Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1940

15 öregekkel, játékra tanítják a gyerekeket." örülnek, ha a falusi gyerekek vasárnaponként kijönnek a táborba és együtt ehetnek, játszhatnak. A leventékkel közös versenyeket rendeznek és a falu népe számára tábor­tüzet gyújtanak, de épily szeretettel mennek a Vagongyárba is szere­pelni. Kedvesen őrzi a magyar testvériségnek és cserkészszeretetnek emlé­két az a felszabadulás utáni terv, hogy „a nyári táborba magunkkal vi­szünk két vagy három szegénysorsú felvidéki (kassai) cserkészt." Nem is jó arra gondolni, hogy mennyivel hidegebb és kietlenebb lenne a „bal­sorstépte" magyar élet, ha ezek a kis diákszívek és rajtuk keresztül a magyar család nem árasztja szeretetét a világra. Ezek a debreceni fiúk jobbik énjüket követték azokban a gonosz esztendőkben és nagy szolgá­latokat tettek mindnyájunknak, amikor hivatalos akciók nélkül akartak és tudtak „körüljárván jót cselekedni." Beszámolóik nyomán megértjük, hogy miért fogalmazta meg nagy barátjuk, a cserkészminiszter erkölcsi szolgálatukat olyan elismerően: „Csak a gyermekek által lettünk azzá, amik vagyunk." 6 Az ifjúsági önképzőkör a háború utáni középiskolának egyik nagy gondja és sokszor megvitatott kérdése. 7 így látjuk ezt a debreceni isko­lákban is. „Az önképzőkör mai formájában történeti emlék. Nemzeti szervvé kell válnia" — vallja az egyik értesítő. Ennek az átalakulásnak útja a munkaközösség. A kör élete az iskolai tanulmányok szerinti al­osztályokban folyik, nagy lehetőségeket adva az egyéni érdeklődésnek. Szavaló és matematikai alosztály, aero- és bélyeggyűjtő-kör, meg a kis­önképzőkör igyekszik a tanulók érdeklődését kielégíteni. Az egyik iskola ifjúsági olvasótermében a fiúk napi olvasmányairól is gondoskodik köz­használatra bocsátott újságokkal, folyóiratokkal. A tanulók is szerkesz­tenek ifjúsági folyóiratot, melyet irodalmi zsengéikkel írnak tele. Olyan önképzőkör már alig van, amelyiknek az élete egy-két ünnepély rende­zésében merülne ki. A felovasások és pályatételek tárgya sokszor meg­lepően újszerű, tudományos munkát igénylő, s a napi érdeklődést kielé­gítő. Az élelmiszerhamisítás kémiájától a kisebbségi sorsig, az élő iro­dalom alkotásaitól a világpolitika hőséig mindent felölelnek ezek a pálya­munkák. így nem csodálkozunk, ha azt olvassuk, hogy „sokszor órákig tartó eszmecserét teremtett egy-egy téma." Egy kimutatásban egész dol­gozatsorozatot találunk, amelynek mindegyike Debrecen városával fog­lalkozik a történeti leírástól a szociális városrajzig. Komoly irodalmi vállalkozást is látunk iskoláink életében. Debreceni diákok összegyűjtik és kiadják Tóth Árpád tanulmányait. Bírálatok c. kiadványukról komoly irodalmi tényezők írnak nagy elismeréssel. Kirándulásaikon ünnepélyt rendeznek más városok közönségének, tanyajárással kísérleteznek s a frontharcosok meghívására a Szövetség otthonában egész estét betöltő erdélyi műsorral szerepelnek. Az intézeti színpadon komoly darabokat adnak elő. Arról is tudunk, hogy a kulisszákat, kellékeket, magát a szín­padot is kölcsönkérik, hogy az örök játék izgalmas szépségeit megízleljék. A hagyományos Segítő Egyesület és önképzőkör mellett új ifjúsági szervezkedésről is találunk említést az értesítőkben. Ezeknek az éveknek gondjai és gazdasági kérdései hozták létre az Ifjúsági Takarékossági • Teleki Pál i. m. 64. 1. 1Belehorszky Ferenc : Magyar problematika a középiskolában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom