Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1937
10 is, hogy tartalmilag egészben véve jónak mondható könyv se kerüljön idő előtt a kezébe. Vannak könyvek, melyeknek olvasása a teljesen érett korú, ismeretekkel fölfegyverzett felnőtteknek a legnagyobb mértékben ajánlható, de a serdülő ifjaknak mégsem valók. A korukat meghaladó, még jóirányú könyv is kiszáríthatja lelkivilágukat, közömbösökké, unottakká, cinikusokká teheti őket. Pár évvel ezelőtt bizonyos hivatalos hely részéről fölkértek, hogy egy szépirodalmi műről szakvéleményt mondjak, vájjon terjesztése megengedhető-e. A könyv olvasásakor megdöbbenve győződtem meg, hogy megvesztegető stílusban, b?hizelgő verses formában mily veszedelmes tartalom lehet. Akik nem szoktak hozzá, hogy az egészet, a lényeget, a mélyet vizsgálják, mennyire megtévesztheti azokat a részleteknek megejtő, itt-ott bűbájos szépsége, a nyelv kedves zeneisége. Az egész mű olyan volt, mint egy ritkaszépségű csodás virág, mely mámorba ejti a szemet, de illata öl. Mivel sokszor ilyen nehéz eldönteni, hogy egy könyv megfelelő-e a fiatalságnak vagy sem, milyen vezérfonaluk lehet a szülőknek ? Hogyan irányítsák a szülők gyermekeik olvasmányait ? Általában véve útmutató lehet már az is, hogy a könyvön melyik kiadóvállalat neve van. Az ifjúsági olvasmányok kiadásával hagyományosan foglalkozó ismert vállalatok könyveit úgyszólván mindig bizalommal vásárolhatja a könyveket nem ismerő szülő is. Aki egészen pontosan érdeklődik az ifjúsági irodalom iránt, annak ajánlom, szerezze meg Dr. Horváth Kálmánnak, az országos ifjúsági irodalmi tanács titkárának, vagy Dr. Szondy Györgynek, intézetünk tanárának, az ifjúsági irodalom kitűnő ismerőjének füzetét. Mindkét mű részletesen tájékoztat a megjelent ifjúsági könyvek világában. De minden szülőnek módjában áll, hogy gyermeke tanáraitól közvetlenül kérjen útmutatást. A szülőket természetesen az is érdekli, sőt gyermekeik munkájának figyelemmel kísérése szempontjából szükséges is tudniok, mennyi időt szánhat olvasmányaira a középiskolás tanuló. Mert ha túlságosan elfogja az olvasási láz, ami serdülő korban nem ritka, mérsékelni, ha egyáltalán nem olvasna, buzdítani kell. E téren való tájékozódás gerincét egyszerű számítás alkothatja. A középiskolai tanulók általában napi 5 órát töltenek az iskolában a kötelező tanítási órákon. A másnapi órákra készülés, a házi írásbeli feladatok elvégzése 2—4 órát emészt fel a tanulók többségénél. Ez az egyszerű számítás rávilágít arra, hogy a tanuló napi 7—9 órai erős munkával van elfoglalva, vagyis kiderül, — s ezt társadalmi szempontból is eléggé fontosnak tartom — hogy a középiskolai tanulók más hasonló korú ifjakhoz viszonyítva meglehetősen erős, napról-napra rendszeresen ismétlődő munkát végeznek. Ez a munkaidő a minimum, mely alól nincs kibúvó. De nincsenek beszámítva e tájékoztató adatokba az iskolába menés, iskolából jövés, a külön elfoglaltságok, pl. a karének, vívás, zenetanulás, idegen nyelvek gyakorlása, cserkészet, sport, önképzőkör vagy a család körében végzett munka, amelyre a nevelés szempontjából van szüksége a gyermeknek.
