Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1938

19 4. A gyermekkor után következő serdülőkor az emberélet legválsáfeosauu szakasza. Tartama igen különböző, a szerint, hogy a testi- vagy lelki íejiődést vizsgáljuk-e, s hogy fiúkról, vagy leányokról van-e szo. Fiúknál a testi fejlődést illetőleg általában a 14—16 életév közé esik, de a leiki fejlődésben kezdete már jóval előbb is kimutatható, vége pedig a 20—22-ik esztendőkig is elnyúlik. Leányoknál a serdülés évei a 13—15 életévek határai közé esnek. Ez a korszak az agyvelő teljes kialakulásának korszaka, s a testi fejlődésben más nevezetes szervek megérését is jelenti. Átmeneti idő a gyermek és a felnőtt között, az átmenetet jellemző zavarokkal, esetlenségekkel úgy testi, mint lelki értelemben. A serdülő keres valamit, maga sem tudja mit: élete célját, vágyainak beteljesülését; s mert el nem érheti őket, önmagával meghasonlott, rosszkedvű, dacos. De ezek a tulajdonságok nem állandó jellemvonásai. Hangulata gyorsan változik, nagy elszánásokra kiábrándult lustálkodás következik. A serdülőt vezetni igen nehéz, mert idősebbekkel szemben zárkózott, sokszor fölényes ; mindig érzékeny és túlzottan önérzetes. Holott pedig áhítozza a vezetőt, s akiben hívatott vezérét fölfedezni véli, ahhoz egész lelkével íagaszkodik. E válságos korszak zavartalan lefolyását semmi sem biztosíthatja jobban, mint az, ha a serdülő már gyermekkorában a természet vizsgálójául szegődött. A kedélyhullámzás zavaros óráiban megnyugtatólag hat, fölemel és megvigasztal a természettel való foglalkozás, amelyben a 14—16 esztendős ifjú már teljes tudományos fölkészültséggel merülhet el. Ez szabhat irányt céltkereső tépelődéseinek, ez sarkalhatja kitartásra és munkára, ha csüggedés fogja el. Annál inkább, mentől tisztábban látja érdeklődésének irányvonalát. Mert ebben a korban már többé-kevésbbé kikristályosodik a fiatal lélekben az élet érdeklődésének vezérfonala: vagy a szellemtudományi, vagy a természettudományi irányba fordul és teljes tudatossággal készül immár fölismert jövendő élethivatására. A szülők kötelessége ezt az előkészületet zavartalanná tenni és a lehetőség szerint elősegíteni. Különösen rászorulnak erre a természettudományok iránt érdeklődő serdülők, mióta a középiskola — a reáliskolák megszűntével — a szellemtudományok uralma alatt áll, s a természettudományi ismeretek megszerzésére kevesebb alkalmat ád, mint régen. Ha a szülő — minden előzetes természettudományi képzettség nélkül — gyermeke első tartalmas kérdései elhangzásakor nekifogott az önművelésnek, úgy a közben eltöltött 8—10 esztendő alatt olyan jártasságra tehet szert a természettudományokban, különösen abban, amelyikről észrevette, hogy gyermekét leginkább érdekli, hogy nem kell félreállnia gyermeke mellől most sem, amikor az egyre komolyabb, egyre tudományosabb szemmel nézi a természetet. Szerepe ugyan aligha lehet többé a vezetőé ; de mint hasonló érdeklődésű társ, mint buzdító, bátorító barát ott kell lennie gyermeke oldala mellett. S ha anyagi erői megengedik, műszerek, eszközök beszerzésével is támogatja. Ha serdülő gyermekét a vegytan érdekli, kis vegykonyhát rendez be neki; az élővilág iránt érdeklődőnek összetett nagyítót ád a kezébe, a szükséges felszereléssel; vagy bonceszközt, távcsövet, fényképezőgépet vásárol számára és gondoskodik arról, hogy gyermeke nyugodtan búvárkodhasson. Ezzel körülbelül mindent megtett a jövendő természettudós kialakulhatása érdekében, Ám lehet, hogy a