasztikbombát tették ártal­matlanná a New York-i Alexander-áruházban. A leg­utóbbi szerkezet cigarettacso­magban volt elrejtve. HAT TONNA KÁBÍTÓSZER Hat tonna marihuánát fog­lalt le a rendőrség a mexikói Guadalajara város egyik la­kásában. Hét személyt őri­zetbe vettek. KIOLDÓDOTT A RAKÉTA Az angliai Suffolk grófság területén egy amerikai légi- támaszpontról felszállt va­dászbombázó, úton a gyakor­lótér felé, véletlenül kioldotta egyik rakétáját. A levegő- föld rakéta nagy riadalmat keltett a környéken, de sze­rencsére nem okozott káro­kat, mert fejében csak vak­töltés volt. VÉGSŐ KÉTSÉGBEESÉSBEN Kalifornia egyik kis szige­tén egy amerikai indián cso­port végső kétségbeesésben a szigetet saját tulajdonává nyilvánította, hogy vissza­szerezze régi földjeit. Nagyszerűen megszervezték közigazgatásukat. Megkísér­lik a figyelmet felhívni az amerikai indiánok sanyarú helyzetére. TÜNTETÉSÉRT BÖRTÖN 12 fiatalt Pisában három hónaptól két évig terje­dő börtönbüntetésre ítéltek. Azért állították őket bíróság elé, mert tüntetést szerveztek. THEODORAKISZ KÓRHÁZBAN A múlt hét végén börtöné­ből kórházba szállították Mi- kisz Theodorakiszt. A görög kormány nem kommentálta a hírt. Az információt továb­bító körök emlékeztetnek ar­ra a korábbi hírre, amely szerint Theodorakísz tuber­kulózisban szenved. Conceptual art, land art „Van, de nincs” művészet

Next

/
Oldalképek
Tartalom