Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1940

6 diktatúra itt is felkavarta a lelkeket, de rövidebb ideig (32 nap) és váratlan befejezéssel: 1919 áprilisában az egész Tiszántúl román megszállás alá kerül. Ebből az időből olvassuk, hogy „mióta fennáll az intézet, a lefolyt iskolai évben élte legválságosabb és legzavartabb idejét. Az I. félév az októberi forradalom kitörése nélkül is veszendőbe ment volna a spanyoljárvány miatt. A II. félévben a húsvéti szünet nyúlt meg, mert éppen a végére esett a román megszállás". A román megszállás elvágta az iskolákat az „anyaországtól", a vezetők kénytelenek voltak sokszor saját belátásuk vagy a helyi hatóságok segítségével megoldani olyan feladatokat, amilyeneket eddig a központ intézett el. Egy-egy iskolának is megvolt a maga külön gondja, baja ebben az átmeneti időben. Az egyik intézet két tanáráról jegyezték fel, hogy „húsvéti vakációra Pestre mentek, visszajönni nem tudtak s így történt az, hogy az 1918—19. iskolai évben háromféle tantárgyfelosztás volt". „Noha idejében megrendeltük a fát, a román határzár miatt nem tudtunk hozzájutni" — panaszolja az egyik iskola. A megszálló katonaság zaklatásai nem kímélték az iskolákat sem, pedig 1919 augusztusában már az egész ország területén véget ért a bolseviki garázdálkodás és a változás új reményekre jogosítot.fp a lelkeket. Budapestre november 16-án vonul be a nemzeti hadsereg, Debrecennek még jóidéig kell várnia a felszabadulásra. De remél és próbálkozik. „Október 6-át igaz kegyelettel ültük meg még a megszállás alatt kockáztatva az idegen katonai parancsnokság megtorló intézkedéseit" jegyzi fel az értesítő. A végső kétségbeesés hiába hirdette, hogy „ne legyen új tavasz", 1920 márciusa a civis városba is elhozta az új magyar csodák ígéretét. A hivatalos beszámolók szürkeségén át is érezzük, hogy ez a hónap pirosbetűs ünnepe lett a nagy hajdúfészeknek. „Feledhetetlen napja lesz egész Debrecennek és így természetesen az ifjúságunknak is az a nap, amikor a románok elhagyták Debrecent március 11-én s üdvözölhettük a nemzeti hadsereget, a derék vasi legényeket. Valósággal fellélegzettünk, hogy újból szabadokká váltunk". Természetes, hogy az iskola is örül a magyar élet új indulásának. Ebben az évben „március 15 nem csupán a márciusi eseményeket újította fel, hanem a nemzeti hadsereg bevonulását is ünnepelte". Az iskolák városa a nevelők büszkeségével köszönti azt a férfiút, akinek neve az ősi Kollégium új büszkesége, akinek vállalkozása „megállj !"-t parancsolt a zűrzavarnak. „Nagy napunk volt az, amikor nagybányai Horthy Miklós ő Főméltósága. Magyarország kormányzója április 14-én megjelent Debrecenben" jegyzi fel az új élet kezdetét az értesítő. A trianoni békeparancs Debrecent az ország közepén határmenti várossá tette, a közelében megvont román határ új fejezetet, nyitott az iskolák életében is. Ennek az állapotnak a nyomai nagv hullámzást mutatnak. A tanulók létszáma csaknem ugrásszerűen felszökik, de aztán a határátlépés nehézségei, a román útlevél- és vizumszerzés bizonytalan lehetőségei, az itt tanulókkal szemben mutatkozó bizalmatlanság „odaát" nem marad hatástalan az iskolai tanulók létszámában, az iskolák természetes vonzásában sem. Ezt állapítja meg az egykorú följegyzés is : „Már apad a tanulók létszáma. Ez főként az ország szerencsétlenségéből magyarázható, mert az elszakított részekről sok tanítványunk elmaradt". Egy másik iskola a húszas évek végén örömmel látja, hogy „iskolánknak a vonzóereje a trianoni határon túl is kiterjedt, mert az elszakított terű-