Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1941

4 Mécs László irodalmi munkásságának 25 éves jubileuma. Intézetünket az a kitüntetés érte, hogy jubileumi ünnepünkön maira Mécs László szavalt költeményeiből. A költő munkásságát í)r. Hoszták M. Kornélia az alábbiakban ismertette az intézet növendékeinek. Kedves Gyermekek! Éveken keresztül idéztem fe! lelketek, előtt irodalmunk nagy egyéniségeit. S mindig az volt a legnagyobb gondom, hogyan tegyem számotokra élővé alakjukat, amelyet az idő stilizáló ereje egy-egy szoborszerű magatartásban örökített meg. Es most, Mécs László irodalmi munkásságának negyedszázados jubileumán abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs szükségem a modern lélektan eszközeire, hogy elétek varázsoljak egy költői egyéniséget. Bemutathatom nektek Mécs Lászlót a maga élő valóságában. És, ha a mult nagy költőit életre akartam kelteni a lelketekben, hogy az élet élő erejével hassanak rátok, akkor most semmiképpen sem vállalkozom arra,' hogy Mécs László költői egyéniségét, amelyben az élet gazdag teljessége virágzott ki, a tudományosság vegyszereivel részekre analizáljam. De nem is szükséges. Nem is lehet. Mécs László nem az az egyéniség, akit a legújabb irodalom bármelyik irányába be lehetne sorolni. . . Nagyobb tehetség és nagyobb lélek, hogysem beleférne a ina élő vagy halódó irányok egymástól kasztszerűen elkülönülő világába. Nem tartozik Kosztolányiék új-parnasszista rímtáncoltatói közé. Fedig vannak versei, amelyeknek ritmusában annyi zengő muzsika, rímelésében annyi játék van, hogy dicséretére válna bármely stilromantikusnak. És még sem tartozik ide. Több náluk. Még a legjátékosabb versén is érezzük, hogy itt a rímek nem önmagukért, iiera a l'art pour l'art kottáira pengetik sarkantyúikat, hanem Itt minden szépség.. -az emberért van, . . .az Istenért vaJn. Nem sorolhatjuk az új népiesség ós a falukutatók közé sem. Pedig nem látott meg senki a falubajn annyi lelket, mint, ő. A Imagyar paraszt legszebb jellemrajzával Mécs László ajándékozta meg a magyar irodalmat. A nyomor balladájának vak koldusasszonya, aki reggelenkint beáll a mocsárba, hogy a testére tapadt piócákból keresse meg kenyerét, Vaskó János és kedves családja stb. a lelkünkben fájnak, mióta Mécs László megmutatta őket nekünk. .. És még sem kötötte le magát forradalmi vágyakkal, divatpántlikákkal a faluhoz. . . Szívébe belefér az egés£ emberiség. Érzi, tudja, hogy minden emberhez van küldetése: faluhoz és városhoz, szegényhez és gazdaghoz, kócoshajú bakfisokhoz és orralógató aszkétákhoz.