Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-12 / 62. szám
Mért drága az ékszf? Mindenki másként magyarázza Hivatás és foglalkozás (Folytatás az 1. oldalról.) A kacifántos számla ügyében felhívtam telefonon az AGROKER főkönyvelőjét, Dienes Imrét: — Nekünk a központ által előírt árkalkulációnk van. De majd beszélünk Budapesttel és megkérdezzük, hogy nem történt-e valami tévedés a termelői ár megállapításánál — hangzott a ?,miért”-re a yálasz. — Tessek talán később érdeklődni. Beszéltem a megyei és városi illetókügyi hivatalok szakembereivel, a Nemzeti Bank egy pénzügyi szakemberével, s végül a Pénzügyminisztérium megyei Bevetett Igazgatóságával. Mi a véleményük első hallásra? — Képtelenség. Az nem lehet, hogy egy ékszíj több mint 2 ezer 50 forintba kerüljön. Ismét telefon az AGRO- KER-be, majd ki tudja hány a Bevételi Igazgatósághoz, mig végre valami „megfogható” magyarázat született: a PM 21/1967-es rendeletére hivatkozva teljesen szabályosnak ítélték a számlát. Elő a rendeletet, amely a forgalmi adóról és az árkiegészítésről szól: eszerint a normál gumiékszíj után 70, a szuper gumiékszíj után 80 százalékos forgalmi adót számíthat fel a kereskedelem. Laikus módjára számoltam, sehogy sem jött ki a kétezer egynéhány forint. Aztán jött a további magyarázat: ez azért van, mert tulajdonképpen a termelői árra először 624,14 százalék forgalmi adót tesznek, erre 139,93 százalék kereskedelmi árrést, hozzáadják a termelői árat és — így tényleg stimmelt! — A termelőt ármegállapítás a hibás. Ha nem lenne ilyen magas, akkor jóval kisebb lenne a végösszeg — mondták. És mégsem értettem. Sehogyan sem fér a mai napig a fejembe, hogy kerülhet egy ékszíj 2 ezer forintnál is többe! Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség egy szakemberével felkerestük végül is az AGROKER-t. A számlák és különböző szabályzatok, előírások áttanulmányozása után ,,csupán” annyit sikerült kibogozni, hogy — az enyhén szólva túlzó kalkulációkon túl isi— „tévedett” az AGROKER Természetesen: a vásárló kárára. Az említett ékszíjakat ugyanis szuperként számlázta, holott azok az árjegyzék ITJ besorolási száma szerint is normálként futnak. A „tévedés” darabonként csaknem 900 forint — a vásárló rovására. De még így is több mint 1000 forintba kerülne egy ékszíj. Aztán egy újabb meglepetés: míg az AGROKER-nél időztünk, befutott egy másik reklamáló, a Bodrogközi- Állami Gazdaság anyagbeszerzője, Matisz János személyében. ök egy keretes fémfűrészt vásároltak, amelynek ára 44 ezer forint volt. Utólag \ • felszólítást kaptak az AGROKER-től: fizessenek 2 ezer 369 forintot a göngyölegért. Nem kell szégyenkeznünk a vendégek eldtt Hétemeletes szálló épül a Néphert mellett Országos gond ma már, hogy az idegenforgalom gyors növekedésével nem tartott lépést a szállodafejlesztés. Sajnos még az országos átlagnál is rosszabb Miskolc szállodahelyzete. Városunk négy szállodája mindössze 168 szobával várja a vendégeket. Ráadásul ezek az épületek 66—70 évesek és messze elmaradnak a kor követelményeitől. Szerencsére most már nemcsak reménykedhetünk az előnyös változásban. A Mis- /kolci Tervező Vállalat kollektívája — Szabó József építész irányításával — tervezi a város reprezentatívnak ígérkező új szállóját, > a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat megbízása alap. ján. Szabó Józseftől kértünk tájékoztatást a várva várt létesítményről. Több lehetőség közül végül is a Felszabadítók útjához, illetve a Népkerthez kapcsolódó területre esett a választás — közölte az építész —, mely kitűnő természeti adottságokkal rendelkezik, s megfelel a városrendezési elképzeléseknek is. Hétemeletes lesz az épület és 120 fürdőszobás, kétágyas vendégszobát alakitanak ki benne. A vendégek — és természetesen a lakosság — kiszolgálására négy helyiségből álló étterem, eszpresszó, drink-bár és éjjeli bár lesz benne. Ezen kívül az épület tetején tetőterasz is szolgálja majd a vendégek kényelmét. Igen érdekes építészeti megoldás, hogy a szálloda fedett árkádsorral csatlakozik majd a közelben épülő Sportcsarnokhoz és a könyvtárhoz. A tervet 1970 első felére fejezi be a kollektíva. B. D. Önellátó lett a megye kenyérgabonából Megyénk hosszú évek óta először vált önellátóvá