Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1943

Jlflektformál(h\ a müoétízi iieneíésbeM * Nem valamely elfelejtett, vagy fölkapott tanítási problémának nagyon is mulandó formakeresését akarom itt ismertetni, hanem a művészetben rejlő örök értékekre és az ezzel kapcsolatos rajzi és művészeti nevelés kérdéseinek tisztázásával óhajtok néhány gondolatot nyújtani. Nem tudom, időszerű-e a világesemények roppant zajlásában és ezernyi gondjaink közepette művészetről csevegni vagy az esztétikai nevelés kérdéseiről tárgyalni, amelyek a küzdelmes hétköznapoktól valóban oly távoliaknak tűnnek fel. De talán éppen ezért szükséges és időszerű a nemesebb gondolatokat ébresztő világban időzni, mert messze visz a hétköznapiság lidércnyomásától. Vállalkoznunk kell erre azért is, mert meg vagyunk győződve arról, hogy minden intelligens ember érdeklődése gyermekei nevelésével kapcsolatban ilyen irányban is kiterjed. Egyéb külső körülmények miatt is szükségesnek tartom a művészeti vagy érzelmi nevelés kiegyensúlyozó szerepének hangsúlyozását. Ugyanis a jelen technikájának félelmetes hidegséggel csillogó arányai, a dübörgő motorok hangja, a testi erő legmagasabb teljesítményeinek hajhászása, vagy a lármás érvényesülési láz, mind-mind igyekszik elvonni nemcsak fiaink, hanem mindnyájunk figyelmét és érdeklődését a szellemi elmélyülést igénylő magasabbrendű munkától és szempontoktól. Különösen érezhető ez a külső hatás az őszinte érdeklődés hiányosságával a művészeti tárgyak óráin, ahol a tanár sokszor úgy érzi, mintha egy elhagyott isten üres templomának utolsó papja lenne. A nevelőnek a legnagyobb odaadásra és pedagógiai ügyességre van szüksége, hogy az ifjúság értelmi és lelki fogékonyságát, képzeletét a világ nagy látványosságaitól átlopja eszményibb területre. Égető szüksége mutatkozik ennek, hiszen szemünk előtt látjuk összezsugorodni azt a kört, melyben régen a szépirodalom és a képzőművészetek oly gazdag otthonra és támogatásra találtak. A ma közönségének ilyen irányú érdeklődése feltűnően csökkent. Az értelmi feszültség szinte kiküszöbölte az érzelmi világot. Viszont nem vitatható el az sem, hogy éppen ez a koncentrált értelmi erő hozhatta csak létre a tudomány és technika ilyen hatalmas méretű előretörését. Ez azonban csak akkor válhatik áldásossá, ha a lelki, illetve érzelmi élet ereje mint nélkülözhetetlen tényező utóiérheti a másikat, hogy együtt sáfárkodhassanak az emberiség harmonikus életének kiformálásában. Spengler szerint az értelmi szempontokból félépített világrend oly teljességgel fejlesztette ki az anyagi lehetőségeket, hogy ezután csak hanyatlás következhetik be. A túltengő racionalista kifejlődést van hivatva kiegyensúlyozni az érzelmi vagy lelki élet, illetve az érzelmi nevelés. * Az 1943. december hó 15-i szülői értekezleten elhangzott előadás. 1*