Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1936

11 nak adok kifejezést, egyszersmind ünnepélyes Ígéretet is kell lennem törhetetlen dolgozni-akarásunkról, hitet bizakodásunkról. Ugyancsak szívből jövő tisztelettel van szerencsém üdvözölni a Főispán Úr és Polgármester Úr ő méltóságát, a vármegye és város képviselőit, akiknek — közigazgatási és közéleti tevékenységük rengeteg elfoglaltsága közepette is — volt idejük ez iskola létrejöttének kérdésével foglalkozni, sőt hathatós támogatásukkal, bölcs megértésükkel a felállításban is közreműködni. Igaz megbecsüléssel, az idősebb testvérnek méltán kijáró és valóban érzett szeretettel üdvözlöm a testvér-középiskolák mélyen tisztelt Igazgatóit, akik bennünk nem a riválist látják — mint ahogy nem is láthatják — hanem bizonyára a személyes találkozásaink alkalmával már tapasztalt megértéssel fognak mellettünk állani magyar közoktatásügyünk e speciális jellegű céljainak megvalósításában. A sorban utoljára, de azért nem kevesebb tisztelettel, a családapa együttérző szeretetével köszöntöm tanítványaink szüleit, akik legdrágább kincsüket, életük reménységeit, a jövő letéteményeseit, gyermekeiket bízták kezünkre. Köszönöm nekik, hogy bizalmat előlegeztek egy a beíratáskor még nem létező oktatói karnak, meg lévén győződve arról, hogy a magyar tanárképzésnek Debrecenben hívatott faktora, a Tanárképzőintézet és magyar közoktatásügyünk legfőbb Irányítója, a Minisztérium, azokat fogja gyermekeik tanílására rendelni, akikben majd ők is megbízhatnak. Ellenszolgáltatásul e bizalomért csak annyit kell kijelentenem, hogy gyermekeiket nem kísérletezésre, nem pedagógiai experimentumokra adták ez iskolába, hanem lelkiismeretes, sok évi tapasztalattal rendelkező, komoly oktatók által végzendő komoly munkára. A gyakorlóiskola nem reklámiskola. Nem tehet magáévá kritika nélkül hangzatos pedagógiai jelszavakat. Ez nem zárja ki természetesen, hogy ne újítson, ne haladjon. Sőt épen ellenkezőleg: a magyar pedagógiának ez épen egyik hívatott szerve arra, hogy igenis állandóan javíttassanak, tökéletesíttessenek azok az elgondolások és módszerek, amelyek a tanítás és nevelés leglényegesebb tényezőit alkotják. De mindezt természetesen a modern pedagógia és gyermek-pszichológia szigorúan tudományos alapján. Magunkba mélyedő lélekkel és kifelé éberen vigyázó szemmel óhajtunk járni azon az úton, amelyet ez intézmény rendeltetése elénkbe szab. * Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Az emberi lélek természetéből folyik, hogy a gondolkozó fő időnként számot vet önmagával, a világgal, az élettel, és el-elmeditál azokon a tényeken, amelyek a lét és nemlét kérdéseit teszik. Emberi életünk egyes fordulópontjai késztetnek különösképen az ilyen elmélyedésekre, akkor, amidőn a mindennapi élet néha sivár egyhangúságából valamely különösebb esemény vagy jelenség mintegy kizökkent bennünket, és elevenebben érezzük sorsunkon egy magasabb intéző hatalom kezenyomát. Engedtessék meg nekem, hogy e mostani órában, amikor ennek a mi új intézetünknek bölcsőjénél állunk, pár rövid szóban számot adjak azokról a gondolatokról, amelyek álmatlan éjtszakák töpren-