kenyérgabonából. Míg korábban évente mindössze 7—8 ezer vagon kenyérgabona felvásárlására volt lehetőség, az idén 12 ezer 300 vagonnál is tijbbet sikerült raktárba gyűjtenie a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalatnak. Megyénk 12 malma júliustól őrli az új búzát, s eddig csaknem 3200 vagon lisztet adott át a sütőiparnak, illetve a kereskedelemnek. Legnagyobb malmunk, a miskolci István-malom, naponta 17 vagon lisztet állít-elő. íjt BÚCSÚ (Agatha Tibor feltétele) Az Ezermester mesterei Az Ezermesterbolt talán az az üzlet, ahol a legtöbb férfi megfordul. A műszaki érdek-, l’ődés még kevés nőre ragadt rá, még kevesebben töltik idejüket barkácsolással. Ide nézz, török méz! „Idegháború” a bérházban A tizenéves ifjú barkácsolók főleg az összerakható re- pülőmodelteket keresik. Akiket a rádió érdekel inkább, megtalálják az alkatrészeket egyszerűbb készülékekhez is. A barkácsolás mesterei már komolyabb rádiókészülékekhez kérnek alkatrészeket, s körükben különösen kedveltek a félkész készülékek. S akik már a hobby „professzorai”, sokkal igényesebbek: szívesen átépítik maguknak a gyárakból kikerült roncs- rádiókat. Olcsón megkaphatják az elektroakusztikai és kisebb kibernetikai berendezéseket is. szerűen azért, mert az eladók — és hangsúlyozzuk: főleg a fiatalabb generáció — nem érzik, hogy a foglalkozás és a hivatás nem két külön dolog. Sokszor elnézem „a régi svádájú”, korosabb kereskedőket, milyen szívélyesek. Igen, mert vérükben a kereskedelem, a szakma sze- retete — talán még abból az időből, amikor a másik kereskedő elöl kellett „halászni” a vevőt. — Valahogy jobban megértik, hop*' a gazdaság reformja egy kicsit összefügg a jó értelemben vett konkurenciával. Valamelyik nap ruházati cikket kerestem. Nem volt. Egyetlen üzletben akadt eladó, aki azt mondta: tessék eljönni néhány nap múlva, megszerezzük. Érdeke neki a figyelmesség? Közvetlenül talán nem. De az üzletének igen! Kereskedelmi hálózatunk fejlődik, új üzletek épülnek, egyre inkább szúnőfélben van az azonos jellegű boltok „monopolhelyzete”. Egészséges konkurenciára számíthatunk. • Nyilvánvaló, az a bolt lesz előnyben, amelyik rugalmasabb, ügyesebb aru- beszerző, s amely udvariasabb, elözékenyebb kiszolgálókkal rendelkezik. Am az utánpótlást is e törekvésnek megfelelően kell megválogatni — ne csak jelentkezés, hanem céltudatos odairánví- tás alapján — és főleg nevelni 1 Természetesen nemcsak a kereskedelemben, hanem valamennyi „nem divatos” gazdasági ágazatban. Nem egyszerű dolog ez akkor, amikor a divatos vonz. a nem divatos pedig taszít és sokszor kényszerűen választott. Ez azonban csak átmeneti állapot. Az elhivatottság nem Kizárólag az emberrel született hajlam; erre nevelni is lehet. A szenvedély el plántálható, különösen akkor, ha a pályát kezdő fiatal belátja: mindegyik szakmának megvan a maga szépsége. Meg is találja, ha igyekszik felfedezni, s ebben segítenek neki. — a — Mi a magyarázata, hogy a fiatalok, iskoláik befejeztével, többségükben a divatos szakmákat választják életcélukul? Az ebbéli óhajoknak több oka van; ismert okok. Mindenki azonban nem lehet, mondjuk tv- vagy gépjármű-szerelő. A népgazdaság struktúrája ágazatokra oszlik, s a különböző szakmákban megfelelő arányosságnak kell lennie. A kevésbé divatos szakmák szakemberhiánnyal küzdenek, ezekbe« sokszor nem az elhivatottság az uralkodó. Gyakran még a középszerű vágj’ gyönge képességű fiatalok is csak immel-ám- mal jelentkeznek tanulónak, mondván: más nincs, kény- szerűségből választom ezt, ami van. Ebből a kényszerű választásból származik azután a szenvedélytelenség. Illetve ebből is. Pedig elhivatottság-érzés, szenvedély nélkül egyetlen szakma sem űzhető. Különösen nem a kereskedés, ahol eladó és vevő közvetlen kapcsolatban áll. A minap egy értekezleten a kereskedelem szakemberutánpótlásáról kerekedett elemző vita. Többek között arról volt szó, miért nem megfelelő a kereskedelem kulturáltsága. Egyik ok azért, mert — főleg az ifjabb nemzedékből — hiányzik a hivatástudat. Jóllehet az eladó és a vevő között élezi a viszályt a gyakori áruhiány, a kölcsönös bizalmatlanság, de legalább ennyire szüli az ellentéteket az, hogy az eladók egy része nem igazából eladó. A jó