Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1942

8 A törvényjavaslat szerint a középiskolai oktatás kettős ágazatban folyna : a latin-görögös gimnáziumban és a klasszikus nyelvek nélküli reáliskolában. A gimnázium képesítene a tudományegyetemre és műegyetemre egyaránt, a reáliskola csupán a műegyetemre, a tudományegyetem egyes fakultásaira csak akkor, ha a reáliskolát végzett ifjú latin és görög nyelvből kiegészítő vizsgálatot tesz. A hivatalos javaslattal szemben az ellenzéki képviselők — a függetlenségi párt — egy csoportja Hermán Ottóval az élükön különvélemény elnevezéssel másik javaslatot terjesztett a képviselőház elé. Ebben a hivatalos bifurcatióval szemben az egységes középiskola létesítése mellett szállott síkra, mely egyformán képesítene mind a tudomány-, mind a műegyetemre. A didaktikai vita legfőképpen a klasszikus nyelvek szerepe körül forgott, és a két fenti javaslattal kapcsolatban különféle felfogásárnyalatok jutottak szóhoz a tárgyalás folyamán. Voltak, akik a latin nyelvet ki akarták terjeszteni a reáliskolába is, mely akkoriban csak pár évvel azelőtt lett nyolcosztályossá. Mások meg akarták szüntetni a reáliskolát. Általában a gimnázium és reáliskola hívei között heves az összecsapás, az egység, és a bifurcatio elve éles harcot folytat egymás ellen. Ismét mások a klasszikus nyelveket, főleg a görögöt, a gimnáziumból is ki akarták vetni, illetőleg szűkebb térre szorítani. Végül voltak, akik a túlterhelés vádjával illették a középiskolát, s ezt a vádat jelentős mértékben a latinra hárították. E különféle felfogások vallói a legfeszültebb légkörben mondták el véleményüket, s ma szinte alig is értjük, hogy középiskolai törvényjavaslatnak csupán általános tárgyalásán hatvanegy szónok beszélt, egyik-másik negyedfél óra hosszat is. Az országgyűlési naplók sárgult lapjairól még ma is hevít az a fel-felcsapó szenvedély, mely a szónokok szavait fűti. Viszont meg kell állapítani, hogy a vita leglángolóbb, legszenvedélyesebb összecsapásai nem a szorosabb értelemben vett pedagógiai, hanem felekezeti és nemzetiségi téren tomboltak. A javaslat hivatalos előadója Szathmáry György tanár, képviselő, kultuszminiszteriumi ügyosztályvezető volt. Utána Trefort Ágoston kultuszminiszter fejtette ki a törvényjavaslat alapelveit, s a tárgyalást bevezető, valamint bezáró beszédében a tökéletes hozzáértés, tájékozottság szónoki mestervívó fegyverzetében küzdött a javaslat érdekében a szenvedélyesen felvonult ellenzékkel szemben. A hivatalos állásfoglalást Szathmáry és Trefort felszólalásai alapján ismertetem. A különvélemény vallói egységes középiskolát kívántak, mégpedig olyformán, hogy sem az akkori gimnáziumot nem tartották jónak, sem a reáliskolát, hanem a középiskolának új, harmadikféle típusát követelték, ez lett volna az egységes középiskola. Szathmáry György e felfogással előadói beszédében így száll vitába : „Ami pedig a javaslatnak alapját illeti, melyre az egész szerkezet fektetve van, a középiskolai dualismus: a gymnasium és reáliskola." — „A különvélemény megtámadja a középiskolai dualismust...; mondja, hogy míg a gymnasium és reáliskola különben is csak abban különbözik egymástól, hogy míg a gymnasiumban a holt nyelvek, az óclassicai nyelvek, addig a reáliskolában a modern nyelvek taníttatnak; így ezen megkülönböztetés a különvélemény szerint erőszakolt, mesterkélt, nem