Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1940

16 Egyesületet (Diákkaptár !) . Ez a próbálkozás sok ötlet és figyelemreméltó eredmény mellett sem tudott olyan iskolai szervvé fejlődni, mint az erdélyi iskolák szövetkezeti mozgalma. A Sport-körök kezdetben a régi keretek között igyekeznek folytatni a háborúban megakadt testnevelést. Eleinte sok a panasz ! „A háborús évek tornatanulásának hiánya érezhető, azért még sok pótlásra van szükség, bár a jóakarat és törekvés megnyugtató az ifjúságnál." Sajnálattal említik, hogy a városban „középiskolásoknak mai napig sincs játszóterük, sportpályájuk." Itt is érezhető a tantárgyakon túlnéző nemzetvédelmi szempont: „Azt tartjuk, hogy ma, amikor körülöttünk még oly borús a láthatár, ifjúságunk testi nevelésére százszorta nagyobb gondot kell fordítani, mint valaha." Nemcsak az iskolai testnevelés okozott gondot, hanem az ifjúság egészségi állapota. A háborús elszegényedés, hiányos táplálkozás, az elmaradt orvosi ellenőrzés nyomai megdöbbentenek ezekben a feljegyzésekben. Figyelemreméltó, hogy az iskola mennyi gonddal végzi e téren a szülői ház ellenőrző munkáját. „Különösen az alsó osztályokban feltűnő sok a rossz fogazatú növendék, s a háborús nyomorúság szomorú eredménye a vézna fejlődés." Másutt arról panaszkodik az értesítő, hogy „több növendék küzd a tüdőcsúcshuruttal, hogy aggasztó az ilyen betegeknek a száma." Szomorú emléket idéznek a húszas évek járványos betegségeinek (vörheny, influenza) adatai. Megértjük, hogy a népegészség önvédelmi harca volt az akkor sokszor kifogásol „sportőrület". — A hivatalos testnevelésen kívül az intézetek nagy felvilágosító munkát végeznek, amikor a szülői értekezleteken a „száj egészségtanára, a tuberkulosisra, az iskolaszanatóriumra stb.", hívják fel a figyelmet. Azt is jól esik olvasni, hogy „az iskolaorvos hetenkint ingyenes rendelést tartott a tanulóknak" az akkori viszonyok között. A sport-oktatás és testnevelés újszerűsége feladataiban és módszereiben az énektanításéval vetekszik. Az intézetek nagy áldozatokat hoznak ezen a téren is (iskolai lőtér), hogy lépést tartsunk Európa nagy készülődésével, hogy testileg is erős nemzedék vállalja a sürgető feladatokat. Szemlénk végén az iskola és szülői ház egymáshoz való viszonyát is kell érintenünk. A háború és az utána következett felfordulás gondjaiban nagyon is elszakadt egymástól ez a két nevelő. A megnyugvás éveinek egyik nagy eredménye, hogy az iskola a szülőket is belevonta « maga tervszerű munkájába, hogy a tanító mesterség és családi hagyomány egymásra talált. Pedig eleinte szinte csak gondot jelentett az iskola „otthon". Az egyik iskola bocsánatot kér „a sok zaklatásért, amelynek a szülők ki vannak téve akkor, amikor hol három, hol több, hol kevesebb ezer koronáért rimánkodnak fiaik. Tény, hogy annyi irányban vagyunk igénybe véve, hogy az egyenesen aggodalmas." — hangzik a jogos panasz. Még emlékezünk arra az időre, amikor minden társadalmi szervezet az iskolára építette a maga számításait. A szülői ház és iskola együttműködését hivatalosan szervezte a szülői értekezletek és fogadó órák bevezetése. A fűtésnél a közös gond teremtette meg időről-időre, nem is minden iskolánál az ilyen együttes fellépést. Amikor aztán hivatalosan elrendelik ezeket a megbeszéléseket, az értesítők tanúsága szerint nagyon jó hatásuk volt diákra, szülőkre, iskolára. A két nevelő munka megismerte egymást, a közös nehézségeket. Sok egészséges kölcsönhatás segítette a tanuló megértését. Van olyan értesítő is, amelyik ezután is a szülői ház fokozottabb együttműködését kívánja, de sokkal több a szülői