Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)
1969-12-30 / 101. szám
A villanyrendőr kálváriája Már határidő sincs Üjabb technikai komplikáció merült fel a Kun Béla utcai forgalmi jelzőlámpa berendezésében és a tervezők főbb műszaki hibát is találtak. Ezért a VILLATI az ígért időben nem. is küldte le Miskolcra szerelőit. Sőt mi több, kellő óvatosságból már újabb határidőt sem mertek mondani a jelzőlámpa átadásáról Miért a Kiliánban? Még a vigyázzállás sem bizonyult elég jó módszernek tegnap délután az autóbuszon, annyian voltak a Tapolca felé tartó kettesen. A megállóknál sokan lemaradtak, de egy hátizsákos férfi utolsónak mégiscsak felférkőzött. A kalauznő lefelé invitálásának sehogy sem engedett, inkább lapított még egy kicsit az előtte állókon, s az ajtó csak becsukódott. Ebben a pillanatban a levegő után kapkodók bosszús arcán egyöntetű mosoly jelent meg: a hátizsák az ajtón kívül robogott velük. Tulajdonosa felemelt kézzel, görcsösen tartogatta a szíjakat, mígnem a rászegeződö tekintetekből észrevette magát. Engedett a szorításból, s hálásan megsimogatta a táskát keményen szorongató ajtót: ezért volt hát olyan furcsán könnyű a csomag! !• \em elég a szépség, kényelem Borsodiak a kristálypalotában Kilenc emeletnyi magas üvegfalain szikrázik a napfény. A kristálypalota a kohász és villamosipari dolgozók üdülője. Szakszervezeti tagdíjból és vállalati hozzájárulásból épült. Építtetők: a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Borsod. nádasdi Lemezgyár. A fele borsodi Az épület berendezése is tetszetős: minden szobában rádió, van egy szép könyvtár, színházterem, négy televíziós terem, minden emeleten társalgó — sőt még termálfürdő is várja a vendégeket. — A 76 szobában 140 vendéget tudunk elhelyezni. Az üdülők fele húsz év óta minden turnusban a három építtető borsodi gyár dolgozói közül kerül ki — tájékoztat a vezetőség. A közlés szíves, de a levegőben mégis feszültséget érzek. Az üdülő vezetője. Sep- rényi Ferencné, csak akkor teszi lehetővé, hogy a vendégekkel is beszélhessek, amikor már semmi kibúvót sem tud találni. Néma hangszórók — Minden nagyon szép és nagyon jó itt — mondja özv. Ipács Györgyné, a Borsod- nádasdi Lemezgyár horganyzó üzemének dolgozója. Ugyanezt ismételgeti az ózdi darus. Kocsis Imre és felesége is. Mások kritikusabbak. — Valóban sok szép van ttt, de kevés a koszt. Kevés, s amikor repetát kértem, durván rámripakodtak: „Nem hizlalda ez!” — állítja Szilágyi Sándor, a Lenin Kohászati Művek művezetője. Székely László, az LKM nyugdíjasa és felesége azt panaszolja, hogy az üdülőben nincs fodrász és — bár minden szobában van hangszóró — a rádiót nem kapcsolják be. — Az ottani menü silánysága régi probléma — tájékoztatott később az egyik miskolci üdülő helyettes vezetője. — Nálunk is sokan üdülnek olyanok, akik azt állítják, hogy a „kohászban” nagyon kevés a koszt, de az, hogy még repetát sem adnak, érthetetlen. Valóban érthetetlen, mert -epetát mindenütt adnak. Az is érthetetlen, hogy az üdülő vezetője nem kapcsolja be a rádiót, s nem gondoskodik róla, hogy az üdülőben is legyen fodrász. (A szomszédos termelőszövetkezeti üdülőben már van.) Az üdülő — nagy gyakorlattal rendelkező, szakmai körökben kitűnőnek mondott — vezetője pedig vajon miért beszél durván a vendégekkel ? Ideges légkör Eredetileg a Debrecenben üdülő borsodiak élményeiről, az üdülőben töltött karácsony szépségéről akartam írni. A rideg valóságot azonban még az ünnepi hangulat sem tudta színezni. Hírlik, hogy az üdülőben súrlódások vannak a vezető és a beosztottak között. Ez szüli az ideges légkört, zavarja a beutaltak nyugalmát. Talán már nem sokáig. BUDAY GYÖRGY jfc Jó lenne még leskelődni, de hát hideg van! Uj tejüzem, kenyér- és likőrgyár A telepítés indokai Városunk regi gondjain enyhít az új tejüzem, a központi sütőipari kombinát és a már tervezés alatt álló likőrgyár felépítése. Miskolc lakói közül azonban sokan vitatják az új élelmiszeripari beruházások telepítésének helyességét. Levelében több olvasónk arra hivatkozik, hogy az említett üzemeknek a Kilián lakótelep környékén történő felépítése nincs összhangban a decentralizálást célzó ipartelepítési elvekkel. Kérésünkre Iglói Gyula, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője mondotta el, hogy miért éppen a lakótelep közvetlen közelében építik fel ezeket a létesítményeket: — A kérdéses üzemek helyét a szakemberek Miskolc távlati városrendezési tervével tökéletes összhangban jelölték ki. Az egy évtized alatt kialakult tervet számos vizsgálat előzte meg. A város természeti adottságainak és földrajzi helyzetének figyelembevételével éveken keresztül végzett demográfiai, településszerkezeti, egészség- ügyi és gazdaságossági vizsgálatok egyöntetűen alátámasztják a döntés helyességét. A múlt századból örökölt rehézipari üzemeink teljesen beékelődnek a lakott területek közé és minden irányban szeny- nyezik a várost. Az élelmiszeripar pedig közismerten fokozott tisztaságot követel. A telepítés szempontjából szóba került városrészek közül — hasonló okok miatt — nem felel meg a déli iparterület sem. Hejőcsaba és környéke a cementgyár erősen szennyező hatása miatt nem jöhetett számításba. Északkeleten viszont a drótgyár, az építőanyag-telepek és a gázszolgáltató állomás bővítése követel újabb területeket. A repülőtér felszámolása után itt ez csak északi irányban lehetséges. A hűtőháztól délre, a Martintelep és Szirma közötti területre ugyan élelmiszeripari létesítmények építését tervezik, de ezen a környéken Helytálló válasz — Doktor úr, igaz, hogy ha sok répát eszem, megjavul a látásom? — kérdezi a beteg a szemorvostól. — Feltétlenül. Látott már valaha szemüveges nyalat? Vég re sztriptíz! Eddig is mondtuk, mondogattuk, hogy Miskolc az ország második városa. De a leglelkesebb lokálpatrióták is érezték, hogy egy bizonyos területen bizony messze elmaradunk a fővárostól, sőt egyes vidéki nagyvárosoktól is. Mondjuk ki végre bátran, őszintén: fájlaltuk, s titkon egy kicsit szégyelltük is, hogy... igen, hogy nálunk még mindig nincs sztriptíz. Bizony, az a város, mely az ország nemesacél termelésének 90 százalékát adja, s kulturális vonalon is fel tud mutatni egyet s mást, az acélnál is nemesebb ötvözetű művészetet jóformán csak hírből ismerte eddig. S a karcsú daruk sem tudták feledtetni ama karcsúságot, mint ahogy a kohók tüze sem ama tüzet ... De szégyenünk immár a múlté. Szil- veszter éjjelén végre a miskolciak is felzárkózhatnak a világ élvonalába: sztriptíz- műsort hirdet a vendéglátóipar. No. persze nem olyan léha, romlott produkciót láthatnak a józan gondolkodású és a termelést szívügyüknek tekintő dolgozók, mint amilyent például a nyugati polgárok. Ö. dehogy! Az a kartársnő — úgy tudjuk, szervezett dolgozó, s egyetlen bélyeggel sem tartozik —. aki szolidan és öntudatosan megmutatja majd csekélyke védőöltözetét (kihordási idő két év), s nem csekélyke bájait, építő szándékkal teszi ezt. Nemcsak a közérdeklődést, hanem a közérdeket is szolgálja. Mert gondoljuk csak el, mennyi előnnyel jár, ha lányaink, asz- szonyaink megtanulják a praktikus, gyors vétkezést. Mennyivel több idő jut majd munkára, pihenésre, szórakozásra, önképzésre, ha gyakorlott, biztos mozdulatokkal, gyorsan vetkőznek a jövőben, akár az üzemi öltözőben, akár otthon. S a munkás atyák és ifjak sem ok nélkül tekintik meg a nemes célzatú produkciót Lelkűket