Déli Hírlap, 1970. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
Péntek esti premier 12 SZÉK A színháztörténet számon tart néhány esetet, mikor az előadást kezdő függöny után azonnal felcsattant a taps. A legtöbbször nem várt ováció a díszletnek szólt. A 12 szék előadása után először mi is a díszletnek „tapsolunk”. Pedig egyáltalán nem szép a díszlet. Sőt nem is díszlet ez. Félreérthetetlen illusztrációja annak a társadalmi atmoszférának, melyet a Szovjetunió története az új gazdasági politika időszakaként tart számon. A nehezen áttekinthető állványrengeteg (társadalmi struktúra) minden „állásán” dolgoznak, dolgozgatnak, élnek, éldegélnek, sőt visszaélnek a nagy ország polgárai. Aszerint, ki hol van most az állványerdö sűrűjében, és hol volt régen. Beszélni azonban — legalább is nyilvánosan — mindenki egyformán beszél. Sőt, azonos szólamokkal. Ilf és Petrov — évtizedes életismerettel és több éves szerkesztőségi gyakorlattal — kitűnően eligazodik ebben a labirintusban. És hogy a tegnap esti miskolci előadásra térjünk; ezt a Suki Antal által konstruált teret — sokjáratú és többlépcsős mechanizmust — kitűnően állítja Orosz György rendező a mondanivaló szolgálatába. Szándékosan nem írjuk, hogy a dráma szolgálatába, mert Ilf és Petrov művét (epikáját) Tabi László sem tudta drámává formálni. (Talán ezért sincs az emlékezetes Petőfi Színház-beli előadáson kívül jelentős színpadi múltja ennek a darabnak.) Mert a kalandok egymásutánja, a jól poentírozott snittek nem nyújtanak többet regény-illusztrációnál. Ám a színpadi illusztráció is lehet érdekes, mulattató. Hogy Miskolcon azzá vált, az valószínűleg az előbbiek felismeréséből fakad, no meg a színházi mesterség nagyon alapos ismeretébőL Milyen rossz lenne, ha olvasás közben a regény egy-egy fejezete után meg kellene állnunk — felvágni a következő lapokat — ahelyett, hogy mohón falnánk tovább az olvasmányt. Orosz György legfőbb érdeme, hogy csupán egyetlenegyszer áll meg (a két felvonás között), mikor már kifulladtunk az „olvasásban”. Egyébként — hála a technikának, de még inkább a fantáziának, színpadi érzéknek — olyan elsöprő lendülettel pereg a játék, hogy nevetőizmaink fáradtságát sincs időnk észrevenni. A 12 szék szatíra. A felvázolt kor sajátos típusainak életre keltésével nevetteti ki, ostorozza a társadalmi állapotokat. Három mindenre elszánt ember kincset keres, melyet egy tizenkét székből álló garnitúra egyikébe rejtett egy ostoba öregasszony tíz esztendeje, a forradalom elől menekülve. A szatíra forrása: akik, ahogyan és ahol keresik. 1927 régen volt. Idegen a környezet. Aktualizálni nem lenne könnyű, de nem is igen kell. Az átdolgozásban csorbult a szatíra éle. „Csak” a komikum marad, de ez fokozható is. A miskolci felújításban fokozták, egészen a burleszkig. Ügy érezzük: jól tették! Talán a beavatottabbak sem tudják, hogy ennyi jó színészünk van. (Ezekkel az erőkkel előbb-utóbb a Revizort is el kell játszani...) De menjünk sorjában. Osztap Bendert, a legendássá lett nagy kombinátort, Makay Sándor keltette életre. Ilf és Petrov hőse — aki olyan remek figura, hogy a szerzők egv újabb regény érdekében még halálából is feltámasztanak — ilyen lehetett, mint Makay. Vonzó, ellenállhatatlan gazember. Közönséges, gátlástalan, de zseni. Csak éppen nem az isten, hanem az ördög áldotta meg, de jókedvében. Osztap természetes tehetség. Makay is az. A szinlap így tünteti fel a kombinátor partnerét: Ippolit, volt nemesi marsall, jelenleg kincskereső. Paláncz Ferenc jó kincskereső, de nem érezzük, hogy volt nemesi marsall. Hiányzik róla az „apró ezüst csillagokkal behintett holdszínű mellény”. Nem a testéről hiányzik! Nem érezzük, hogy valaha fűzőt viselt és, hogy „bajusza a föld felszínével párhuzamosan merevedett”. Pedig mindez, mennyi komikum forrása lehetne ... Vagy a