Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-12 / 88. szám

(Csabai Kálmán rajza) Gondolatok az V. grafikai biennale kapcsán Az öt kiállítás egy évtizedet határol ki az időből, és egy ilyen kerek jubileum alkalmából talán illő lenne ünnepi sza­vakkal méltatni az elmúlt tiz év értékes munkáját, a miskolci áriatok jelentőségét egy műfaj életében. Félő azonban, hogy a méltatás szükségképpen „ünnepien" csengő szavai és a ma­gyar grafika tényleges biográfiája, dinamikus változásai, evo­lúciója és minőségi revolúciója között oly gyökeres és lénye­ges kontrasztok feszülnének, amelyek tartalmilag is hamisan csengővé tennék a protokolláris méltatást. Ehelyett inkább az esemény által inspirált néhány gondolattal szeretnék meg­emlékezni a mostani kiállitásról és a magyar grafika elmúlt tiz esztendejéről. A második otthon gyermekszobája A volt tantermet gyermekrajzok díszítik, a padló fénylik a friss lakkozástól. Térítők, virágok — és minden bútor új. A gyerekek, az úttörők frissen vasalt egyenruhában, a felnőt­tek ünnepi sötétben. De ha nem látnánk a külsőségeket, akkor is elfogódottak lennénk az ötezer kötet könyv láttán. Mindenekelőtt: az új ma­gyar grafika, amely vitatha- latlanul nemzetközileg is je­lentős, nem máról holnapra született, nem is holmi Pallas Athénéként pattant ki Zeus fejéből teljes fegyverzetben, hanem régóta érlelődött, csi­szolódott a műhelyekben már első, látványos megjelenése előtt Is. Az előzményei tehát itt keresendők, és e mennyi­ségi. élménybeli felhalmozó­dás útján végbement minő­ségi forradalom szükségkép­pen teremtette meg az igé­nyeket is egy önálló fórum iránt. Természetszerűen a fó­rum, a miskolci biennale lét­rejötte visszahatott e fejlő­désre, tovább inspirálva, len­dületében felgyorsítva azt. így történhetett meg aztán, hogy már az első biennalen jelen voltak mindazok a minőségi összetevők, ame­lyek most az ötödik alkalom­mal csak még jobban kitelje­sedve reprezentálják a műfaj értékeit. És éppen, mert az előzmények a műhelyekben zajlottak és a fejlődés többé- kevésbé a műfaj öntörvényei szerint zajlott és zajlik le (ellentétben talán más képző- művészeti műfajokkal; szob­rászattal. festészettel, ahol nem mindig így történt), a grafika egyúttal a mai ma­gyar képzőművész-alkotók sajátszerű eszmei, művészi átalakulásának is hű tükre, örvendetes módon ez az át- ala'<-"lás progresszív irány­ban ha'ad. a nagyobb társa­dalmi felelősségérzet vállalá­sának és kifejezésének irá­nyába. A mostani biennalen látot­tak alapján is lemérhettük, hogy amit magyar grafikai iskolának, helyesebben: ma­gyar grafikai karakternek ne­veznek, három fő művészi tö­rekvésből táplálkozik. A társadalmi ' felelősségtől áthatott, közérdekű monda­nivaló kifejtése lehetne az első. A második, ilyen jól ki­tapintható törekvés a folklór, a népművészet értékeinek „beemelése” a hivatásos mű­vészet szférájába, egyfajta bartóki értelemben vett mű­vészi szintézis megteremtése. A harmadik pedig a modern mondanivaló realizálása ér­dekében a legmodernebb technikai és művészi kifeje­zési eszközök keresése. Az első látszólag pusztán tematikai, a második kettő pusztán formai törekvés, ám e három a kiállítók zöménél nem külön-külön, hanem együttesen jelentkezik. Sőt, nemcsak az úgynevezett te­matikus kompozícióknak, ha­nem a csupán formai kísérle­teknek tűnő képeknek is egy­re erőteljesebb „társadalmi megfelelése” van, társadal­munk gondolati és értékrend- szerének egésze és e struktú­rába való illeszkedésük teszi teljesebbé művészi értéküket. A fentebb említett azonos törekvések természetszerűen nem jelentik és nem jelent­hetik a műfaj umverzálódá- sát. A művészi kifejezésmó­dok és stílusok sokfélesége ugyanúgy jellemző a mai ma­gyar grafikára, ezzel azt is igazolva, hogy sokféle úton járva érhető el ugyanaz a végeredmény; az események­re gyorsan reagáló, a közéle- tiségtől magát nem távol tartó, magas művészi szinvo. nalú képzőművészet megte­remtése. RIDEG GABOR Az ősz elején emlegettük, hogy a margitszigeti opera­haknik helyett ésszerűbb lenne, és nagyobb művészi élvezetet is adna, ha időn­ként élő adásból bekapcsol­nák az Operaház