Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1941

6 mindenki, akinek a lelkében vattával nem tömték be a jóságharangot. Megérti gyermek is, mint ahogy megérti az Evangéliumot, de igazi szépségüket és mélységüket csak az képes meglátni, akiben már sok van Istenből és lélekkultúrából. Költeményeinek felépítése is emlékeztet az Evangélium örökszép paraboláira. Rendesen egy kép, vagy külső élmény a bevezetője, amely megszólaltatja a költő lelkének ezüsthúrú hárfáját s addig csalja ki belőle a gondolatok és érzelmek skáláját, míg el nem jut és meg nem nyugszik az Istenben. Mécs László nagysága éppen abbajn rejlik, hogy azt adja az embertestvéreknek, amire legjobban éheznek: Istent, jóságot, szeretetet, békét. . . És adja azt művészetének páratlanul szuggesztív erejével. Meghívtuk. Eljött. . . az Öreg Svetitsbe, amely csodát várt, izgult, remegett, milyen lesz a paradicsom-madár majd, ha nézzük mi, a szürke verebek. És most kérjük: hullassa el lelkének tarka tollát, s mi ígérjük, hogy képrámába tűzzük azt, az Öreg Svetits kacsalábon forgó vár lesz, s felpattan bennünk sok rozsdás lakat.