Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-13 / 37. szám

Az építők vállalják 3 ezer új lakás • •• rr járőre Az országos felhíváshoz csatlakozva, a Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói elhatározták, hogy a jubileu­mi évben, 1970-ben 3 ezer új lakást, 50 különböző létesít­ményt adnak át, a vállalás szerint kiváló minőségben. Április 4-ig 300 lakást készí­tenek el. s befejezik a Cent­rum Áruház építését. Az is­kolakezdésre átadják a Győri kapui, a tiszaszederkényi és a kazincbarcikai általános is­kolát, s szeptember 30-án bir­tokukba vehetik a gyerekek a Győri kapuban épülő 200 férőhelyes óvodát is. A DIGÉP gazdálkodásának tapasztalatairól Tanácskozás Sebesvízen Ma délelőtt 9 órakor a DIGÉP sebesvízi vezetőképző iskolájában megkezdődött a vállalat vezetőinek tanácsko­zása gazdálkodásuk e? év? Tapasztalatairól. Először Gácsi Miklós vezér- igazgató számolt be a gépgyár vállalkozási politikájáról, és a reform' kibontakozásával ösz­szeiüggő közvetett szabályozó eszközök és ösztönzők alaku­lásáról. Ezt követően Molnár László gazdasági és Kovács Zoltán termelési igazgató tá­jékoztatta a részvevőket az első háromnegyed év gazdál­kodásának eredményeiről és problémáiról, majd az utolsó negyedév legfontosabb fel­adatairól. Tanácsi küldöttség + A Szentpéteri kapui lakótelep nyugati oldalán az elmúlt hetekben átadták az utolsó lakóépületet is. Már csak az útépítés és a parkosítás van hátra. A tervek szerint, jövő ilyenkorra elkészülnek a kerti támfalak, kiépítik a kavicsos sétányokat, a locsolóhálózatot, a játszótereket. A több mint 6 millió forintos parkosítási munkákat a napokban kezd­ték meg. (Agotha Tibor felvétele) a Szovjetunióban Fritz Kahn - nyereségért Úr. Papp Lajos miniszter­helyettes vezetésével öttagú Tanácsi küldöttség járt nem­régiben a Szovjetunióban. A delegáció, melynek tagja volt Rózsa Kálmán, a városi ta­nács elnökhelyettese is, a szovjetek munkáját tanulmá­nyozta. A szívélyes vendég­látók segítségével betekintést Szikár termetű, korosodé ember. Egy év híján negyed- százada dolgozik itt a nagy- olvasztónál, a legpiszkosabb helyen, az ércet, kokszot ösz- szegyűjtő bunkerban. Ruhá­ja, arca ércporos, talán sze­rettei sem ismernének most rá. Nem, arra még nem gon­dolt, hogy elmegy innen. — Tudja, ha jól meggon­dolom, nekem 24 éve nem volt egy szabad karácsonyom. Nem is keresek túl sokat, a 2000 forint ezért a munkáért nem sok, de csinálni, bírni kell. ■Míg beszélgetünk, fejünkre, ruhánkra ércpor pereg, felet­tünk csikorog, nyöszörög a kohó. — Valakinek, itt is ei kell végezni a munkát, nem igaz? Két évem van még a nyugdí­jig, addig már kibírom. A nevem? Ivanics József ké­* Az egyenirányítóban, a?, ügyeletes villanyszerelők ál­lomáshelyén ma délután né­gyen tartanak ügyeletet. Ket­tő közülük a gépházban te­vékenykedik, így az irdatlan mennyiségű motor, villamos berendezés felügyelete kél emberre hárul. — Nem könnyű munka — mondja Bachman Károly. — Sokan csak azt látják, hogy nyerhettek a Legfelsőbb Ta­nács tevékenységébe, és ta­nulmányozhatták több me­gyei, járási és városi szovjet munkamódszerét, szervezeti felépítését. A tapasztalatokat rövidesen feldolgozza a Mi­nisztertanács Tanácsszervek Osztálya. olykor-olykor