Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1940

14 síkságok felé száll, amelyeket még mindig idegenek lába tapos s amerre magyar milliók várják a feltámadást." Meghatódva szemlélik „a messzs csúcsokat éppen úgy, mint a szemet messzeségbe vezető Tisza szalagját, mert tudják, hogy ezek a ködös képek elszakított testvéreik földjéről szűrődnek feléjük." Már egész közel járunk a felszabaduláshoz, amikor ilyenekre merészkednek : „hogy a parton álló magyar leányoktól és magyar fiúktól elrejtsük szomorúságunkat, víg nótába csapunk át, és ők örömittasan lobogtatják kendőiket. Majd az átkos Trianon elleni tiltakozásra szavalókórust alakítunk és teljes erőnkből ordítjuk: Éljen Magyarország ! Megyünk ! Megyünk !" Négy debreceni cserkész is résztvett a román cserkészszövetség Brassó melletti nagytáborán Erről írott beszámolójuk megjegyzi: „A megszállott területi magyarság megható testvéri szeretettel fogadta az árvalányhajas magyar cserkészeket", akik a tábor végén fájó érzésekkel tértek vissza csonka hazájukba. A tátrai kirándulás diákjai egy napot szentelnek „Kassának, a régi magyar Felvidék legszebb, máig is egészen magyar levegőjű városának" számol be a feljegyzésük. Országjáró táboraik mindig arra a másik Magyarországra néztek, amelyik ebben az időben lett az ifjúkori vágyak és hívő álmok erejével igazán a mienk. Nagyrészt a cserkészet szervezetének köszönhetik a diákok, hogy az akkori, határzáras világban is túljutottak Magyarországon. Színes és ügyes beszámolókat olvasunk a bulgáriai, finn- és olaszországi stb. táborozásokról. Nem kisebb a jelentősége a cserkészetnek a közösségi tudat ápolásában hazai keretek közt és európai viszonylatban. Ebben az időben csak a cserkészet (és bizonyos vonatkozásban az Ifjúsági Vöröskereszt) bírt távlatot adni a magyar tanulóknak. Kirándulásaikon más iskolák tanulóival barátkoznak, közös ünnepélyeket rendeznek és magyarországi levelezést folytatnak. Maguk a fiúk úgy érzik, hogy a „jamboree felért egy világkörüli úttal." A Cserkészszövetség Diáklevelező Irodája nemcsak a testvéri szeretetet ápolja, hanem a magyar igazságot is szolgálja ügyes, szerény formában, amikor a magyar fiúk üzenetét eljuttatja az angol, olasz, francia „testvérekhez." Az iskolák életében leginkább a cserkészeten át látjuk a szociális gondolat ébredését és gyakorlását mégpedig két irányban : a szegények segítésében és a falu-város ellentét áthidalásában. A karácsonyi „jótetthét" napjain élelmiszert, ruhát, játékot gyűjtenek a nagyhegyesi meg nagyvisnyói szegény iskolásgyermekeknek, szeretetcsomagokat visznek a nyúlási barakok nyomorgóinak, behavazott utakon szállítják a Jézuska ajándékát a kicsi proletárgyerekeknek és nevető lélekkel énekelnek nekik „néhány karácsonyi dalt." Arról is van följegyzés, hogy „a csapat tagjai huszonkét hadirokkant és hadiárva családot ajándékoznak meg, a csapat két állandó hadigondozottját pedig valósággal elhalmozzák karácsony ünnepére". Szegényebb társaikat közköltségen viszik táborozni, debreceni fiúk is sietnek a Jugoszláviából kiutasított magyarok támogatására. A „népi" gondolatot tettekkel szolgálják, amikor „a karácsonyi vakáció folyamán az őrsök több helybeli és hajduszováti családot ruháznak fel, téli táborukban esténként a falubeliekkel beszélgetnek, megismertetik velük a cserkészetet és igyekeznek maguk is kiismerni a falusi ember téli életét." Beszámolóik szerint a táborhely környékén állandó kapcsolatot tartanak fenn a faluval, ahova be-bejárnak, beszélgetnek az