Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-01 / 1. szám

Enyhül a vízhiány Az évről évre új lakótele­pekkel gazdagodó iparváros vízellátási gondjainak eny­hítésére a Sajó-menti és a Miskolci Vízművek együtt­működési szerződést kötött. Eszerint az új hernádnémeti csúcsvizmű felépítéséig, a ta­nács anyagi támogatásával, a borsodi regionális vízmüvet is bekapcsolják az iparváros vízszolgáltatásába. Mintegy 25 millió forintos költséggel bővítik a sajóecsegi és a bor- sodsziráki vízmüvet, ahon­nan több kilométer hosszú gerincvezetéket fektetnek le Miskolcig. így a jövő évtől kezdve naponta tízezer köb­méter vizet továbbítanak majd a Szentpéteri-kapui la­kótelepre és a mellette fel­épült kórházvárosba. Katowicéi napok Miskolc testvérvárosa, Ka­towice most ünnepli felsza­badulásának 25. évfordulóját. Az ünnep alkalmából szep­tember 21-től október 6-ig katowicei napokat rendez­nek Miskolcon. A programot lengyel testvérvárosunk ta­nácsa állította össze. Viszon­zásul a jövő év április 4-étől Katowicében rendez ünnep­ségsorozatot Miskolc város Tanácsa. >jc A „Miskolc” nevet viseli hazánk legerősebb folyami vontató-tolató hajója. Kapitánya, Droppa Kálmán elmond- ta, hogy annak idején a névadó ünnepségen részt vettek a város képviselői is. A hajó társalgóját szűkebb pátriánk­ról készült képek díszítik és Torzsa Béla, Szűcs László sze­mélyében két miskolci is szolgál a hajón. Augusztus 30-án az Al-Dunára, Rénibe indult a „Miskolc”. Hat szerelvény­ből álló tolatmányán ezer vagon ércet szállítanak. A már útban levő hajóról lapunk ma délelőtt a következő táviratot kapta: „Sok sikert és népes, elégedett olvasótábort kívá­nunk a város új napilapjának, a Déli Hírlapnak. Elvtársi és baráti üdvözletünket küldjük névadó városunk dolgozóinak, vezetőinek." Megy a tizes vándorútra Vitatkoztunk. Ismerősöm cinikus hangulatban állítot­ta, hogy az emberi becsület már néhány forinttal meg­ingatható. Fogadtunk, én vállaltam a kockázatot... Beavatott társunk, a pénz­tárosnő cinkosan ránk pil­lant: testes, jól öltözött úr közeledik a kasszához, vá- sárlókosarát a keskeny pult mélyedésébe helyezi. Egy-két gombnyomás és a gép sur­rogva köpi ki a blokkot. A nagyvonalú A férfi szétnyitja elegáns bőrtárcáját, nyugodt elége­dettséggel letesz egy százast. — Negyven, hatvan, nyolc­van, száz — hangzik a meg­szokott számlálás és a jól öltözött úr tökéletes nyuga­lommal távozik. Utánasie­tek: — Uram, a pénztáros szólt, hogy véletlenül 10 forinttal többet adott vissza! — Lehet, én nem számol­tam — válaszol méltóságtel­jes sértődöttséggel és vissza­jön velem a boltba. Bizonyí­ték hiányában is nekem ad igazat. Az első tízesem marad. bői tettetett nyugalommal libben ki. A sarkon érem utol. — Csak nem képzeli! — védekezik felháborodottan, s észbe kapva nekem támad: — Legyen szíves, és ne mo­lesztáljon ilyen ócska trük­kel! Ha nem tűnik el mind­járt, rendőrt hívok! Teljes kudarc! A cinikus A következő „áldozat” egy 28 év körüli, vagánynak tű­nő fiatalember. Ö már ruti­nosabban vágja ki magát: — Ne mondja, tényleg? — fordul felém teátrális csodál­kozással. — Nem is hinné az ember ... Különben ha nem tudná, pénztártól való távo­zás után reklamációt nem fo­gadunk el. Fuccs a második tízesnek is. A hirtelenkedő Op-art ruhás iskolás lány­kára kerül a sor. A cukor, a kenyér, a zsír és a zsemlye­morzsa egyenként vándorol a szatyrába. A visszajáró pénzt felmarkolja, elszalad. Ismerősöm kajánul elvi­Felüljárók épülnek Több szintes közlekedés A város közúti forgalmát több egyszintes vasúti ke­reszteződés nehezíti. Remél­hetőleg már nem sokáig, mert a tanács, illetve a KPM Közúti Igazgatóságá­nak terveiben több új fe­lüljáró megépítése szerepel. Már elkészült a tanul­mányterve annak a felüljá­rónak, mely a Gömöri so­rompót íveli majd át. A ki­viteli dokumentációt 1970-re állítják össze és várhatóan 1971-ben megkezdődik az építés. A tervezők figyelem­be vették a Miskolc—Ózd vasútvonal villamosítását és a Gömöri rendező pályaudvar korszerűsítését is. A martintelepi sorompó megszüntetésére csak azután kerülhet sor, miután megépül az új Tiszai pályaudvar és az előtte levő forgalmi csomó­ponthoz csatlakozó „Y”-híd. Mindez azonban legfeljebb a negyedik ötéves terv vége fe­lé készül el. A telep elavult felüljáróját — melyen súly- korlátozást vezettek be — fel­újítják. B. D. MÉM EX TÓ Harminc éve tört ki a második világháború H arminc évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én a lengyel hivatalos je­lentés szerint „a német csa­patok reggel négy óra 45 perckor több helyen átlép­ték a határt és az ellensé­geskedések megkezdődtek.” Ugyanakkor a rádióban Hit­ler zupás őrmesteri hangon üvöltötte: „Ma hajnali négy óra 45 perc óta visszalövünk a lengyelekre.” Hazugságot hazugságra halmozott, hogy jogi alapot konstruáljon a támadáshoz, s megteremtse a lehetőséget a csatlósoknak: mivel „igazolják” a nem várt támadást. S a csatlósok, köztük Hor- thyék, bele is kapaszkodtak ebbe a lehetőségbe. „... Pillanatnyilag nem vá­runk fegyveres magyar se­gítséget, ... abból indulunk ki, hogy a magyar kormány nem tesz semlegességi nyi­latkozatot ...” — táviratozta a hitleri hazugsággal egy- időben Ribbentrop német külügyminiszter Ermann- sdorf budapesti követnék. A válasz még aznap megérke­zett. Gróf Csáky magyar külügyminiszter közölte Er- mannsdorffal, hogy „utasítá­sára a mai esti sajtó kie­melte Lengyelország háborús bűnösségét és a német állás­pont nagy erkölcsi erejét”. A magyar munkásmozga­lom legjobbjai, a kom­munisták, bár mindent megtettek a tömegek felvilá­gosításáért, mély illegalitá­sukban vagy éppen a börtö­nökben nem ellensúlyozhat­ták kellőképpen a fasiszta hazugságokat. A jobboldali szociáldemokraták viszont azt lesték, hogy mit tesznek mintaképeik, a nyugati de­mokrata nagyhatalmak po­litikusai. Nos, amikor Daladier fran­cia miniszterelnök — aki Münchenben egy évvel előbb megalkudott Hitlerrel — had­üzenetet volt kénytelen a parlamentben bejelenteni, Laval, a későbbi háborús bűnös körében már felhang­zott ez is a padsorok közül: ..Gondoljunk csak arra, Hit­ler nem követeli tőlünk El- zász-Lotharingiát... A bolse- vizmus az egyes számú köz­ellenség, ezt ne feledjük.” És mit tett Chamberlain Angliája? Az eseményekről Majsz- kij volt londoni szovjet nagy­követ a következőkben szá­mol' be: „1939. szeptember elsején, amikor Németország megtámadta Lengyelországot, az egyezmények értelmében Angliának és Franciaország­nak azonnal és feltétel nél­kül fegyverrel kellett volna szövetségesük védelmére si­etni ... 54 óra múlva még mindig nem üzentek hábo­rút.” A második világháború­ban 54 millió ember pusz­tult el. Arról nincs adat, hogy a ' túlélők között hány millió hord máig is testi és — nem kevésbé valósá­gos — lelki sebeket, A szovjet hadsereg végül is 1945. májusában Berlin­ben mért megsemmisítő csa­pást a fasiszta hadakra. A második világháború kitörésének évforduló­jához békében, noha nem háborúmentes világban érkezett el az emberiség. Ha a nigériai polgárháború véres eseményeit vagy a kí­nai kalandorok határprovo­kációit nem is számítjuk, ak­kor is egy igazi és egy lap­pangó háborúról beszélhe­tünk: a vietnami hadüzenet nélküli háborúról és az ál­landó tűzpárba.iokban fel- íelparázsló közel-keleti vál­ságról. Az emberiség nyugalmának kérdése tehát még nem ren­deződött megnyugtatóan