le is ülhetünk egy kicsit. De ha baj van. senki sem cserélne velünk. Mégsem becsülnek bennün­ket úgy, ahogyan járna. Most volt például bérrendezés. A lakatosok kaptak egy forint órabéremelést, mi semmit, összegyűltünk az üzemben, s hívattuk az üzemi négyszö­get. Először nem voltak haj­landók lejönni, aztán mégis rászánták magukat. Dolgo­zunk mi becsülettel, legtöb­ben párttagok is vagyunk, de ami igazság, az igazság... — Most már úgy van, hogy kapunk 50 fillért mi is — mondja Kacsánál Zoltán. — Ezek szerint, mégis igazunk volt. * A nagykohón két csapolás között beszélgetek Danicó Miklós csarnokmesterrel. — A vasárnapi műszak csak annyiban más — mond­ja—, hogy ünneplőben jövünk be. A munka most is hétköz­napi. Ma délután is három csapolás lesz, mintegy 360 tonna nyersvasat jelent ez. Nem mondom, nem keresünk rosszul, most is volt 2 száza­lékos bérfejlesztés. A baj csak az, hogy az árak időnként nem ilyen arányban változ­nak a piacon és az üzletek­ben! S még egy: az év ne­künk 365 napból áll, nincse­Az évenkénti három szer­kesztőbizottsági ülés egyikéi — Eger és Szolnok után — most Miskolcon tartotta meg a Medicina Könyvkiadó Vál­nék ünnepeink, vasárnapja­ink .., * Gépóriások. futószalagok között, óriási porfelhő között lelem meg az exhauster gép­házat. Bodnár Béla elektri- kus az ügyeletes ezen a dél­utánon. — Szinte remete itt az em­ber — mondja. — Ilyenkor vasárnap pedig különösen. Ne adj isten, hogy valami történjen, mert akkor ugrál­hatok. Hallom, mesélték az ügyeletesek a bérfejlesztést. Ha igazunk van, akkor meg­mondhatjuk a magunkét, nem? Húsz éve dolgozom itt, a nagyolvasztónál, sokszor gondoltam arra, hogy el kel­lene mepni. Valami azonban mindig visszatartott, össze­nőttünk mi már egy életre a kohóval. Még akkor is, ha nincsenek ünnepeink. NYIKES IMRE A miskolci tereken levő szöltőkutak inkább csak affé­le kis „csurgók”. Lesz azon­ban rövidesen egy igazi is. A Miskolci Tervező Vállalat mérnökei — képzőművészek­tuíat. Az ülésre városunk 40 egészségügyi szakemberét hívták meg. Igen érdekes be­szélgetés során a kiadó szer­kesztői elmondták: sajnála­tos, hogy bár az országban 20 200 orvos van, a szakiro­dalom iránt nem érdeklőd­nek eléggé. A legjobb kiad­ványokból is mindössze négy­ezer példány fogy el. Ezért a vállalat kénytelen 3,5 millió forint állami támogatást igénybe venni, vagy a „leg­jobb” esetben egy-egy újabb Fritz Kahn-kiadással bizto­sítani a nyereséget. (Kérdés, hogy mennyire használ ez az egészségügynek?) A miskolci orvosok tudo­mányos bizottsága nevében dr. Keresztúri) Sándor főor­vos tartott referátumot, amelyben felhívta a figyel­met: fontos lenne, ha a dip­loma mellett a magyar or­vosok legalább egy világ­nyelv (és legalább középfokú) vizsgáját is megszerezzék. Követeli ezt az orvostudo­mány gyors fejlődése és spe­cializálódása. A 33 bejegyzett orvosi szakban csakis nyelv­tudással lehet figyelemmel kísérni a kutatások, kísérle­tek eredményeit. Ugyanakkor szükséges, hogy a magyar nyelvű kiadások gyorsan tá­jékoztassák mind a szakem­bereket, mind a nagyközön­ségnek az egészségügy iránt érdeklődő rétegét a tudo­mány legfrissebb eredmé­nyeiről. Tarthatatlan, hogy egyes szakorvosi területekről — mint például az orr-fül­és