Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1944

€ hontalan volt, a megfogyatkozott tanulók és tanárok száma miatt a két intézet együttműködésre határozta el magát. Mostoha körülmények között, • a legnagyobb szegénységben indult meg a munka. Munkahelyet részben a Kollégiumban, részben a református bérházban kaptunk. De mennyi áldozatos munkát kívánt az eredetileg lakószobáknak tantermekké való berendezése. Hősi teljesítményt végeztek tanárok és tanulók együttesen, amíg a nyitott helyiségeket ablakokkal ellátták, az iskolai bútorokat kézben cipelve összehordották. Megörökítésre érdemes a város kultúrtörténetében, hogy a leánytanulók serege, mint karavánok indultak hol a Dóczi-intézetbe, hol a Teréziánumba, vagy a Nagytemplomba, hogy a megmaradt iskolai padokat vagy roncsokat összehord ják" A súrolásban, takarításban versenyre keltek a tanulók, hogy mint szorgalmas hangyák lakhatóvá tegyék osztálytermüket. Sok lemondást és önfegyelmezést kívánt továbbra is az iskolai munka. Az egymásba nyíló osztálytermek, a beszegezett ablakok, játszótér és udvar hiánya miatt a tanulók a tanítás egész tartama alatt az >sztálytermekben voltak kénytelenek tartózkodni és felüdülésre nem nyílt alkalmuk. Hidegben és hőségben egyformán ki kellett tartaniok. Majd tankönyvek és szemléltető eszközök hiánya miatt jegyzetek írása terhelte őket. És e mostoha körülmények ellenére is vidáman folyt a munka. Mintha éppen az akadályok váltották volna ki a tanulókból a "nagyobb szorgalmat, a kötelességteljesítést és önfegyelmezést. Amikor számtalan" alkalom nyílt volna fegyelmi kihágásokra, éppen akkor múlt el iskolai év fegyelmi eljárás nélkül. Nem volt szükség korholásra, megrovásra. Több elismerés és dicséret hangzott el a nevelők szájából, mint megintés. Azért állítom, hogy ez a mostoha év mélyebb nyomokat hagy lelkünkben, mint más nyugodt, kényelmes évek. Ezek a nyomok pedig azok a tanulságok, amelyeket magunkkal kell innen kivinniük az életben. Ezek a tanulságok pedig a következők : a) Szívós kitartás a magyar kultúra fenntartásáért. Az összeomlásból, a régi világ romjainál eleven erővel törjön fel lelkünkből a magyar szellemi élet életösztöne. Nagy nemzetek életében fordulhatnak elő nagy katasztrófák. Ezek a katasztrófák nem azt bizonyítják, hogy egy nép életképtelen, hanem inkább azt, hogy nagyra vannak hivatva, de vagy nagyobb külső erők nyomása, vagy pillanatnyi belső elernyedés miatt roppantak össze. A nagy nemzeti szerencsétlenségek próbatételei egy népnek. Ha életképtelen, úgy fel sem kél, hanem végleg megsemmisül. Az életképes népekre a csapások serkentőleg hatnak. Kivizsgálják a bukás okait. Hamut hintenek fejükre. Magukra veszik a vezeklők kámzsáját. Vezekelnek a mult bűneiért s azután megtisztálva, a hibákon okulva, megújult lélekkel látnak hozzá a romok eltakarításához és a jövő felépítéséhez. Muhi és Mohács után ez mentette meg a magyar nemzetet. Egyszer gyorsabban, máskor 150 éves rabság után támadt fel újra a nemzet, de feltámadt, mert éltette az a tudat, ,,az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért". Önmagukon tapasztalhatták a nemzet bukásáaak katasztrófáját. A porbasujtott haza felépítése éppen erre oz ifjúságra vár. Hivatásuknál fogva a nép gyermekei közé mennek ki. Vigyék magukkal megedzett munkaszeretetüket. A nép gyermekeiben ültessék el az önzetlen és fáradhatatlan munkaszeretetet Tanítsák meg őket Istenért és a hazáért becsülettel dolgozni. Csiszolják értelmüket, neveljék akaratukat. A nép nevelői lesznek és nevelői munkájukon fog nagyrészben múlni, hogy az új nemzedék képes lesz-e újjáépíteni a romba dőlt hazát. b) Testvéri összefogás.| Az elmúlt iskolai évnek legkiemelkedőbb vonása volt, hogy a város két nagy leánynevelőintézete, a régi, níres Dóczi-intézet és a Svetits-intézet együttműködve dolgozott közös tanári karral és közös tanulósereggel. A legnagyobb örömmel állapítom meg, hogy ez az együttműködés mindvégig harmonikus

; szívélyes és barátságos volt. Noha mindkét intézetnek megvan a maga hagyományos szelleme, a közös sors és szenvedés hatása alatt soha nem mutatkozott ellentét a kettő között. Beigazoltuk, hogy a két intézet csak telkeik elhelyezésében ellenlábasok egymásnak, de testvéri érzületben nem. Ez is üdvös tanulságul és intelmül szolgálhat jövő működésükben. Amikor a haza szolgálatáról, a nép neveléséről van szó, akkor közös cél vezet bennünket és közös egyetértésben kell dolgoznunk minden magyar