Ez­ért is javasolták a Varsói Szerződés tagállamai buda­pesti felhívásukban. hogy legalább az európai államok — mindenfajta megkülön­böztetés nélkül — közös ér­tekezleten tanácskozzanak földrészünk biztonságának ügyéről. Abban az Európában, ahol harminc esztendeje fellán­golt századunk második nagy világégése, ez a javaslat kü­lönösen időszerű. MÁTÉ IVÁN iiniiin i íiiiiiiii'i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiBiiiiiinii 1111111nii mir A kisszerű Csinos, elegáns asszonyság lép a pénztár mellé. — Négy negyven, nyolc, tíz, három húsz... 30 forint 50 fillér. A visszajáró pénzt árgus szemekkel méregeti. Az „ajándék” tízforintos láttán szeme megcsillan, s az üzlet­gyorodik. Az eredmény 3:1. Már indulunk, mikor a kis­lány újra betoppan. — Tíz forinttal többet tet­szett adni — lihegi és a pénzt magabiztosan nyújtja a blok­koló masina felé. Most én nevetek. Talán mégis nekem volt igazam. LAHUCSKY PÉTER HOZZÁSZÓLÓK — Nézd, drágám, én képtelen vagyok arra, hogy akár két percig is beszéljek... — kapom fel a fejem az 1-es villamos Marx téri állomásán erre a mondatra, amelyről megállapítom, hogy két negyven körüli nő tereferéjénelc nem a bevezetője, hanem ki tudja, mióta tartó folytatása. A kocsiban melléjük sodródom. Akarat­tal persze, hogy kifüleljem: miért kellett volna beszélnie — hacsak két percre is — jól kozmetikázott utastársamnak, s hogy arra a két percre miért képtelen? Az Üttöröháznál már megtudom, hogy az egyik vállalat tisztviselőnői mind a ketten, és hát termelési értekezlet volt, amelyen az osztályvezető kartárs vérben- forgó szemekkel hasztalan kérdezte: „Nincs több hozzászólás?” — Mert mit is szólhattam volna?! — támogatja társa érvelését a másik, ugyan­olyan kozmetikáit. — Én, angyalom, már fél perc múlva belesülök, összefut előttem a világ, s ugyebár, annak nem tehetem ki magam, hogy álljak, mint szamár a hegyen. — Kérlek szépen, az uram, a Feri, ve­szekszik is velem, hogy miért vagyok ilyen gyámoltalan. Múlt héten is, este, kezdte magyarázni, hogy ha tanulnék, akkor menne a dolog. Éjfélig vitatkoz­tunk. Én nem győztem meg őt, de ő sem engem. — Én Tibornak ilyesmit elő sem hozok. Közben megérkezünk a Tanácsház térre. Le kéne szállnom, de érdekel ez a „két­perces história” — utazom és fülelek to­vább. A színházig már többen is tudjuk a ko­csiban, hogy éleiében a két kartársnő közül még nem „szólt hozzá” egyik sem. — Nem mindenki lehet olyan, mint a Mihákné, aki, jóformán még el sem hang­zik a referátum, már nyújtja is a kezét. — Hja, az a káder? Bezzeg az irodában, akár a sülthal. Fel sem venné a fejét a pénztári naplóból, még ha ágyút sütöget­nének is a füle mellett. — Születni kell erre, drágám! — és sodródnak lefelé az Ady-hidnál. Velük én is. Mivel az utcán nem illik hallótávól- ságra idegen emberekhez csatlakozni, nem tudom, mit mondanak tovább. Biztos vagyok azonban benne: ma is arról beszélnek, hogy ők nem tudnak hozzászólni — még két percig sem. T. I Fa óra Witold Simonski varsói órásmester kétévi fáradsá­gos munkával — régi met­szetek és rajzok alapján — rekonstruált egy XIV. szá­zadbeli órát, amely kizárólag faalkatrészekböl áll. Az órá­nak csak egy mutatója és 40 alkatrésze van, megfelelően preparált bükkfából. Áttetsző acél Az Egyesült, Államokban a P. R. Mallory and Co. cég olyan finoman perforált, vé­kony, rozsdamentes acélle­mezeket állít elő, amelyeken a fény áthatolhat, de a viz nem. Egy négyzethiivelyknyi területen 60 ezer lyuk van. A finom perforált acéllemez megőrzi a fém legtöbb ere­deti tulajdonságát, hegeszt­hető és forrasztható. ★ Hosszú az út Miskolctól Budapestig. (ÁGOTHA TIBOR FELVÉTELE)

Next

/
Oldalképek
Tartalom