valamelyik népszerű produkcióját. A keddi Varázsfuvola jó válasz­tás volt e program szem­pontjából. Lévén a kritikus is ember és néző, neki is van kedven­ce, ő is van úgy, hogy izga- tottabban várja a számára kedvesebb előadásokat. Nos, hadd valljam meg, a Varázs­fuvola kedvenc operáim közé tartozik, sőt kedvelt zene­művem, sőt a számomra egyik legvonzóbb színpadi alkotás. Mert a Varázsfuvola külön-külön mindez, és együttesen az ember legcso­dálatosabb teljesítményeinek egyike. Kézikönyvek régi parado- xona, hogy a szinmüiró­színész-színigazgató-szabad- kőműves Schikaneder szín­padi fércművét a Mozart ze­néje halhatatlanította. Nos, A miskolci, Fazekas utcai iskolában gyermekkönyvtár nyílt. A falon körbefutó pol­cokon kartonok osztják meg a majdani olvasók birodal­mát: Leány regények, Szép- irodalom, Mesék, Szakiroda- lom, Ajánlott olvasmányok. És természetesen jut hely az új könyveknek is. Ha a könyv szeretete — ebben aligha kételkedik valaki — az iskolában kezdődik, akkor a Fazekas utcai gyerekek több mint ezer fővel gyara­pítják az „olvasó nép” lét­számát. Az új terembe a legkiseb­bek is bátran nyitnak be, hi­szen Szabó Edit nyugdíjas ta­nárnő csaknem minden gye­reknek régi ismerőse. A sza­bad polcok előtt aztán jut idő — több, mint az órákon — Az idei moszkvai nemzet­közi filmfesztiválon a szov­jet színészek egy csoportjá­nak bemutattak egy nyugati filmhírességet. A vendég minden kézfogás után érdek, lődött a tolmácsnál, ő nagy vagy kis csillag? A tolmács minden esetben így válaszolt : nagy. A név vonzza a közönséget Tolmácsunk udvarias volt, de pontatlan. A Szovjetunió­ban nincs sztárkultusz, a né­zők a színésztársadalmat nem osztják fel kis és nagy csilla­gokra. Bár — és ez termé­szetes — a népszerűség nem egyenlő arányban oszlik meg a színészek között. A közönség szemében még mindig a színész a legfőbb vonzerő. Ahogy mondogatják: „A színész nevére jön be a közönség”. Tatjána Doro- nyina filmjeinek tapasztalata mutatja: egy-egy közkedvelt színész szerepeltetése a kasz- szasikert is biztosítja. „A nő­vér” című filmje egy év alatt 22,5 millió nézőt vonzott. Má­sik filmjét négy hónap alatt 18 millióan nézték meg. Szinte hihetetlen, hogy leg­én ebben nem hiszek. Schi­kaneder, mint író, és mint jelenség, tényleg nem mér­hető Mozarthoz; — de a Va­rázsfuvola nem is szedhető szét schikanederi fércműre és mozarti remekre. De — úgy érzem — a mozarti re­mekmű együttesébe kell szá­mítanunk, mint egy szerep­lőt, az ügyes színházi szak­embert, aki intuíciójával elé­je ment a zseni munkájá­nak, keretet teremtett annak, és kellő alázattal rendelke­zett, hogy megmaradjon az előkészítő szerepben. Ko­runknak meg kell kérdőjelez, nie a szöveget és zenét arisz­tokratikusan szétválasztó pa­radoxont. A zenét, játékot, filozófiát és drámát ötvöző musicalok korában a műfaj zseniális ősképét kell méltat­nunk e zseniális műalkotás­ban. Ehhez az értelmezéshez szerencsésen segített hozzá a Magyar Állami Operaház, a kitűnő zenei megformálás mellett iátékos kedvű, szín­házat is produkáló színész- énekeseivel. K. L beszélgetésre, egy-egy jó ta­nácsra. Az iskolában és a városi könyvtárban egyaránt örül­nek az avatás nagy esemé­nyének. Mert az új létesít­mény egyik szülője a városi könyvtár, amely immár a ha­todik miskolci iskolának szál­lítja „házhoz” a könyvet. Hogy mit jelent ez, azt egy olyan statisztikai adat bizo­nyítja, mellyel az országban csak a miskolciak büszkél­kedhetnek. Az itteni általá­nos iskolás tanulók több mint 80 százaléka rendszeres ol­vasó. (Pécset és Szegedet messze magunk mögött hagy­juk.) A könyv otthonná teszi az iskolát, s egy kicsit iskolává az otthont. Nem sok nagyobb dolog van ennél... Gr— utóbbi filmje — „Még egy­szer a szerelemről” — két hó­nap alatt J.9,4 millió nézőt vonzott. Tatjána Doronyina csak­nem egyidőben játszott fősze­repet három filmben, bár ténylegesen színpadi színész­ként tartják számon. A moszkvai „Filmvilág” olva­sóinak népszerűségi listáján két évig ő vezetett. Az emlí­tett filmekben teljesen eltérő szerepeket alakít Egyiket sem az ő számára írták, de ma már nehéz lenne bárkit is elképzelni ezekben a szere­pekben Doronyina helyére. A filmfolyóirat népszerű­ségi listájának második he­lyét Tatjána Szamojlova fog­lalja el, aki az „Anna Kare- nina”-ban és más szerepek­ben öregbítette a szovjet film hírnevét. Az ezer arcú Lud­milla Csurszina — ez a szép, sudár kislány — rövid időn belül hét film forgatásánál kapott szerepet. Utóbbi film­jeiben falusi hősnőt, paraszt­asszonyt alakított. Sikerének titka, hogy végtelen termé­szetességgel mozog és beszél a kamera előtt, mintha saját életét élné. Sophiávai filmezett A színészek között tovább­ra is Szmoktunovszkij, Bata­lov. Uljanov, valamint Lav­rov és Banionisz vezet. Ök is, akárcsak a többiek, a szín­padról érkeztek a filmvi­lágba. Banionisz első nagy sikerű filmje a „Senki sem akart meghalni”, de átütő sikert mégis a „Holtszezon”-ban aratott. Lavrov nagyobb ta­pasztalatokkal rendelkezik a kamera előtt. A „Higgyetek nekem emberek” című film­jében felejthetetlen alakítást nyújtott. Az „Élők és holtak” Szincovjának szerepében megerősítette azt a vélemé­nyünket, hogy korunk egyik legérdekesebb szovjet szí­nészegyénisége. A külföldi rendezők egyre több szovjet színészt hívnak meg vendégszereplésre. Dán, olasz, jugoszláv, magvar fil­mekben láthatjuk őket A legnagyobb sikert talán Lud­milla Szaveljova érte el, aki Sophia Loren és Marcello Mastroianni társaságában fil­mezett. Sokak számára igazságta­lannak tűnhet, hogy egyes színészek sorozatban kaoják a szerepeket míg másoknak alig jut valami. De az élet többi területén is így van, a tehetségesek előnvben része­sülnek. És a kitűnő színész, nevezzük filmcsillagnak, az­által válik népszerűvé, hogy valami úiat tud hozni és tel- i^sftm én vével hozzáérni a filmművészet feliedéihez N. NAZAROV A KlNZAS- LISTA ÉLÉN A nemzetközi amnesztia bizottság egyik képviselője Rio de Janeiroban kijelen­tette, hogy a latin-amerikai országok közül Brazíliában a legrosszabb a politikai fog­lyok helyzete. Itt rendszere­sen kínozzák a foglyokat. Brazília után Urugay követ­kezik a „kínzás-listán” PORNOGRÁF FILMEK Luxemburgból jövet egy kis sportrepülőgép szállt !e a belgiumi Namur repülőte­rén. A rutinjellegű vámvizs­gálat során a vámosok rend­kívüli zsákmányra akadtak. A pilóta és a repülőgép egyetlen utasa — egy brit új­ságíró — 750 pornográf fil­met szállított. Mindkettőjüket őrizetbe vették, a filmet elko­bozták. KIGYULLADT A SZÁLLODA Melbourne külvárosában kigyulladt egy kis szálloda A szállóvendégek többsége az ablakon kiugorva kísérelte meg a menekülést. Négy em­ber életét vesztette, 13-an kórházba kerültek. női Álruhában RABOLT A BANDITA Százötvenezer frankot ra­bolt el egy kis zürichi bank­ból egy női álruhába öltözött bandita. A bank épületében mindössze egy tisztviselő tartózkodott, amikor a „nő” fegyverét rászegezve elvitte a pénzt. BEZÁRTÁK AZ ISKOLÁKAT A dominikai elnök elren­delte az ország összes nyil­vános iskoláinak bezárását. Ezt megelőzően három napon keresztül folytak a diákok és a munkások tüntetései a rendőrség brutalitása ellen LÖVÖLDÖZÉS AZ IRODÁBAN Az olaszországi Palermo egyik építkezési vállalkozó­jának irodájában lövöldö­zésre került sor, a rendőrség által eddig még nem azono­sított személyek között. Né­gyen életüket vesztették, bi­zonyosra vehető, hogy a do­logban a maffia keze is benne van. TÖMEGGYILKOSOK SZABADON Az NSZK-ban ma is bün­tetlenül élnek a második vi­lágháború egyik legször­nyűbb tömeggyilkosságának tettesei. A hitlerista Wehr­macht 1943-ban Kefallonia görög szigeten 4300 fegyver­telen olasz hadifoglyot mé­szárolt. le. Egy csomóba haj­tották őket és golyószóróval agyonlőtték a szerencsétle­neket. Lanz tábornok Münc­henben él és szép nyugdíjat élvez. Hans Rademacker fő­hadnagy a legkegyetlenebb hóhér, magasrangú hivatal­nok Rajna Pfalz kormányá­ban. ÉLETVESZÉLYES ÁLLAPOTBAN Budapesten szerencsétlen­séget okozott a kályha sza­bálytalan kezelése. Az egyik lakásban szénmonoxidos ki­szivárgás következtében meg­halt Mészáros Lászlóné 23 éves eladó. Férjét életveszé­lyes állapotban szállították kórházba. r . Klasszikus musical Vannak-e szovjet filmcsillagok ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom