Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1883

14 hogy az ahhoz nem szokott nézőt csak a látvány nagyszerűsége képese helyen rövid időre visszatartani. — Ha a próba jól üt ki, vagyis az aczél kellő minőségű, röktön az öntéshez használják fel, a bessemeraczél folyékony tömegét az öntő edénybe öntik, melyet a darugép fölemel és ebből, minden minkába anynyit eresztenek, mig azok meg nem telnek. Diós-Győrött két konverter van; melyek fölváltva működnek s minden 2 órában G tonne Bessemer aczélt készítenek. E helyiségtől nem messze van a Martinaczél készítő kemencze, hol a nyers és hulladék rudvasakat oly arányban olvasztják össze, hogy az egyik vas szén bősége a másik vas szén hiányát kiegyenlítse s ez által oly széntartalmú vastermék képződjék, mely a szó teljes értelmében aczél minőséggel bírjon. A Martin-aczél készítő kemericzék oly formán működnek, hogy minden 8 órában G tonna Martin-aczélt szolgáltatnak. A kedvezző alkalmat teljesen fölhasználandó a gyártelep többi helyiségeit behatóan és részletesen tekintettük meg s nem győztünk eléggé bámulni a munka felosztás elvének oly tökéletes alkalmazásán és azon meglepő eredményen, mely mindenütt észlelhető, s befejezésül csak azt mondhatom, ki a vasipart tanulmányozni akarja, de ugy hogy annak minden részéről világos és hü képet nyerjen, ne mulassza el a diósgyőri vasmütelep megtekintését. Innen a telep vendéglőjébe tértünk be, hol a rendező bizottság által számunkra megrendelt ebédet habár jó későn, mert óránk már 5-öt mutatott, de annál készségesebben költöttük el; minek megtörténte után újra kocsikra ültünk, fél 7 órákor visszahajtattunk Miskolczra s 8 órakor a rendező bizottság társaságában a város háza nagytermébe mentünk azon felolvasásra, melyet Dr. Yedrődi Viktor tanár tartott Miskolcz városa intelligentiája jelenletében, a „papír gyártás történetéről," a hölgyek szintén szép számmal jelentek meg, s nekünk csak most nyilt alkalmunk Miskolcz városának szépnemét nagyobb csoportban együtt láthatni. Dr. Yedrődi Viktor tanár felolvasása következő volt : Már a legrégebb időben meg volt az emberbon az a kívánság, hogy viszonyait cselekedeteit, életmódját, szóval nevezetesebb eseményeket, amelyek reá nézve nagyobb jelentőségűek voltak, az utódai részére megörökíthesse. Ezen törekvés az embernek nagy előnyére szolgál, mert ennek hiányában az utókor részére el lennének veszve azon előnyök a melyekben részesülünk elődeink tapasztalatainak és bölcseségének okszerű felhasználása által; ennek hiányában veszendőbe mennének reánk nézve azon előnyök, a melyek elődeink tévedéseinek sőt bűneinek ismerete által reánk nézve javító és esetleg irányadó hatásúak; ennek hiányában a mult történetének csak is mesék és traditiók által juthatnánk tudomására. A fentebbi czélnak elérésére különböző utak és módok választattak. A legrégibb időkben az emberek oly helyekre, a hol nevezetesebb dolgok for-