kincskereső Ippolitot, már egyetlen visszatérő gesztusban sem kísérti a volt nemesi marsall? Igaz, ebből nem sok van megírva. De el lehetne játszani... Fjodor atya pap és üzleti vállalkozó. Bizony, bizony! A regényből azt is tudjuk róla, hogy szappanfőzéssel és nyúitenyésztéssel is foglalkozott. A komédiából pedig az derül ki, hogy majdnem olyan nagy kombinátor, mint Osztap. Másként hogyan lehetne mindig a kincsek, illetve a székek nyomában? Fehér Tibor nem elég dinamikus, nem elég kapzsi és nem elég fürge. De olyan kenetteljes, hogy nehéz lenne párját találni. Csak egy kicsit veszélyesebb lenne! Sajnos, ismét nem jut hely minden szereplőre. Pedig csupán Somló Ferenc ishosz- szabb méltatást érdemelne. Az állami és magánlevéltáros teljesítményben alig marad el Makay mögött. Ez a kis púpos ember, ez a kormányzósági hivatalban tenyésztett féreg, ez telitalálat! Milyen szánalmas és milyen alattomos... Virágh Ilona a vad vegetáriánus Liza szerepében brillírozott. Kár, hogy a rendezők jobbára csak külső adottságait veszik észre. Groteszk humora, jellemformáló ereje — talán már máskor is megírtuk — legalább annyi figyelmet érdemel. Lenkey Edit Grica- cujevája remek komikai teljesítmény. Nádassy Anna mindkét szerepében jól mulattatott és a többiekről — két-három szerepet is játszott egy-egy színész — ugyanezt mondhatjuk. Egy ilyen produkció bizonyára színházon belül is okoz meglepetéseket Lehet, hogy Kiss Jenőt valaki éppen most vette észre? Mi megjegyeztük alanyi költőjét. GYARMATI BÉLA A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zene. és énektanárképző szak miskolci tagozata rendezésében kamara- hangversenyre került sor tegnap este a Zeneakadémia kistermében. A műsor egy részét már a karácsony előtti napokban hallhattuk Miskolcon is, és az akkori szép koncertélmény azt ígérte: Corelli g-moll karácsonyi concerto grossójával és Purcell Dido és Aeneas című operájával Budapesten sem vallunk szégyent. A hangverseny első felét a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ kórusa nyitotta meg, Claude le Jeune Schütz és két Monteverdi- kórusművel. Az énekkar vezetője, Reményi János, fáradságot nem ismerő művészi munkával, magas színvonalú, puha, kiegyenlített hangzáskultúrával megszólaló együttest teremtett. A Purcell-opera miskolci előadása egységesebb volt. A budapesti előadásnak is a kórus volt a legfőbb támasza, erőssége, de az énekes szólisták (Gönczy Zsuzsa szoprán, Pászthy Júlia szoprán, Soltész Éva szoprán, Zsig- mond Gabriella alt, Németh Gábor bariton) inkább csak részletszépségekkel ajándékoztak meg. A kórus-szólisták és a zenekar részéről elsősorban a második felvonás dicsérhető. Continuón közreműködött még Gálos Ágnes. A Corelli concerto grosso a főiskolai tagozat vonós kamarazenekarának előadásában, Gál Károly koncertmester irányításával ezúttal is szépen sikerült. A fegyelmezett, rendezett, tiszta vonóshangzás ennél a műnél is, akárcsak a kórus-számoknál vagy az operánál, a hallgatók lelkes tetszésnyilvánításával találkozott. Mindent összevetve, a hangverseny során a miskolci szereplők szépen helytálltak, és magas szintű felkészültségükről tájékoztatták a fővárosi közönséget. BARTA PÉTER Leányanyák Egy dokumentumfilm margójára A televízió mind gyakrabban jelentkezik közérdekű társadalmi-morális gondokat felvető témákkal. Szálkái Sándor rendező már a korábbi esztendőkben is figyelemre hangolta a nézőket problémaérzékeny filmjeivel. Gondolati szótárában fő helyen szerepel a felelőtlenség, a közöny, az emberi értékek pusztulása és pusztítása, a jóra termett energia oktalan apadása. A Leányanyák című dokumentumfilm, amelyet Molnár Margit szerkesztő-riporterrel együtt készített, azt vizsgálja, hagy a mi társadalmunkban milyen alkalmak szülik a nem kívánt gyermekáldással járó nemi kapcsolatokat, miként áll