Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-22 / 45. szám

Csütörtöktől vetítik A vidék irodalmi műhelyei TALÁLKOZÓ DEBRECENBEN Az irodalom megbecsülésének szükséges voltára lehet-e jobb példát említeni, mint a: „Egri csillagok”? Ha Gárdonyi Géza nagy lelke nem kelti életre az egri vár védőinek dicsőségét, Iigcr most egyike volna ama magyar városoknak, melyeknek létezéséről ugyan tudunk, de mi sem jut eszünkbe róluk, főleg pedig nem érzünk kedvet meglátogatásukhoz. Aligha vitat­ható tehát, hogy Eger egy remek könyv országos hatását ka­matoztatja. az átlagosnál jóval jelentősebb idegenforgalom pezsdítője az „Egri csillagok” felejthetetlen élménye. Debrecen ipari létesítmé­nyeiről nem sokat tudunk, mégis, ha nevét halljuk, a képzetek valóságos rajzása indul meg bennünk, s ezek eredetét hiába keresnők a vá­ros gazdasági múltjában — a valamikor ott élt írók, Cso­konai, Arany János, Móricz stb. vallomásai, a református nagytemplomban lezajlott történelmi események, a hí­res kollégiumhoz kötődő ha­gyományok asszociálódnak bennünk. Aligha véletlen te­hát, hogy a város felszabadu­lásának 25. évfordulójára ren­dezett eseménysorozatban helyt kapott az irodalom is. A Debrecenből elszármazott írókat október, 18-ára meg­hívták a városba, s hogy ott­létük konkrét hasznot is eredményezzen, ugyanerre a napra a vidéken szerkesztett irodalmi lapoknak adtak itt találkát. Nem volt ez az ese­mény humor híján — kide­rült ugyanis, hogy a fővárosi íróknak minősített személyi­ségek valójában „vidékiek”, azaz debreceniek. Két előadás hangzott el. Az egyiket Sza­bolcsi Miklós egyetemi tanár, közismert József Attila-ku- tató tartotta, a másikat Fü- löp László, az Alföld című irodalmi lap kritikai rovat­vezetője. Ez utóbbi előadás­hoz hozzászóltak a vidéki iro­dalmi lapok, a Jelenkor, a Napjaink, a Tiszatáj, a fiatal kecskeméti folyóirat, a For­rás szerkesztői. A szerkesztés, a provinciák irodalmi nehéz­ségei kerültek ugyan teríték­Kulturális krónika □ MARKALY GÄBOR, Várhegyi Márta és Varga Gyula, a Miskolci Nemzeti Színház művészei szerepel­nek október 23-án a kazinc­barcikai gimnáziumban. Be­mutatandó műsoruk kapcso­lódik a tanmenet irodalmi óráihoz. □ „EUROPA műemlékei között” címmel színes diave­títéssel egybekötött előadást tart Dobos Lajos, az Országos Műemléki Felügyelőség fotó­művésze. A program a Mis­kolci Galériában pénteken, 24-én este 7 órakor lesz. □ HEVES, NÓGRÁD ÉS BORSOD megye fotósa} és filmamatőrei mutatkoznak be október 25-én a Rónai Sán­dor Megyei Művelődési Köz­pontban. A három megye kö­zös kiállításának címe: Észak- Magyarország, 1969. A leg­jobb fotók és kisfilmek mel­lett bemutatják az audiovi­zuális képsorokat is. □ AZ ENCSI művelődési központba utaznak október 26-án az Ady Endre Műve­lődési Ház textilművészeti szakkörének tagjai. A neves díszítőművészek két napig tartózkodnak a járási szék­helyen, bemutatókat és elő­adásokat tartanak a falusi szakkörvezetők számára. re, de a higgadt számvetés nem okozott fővárosellenes rrfegnyilvánulást. A kulturális decentralizálás szükséges fo­lyamat, a lehetőségekben jó­val gazdagabb Budapest azonban egyhamar aligha fogja elveszíteni vonzó hatá­sát. A vidék Irodalmi műhe­lyeinek nemcsak arra kell tö­rekedniük, hogy tehetséges fiatalok startfeltételeit bizto­sítsák — a vidéki nagyváro­sok pártfogoló kedvét is fel kell fokozniuk, hogy a tehet­ségek szívesen ott is marad­hassanak. Debrecen irodalmi díjakat alapított, továbbá évenként 20 ezer forint nívódíjat osz­tanak szét az arra érdeme­sek között. A városi tanácson rendezett fogadás Debrecen irodalomszeretetéről vallott. Miskolc gazdag város, s bár irodalmi múltja a debreceni­hez nem is mérhető, jelené­ben mind jobban bizonyítja támogató készségét, irodalom- szeretetét. E rokonszenves fejlődést imponálóan húzza alá az immár hagyományossá vált lillafüredi írótalálkozó, az ez évben alapított irodalmi díj, nem utolsósorban az iro­dalmi ösztöndíj és a szapo­rodó pályázatok. Ebben mél­tán tekinthetjük a vidéki nagyvárosokkal egyenrangú partnernek. —ás Könyvespolc Székely Dezső: Viharszünet ts. Ritkái találat a cím: az ih- let-pillanatait, a költemények fogantatását, hevületét és hullámzásait jelzi egyszerre. Viharszünetben, két villámlás között asszociálódtak Székely Dezső versei. Asszociálódtak: a vész dörgéseinek csak hangfoszlányait őrzi a költő, ezért, hogy kiírja az előbbi és következő viharoknak ret­tenetéit, széles körből vesz hasonlatanyagot. Vas- és kő- szorítású, realisztikus képzet- társításai gyakran kerülnek romantikus díszletek közé, hogy a feszültségoldó időt, távolságot legyőzve egy elemi erejű kitörés, lélgkbuggyanás transzponálódjék: s ha már nem adatott meg a madarak­kal égre szállani, / égjetek bennem déli hővel vérköröm izzószálai, / félelmek transz­formátora, szívem, vadabbal reszkess — írja a költő. A vá- 'ros utolsó párafrázisaiban si­keres ez az átemelés, ez a költői szerep. Székelynek ér­zéke leginkább a pátosztalan közléshez, a csendes, szemlé­lődő leíráshoz van. A legtöbb költeménynek ezért nincs érzelmi íve, ki­futása; a faluról városba ke­rült ember hétköznapi drá­máit legföljebb sejtetni tudja a költő. A „fojt, ami maraszt’ Váci Mihály-i, a vasrengeteg vadonjának Szabó Lőrinc-i élményei helyett a megnyug­vás szerelmét énekli, már- már küzdelemről lemondó, békességvágyó tartással. Nincs fehér izzása kedvesét féltő, aggódó verseinek sem (Háromtól ötig, Évek árvi­zén), szerelmes verse szinte az érzés karikatúrájává lesz (Nem én leszek). A város ciklusa egynémely helyein fel-felcsapnak ugyan a költői én önpusztító és magát-mu­Az ide ablakai „Vajon megyen-e előbbre fajzatom?” A Madách-i kér­dés az utóbbi száz esztendő­ben csöppet sem veszített ak­tualitásából. Most, hogy az ember annyira „megnőtt”, hogy hovatovább már alig lesz annak akadálya, hogy egyik pillanatról a másikra elpusztítsa a maga teremtette világot, még gyakrabban kér­dezzük: mi lesz a harmadik évezredben? Kuczka Péter tudományos­fantasztikus filmjének első tató lángjai: messziről jött Jónás a. beteg város előtt a taszítás és vonzás kánonjait hallgatja; de a látomások — a vörös megváltás nagy for­radalma az egész világra ki­terjed — lázadó igéi hamar kifáradnak, a képzelet szűk teret pásztázott végig, alig súrolta a költő hazájának mindennapi forradalmait. Legsikerültebbek azok a beleélő, beleérző versek, ame­lyekben a költő asszociációs hajlama szigorú rendező elv­re talál (övig sárban, A pár­kány szélén). Ahol saját vi­szonyulását énekli Székely, ott már döcögőbb, közhelye- sebb a vers (Akkor hallgat el). A kötet különös ellent­mondása még, hogy alig van táj verse, holott verset szinte nem is indít, csak táj hason­lattal. Vallja a költő, hogy „tün­döklő csodák kaleidoszkópja a világ”, ám a színes karne­vál őt is elkápráztatja, a pőre valóság, a szülőföld (szűkebb hazája Borsod) igazi arcának felmutatása nem futja erejé­ből, belevész a jelmezek