Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1928

6 natkozású tószt keretében. A vámok megszüntetésére vonatkozó óhaj sokszor felhangzott ottartózkodásunk alatt. A brannschweigi hercegség kis területének van több természeti szépsége. A legnagyobb ékessége a német költőktől és íróktól oly sokszor megénekelt és idézett Harz a Brockennel. A rövid idő alatt ennek a megismerésére is jutott idő. Az első kirándulás a Harz szépségeinek, a második a Harz ősrégi bányászatának megismerésére irányult. Bányaüzemeivel nemcsak a claustali bányászati akadémia nagy előtermében meghallgatott előadás, hanem az ezüst- és ólom bányaüzem alapos megszemlélése ismertetett meg. A lüneburgi pusztába irányított utolsó kirándulásunkkal a tanfolyam vezetői az ország egy másik természeti szépségét kívánták bemutatni: a vég telenséget jelképező, lila erikavirággal borított pusztát. A puszta — úgylátszik — szívükhöz nőtt, ha a Heideről szó esik, felragyognak az arcok. A puszta ránk nézve telve volt a legszebb tanulságokkal. Wietzeben a fatornyos petrolemukútak szokatlan látványossága, a petróleum bányatelep ép úgy megragadott, mint a hahnenmoori gyönyörűen berendezett tartományi nagy gazdaság. Kocsin bejártuk az egész birtokot. Az egész határ, mint Észak-Németország nagy része, tele van zsombékokkal borított területekkel. Szemlélve a vízzel borított zsombékokat, melyek elmocsarosodását egy kb. ] xn.-nyi mélységű szurokréteg okozza, a hasznosítás teljes reménytelensége tőit el és mégis... több esztendős kemény küzdelemmel, árkolásokkal, a szurokréteg feltörésével, a homok lehordásával, a földnek foszfát trágyákkal való keverésével fokról-fokra kikényszerítik ebből a földből is a termőképességet. Szívós, verejtékes munkával győzedelmeskedik az ember. Mennyivel könnyebb munka lenne a Hortobágy művelés alá való kényszerítése és hasznosítása s mióta vajúdnak e kérdésen kézzelfogható eredmény nélkül! Nehéz volt a szívem, mikor Hahnenmoor-nak búcsút mondottunk. A Hamburgban és Leipzigben eltöltött egy-egy nap, a leipzigi árúmintavásár, a hamburgi kikötő és a város megtekintése csak megerősített abban az érzésemben, hogy a földretiport Németország él, lélekzik, fejlődik s hogy a gazdasági felvirágozás újabb, erőteljesebb útjára lépett. Leipzig városának jelentősége a német külkereskedelem szempontjából közismert, amerikai ízű árúmintavásárjainák leírását iskolai könyvek adják. A vásár műszaki része a legértéke sebb és még mindig fejlődésben van. Tény, hogy a gépek gyártásában oly előnnyel rendelkezik Németország, hogy beláthatatlan időkre verhetetlen marad s győzni fogja a versenyt ép úgy, mint az elektrotechnikában. Hamburgnak, a nagyszerű fekvésű német kikötőnek, ahogy a hanzák bukása nem ártott a múltban, a világháború sem okozott zavart fejlődésében. Nemcsak a háborúelőtti forgalma állott helyre, de az 1927-es forgalom már felülmúlja a régit. Űj városnegyedei, mint gombák nőnek a földből, a kikötő műszaki berendezése javult s az épülés alatt levő, a Rajnát, Wesert ós Elbát összekapcsoló csa tornák megnyitásával ínég nagyobb beláthatatlan fejlődés nyílik meg a város részére. Az egész kikötőt valami derűs munkakedv üli meg, a dokkban fekvő óceánjáró Európán dolgozó munkások, a gőzösön a kikötőt bejáró társaságunkat kalaplóbálva köszöntgetik, azt sem tudják, kik vagyunk, semmi közük hozzánk. Ha Leipzigban és a többi német városokban a braunschweigi s a többi ipartelepen a munka himnusza zeng felénk, itt a hamburgi kikötőben a látképet uraló hatalmas Bismark-szobor alatt az idegen fül számára is hall-