Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1928

5 még sem alszik el, az inflációs időkben hihetetlen befektetéseket eszközöltek, a melléküzemek egész sorát teremtve és azután tovább javítottak és tökéletesítettek, racionalizáltak, — úgyhogy üzemrölüzemre kisebb költséggel, csekélyebb munkaerővel több, jóval töbo az átlagtermelés. Itt ezekben az üzemekben, ha nehezen is, ha fogcsikorgatva is, munkaerők és munkások erejük megfeszítésével előteremtették azokat a súlyos milliárdokat, amelyeket reparáció címén lizetniök kellett. Ha nagy volt Németország háborús teljesítménye harcban a félvilággal szemben, itt a munka műhelyeiben, a forgó kerekek és zakatoló gépek között a németek az elért munka többlettel még nagyobbat, még tiszteletreméltóbbat teljesítettek Az egyik gyár egy nagyobb munkatermében egy csendes, alig hallható ziimögő melódia kapta meg fülemet, nem a gépek daloltak, a munkásokból bizonyára a lélek mélyéből kívánkozott ki a dal, a hála, hogy túl vannak a nehézségen, vagy egy fohász a német név és munka elismeréséért a szebb és boldogabb jövőért? Itt a munka teremben világosan véltem megérezni az egész németség mai lelkű letét, hiszen ez annyira rokon a miénkkel is. A megtekintett gyári üzemek nagyrésze, de a magdeburgiak is az energiát a helmstadti barnaszén telepen épült Harbke villanytelep centraléból kapja. Harbke a tervbe vett épülés alatt levő, az egész Németországot behálózó villamos hálózat egyik állomása. Ezekről a centralékról százezer volt feszültségű áramot is minden nugyobb veszteség nelkűl a legtávolabbi helyre is lehet közvetíte n Dél-Németország vízi erőit, Észak tőzegeit, Közép-Németország barna kőszéntelepei elektromos erővé átformálva a telepek egymással összekapcsolva lehetővé teszik az egész birodalom területén az áramszolgáltatást minden termelőág részére, éjjelről-nappalra, a napszakok és évszakok szerinti egyenlőtlen fogyasztásnak teljes ki egyenlítését s azt, ami itt a kezdet és vég: a takarékosabb gazdálkodást. A helmstadti kinóban a villamoscentrale és a barnakőszén bányaüzem megtekintése alkalmából a Siemens-cég egyik mérnöke, dr. Fellinger igazgató egy nagyszerű előadásban az elektrotechnikai ipar múltját s a jövő lehetőségeit fejtegette. Szerinte az elek trotechnikai felszerelés ma egy ország legigazibb fokmérője. Megható volt annak meghallgatása, hogy mit alkotott ezen a téren a német zsenialitás s az adatok és számok bizonyító erejével annak demonstrálása, hogy Németország egészen alacsony, 4—8% vámtételeivel a 30—40% védővámokkal dolgozó Unióval szemben le szorított kivitelét az utolsó három esztendőben Amerika világpiaci dumping áraival szemben is a háborúelőtti színvonalra: évi 390 millió márkával az Unióé iölé emelte. Ismét az erejét megfeszítő Németország ékes bizonyságtétele iparának életrevalósága mellett. Általában mégis az országok határain alkalmazott védővámok az érvényesülés legnagyobb akadályai. A felkészült német iparnak ma szabad mozgásra van szüksége, ismét szabadkereskedelem a jelszó.. Élénk emlékezetemben van a búcsúvacsora. Együtt volt az egész tanfolyam, jelen volt gr. Trautmann, Braunschweig főpolgármestere, előtte halomban feküdtek a város nekünk szánt gyönyörű albumai. A tanfolyam szónokának beszédjére többek között így válaszolt: „Uraim, az előttem tornyosuló albumok azok a válaszfalak, melyeket országok határán emeltek a szabadforgalom i'itjába, felhívom Önöket, bontsák szét e falakat, hadd érvényesüljön szabad versenyben a nemzetek teljesítő munkássága, hajlamuk, képességük és helyzeti adottságuk szerint." íme a symbolum egy közgazdasági vo-