Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

(Vita a Latin, mjelo körül az eLs& középiskolai törvény'javallat tárg.i/ alóla kor* Ez év májusában volt hatévtizedes évfordulója az 1883. évi XXX., vagyis az első magyar középiskolai törvénynek. Régebben is hoztak eleink törvényeket közoktatásunkról, de azok nem tárgyalták a középiskolát szervesen, nem is alakult ki még akkor általános vélemény a középiskolák döntő fontosságú nemzeti jelentőségéről. A Ratio Educationis-ok és a Bach-kori Entwurf viszont, amelyek a középiskolával behatóbban foglalkoznak, nem törvények. Az 1883. évi XXX. törvénycikk tehát mint kultúrtörténeti mozzanat is jelentős a magyarság életében. A középiskoláról hozott első törvény bizonysága annak, hogy elérkeztünk szellemi és belső társadalmi fejlődésünkben ama fázishoz, amikor már szerves, öntudatos felfogás alakulhatott ki arról, hogy mi az a művelődési eszmény, amely felé vezetnünk kell ifjainkat, mi azoknak az ismereteknek köre, amelyekkel ez az eszmény elérhető, milyen legyen a középiskolai tanárok kötelező képesítése, végül milyen legyen a viszony az iskolai nevelés és magasabb nemzeti érdek között. De jelzi ez a törvény azt is, hogy a nemzetben már tisztult formában élt a vezető középosztálybeli réteg szükségének tudata, és hogy ezt a réteget a nemzeti élet folytonossága, mindinkább való kiteljesedése érdekében a lehető legjobban ki kell nevelni. Bármennyire csábít is itt az alkalom, hogy első középiskolai törvényünket beállítsam abba a történeti folyamatba, mely 1848 és 1867 után, azok eszméinek segítségével elvezetett minket a megifjodott nemzeti állam egységének kialakulásához, amely egységes nemzeti állam már szükségszerűen igényelt egységes elgondolást és a valóban mutatkozó nemzeti érdekek szerint kinevelendő vezető társadalmi réteget, — mégis e törvény kultúrtörténeti méltatását mellőzve, ez alkalommal szaktárgyam szűkebb körében megmaradva, a latin nyelv szempontjából vizsgálom azt a heves forrongást, mely a törvényjavaslat végső formába öntését megelőzte. A vitatkozások valamely eszme szolgálatában mindig élesen kirajzolják a felfogások körvonalait és tartalmát, ötleteket vetnek fel, tisztáznak helyzeteket és megoldásokat. Az 1883. évi XXX. törvénycikk javaslatát is széles kiterjedésű országgyűlési vita kísérte törvényre emelkedéséig mind a képviselőházban, mind a főrendiházban. • Május 7-i módszeres értekezleten tartott felolvasás.