vi- dámítván, az új év első napján fokozott lendülettel látnak majd a termelési feladatok megoldásához, s nem kétséges, hogy akadnak majd, akik éppen ott szánják el magukat a családala. pításra. A család pedig a társadalom alapja. Jöjjön tehát a sztriptíz! És tekintse meg minden férfi, férj, aki megfelelő anyagiakkal és felvilágosult, megértő hitvessel rendelkezik. BÉKÉS DEZSŐ csak olyan beruházások kapnak helyet, amelyekhez a vasúti kiszolgálás feltétlenül szükséges. Másrészt itt a közművesítéshez óriási befektetésekre van szükség. Köztudott az is, hogy a kenyérgyár és a tejüzem mindennapos szükségleteket elégít ki, s ez, valamint termékeik elszállítása igényli a városközpont közelségét és a jó úthálózatot. A szennyezett levegő miatt a széljárás iránya is lényegesen befolyásolja az ipartelepítést. Ebből a szempontból ugyancsak a Kilián lakótelep környéke bizonyult a legmegfelelőbb helynek. De ez a terület könnyen közművesíthe- tő is. Közel vannak az alapvezetékek és ezért a gazdaságossági szempontok szintén a Kilián környéke mellett szóltak. A távlati városfejlesztési terv az említettek alapján így irányozta elő, hogy a tejüzem a Kilián-északon, míg a kenyérgyár a Kilián-délen, a Lorántffy Zsuzsanna utca mentén kapjon helyet. Az új likőrgyár pedig az utóbbi szomszédságában, attól nyugatra épül fel. A mai Partizán utcai telep ugyanis helyszűke miatt már nem alkalmas a Coca-Cola üzem építésére, és a 3-as főút új nyomvonala is egybeesik a jelenlegi likőrgyár helyével. Megérkezett a szénsav a Hiánycikk szifon patron Ismét hiánycikk a szifonpatron, de a Miskolci Szikvíz- és Vegyicikkgyárba tegnap este Répcelakról megérkezett a napok óta türelmetlenül várt szénsavszállítmány. Mától a szódásüvegtulajdonosok a vállalat szik- vízüzemeiben már beszerezhetik a szilveszteri szódavizet. Az idei év vezet Ezrek új élete A holnap záródó évvel egyedülálló rekordot tudhai magának Miskolc. 1969-ber. 1700 új otthon készült és ké szül el még a napokban, hog: beköltözhető legyen. Ezerhét. száz család, több mint ötezer ember talált új otthonra, berendezkedhetett be a korsze rű lakásokban, korszerű élei formára. Növekvő kocsipark Megrendelések 1970-re December 6-án teljesítette éves tervét a 3. sz. AKÖV. A korábbi években egyre csökkenő fuvarigény miatt még 1968-ban 100 teherkocsit selejteztek a vállalatnál. 1989- ben megérezte ezt a hiányt az AKÖV. Jó munkaszervezésre, a kocsik teljes kihasználására volt szükség ahhoz, hogy a csökkent géppark mellett ugyanazt az eredményt érjék el, amit az előző évben. Az idén 6 millió 400 ezer tonna árut szállítottak, és a teherkocsik nem kevesebb, mint 32 millió kilométer utat tettek meg. A legnagyobb fuvaroztatók. a Lenin Kohászati Művek, a Közúti Építő Vállalat és az építőipari vállalatok már eljuttatták jövő évi megrendeléseiket is az AKÖV-höz. Rajtuk kívül a MÉK, az Élelmiszernagykereskedelmi Vállalat ad jelentős munkát a vállalatnak. 1970-ben 130 új hat- és nyolctonnás kocsit várnak és ez lehetővé teszi, hogy a második fél évtől már minden fuvarozási igényt kielégítsenek. Az első fél évre 60 igénylést még el kellett utasítani. Megfelelő műszaki felkészültséggel elérték, hogy a teherkocsikat maximálisan kihasználhatták, és ez lehetővé tette, hogy más megyei szállítási vállalatokat kiszorítsanak Borsodból. Részt volt ebben a hétvégi, a szombati és a vasárnapi szállításoknak is. Fűre esik a fény Alacsony, színes fényű parkvilágító lámpák prototípusát készítették el a miskolci neonüzemben. (A tervek az ÉMÁSZ közreműködésével születtek meg.) A sugarakat ernyőjükkel lefelé vetítő fényforrások előreláthatólag már a tavasz folyamán megjelennek egy-két miskolci parkban. Robog a hátizsák