gégészet — 30 éve nem adtak ki szakirodalmat, de még csak tankönyvet sem. (Holott már az ötéves tan­könyv is elavultnak számít.) Figyelmet érdemlő az a kívánság is, hogy a Medicina a szakkönyvek mellett adjon ki több ismeretterjesztő ol­vasmányt R, É. kei konzultálva — már készí- :ik a pályamunkákat és no­vember 17-én a zsűri dönti el: milyen szökőkút díszíti majd a jövő év tavaszától a Hoff- j mann utcát. * *,Egy életre összenőttünk a kohóval** Vasárnapi műszak - hétköznapi gondok Sokan ezen a szép őszi vasarnap délután is a gyárba men­tek. A gyárba, amely nem ismer vasárnapot, ünnepet, őket kerestem meg délután. Uj szökőkút Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan A Béke téri „csellóban“ Keservesen vonyítanak az elnyűtt hegedűk. Két cigány is húzza egyszerre. Vágni le­het a füstöt a helyiségben. Borgőz, erős szesz szaga ter­jeng a levegőben. A falon nagy tábla hirdeti! Kutyát és egyéb háziállatot behozni ti­los! Tettenérés — Lenn a délibábos Horte bágyon ... — üvölti egy bor­ízű hang, hol két oktávval lentebb, hol feljebb. Fogaink megmentéséért A városi tanács egészség- ügyi osztályának felvilágosí­tási csoportja és a Vöröske­reszt városi szervezete no­vemberben fogászati hónapot rendez. Ennek során a város fogorvosai, fogászéi 40 elő­adást tartanak az üzemekben és iskolákban. Nagyszabású ankét keretében tanácskoz­nak majd a szakemberek a lakosság különböző rétegeit képviselő meghívottakkal — fogaink megmentéséért. Automaták a Tiszáin A napokban dán gyártmá­nyú élelmiszer-árusító auto­matákat kapott az Utasellá­tó miskolci kirendeltsége. A gépek között van presszóká­vét, tejeskávét, kakaót, szend­vicset. szörpöt és levest áru­sító automata is. Szerelésüket ezen a héten kezdik meg, és október utolsó napjaiban már működik a Tiszai pályaudvar peronján a hét egységből álló automatasor — Lenn a déli babos ... — ismétli, mint egy elakadt gra- mafon. Az ajtóban testes asszony­ság jelenik meg. Az éneklő torkára akad a szó. Pillanatnyi csend ül a ’eremre. — Ott apjuk . . ott te csir­kefogó ... — kiabálja az asz- szonyság, miközben hites urát a kijárat felé vonszolja. 1 A szomszéd asztalnál a ..műsor” tovább folyik. Sxívkiildi — Isten fizesse meg magá­nak, fiatalember! Tudja mi­lyen jó szive van magának? — hálálkodik a koldus. — Jól van már, apuskám. Az egyház valutáját tegye el magának — próbál szellemes- kedni az adakozó. Az öreg nagyot ránt man­kóján, az egyik keze máris szabad, s mohón enni kezd. Fogatlan szájában nehezen morzsolódhat a kéthetes vag­dal thus. Az öreg kezefejét piros hó­lyagok díszítik. Hideg vau már Osztályon aluli — Maradj, Csuli! — int az ebnek. A nagyobb nyomaték kedvéért a kilincshez drótoz­za. A kutyus mélán csóválja a farkát. A kutya gazdája kétmarok- ra fogja a söröskriglit, s na­gyot húz belőle. Rádül a pult­ra, aztán a csaposnőt ..fixí- rozza”. Ügy látszik nem talál meg­értésre. Bánatosan benyúl a zsebébe, aprópénzt keres. Utána a pénztárhoz megy. — Öt fecskét — dörmögi. — Kérem szépen, nálunk darabszámra csak Kossuth és Munkás van — kapja az vár varias választ. — Milyen hely ez már — fortyan fel csalódottan. Egy világ omlott össze ben. ne. Szőnie lst»őr>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom