Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1937
u Mindent beleszámítva, egy középiskolai tanuló napi 8—10 órában van lekötve. Ennyi, legnagyobbrészt szellemi munka után vagy közben kell a tanulónak időt kerítenie az olvasásra. A fent vázolt elfoglaltságot alapul véve, az olvasásra szánható idő aligha lehet több a napi egy vagy másfél óránál, ritkább esetben, ha kevesebb a tanulni való, a napi két óránál. Ha mindezt az elfoglaltsági időt összevetjük azzal a szabállyal, melyet Kant, a neves filozófus állított fel az egészséges felnőttek számára : 8—8 óra munkára, szórakozásra, alvásra, akkor azt látjuk, hogy a középiskolai tanulók elfoglaltságának átlaga meghaladja a 8 órai munkaidőt. S ha tekintetbe vesszük még, hogy a tanulóifjúság a serdülő korban van, amikor a megfeszített szellemi munka a testi fejlődés rovására eshetik, s idegességet, vérszegénységet idézhet elő még rendes táplálkozás és lakásviszonyok esetén is, akkor csak elismeréssel, megértéssel és bizonyos meghatódottsággal gondolhatunk a magyar tanulóifjúság átlagos munkateljesítményére. Kísérletező pedagógusok megállapították azt is, hogy a tanulók egyórai egységidő alatt mennyit képesek olvasni. Nem tudományos művek olvasását vették alapul, mert azok olvasása aránytalanul több időbe kerül, hanem könnyebb olvasmányokat: utazásokat, életrajzokat, szépirodalmi munkákat, történelmi műveket, stb. E kísérletek szerint a nagyobb, tankönyvalakú könyvekből közepes tehetségű gyermekek óránként körülbelül egy ívet, vagyis 16 oldalt olvasnak, amikor megszokott módon, tehát sem nem sietve, sem közben nem játszogatva olvasnak. A valamivel kisebb alakú könyvekből, amilyenek a regények szoktak lenni, átlagosan másfél ívet, vagyis 24 oldalt, a kisalakú (aminők pl. az ismert Magyar Könyvtár vagy Olcsó Könyvtár füzetei) könyvekből pedig két ívet, azaz 32 oldalt olvasnak. Ha egy iskolai évet a tanulók részére negyven teljes héttel számítunk, akkor egy iskolai év alatt a rendszeresen olvasó tanuló a nagyalakú könyvekből 4480, a közepesből 6720, a kisalakúból 8960 oldalt olvashat. Ezt így nehezen tudjuk elképzelni, de ha átszámítjuk kötetekre az oldalszámokat, és egy kötetre 10 ívet, azaz 160 oldalt feltételezünk, akkor az iskolai év alatt átlag 28 nagyalakú 160 oldalas kötetet, illetőleg 42 közepes, vagy 56 kisalakú kötetet olvashat el a tanuló napi egy-egy órai rendszeres olvasással. Ezt a számítást, melyet a háború előtti nemzedék egyik ismertebb pedagógusának könyvében találtam, 2 III—IV—V. osztályú gimnáziumi tanulókkal kipróbáltam. Az én kísérleteim átlagban kb. 40—50 százalékkal kedvezőbb eredményt mutatnak. Akármelyik kísérleti eredményt fogadjuk is el, napi egyórai olvasással tehát a kötelező házi olvasmányokon kívül más olvasmányokra is marad még ideje a tanulónak. Vizsgálódásaimban a tanulók átlagának munkáját tartottam szemem előtt, nem tekinthettem egyéni munkabírásra vagy munkabeosztásra. A fenti, egy órára redukált napi olvasási idő, bár merevnek tűnhetik fel, mégis bizonyára elég jó útmutatóul szolgálhat a szülőknek gyermekük olvasmányainak figyelemmel kísérésére. Mert 2 Szitnyai Elek: Ész és szív. 182. 1. Budapest, 1900. Franklin Társulat.