fes­tésébe. A dolgokra való köz­vetlen ráfogalmazás, az em­beri, nemzeti sorsátélés ké­pessége mintha hiányozna Székelyből. Kevés mai prob­lémát fog, talán ennek ellen- súlyozásához érzi szükséges­nek a romantikus díszleteket, túlzásokat. Ami az első kötethez (Füst­oszlopok, 1964) képest tar­talmi gazdagodást jelent — a halál, a „ketrec a világ” Jó­zsef Attilát idéző élménye; nem eléggé kiérlelt, nem tud­képsorai nem a legbizlatób- bak. A vajúdó földön Izzó láva hömpölyög, s zavarosan forrnak-a vizek. Megszűnt az élet? Nem, mégsem. A kiégett földön egy csúszómászó ara- szolgat, érintésétől kábelek szikráznak, s lenn, a föld mé- hében, valahol működni kezd egy csodálatos mechaniz­mus ... Ez a néhány perc, s ami még utána következik, egé­szen a dehibernálás befejez- téig, megborzongatja, ámulat­ba ejti a nézőt. Ilyen hát a ja őket a vers szövetében ér­zelmileg, intellektuálisan el­mélyíteni, inkább hatásokra gyanakodhatunk. Székely De­zső második kötete is csak ígéret maradt. MARKUS BÉLA Színházi telefon — Halló, Miskolci Nemzeti Színház? — Itt Siklósi László főtit­kár. — Újdonságok, események Thalia hajlékában? — Színházunk is bemutat­kozik a jövő év februárjában tervezett „Borsod—miskolci napok Pesten” című program keretében. Társulatunk a Színház- és Filmművészeti Főiskola Ódry Színpadán je­lentkezik két előadással. Va dász László, a főiskola igaz­gatója örömmel adott helyet az országos hírű színi hajlék­ban, így február végén, már­cius elején egy-egy előadással szerepelünk fővárosunkban. Három darabból —■ O'Neill: „sci-fi”. Tanúi lehetünk egy új műfaj születésének. Az automata vezérlőterem min­den berendezése pompásan működik. Elektromos karok fecskendeznek injekciót a kü­lönböző korokban ..elaltatott” emberek testébe, légzőkészü­lékek tapadnak a lezárt aj­kakra, s frissítő, élesztő har­mat permetez, miközben rej­tett hangszórók adnak utasí­tásokat. Igazán nem kívánha­tunk kitűnőbb expozíciót... Négy különböző korban és más-más okból hibernált em­ber kel életre. Sorsuk, emlé­keik leforgatása (mert a le­játszó terem gépein egy pa­rányi tárgy betáplálásával ez könnyűszerrel megoldható), már önmagában is érdekes lenne, s alkalmas a korok megvallatására, sőt, a kon­fliktus-teremtésre is. Az író azonban más megoldást vá­laszt. Felébreszti Sinist. az ötödik embert, akit r.em kí­sérleti alanyként, nem sze­relmi bánat miatt, s nem is tudományos előrelátásból, ha­nem, szörnyű bűn miatt a quark-bombák rémének el- szabadításáért hibernálnak, hogy majdan az utókor ítél­kezzék felette. Amíg ez kide­rül, addig érdeklődünk. Ettől kezdve azonban a film már kevésbé tudományos és ke­vésbé fantasztikus. Inkább naivan bölcselkedő: az ember nem élhet egyedül, igazi ta­laja csak a külső világ lehet, hiszen összeforrt a természet­tel és fontos, hogy a tudomá­nyos vívmányokat ne az em­beriség kárára, hanem a ja­vára fordítsuk... A tudós és a fiatal lány ki­szabadul a föld alatti objek­tumból, s megindulnak, hogy a kihalt földön életet keres­senek, .teremtsenek. A mozi­ból az utolsó kockák szép szimbóluma kísér el bennün­ket, miközben kicsit bosszan­kodunk, hogy a történet, s emellett a technika is elseké- lyesedett a film végére. Az idő ablakainak csupán egyetlen magyar főszereplője van: Gábor Miklós. Beata Tyszkiewicz, Iván Andonov, Krystyna Mikola jewska és Heidemarie Wenzel — akiket a filmszerepeikből általában már ismerünk — Gábor Mik­lóssal együtt igen jól oldották meg feladatukat. Fejér Tamás egységes játékstílust terem­tett. A nemzetközi kapcsola­tok erősítésén kívül azonban semmi nem indokolja a kül­földi színészek szerződtetését. Nálunk is vannak még ke­vésbé ismert' arcok... (gyarmati) Amerikai Elektra, Choinski: Riadó, Sólyom László: A leg­jobb apa című műveiből — kerül ki az a kettő, amely Észak-Magyarország színi kultúráját reprezentálja fő­városunkban. S még egy: a tegnapi Bernarda Álba háza tv-közvetítése, s a szinház korábbi képernyő-szereplése is bizonyítja, hogy a televízió irodalmi és drámai főosztálya szívesen köt szerződést a Mis­kolci Nemzeti Színházzal. A napokban jártunk Budapes­ten, s a televízió illetékes vezetőivel megállapodtunk a Vörös és fekete közvetítésé­ben. November 19-én veszi fel a televízió Stendhal vi­lághírű regényének színpadi változatát. (P-1) Melyik a három közül? Vendégszereplés az Ódry Színpadon MERÉNYLET Cotonouban este merényle­tet kíséreltek meg Maurice Kouandete alezredes, Daho­mey volt elnöke, jelenlegi ve­zérkari főnöke ellen. Gépko­csiját gépfegyvertűz alá vet­ték, azonban a merénylet nem sikerült. Ez már a máso­dik támadás volt ellene. BENNÉGETT Tűz ütött ki a Laffont gyógyszertár párizsi kutató­laboratóriumában. Egy taka­rítónő bennégett. ZAVARGÁS öt ember meghalt és negy­venen megsebesültek az in­diai Hagaddal városában, amikor hindu és muzulmán lakosság összecsapott. Valaki követ dobott egy hindu val­lási körmenet részvevőire, emiatt tört ki a zavargás. VEREKEDÉS HÍDÉPÍTÉS MIATT Washingtonban egy hídépí­tés miatt tüntető 150 főnyi csoport összeverekedett a rendőrséggel. A tiltakozók szerint a híd építése több ezer néger otthonának lerom­bolását tenné szükségessé. LEÁLLTAK A VONATOK Egy órára leálltak a vona­tok Portugáliában. A bértár­gyalások elhúzódása miatt sztrájkba léptek a vasutasok. Portugáliában törvény tiltja a sztrájkot. KITÜNŐEN LAT Eduardo Concalves And­rade, a neves brazil labda­rúgó sztár szemműtéten esett keresztül. Miután elhagyta a kórházat, kijelentette, hogy most már mindent kitűnően lát a pályán és azon kívül is. EZER PILÓTA BÖRTÖNBEN Az indonéz légierő jelentést adott ki arról a tisztogatásról, amelyet saját kebelében 1965 októbere után hajtott végre. A jelentés szerint a fegyver­nemnek több mint ezer tag­ját tartóztatták le. ISMÉT , KEREKET OLDOTT Az ausztrál rendőrség hetek óta hajszolja az angliai nagy vonatrablás utolsó szabadlá­bon levő részvevőjét, a Mel­bourne környékén bujkáló Ronald Arthur Biggs-et. Biggs-nek ismét szerencséje volt, sikerült kereket oldania a nyomába szegődött detek­tívek elől. Egy órával a nyo­mozók érkezése előtt távozott abból a házból, ahová elbuj- dosott. A hatóság biztosra veszi, hogy hamarosan kézre keríti a hírhedt bűnözőt. „BŰNÖS” PAPOK Burgos város bírósága nyolc- baszkot, köztük négy papot idézett meg. „Bűnük” abban áll. hogy rejtegették és orvosi segítségben részesítették a baszkok szabadságáért har­coló szervezet egvik vezetőjét. A letartóztatottakat 6—18 évig tartó börtönbüntetés fe­nyegeti. ÁRVÍZ Több mint 40 000 lakos ma­radt fedél nélkül az Észak- nyugat-Nigériában ousztító árvíz miatt. SZÁRAZSÁG — KAROKKAL Csehszlovákiában "22 éve nem volt ekkora szárazság, mint az idén. Meg is látni ezt a mezőgazdaság eredményei­ben. A cukorrépa termése a becslések szerint az 1968. évi mennyiségnek csupán 75 szá­zaléka lesz. + A szökevények kijutnak a napvilágra. (Heidemarie Wenzel és Ivan Andonov).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom