Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1938

Üdvözlet a százéves Dóczi-intézetnek. Intézetünk fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezett iskolai ünnepségen, 1939. jún. 13-án elmondotta d. dr. Révész Inire püspök. Mélyen tisztelt Igazgatók, kedves közönség, nagyon szeretett gyermekeim ! Szívből örülök annak, hogy a fejünk fölött kavargó viharfellegek* mind mostanáig kegyelmesek voltak hozzánk. Nagyon fájt volna, hogyha akár az én régi barátomnak és egyik legfőbb munkatársamnak : Papp Ferencnek nagyszerű teljességgel kidolgozott és mesteri tömörséggel az alkalom minden értékét kimerítő, a száz esztendő minden tanulságát elénk táró beszédét megzavarta volna az időjárás, és az is éppen annyira fájt volna, ha a keresztyén és magyar lélek legmélyebb összefonódásának ezt a drága gyümölcsét, a „Pünkösdölőt" zavarta volna meg. Már engem megzavarhat az időjárás, mert amit én akarok mondani, azt el tudom mondani három perc alatt is, ha pedig belejönnék a lendületbe, akkor is bárhol abbahagyhatnám, és bármely percben befejezhetném. Az én feladatom az, hogy az intézet egyházi főhatóságai nevében üdvözöljem a százesztendős iskolát. Üdvözlöm tehát először a debreceni egyházközség nevében, amely ezt az iskolát Isten kegyelméből száz esztendővel ezelőtt létrehozta, és a megindulás után kevéssel bekövetkezett kényszerű szünetelés elmultával is már 80 esztendő szakadatlan folytonosságában őrzi. Boldog a mi egyházközségünk, hogy neki Isten ilyen kiváltságos alkalmat adott, hogy szent Igéjének a felnövekvő nemzedékek lekébe való továbbplántálását s ezáltal a magyar női lélek kiművelését és a bibliai női eszmény kultuszát ezzel az iskolával már száz éve szolgálhatja. Ezért a kiváltságért mély hálával eltelve könyörög az egyházközség, hogy Isten tartsa meg ezt az iskolát és az iskola számára az ő szolgálatát a most megnyíló új évszázadban is. Üdvözlöm ezt a százesztendős intézetet a tiszántúli egyházkerület nevében is, amelynek megadatott, hogy ennek az iskolának közvetlen felsőbb hatósága lehessen, de amelyet Isten ezenkívül még azzal is kitüntetett, hogy — bár szerény mértékben — az újabb időkben az iskola fenntartásához is hozzájárulhasson. Az egyházkerület olyan ékességének tekinti a Dóczit, amely ragyog, mint a drágakő, kötelez, mint egy családi ékszer, és mint az ősidők varázserejű talizmánja, erőt ad annak, aki viseli. Mert egy ilyen iskolát bírni az egyházkerületben, maga erőt ad arra, hogy mint református nevelők, lankadatlanul tovább dolgozzunk azokért a célokért, amelyeket az élő Isten a magyar református iskola szolgálatában mielénk tűzött, * Az ünnepség az udvaron folyt le. 1*