Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

13 hanem a valónak mérlegelése annak leszögezésével, hogy igenis igy szép ez a magyar jövő, mert nem érdemetlen ajándékként, hanem céltudatos nemzeti munka megérdemelt gyümölcseként kell hogy tulajdonunkká váljék. Az esztendővel ez előtt még messze távolinak tetsző célok ímé közelebb kerültek, és most, miután a mindent kicsinyítő távlat megszűnt, látjuk csak igazán e céloknak nagyságait, nehézségeit. És ezekhez kell edződnünk mindnyájunknak, felnőtteknek és ifjaknak egyaránt, ezek legközelebbi közös feadataink. Nem könnyű dolog, mert most meg a közelség torzító nagyítása mutatja esetleg a valónál is nagyobbaknak a kérdéseket, célokat. Ügy vagyunk néha velük, mint a mesék szörnyeivel a rettegő gyermek : itt vannak, fölénk nőnek és felénk terjesztgetik szörnyű karmaikat. De erre csak azt mondhatom, — és mondom különösen az ifjúságnak, — amit Gárdonyi regényében, az Egri csillagokban Dobó István mond a kis Bornemissza Gergelynek, amikor első vitézi útjára indul a 8 éves gyermek, hogy kardot szerezzenek neki: „Az az első, hogy ne féljen a legény !" Mi is kardot nyomunk a kezetekbe, a tudást, és vértezünk Benneteket a jellem páncéljába ! A magyar harc, a magyar jövőért vívott és vívandó harcnak fegyvereseivé nevelünk Benneteket, és most és mindig is kiáltom Nektek : „Az az első, hogy ne féljen a legény !" De mitől ne féljen ? Ne féljen a munkától, teste, lelke fáradságától, mert csak ez edz és erősít. Ne féljen a törvénynek, a rendnek megtartásától, mert az nem kicsinyít le senkit, ha fegyelmet ismer és tanul, hanem csak biztossá tesz önmagunkban és mások vezetésére képesít. Ne féljen az igaz szótól, mert ez szerez igaz barátokat és ad önbecsülést. Ne féljen a bizonytalantól, mert csak az mehet előre és csak az haladhat, aki mer keresni új utakat, aki leleményes. Ne féljen a saját jövőjétől, mert csüggeteg lélekkel nem lehet harcolni az életért. És végül: ne féljen a magyar jövendőtől és ne aggodalmaskodjék azon! Isten megtartotta ezer esztendőn keresztül, tatárjáráson, mohácsi vészen, német dúláson. elnyomatáson. Trianonon túl mind e mai napig, és rávirrasztotta egy új tavasznak hajnalát. Most rajtunk, Rajtatok, mindnyájunkon fordul meg, hogy meginduljuk azon az új úton, amelyen a tornyosuló nehézségek ellenére is előre kell törnünk. Aszályos magyar idők elmúlása idején, amikor új útaknak küszöbén állunk, azoknak a nevében, akik egyszer már fegyverrel a kezükben 4 évig állták a magyar vártát, s akiket így nem érhet a hárijánoskodás vádia, akik azóta is töretlen hittel szolgálták a magyar jövőt, akik nem féltek az iskolák ez ősi földjén úi ösvényt hasítani a magyar művelődésnek, kiáltom mégegvszer felétek a Dobó István figyelmeztetését : „Az az első, hogy ne féljen a legény !" Jausz Béla dr.