társadalmunk (s az egyén) a nemi felvilágosítás sokat hangsúlyozott dolgában, milyen a leányanyaság társadalmi megítélése, ki mint vélekedik a legártatlanabb, a születő gyermek sorsáról. A film a nézőben gondolatokat ébresztett és sokakban a téma továbbgondolásának mechanizmusát indította el. A nézőket valóban megrendítette a 14—15 éves korba szülő lányok tétovasága, főleg az a megnyilvánulás, hogy jövendőbeli életükkel nem tudnak mit kezdeni. Még a sztereotipiák (az elcsábított és elhagyott lány sémája) is elindítottak valami háborgás-félét; a pólus másik oldalán levőknek, a férfiaknak megnyilatkozásai szintén indulatokat váltottak ki. Mindez a film erényeit dicséri, de szólni kell arról is, amit az alkotók — nagyon helytelenül — elhagytak vagy kihagytak. A film ugyanis bőségesen, terjengősen beszélt a társadalom, a szülő, az iskola, s mindenki felelősségéről (a férfiakéról is), de szemérmesen hallgatott arról, akik így, vagy úgy, végül is leányanyákká válnak. Miután nem biológiai csodával állunk szemben, s a kevés kivételtől eltekintve az erőszakot sem tekinthetjük perdöntőnek, a film megkérdezhette volna a leányanyáktól: miként, de főleg miért esett meg a baj? Magyarul mondva: milyen mélységű felelősség terheli a leányanyákat, mert hogy terheli, az kétségtelen. A film hangvétele amolyan XIX. századbeli, kissé szentimentális volt; (erre „rájátszott” még a riporter megilletődött kérdezési technikája is) akarva-akaratlanui felmentette a lányokat a felelősség alól. A kiskorú leányanyák legtöbbje egzisztenciális érdekből, gyermekének neveltetését az államra bízta. Egy fél gondolat nem hangzott el azzal kapcsolatban, hogy végül is ezek a gyerekek helyesnek tartják-e, hogy a meggondolatlan nemi kapcsolatok következtében a gyermeknevelés súlyos gondja az államra nehezedik? Oly sűrűn hangoztt fel válaszként az állami gondozás, az örökbeadás gondolata, hogy a néző azon kapta magát, hogy a sok-sok kommentálás nélküli példa követőkre talál, felelőtlenségre serkent; az állam mindent vállal, vannak igen jólelkű, gyermekre áhítozó emberek, tehát mindent szabad, fütyülni lehet az Infecundinra, a nemi felvilágosításra, ha jön a gyerek, itt az állam, majd vállalja az apaságot, az anyaságot. Egy szó, mint száz, a Leányanyák című dokumentumfilm erősen a felszínen ragadta meg a témát, meghökkentő eseteket vázolt fel, mennydörgött, villámlott lényegében minden irányban, de a gyermekeiket elhagyó leányanyák jószerivel fricskát sem kaptak. A nézőpontja rossz ennek a filmnek. Az a nő-centrikusság, amely felelőssé kizárólag a környezetet, a társadalmat, a szerelmi partnerek egyik nemét, a férfiakat teszi, még az emancipációt is sérti, tehát a jó szándék visszás eredményt produkál. A nézők végül is a több tucat, gyermekét nem vállaló leányanya között egy férfi keresetlen, őszinte szavaira figyeltek, annak a férfinak a szavaira, aki — nem is tudván biztosan, hogy a gyermek az övé-e — teljes határozottsággal vállalja a gyermek felnevelését. Róla kellett volna filmet készíteni. (p—I) Borsod—Miskolc Budapesten Kamarahangverseny a Zeneakadémián Műemlékvédelem — összefogással Március 15-ével indul, és ez év első felének végével fejeződik be az a vizsgálat, amely — a Borsod-Abaúj-Zemplcn megyei Népi Ellenőrzési Bizottság hatáskörén belül — a műemlék- és természetvédelem helyeztével foglalkozik majd Miskolcon és a megyében. A felmérések és vizsgálatok céljára kijelölt munkabizottság dr. Kuzmányi Gusztáv vezetésével munkája befejezése után pontos képet akar majd adni a műemlékekről. Ugyanakkor védelmet igyekszik biztosítani olyan természeti kincseknek, melyek egyedülállóak,, pótolhatatlanok. A felmérés ezután kezdődik, a részletes terv is kidolgozatlan még, de mint dr. Kuzmányi Gusztáv elmondotta, sokat várnak a vizsgáló bizottság munkájától. Várják a