Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1935

szakban született. 1851-ben, Erdélyben, Kincses Kolozsvár városában A kiegyezés megkötésekor 16 éves ifjú. Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt szerzi meg tanári oklevelét. Végig éli .azt a 'hatalmas erőfeszítést, amelyet a nemzet végez, hogy százados elmaradottságából gazdaságilag is, művelődésben is egyenlő raniaú fél legyen az európai nemzetek közösségében. Résztvesz a Millennium ujjongásaiban is az akkor már 35 éves debreceni tanár. A világháború kitörésekor már nyugalomban van. Ö is lángol a világháború forgatagai között, benne is remény és csüggedés váltakozik az események hatása alatt s meg kell érnie a szörnyű valót, szülőföldjének, a drága Erdélynek, elvesztését. Életéből 35 év a mienk volt, egész férfikora. Ennek a 35 évnek minden idejét iskolánknak szentelte, az utolsó hat esztendőben, 1913ban bekövetkezett nyugalomba vonulásáig, igazgatóji volt a Kereskedelmi Tanintézet neve alatt összefoglalt tagozatoknak. Olyan munkakört töltött be tehát, amely több egyén teljes munkakészségét kívánta meg. Akár tanári, akár igazgatói működését vizsgálom, megállapíthatom meleg érzéssel, s velem együtt megállapíthatja a szigorú tárgyias bírálat is, ha hírneve volt az iskolának, ha ismertté és elismertté lett országosan, abban az ő lankadatlan szorgalma, buzgalma, hűsége, munkássága, szolgálattétele volt az egyik hatalmas tényező. Páratlanul gazdag áruismereti szertárunk is örök tanúsága marad fáradhatatlanságának. S idézzem magunk elé nyugalombavonulása utáni életének napsugaras huszonhárom évig tartó őszét, lényének jóságát, életének kisugárzó derűjét, bölcs életfelfogását, lelkivilágának egyszerűségét, nemességét s keressem életének titkát? Űgy vélem, hogy életének titka abban a benső kapcsolatban volt, amely kora ifjúságától Istennel összekapcsolta. Ez a kapcsolat, ez a mélységes vallásosság volt forrása erejének, munkakészségének, ez volt forrásia termeszetimádásának, ez adta meg neki a biztonságot, ez segítette át az élet boitlásaiból ,az igaz útra, ez tette életiélt kiteljesedett harmonikus értékes életté! Mi, tanártársai, tanítványai, jó emberei, mi mindnyájan tisztelettel hajlunk meg nemes példaadása előtt. És ti, akik a hitvesi köteléknél vagy a vérség kapcsainál fogva legközelebb álltatok a megboldogulthoz, ne sírjatok és ne könnyezzetek, életének emléke, értetek való áldozatos tevékenysége a Ti drága örökségtek, amit senki, de senki el nem vehet Tőletek. Fábián Lajos Mór, Fábián apó nem halt meg, csak csendesen, szépen elaludt! Hófehér galamb, Te tiszta lélek, találd meg az örök üdvösséget, az örök pihenést, Te, debreceni föld, pedig fogadd be hűséges munkás fiad porhüvelyét. Iskolánk történetében élni fog örökké Fábián Lajos Mór neve, s mi, amíg élünk, kegyelettel és szeretettel fogunk róla megérni ékezni !<c 4