kereskedőnek ismernie kell a vásárló gondolkodását. A vásárló abból az alapállásból indul ki, hogy: a pénzemért nem szívességet kérek, hanem árut és kulturált kiszolgálást. A vevő az utóbbiból sem kapja meg mindig azt, ami megilletné. Kétségtelen, az eladó sem gond nélkül élő ember — ezt azonban nem méltányolhatja a vevő, aki az áru mellé szíves szót, esetleg tanácsot, tetszetős csomagolást, előzékenységet kér. Csak nem mindig kap. Miért? — Egy— De kérem! Azért a néhány szál lécért? Ha mondták volna, hogy ennyibe kerül, el sem viszem! Dr. Jankovics Gyula, az AGROKER géposztályának vezetője megmagyarázta: — Ez tulajdonképpen nem is a göngyöleg ára, hanem a gyártó cég — a Debreceni Hajtómüx és Felvonógyár — által kikötött összeg. Csak úgy hajlandók gyártani az említett keretes fémfűrészt, ha ezt az összeget is megfizeti a kereskedelem. (Ezt állítólag szerződésben kötötték ki.) Somosvári István igazgató szerint viszont: — Ezeknek a göngyölegeknek tulajdonképpen a piaci értéken felöl állapítottuk meg az árát azért, hogy a vásárlók viszszaküldjek a kereskedelemnek, mivel mérgező anyagot is tartalmaznak, s így nem kívánatos, hogy a „polgári életbe” bekerüljenek. Különben is import fenyőlécek, I. osztályúak. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy mindezt nem közölték sem a vásárláskor, sem a felszólító levélben a legilletékesebbel — a vásárlóval. Az Ügyet tudomásunk szerint jelenleg három szerv vizsgálja: az Állami Kereskedelmi Felügyelőség országos központja, a megyei főügyészség és a Mezőgazdasági Gepalkatrészellátó Vállalat budapesti központja. Kíváncsian várjuk az eredményt! ' ' RADVANYI ÉVA Bejelentés érkezett szerkesztőségünkbe, hogy egy idősebb asszony összeférhetetlen magatartásával állandóan zaklatja szomszédai nyugalmát. Tipikus öreg bérház a belvárosban. Nyikorgó, korhadt fa-csigalépcsőn megyünk fel az emeletre. A lakók kint álldogálnak a folyosón. — Kit tetszenek keresni? Honnan tetszettek jönni? — kérdezgetik sorban. Békekötés után Kis szobába toppanunk be. Egy idősebb házaspár lakik itt. Az öreg cukrász lába be van gipszelve. Tehetetlenül fekszik az ágyon. — Mi már pereskedtünk is vele, mert megverte a feleségemet, aztán a bíróság meg kibékítette őket. Mert az a... a feleségem nyakába borult, hogy ne haragudjon már azért, hogy a hajánál fogva végigráncigálta a folyosón. Engem meg „ide nézz, törökméz !”-nek csúfol. Vastag rácsot szereltettek fel az ajtójuk elé. Biztos, ami biztos. „Csak” összeroppant! A szomszédos hegedűkészítő műhelybe is benézünk. A mester nem nagyon akar beszélni. — .Kérem, nekem nem ártottak. csak a feleségemet készítették ki idegileg. Teljesen összeroppant. Ö többet tudna mondani, sajnos, most nincs itthon. Vastag, sötét függöny ül az ablakon. Megóv a kíváncsi tekintetektől. Most már rendesek — Az uram nincs most itthon — ezzel kezdi a földszinti lakó, amikor belépünk. — Ja, velük?... hát mi köszönő viszonyban vagyunk, igaz, hogy leengedték az autónk gumijait, de az már régen volt... Azóta már rendesek. De ki ne írja a nevünket, ez még képes agyonütni minket! Minden házban akad egy ilyen összeférhetetlen alak. A légynek sem ártanak Utoljára keressük fel a ház „rémét”. Tiszta, tágas szobába invitál bennünket. — Csak nem hisznek ezeknek? Egy szavuk sem igaz. Csak a férjem jönne már. Tudja, ő is egy beteg ember. Közben a férj is hazajön. A hallottak után felháborodott sértődöttség ül ki az arcára. — Csak tudnám, ki jelenthetett fel minket. Be fogom őket perelni — viszi fél a hangját —, a légynek sem ártunk. A szépen bevetett családi ágy fölött aranyozott keretben egy galambpár csóko- lózik. (Szántó) 9 kiló ruha, 40 perc alatt Lassan szekrénybe kívánkoznak az átmeneti kabátok, s felöltjük a télit. A Patyolat gyorstisztító szalonjában lemérhető az időjárás változása. Nem ritka délelőttönként a 10 ezer forintos forgalom. A 6—24—48—72 órás tisztításra tömegesen érkezik átmeneti és télikabát, öltöny és pulóver, női szövetruhák. A száraz vegytisztítást egy Spen- cer-Minor típusú, angol lyukkártyás rendszerű, program- vezérlésű géppel végzik. 40 perc alatt 9 kilogramm ruhát tisztít az „okos” gép. Ha a forgalom ekkora marad, a szalon több mint másfél millió forintot „termel” az idén.
