Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

cA Szüi&L húz Szerepe a természet ism ertetekében. 1. Hogyan ébreszthetném föl gyermekemben a természet iránti érdeklődést ? Hogyan segíthetném elő állat- vagy növénykedvelő hajlamának fejlődését ? Miképen egészíthetném ki az iskola természetismertető munkáját ? Efféle kérdéseket gyakran intéznek a szülők a természetrajz tanárához, a nélkül, hogy egy-egy rövid beszélgetés során kielégítő választ kaphatnának ; aminek rendszerint az a szomorú következménye, hogy elcsüggednek, s az iskola elveszíti a szülői ház segítségét talán éppen ott, ahol az a legértékesebb volna. Az alábbiakban ezen óhajtanék segíteni, röviden összefoglalván mindazt, ami a fenti kérdésekre vonatkozólag a szülők jóakaratú figyelmébe ajánlható. » Amikor a szülő arra vállalkozik, hogy gyermekében felkölti a természet iránti érdeklődést — a természetszeretetet, ahogy mondani szokták, — akkor voltaképen a természet ismertetését tűzte ki célul, s ugyanerre törekszik akkor is, ha gyermekének már felébredt érdeklődését óhajtja tovább fejleszteni, az iskola hasonló irányú munkájának támogatásával és kiegészítésével. Ez a feladat nem épen könnyű. Különösen akkor látjuk nehéznek, ha a Természet óriási méreteire, végtelen gazdagságára, s ezzel szemben az átlagos műveltségű ember természetismeretének fogyatékosságára, az ismeretközlés módszereiben való járatlanságára, s a gyermeklélek fejlettségi fokára gondolunk. Hiszen a Természet fogalmában önmagunkkal egyetemben minden benne van, ami a világegyetemet alkotja : a csillagvilág és a baktériumok, a harmat és a szellő, az égzengés és a madárdal, a gyertyaláng és a villamosság. Ha bontogatni kezdjük ezt a fogalmat, a tudományköröknek egész sorát fejthetjük ki belőle : a természettant, vegytant, élettant, földtant, ásványtant, kőzettant, növénytant, állattant, embertant, földrajzot, éghajlattant, csillagászatot, s ezeknek sokfelé ágazó részlettudományait és gyakorlati alkalmazásait. Ki tudná az ismereteknek ezt a roppant halmazát mind-mind elraktározni agyvelejében úgy, hogy bármikor előszedhesse s másoknak is átadhassa ? Mert maga a tudás még nem volna kezesség arról, hogy a tanítás is sikerülni fog. Aki írni-olvasni tud, nem mindig képes arra, hogy az írás-olvasás mesterségét másoknak is, s kivált gyermekeknek megtanítsa. Valóban, első meggondolásra úgy látszik, mintha a természetismertetés meghaladná az átlagos műveltségű szülők képességeit. Olyan terjedelmű szaktudást, s a tanítás művészetében akkora jártasságot kíván, aminővel csak a legkiválóbb oktatók rendelkeznek.