Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1941

16 ményképeik a nemzeti társadalom egészséges közgoncíolkozásából kinőtt, vagyis a nemzeti mult reális értékeinek szilárd alapján állók legyenek, mert különben a valóság biztos talaját vesztett, irreális, csalóka, tünékeny és értéktelen ábrándképet kergetnek s az igazi és álértékeknek ez a könnyelmű felcserélése végzetes lehet gyermekeik jövőjére. A család és iskola közös érdeke, hogy az ifjúságot megóvja zavaros tanok, veszedelmes ábrándok mérgétől, amely nemzeti katasztrófák szülőanyja lehet. Egy újabban kialakuló nevelési szempont szerint gondolnunk kell arra is, hogy az ifjúság jövendő céljaira nézve saját életszükségletei alapján a szülőktől eltérő eszményeket helyesel és törekvéseinek célpontjába azokat állítja. Az ebből keletkező nemzedékharc szintén nagyon károshatású lehet s csak kölcsönös elnézéssel, alkalmazkodással kerülhető el. Ennek jelei a középiskola felsőbb osztályaiban már megfigyelhetők. Az elmondottakból, de számtalan tapasztalati megfigyelés alapján is megállapítható, hogy a gyermek személyes jólétéért, boldogságáért küzdő és aggódó család első sorban az egyéni nevelés céljait szolgálja, a társadalmi közösség érdekeinek munkálására, szociális törekvéseinek megértésére és felkarolására azonban sokkal alkalmasabb az iskola. Ez is egyik oka annak, hogy a nevelés súlypontja a gyermekkorban inkábD a család, a serdülő és ifjú korban pedig inkább az iskolán van. Az iskolának napról-napra növekvő nemzetnevelési jelentőségét arra kell visszavezetnünk, hogy az iskola tulajdonképen maga is gyermek-, vagy ifjútársadalom, — amint Kornis Gyula kifejezi — „miniatűr társadalom" s így egyedül alkalmas arra, hogy a tanuló benne a felnőtt társadalom életére felkészüljön. Makkai Sándor hasonló felfogása szerint „az iskolában a nemzeti társadalom szervezett és tudatos életmintája gyakorlódik be, az iskolánkívüli életben pedig ugyanaz teljes tudatossággal ismétlődik meg". Kétségtelen, hogy ezt az elvet ma általánosságban helyesnek kell elfogadnunk és ebből kifolyólag a magyar nemzeti társadalom nemzeti jövőt biztosító céljait és annak megvalósítására hivatott nemzetnevelési eszményeit az ifjúságnak már az iskolában meg kell ismernie és a reá irányuló törekvéseket át kell élnie. Ezért a tanulóknak, főként a középiskolában egy nagyszabású, a nemzeti életet híven tükröző létfenntartó küzdelmet és e küzdelmekben megtisztult, egyének felett álló kultúrpolitikai programmot kell szellemi birtokukká tenni annak minden erkölcsileg nem igazolható, káros megnyilvánulása és a nemzet erejét csökkentő érdekharca nélkül. A középiskola ezt a feladatát a tantárgyak anyagán keresztül a gyermek lelkére közvetlenül ható, a tárgyismeretekben rejlő tartalmat megjelenítő módszerével igyekszik elérni. Tehát a gyermek lelki fejlődésének színvonalához sza bott eszközökkel aktualizálja a multat, de mindig úgy, hogy a tananyagba zárt probléma jelenítésével egyidejűleg a múltra épülő jövendő fejlődésének irányát is megmutatja. A legújabb középiskolai törvény végrehajtását szabályozó 1939-ik Általános Utasítások már részletesen megszabják, hogy a középiskola nemzetnevelő munkájának három főirányában : a hazafias, az állampolgári és szociális nevelésben a tanár munkáját milyen szempontok vezessék. Ezzel a nemzetnevelés irányát hivatalosan megállapító magyar ál-