Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1935

iFábián Lajos Mór iskolánk tanára, majd igazgatója. ' Született Kolozsvárott 1851-ben, meghalt Debrecenben 1936 április 24. Ismét elköltözött az örök hazába, egy az iskola régebbi tanárai közül. Az iskolához került új tanárgeneráció már nem ismerte, mert Fábián Lajos Mór nyugalomba vonulása után Bocskay-kerti szőllőskertjében szorgos munkásságban töltötte el idejét és kizárólag családjának élt. Vele a régi gárdának egy puritán, szívós munkásságú tagja dőlt ki az élők sorából. Tanársága idején kémiát, áruismeretet, politikai számtant, keresk. számtant, irod. munkálatokat tanított, kedvenc tárgya — az áruismeret — köréből néhány értékes szakmunkát is írt. Igazgatósága alatt létesült a női felső keresk. iskola. Debrecen közgazdasági életének számos vezető egyénisége került ki tanítványai közül és sokan jutottak közülök fontos gazdasági szerephez a háború előtti Magyarországon ai iskola székhelyén kívül is. 1913-ban vonult nyugalomba. A király a tanügy szolgálatában szerzett érdemei elismeréséül királyi tanácsossá nevezte ki. Temetése április hó 26-án ment végbe a A'áros társadalmának nagy részvéte mellett. Benső, igaz tiszteletadás volt a temetés a felejthetetlen halottal és meleg együttérzés nagyrabecsült, közszeretetben álló családjával szemben. Volt tanítványainak iránta való szeretete megható módon nyilvánult meg abban a szeretetteljes beszédben, amelyet Bodnár Géza bankigazgató a Volt Tanulók Egyesületének elnöke mondott el sírjánál. A két testvériskola tanárkara, a régi munkatársak és a fenntartó Kereskedő Társulat nevében Fux Antal tanár búcsúztatta a megboldogultat a következő beszéddel: »Tegnapelőtt, pénteken, este 8 órakor a régi Kossuth-utcai hajlékból. szerető családi körből egy hófehér galamb szállt föl a mennyei magasságokba. A'hófehér galamb egy szelid, 84 éves aggastyán tiszta lelke volt, mentes minden földi mocsoktól; felszállt, hogy fenn az égiek világában megtalálja az örök pihenőt. Hitem szerint ennek a léleknek nem kellett bebocsátást kérni, ennek a léleknek ott az örökkévalóság kapujában nem kellett vergődnie, hiszem, hogy ott ienn tárt karokkal fogadták és hiszem azt, hogy ez a lélek úgy fog ott megpihenni a Jézus ölében az élet fáradalmai után, mint a gyermek az édes anyaölben. Ez a lélek ott fenn otthonra talált! A szerető fiú igaz meghatottságával, a mélységes tisztelet, hála és ragaszkodás érzetével állok ide a koporsóhoz, hogy mind a fiú-, mind a női felső kereskedelmi iskola tanárkara, a régi munkatársak es a fenntartó Kereskedő-Társulat novében utolsó Istenhozzádot mondjak Fábián Lajos Mórnak. Hosszú életet adott neki a gondviselés. Már csak nemzeti életünkben is minő gazdag, változatos idő. Az elnyomás idején a Bach-kor! 3