tanácsi szervek és ezeken túlmenően az Országos Műemlékvédelmi Bizottság eddigieknél nagyobb mérvű segítségét a régmúlt és a természet értékeinek megmentéséhez. Fel szeretnék kutatni azokat az anyagi forrásokat és utakat, amelyekkel ezek megóvhatok a pusztulástól, közkinccsé tehetik az országos és idegenforgalom számára. Nem kétséges, hogy az előrehaladás, a mindig újabb és újabb produktumok jelentik a fejlődést, de az újnak még nagyobb értéket ad a régi. Az egészséges lokálpatriotizmus, a hagyományok féltő szerete- te és ápolása, a dialektikusán fejlődő történelmi múlt egy város városlétének alapvető feltétele és ugyanakkor bizonyítéka. Miskolc és a megye rendelkezik ezekkel a hagyományokkal, csak még többet kell velük törődni. A történelmi fejlődés tárgyi és szellemi bizonyítékait jobban az érdeklődés középpontjába állítva kell óvni és félteni a meglevőt. összegezve tehát: a rövidesen meginduló vizsgálat legfőbb célja, hogy mindezekre — és ennél sokkal többre is — felhívja az illetékes szervek figyelmét. Túl az eddigi társadalmi munkások odaadó ügyszeretetén széles körű társadalmi összefogást biztosítson a nehezen, vagy sehogy sem pótolható értékek megmentésére. (makai) éjféltől reggelig TŰZ A SZOCIÁLIS OTTHONBAN Tűz pusztított éjszaka Baranya megyében a helesfai szociális otthonban. A 25 méteres földszinti épület egyik nem használt részén támadt a tűz. A lakott szárnyban elhelyezett 18 idős embert, a bútorokat biztonságba helyezték. A riasztott tűzoltók sajnos, a rossz útviszonyok miatt csak késve érkezhettek a helyszínre. A tűzön csak órák múlva lettek úrrá. A kár százezer forint. TÍZ KENU FELBORULT Tíz kenu felborult a franciaországi Vilaine folyón és a bennük ülő 33 középiskolásból négyen eltűntek, a többieket sikerült kimenteni. A szerencsétlenség akkor történt, amikor a törékeny vízijárművek egy zsiliprendszer közelében erős sodrásba kerültek. EZER HALÁLESET Nyugat-Iriánban az ázsiai influenzajárvány következtében ezer ember halt meg. Az áldozatok többsége a kőkorszak színvonalán élő törzsek tagjaiból került ki. NYOLCEZER 90 ÉVES EMBER Az országban 8000 90 éves ember él. A napokban felkeresik őket az összeírok, hogy megtudakolják tőlük, mivel foglalkoztak életük során, milyenek a környezetük, lakásviszonyaik, életkörülményeik, egészségi állapotuk. A 90 éven felüliek többsége nő. ELRABOLTÁK A MUNKÁSOK BÉRÉT Fegyveres útonállók hajnalban Düsseldorfban megtámadtak egy pénzszállító gépkocsit. Körülbelül 350 000 márkát, amely a munkások bére volt elrabolták, majd egy vörös sportkocsin elmenekültek. AHIM ÉRDEKLŐDIK Ahim gorilla évek óta elszigeteltségben él a londoni állatkertben. Most remélik, hogy megtalálja álmai hölgyét, négyéves szomszédjában Lomie-ban, és erősen érdeklődik iránta. Az állatkert a napokban 250 000 fontos csekket kapott az új gorillaház felépítéséhez. KÉNYSZERLESZÁLLÁS EGY KISFIÚ MIATT Egy Teheránból Londonba tartó angol utasszállító repülőgép kényszerleszállást hajtott végre a müncheni repülőtéren. Fedélzetén egy háromhónapos kisfiú, akit londoni klinikára szállítottak, a 10 000 méteres magasságban rosszul lett, légszomjjal küszködött. A repülőtéren orvos várta és délutánra már túl volt az életveszélyen. TÍZSZERESÉRE NŐTT Róma lakossága száz év alatt tízszeresére nőtt. A most nyilvánosságra hozott adatok szerint a városban 1975-ben hárommillióan fognak élni. SS-HÖHÉR Münchenben Paul Zapp SS- sturmbannführert életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A bíróság Zappot bűnösnek találta 13 500 szovjet állampolgár megsemmisítésében való részvételben. A FILMSZÍNÉSZNŐNEK IKERFIAI SZÜLETTEK Ikerfiai születtek az este Mia Farrow filmszínésznőnek. A 24 éves művésznő Frank Sinatra elvált felesége. A gyermekek apja André Previn zeneszerző, régóta Mia Farrow barátja. Pihenő (Tóth Imre fametszete)
