Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1940

10 ennek az egyetemes nemzeti akaratnak más és más próbálkozása, most csak egy-két iskolai vonatkozását említjük. Már ma megállapítható, hogy ez a nemzeti törekvés komolyabb és tisztultabb formában jelentkezett iskolakönyveink fogalmazásában, célkitűzéseink rögzítésében, mint az ellenünk acsarkodó, a birtokunkon osztozkodó szomszédok történethamisítása. Nagy ereje volt, hogy történeti távlatokat idézett és emberi igazságokra hivatkozhatott az ellenünk uszítás barbár idején is. Örök érdeme marad, hogy a területi igényeket feltétel nélkül egybekapcsolta a „magunk-reviziójának parancsával". A vágyakozás így mélyült célratörő akarattá, a hit áldozatos munkává. „Mint reménysugár jelenik meg előttünk az a történelmi tanulság, hogy az a nép, amely zászlajára olyan magasztos eszméket írt, mint önfeláldozás, önzetlenség, kötelességtudás és igazság, nem dőlhet meg még a tatárjárások és mohácsi vészek súlya alatt sem. Ezek az eszmék azok, amelyek a ránk kényszerített gyászos béke terheitől is meg fognak szabadítani" — hirdeti az egyik fogalmazás. Mások úgy látják, hogy a trianoni megcsonkítottság olyan lesz, mint a fák őszi megcsonkázása, aminek a nyomán szebb lombja, bővebb termése lesz a magyar életnek. Ezeknek az éveknek a tanítása nem akarta engedni, hogy „a Kárpátok gyűrűjében élő s jelenleg a sors mostohasága következtében különböző államalakulatok keretébe tartozó magyarság egységének érzelmi tudata széthasadjon". Ennek az ébrentartó munkának széles változata és gazdag ötletessége a magyar nevelés történetének egyik legszebb fejezete marad mindörökre. Eszközeinek felsorolása külön tanulmányt érdemelne, itt utalásokkal kell megelégednünk. Irredenta levelezőlapok, revíziós jelvények, „az irredenta eszmét szolgáló emlékplakettek" minden vármegyéből vett földdel, gyászfátyolos nemzeti szalag június 4-én, lelkes tüntetések és revíziót követelő felvonulások (Rothermere lord fiának debreceni látogatása) voltak az eszközei és külső jelei ennek a lelki egybeforrásnak. Költői betűjáték és imádságok könyörgő szava mind ezt a hitet hirdette. A hivatalos beszámolók hangja ünnepélyessé válik, ha erről beszél. „Különösen hatásos volt a templomi vegyeskar hatalmas „Hiszekegy" éneke, amely szinte feltüzelte a hallgatóságot". Ilyen ünnepen az intézet udvara templommá lesz, „ahol egy megcsúfolt nemzet fiainak lelkéből száll fel az engesztelő imádság." Az ifjúság fogékony lélekkel belenő a nagyok gondjaiba. A Magyar Nemzeti Szövetség országos pályázatán debreceni diák lesz a győztes „Magyarország integritásának eszközei és útjai"-ról írt dolgozatával. — A hét első óráján az egyik iskola valamely hazafias gondolattal foglalta össze a munka „nemzeti fölajánlását". Minden osztály, különösen a nyolcadik, leleményeskedik az alkalmas gondolat kiválasztásán. Erről az osztályról azt olvassuk, hogy minden héten más olvassa fel közülük az erre a célra írt imáját „amelyből a mai szomorú állapotok fájdalma és a jobb jövő reménye csendül ki. A 38 szebbnél-szebb imát Könyvek Könyvébe gyűjtve őrzi az ifjúsági könyvtár." Tagadhatatlan, hogy ebben az időben nem egyszer fenyegetett a szavaló irredentizmus veszélye, a külsőségek eltanulása könnyűnek képzelte a kérdés megoldását is. „Szinte el se lehet számlálni, hogy mi mindennel háborgatják manapság az iskola csendes munkáját, főként a hazafiság szent nevében. így az irredentizmus is elveszíti komoly belső